Kapcsolat

Ha kérdésed, kérésed, észrevételed vagy javaslatod van a bloggal vagy a tartalommal kapcsolatban, amely egyik eddig megjelent írásunkhoz sem köthető igazán, vagy csak szeretnél a szerző(k)nek, illetve a többi olvasónak üzenetet hagyni:
Ez az oldal offtopic-ként is szolgál. A hozzászóláshoz nem szükséges regisztrált felhasználónak lenni, becenevet megadni (ajánlott) a Név/URL-cím profil kiválasztásával lehetséges.

19 megjegyzés:

  1. ¡Hola El Mexicano!

    Az angol nyelv felől közelítve tanulom a spanyolt, leginkább a Duolingoval és a legutóbbi leckében 2 újdonságot is találtam:

    - Az első inkább csak szokatlan érdekesség, a dios - dioses. Eddig még nem találkoztam a többesszámú alakkal. Ha jól tudom nincs túl sok s-re vegző főnév. Most kapásból csak a paraguas jut eszembe, aminek érdekes a többesszáma, vagyis annak hiánya (pedig nekem több esernyőm is van). Mennyire általános ez? Mi a helyzet más s-re végződő főnévvel?

    - A másik számomra új szó, ami akár a "Qué, cuál és cómo" cikkhez is kapcsolódhat: a cuán. Ez volt a példamondat: ¿Cuán viaje es esa catedrál? Mennyire gyakori ez a kérdőszó? Mit kell tudni a használatáról?

    Előre is köszönöm a válaszokat.

    Üdv.:
    PL

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves László!

      Ami az első kérdésedet illeti, a témáról itt írtam részletesen. Nem olyan ritkák egyébként az -s-re végződő spanyol főnevek, ezek többnyire ún. igei-névszói összetételek (a paraguas is ilyen), a rövidebb szavak, mint pl. a mes ’hónap’ végén pedig valamikor régen volt -e (*mese), amely lekopott. A dios éppen egy kivételes eset, mert a latin alanyesetből származik (< deus) és a szabályos többes száma nullmorféma (azaz semmi) lenne, de felvette analógiásan az egy szótagú szavak többes számát, így lett dioses. A nullmorféma egyébként az egyik – bár valóban a legritkább – szabályos többesszám-képzési mód a spanyolban; azok a szavak nem kapnak többes jelet, amelyek végződése hangsúlytalan szótagi -s vagy -x. Ellenben ha az utolsó szótag hangsúlyos, akkor szabályosan -es toldalékot kap a névszó.

      A második kérdésedet illetően, a cuán ’mennyire’ kérdőszó a nagyon választékos, mondhatni, irodalmi nyelv része, beszédben egyáltalán nem használják. Beszélt nyelvi megfelelője a qué, illetve Latin-Amerikában a qué tan. Vagyis a ¿Cuán vieja es esa catedral? a köznyelvben inkább ¿Qué (tan) vieja/antigua es esa catedral?, esetleg még: ¿Qué edad tiene esa catedral?; ¿Cuándo se construyó esa catedral?; ¿Hace cuánto (tiempo) ~ cuántos años/siglos se construyó esa catedral?.

      Remélem, tudtam segíteni.

      Törlés
    2. Igen, sokat sgítettél. Köszönöm szépen.

      Törlés
  2. Hallo én szeretnék egy értelmes magyarul írott spanyol nyelvtankönyvet ami az alapoktól kezdi el.
    Köszönöm a válaszokat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Dávid! Nehezet kérdeztél! :) Ha az őszinte véleményemre vagy kíváncsi, akkor ilyen nem nagyon van. Viszont ilyen alapon kezdésnek bármi jó, ha tisztában vagy vele, hogy nem biztos, hogy a tankönyvben szereplő példamondatok közül bármelyik is elhagyná egy anyanyelvű száját a valós életben. Szóval egy bizonyos szintre való eljutás után mindenképp anyanyelvűek által írt anyagokat ajánlanék, mert abban biztos, hogy nem lesznek hülyeségek (illetve érdemes az internetről is ellenőrizni a magyar tankönyvekben szereplő példákat).

      Törlés
  3. Jó napot!
    Én most tanulom a spanyol nyelvet
    Honnan tudhatom hogy egy igét visszaható névással kell-e írni vagy nem?példa: le gusta a Ud. La música? Van erre szabály?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Dávid!

      Az idézett mondatban éppen nem visszaható névmás van, hanem részes névmás (dativo): a gustarle ’tetszik neki(k)’ ige pontosan ugyanúgy működik, mint a magyarban, annyi különbséggel, hogy ezzel az igével a részes névmás (le, les) akkor is kötelező, ha van névszói részeshatározó a mondatban.

      A visszaható névmás (me, te, se, nos, os, se), amely csak harmadik személyben különbözik a tárgyastól és a részestől, sok mindent jelölhet az igénél (passzivitást, érzelmi érintettséget, jelentésárnyalatot stb.), de vannak olyan igék is, amelyeknél semmit sem jelent, hanem egyszerűen csak a névmással kell őket ragozni, mert anélkül nem is léteznek – ezeket sajnos külön meg kell tanulni. Részletesebben ebben a cikkben van róluk szó.

      Törlés
  4. Szia!

    Az lenne a kérdésem, hogy mi a különbség az "al fondo" és az "en el fondo" között? Illetve tudnál ezekre esetleg példa mondatot írni? És arra is, hogyha utána rakunk egy "de" preposiciónt, tehát, "al fondo de" és "en el fondo de". Úgy érzem, tudom hogy mikor melyiket kell használni, de szeretném érteni is.
    Azt olvastam, hogy a fondo szó mint főnév jelentheti azt, hogy háttér, vminek az alja (feneke [pl. Tengerfenék]), ill. vminek a vége (fondo del pasillo). Ezek így mind használatosak?

    Előre is köszönöm a választ,
    Brigi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Brigi!

      Az al fondo jelentése ’hátul, a végén, a háttérben’, az en el fondo pedig ’a mélyén/fenekén vminek’, pl. en el fondo de mi corazón ’a szívem mélyén’, en el fondo del mar ’a tenger mélyén’.

      Általában az a elöljáró inkább síkbeli, az en pedig inkább térbeli irányt jelöl. Bizonyos, főleg átvitt értelmű kifejezésekben a kettő egyenértékű (ilyen pl. az en el ~ al fondo de mi corazón is).

      Törlés
  5. Hola :-) soy Sofi, profesora de espanol, no sé quién eres, pero me encanta el blog, de hecho explico muchas cosas de la misma forma qu tú (perdona por tutearte) he topado con el blog por casualidad. Te felicito. !ENHORABUENA!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Estimada Sofi:
      Muchas gracias por tus palabras y por supuesto que nos tuteamos. No soy nadie importante, solo un aficionado a la lengua. Me alegra que mi blog te resulte útil en la enseñanza del español y espero seguir contando contigo entre mis lectores. ¡Mucha suerte! :)

      Törlés
  6. Üdvözlet!
    A tanácsodat szeretném kérni tanfolyam/oktató témában, ugyanis dacára a tanulásra szánt időnek és összpontosításnak, rájöttem, hogy szükségem van egy spanyol nyelvtanárra, ha valaha is le szeretném tenni a nyelvvizsgát.
    Igazából egy olyan oktatótól szeretnék tanulni, aki jól ismeri, és tanítja is a választékos irodalmi nyelvet.
    Az interneten keresni nem érdemes, mert ahogy ráböksz a keresésre, már zúdul is a hirdetéslavina, Az ismerőseim között sem akad senki, aki ismer akár egy oktatót is, ezért gondoltam arra, hátha te tudsz ajánlani valakit, aki el tud vezetni egy sikeres nyelvvizsgához úgy, hogy a későbbiekben a legbonyolultabb nyelvezetű irodalmi alkotás se okozzon gondot.

    Megelőlegezett köszönettel:
    Károly

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Károly!

      Az itt lévő lehetőségek közül tudnám bármelyiket ajánlani, a legjobbak lettek összeválogatva, köztük sokan vállalnak online oktatást is.

      Abban nem vagyok biztos, hogy a „legbonyolultabb nyelvezetű irodalmi alkotás” sem fog gondot okozni, ugyanis ezek még az anyanyelvi beszélőknek is általában gondot okoznak, közülük is csak a legműveltebbek értik (akik egyetemet és nyelvszakot végeztek), szóval ezzel azért légy óvatos. :-)

      Ezen túlmenően, ha már rendelkezel egy erős alappal, remélhetőleg itt a blogon is magyarázatot fogsz találni azokra a mélyebb kérdésekre, amelyekkel a tankönyvek és az oktatás sajnos nem nagyon szokott foglalkozni (vagy rosszul/tévesen magyaráznak bizonyos jelenségeket), pedig sokat segítene a nyelvhasználat megértésében.

      Törlés
  7. Szia!

    Nem spanyolos a kérdésem, de mivel offtopicként is szolgál ez a rész, és tudom, hogy helyesírásban nagyon jó vagy, ebben szeretném a segítségedet kérni, vagyis hogy hogyan kell ragot kapcsolni külföldi szavakhoz?

    1. Spotify (ejtsd szpotifáj): Ebben az esetben melyik a helyes? Spotifyon vagy Spotify-on?
    2. -s rag: Ha külföldi névből melléknevet formálok az -s képzővel, akkor azt kisbetűvel kell-e írni, illetve kötőjellel kell-e írni? Pl. lady gagás vagy Lady Gagás? (ejtsd lédi gaga) britney-s vagy britneys vagy nagybetűs változat? (ejtsd britni)

    Köszönöm szépen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves KoBence!

      1. Az általános szabály az, hogy akkor kötőjelezzük a ragokat külföldi neveknél, ha írásban az utolsó magánhangzóbetű néma – a kiejtés szerinti írásmód elve alapján, a hangkötés miatt (pl. Mike-kal), vagy a szó végén ejtett magánhangzót írásban betűkapcsolat jelöli (pl. Britney-nek [britninek]). Ez alapján a helyes alak a Spotifyon lenne, viszont esztétikai megfontolásokból az sem hibás, ha kötőjellel írod, tekintve, hogy itt egy betűjel jelöl a kiejtésben kettőshangzót.

      2. A tulajdonnevekből mellékneveket képzőkre – mint amilyen az -i, -s –, a szabály következő:
      – ha a tulajdonnév egytagú (tehát egyetlen szóból áll), akkor kis betűvel írjuk a belőle képzett melléknevet, a kötőjelezésre pedig ugyanaz a szabály vonatkozik, mint az előző válaszomban. Tehát: britney-s, gagás, jenniferes stb.
      – ha több szóból álló tulajdonnevet melléknevesítünk, akkor az megmarad az eredeti formájában, nagybetűs névtagokkal, és mindig kötőjellel kapcsoljuk hozzá a ragokat: Lady Gagá-s, Jennifer Lopez-es, San Franciscó-i stb.

      Törlés
  8. Kedves El Mexicano!

    Szeretném megkérdezni, hogy a spanyolban mikor ejtik a zöngés veláris réshangot, s hogyan lehet megkülönböztetni a német/francia "raccsolós r"-től - egyszerűen a hallás szerint se vehető ki mindig, illetve, ahányszor próbálom kiejteni, mindig hátrébb képződik a hang.

    Köszönettel M.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Marcell! A zöngés veláris réshang – igazából közelítőhang – a spanyolban a /g/ fonéma gyenge megvalósulása, nem mindenhol ejtik, kifejezetten a madridi és az északi félszigeti spanyolra jellemző, ahol valóban annyira markáns, hogy akusztikailag egybeeshet a német/francia uvuláris r-rel. Tkp. a madridiak minden gyenge helyzetben ilyet ejtenek [g] helyett, vagyis a mondatkezdő g- és az -n( )g- hangsor kivételével. Máshol simán gyenge [g]-t ejtenek, amely alig hallható különbség a magyar g-hez képest (sőt, mi magunk is ejtjük így laza beszédben, amikor a nyelv nem nyomódik oda teljesen a lágy szájpadláshoz).

      Az uvuláris /r/ – amit a németek/franciák ejtenek – fonetikailag annyiban különbözik, hogy a nyelv hátsó része elvben többször egymás után gyorsan érinti a lágy szájpadlást, de sokszor ez is egyszerű közelítőhanggá gyengül, ezért nem hallod a különbséget.

      Törlés
  9. Kedves El Mexicano,

    mindig felmerül a latintanulás mellett az az érv, hogy segíti az újlatin nyelvek megtanulását. A kérdésem az volna, hogy mennyire érdemes elmélyedni az iskolában tanított latinban, hogy azt a tudást az ember más újlatin nyelvek (pl. spanyol) megtanulásánál is kamatoztatnia tudja, és mitől számít inkább már összezavarónak.

    Köszönöm előre a választ.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Bence!

      Mindenekelőtt érdemes figyelembe venni, hogy a latin – vagyis amit ezen a néven tanítanak – egy klasszikus írott nyelv, amelyet ebben a formában soha senki nem beszélt anyanyelvként (már az 1. században sem). Ezt szem előtt tartva jelentős különbségek vannak az újlatin nyelvekben – főleg szókincsben és mondatszerkesztésben – a latinhoz képest, mivel ezek az anyanyelvként beszélt latin folytatásai, nem pedig azé az írott nyelvé, amelyet a szűk értelemben vett latinként ismerünk.

      Viszont, amiben a latin segíthet, az leginkább az alaktan, abból is az igeragozást emelném ki, amelyet az újlatin nyelvek nagyjából megőriztek. Ami a szókincset illeti, sok minden ismerős lehet szintén, de itt sem szabad elfelejteni, hogy nagyon sok latin szót csak az írott nyelvben használtak, amelynek a beszédben más felelt meg, továbbá az is becsapós, hogy sok olyan szónak, amelynek ma is van megfelelője az újlatin nyelvekben, teljesen más volt a jelentése az írott latinban – lényegében ezért nem igazán értenek meg semmit a mai újlatin nyelvek beszélői a latinból. Természetesen vannak rövid kifejezések, mondatok, amelyek pl. spanyolul úgyanúgy hangzanak, mint latinul (pl. ha a párodnak kedveskedni akarsz, akkor a te amo ’szeretlek’ pont ilyen, vagy valami, ami viccesebb, a tres tristes tigres ’három szomorú tigris’ nyelvtörő :-), de ilyen tökéletes egyezések csak nagyon elvétve fordulnak elő (és sokszor „megcsináltak”, hiszen valójában fogalmunk sincs, hogy 2000 évvel ezelőtt egy latin anyanyelvű éppen hogy mondta volna), tehát nem igazán lehet rájuk építeni.

      Szóval a fentieket összegezve én azt mondanám, hogy a nyelvtant illetően mindeképpen sokat segít, így érdemes vele foglalkozni, de csak latintudás alapján az újlatin nyelveket nem lehet megérteni (és nagyjából fordítva is igaz). Mindenesetre egy jó latin alappal sokkal könnyebb lesz egy újaltin nyelvet megtanulni, mert alaktanilag jóval egyszerűbbek a klasszikus latinnál (névszóragozás pl. nem nagyon van a nemek és a többes szám megkülönböztetésén túl, egyedül a személyes névmásoknál maradt meg).

      Törlés

A hozzászóláshoz Google-fiók vagy regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a megjegyzésedre való visszautalás megkönnyítése érdekében a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával (az URL-cím kitöltése opcionális). Köszönjük az együttműködést.