A blogon a kiejtés átírása során használt jelek magyarázata. Ugyanazt a hangot vagy hangtani tulajdonságot többféleképpen is jelölhetjük. A kattintható jeleknél a kiejtés is meghallgatható.
- [ə]: ajakkerekítés nélküli ö-szerű magánhangzó, mint az angol about a-ja. Általában hangsúlytalan szótagban fordul elő bizonyos nyelvekben.
- [a]: a röviden ejtett magyar á-nak megfelelő magánhangzó.
- [e]: a magyar e-nél zártabb, de az é-nél valamivel nyíltabb (rövid) magánhangzó.
- [ɛ]: mint a magyar e.
- [ɔ]: a magyar a-hoz közelítő nyílt o hang.
- [β]: a b és a v közötti átmeneti mássalhangzó: az utóbbihoz hasonlóan, de csak a két ajak közelítésével, a felső fogak közreműködése nélkül ejtett „laza v” (másképp fogalmazva: olyan, mint az angol w, csak ajakkerekítés nélkül ejtve).
- [φ]: az f-hez hasonló, de csak a két ajakkal képzett réshang (a [β] zöngétlen párja).
- [ʦ]: mint a magyar c
- [ʧ]: mint a magyar cs
- [ð], [dh]: a felső fogak alsó részéhez érintett nyelvvel ejtett zöngés rés- vagy közelítőhang, hétköznapi nyelven „pösze z” vagy „laza d”, a [θ] zöngés párja (pl. az angol the, this szavakban, vagy a spanyol -d- magánhangzók közt és néhány nyelvjárásban a szó végén).
- [ʤ]: mint a magyar dzs
- [ɣ], [gh]: a [g]-hez hasonló, de zár nélkül, lazán ejtett mássalhangzó, ahogy a spanyol [g]-t ejtik magánhangzók között (de gyakran ilyet ejtünk a magyar igen szóban is).
- [j]: magyar j; félhangzós magánhangzóként a pontosabb jelölése [i̯].
- [ʝ]: a magyar j-nél szűkebb réssel ejtett zöngés réshang, hasonló a dobj szó j-jéhez.
- [ɟ]: mint a magyar gy
- [ʎ], [lʲ]: palatális (jésített, lágyított) l, mint pl. a tölgy szóban; a régi magyarban és néhány mai nyelvjárásban az ly hangértéke, illetve egyes spanyol nyelvjárások még őrzik ezt a hangot az ll ejtésében.
- [ŋ]: a nyelv hátsó részével képzett (veláris) n, mint a hang szóban.
- [ɲ]: mint a magyar ny vagy nj
- [q]: a [k]-nál hátrébb, a torokban képzett „mély” k hang; néhány nyelvben (pl. arab, kecsua) jelentésmegkülönböztető szerepű a [k]-val szemben.
- [r̄]: hosszú, pergetett r, mint pl. a magyar durran szóban.
- [s]: a nemzetközi átírásban sz, a magyaros átírásban magyar s.
- [ʃ]: mint a magyar s
- [c]: a nemzetközi átírásban magyar ty, magyaros átírásban magyar c.
- [ç], [hj]: a magyar ty-vel azonos helyen képzett réshang, mint pl. a lépj szóban a j, vagy mint a német ich szóban a ch.
- [ʒ]: mint a magyar zs
- [θ], [th]: a felső fogak alsó részéhez érintett nyelvvel ejtett zöngétlen réshang, hétköznapi nyelven „pösze sz”, mint az angol think szóban.
- [w]: az angol w-nek megfelelő hang, mint pl. a what szóban; félhangzós magánhangzóként a pontosabb jelölése [u̯].
- [x], [ch]: a k-val azonos helyen képzett réshang, mint a pech vagy pl. a német ach szóban.
- [χ], [kh]: az előbbinél hátrébb képzett, érdes h-szerű réshang, torokhang.
- [ˈ] (felső függőleges vonás): a hangsúlyos szótag kezdetét jelöli (ha alul van, akkor mellékhangsúlyt jelöl).
- [.] (pont): a szótaghatárt jelzi.
- [ː] (két háromszög függőlegesen egymással szemben): az előtte álló hang hosszúságát jelöli (ugyanaz, mint a felső vízszintes vonal, pl. [aː] = [ā] = magyar á hang).
- [ʰ] (felső kis h betű): az előtte vagy utána álló hang hehezett ejtését jelöli.
- [ʲ] (felső kis j betű): az előtte álló mássalhangzó palatalizált (jésített, lágyított) ejtését jelöli.
- [á] (éles ékezet): hangsúlyos magánhangzó (lásd még: [ˈ]).
- [à] (tompa ékezet): mellékhangsúlyos magánhangzó.
- [ă] (felfelé néző kis félkör a magánhangzó felett): rövid magánhangzó.
- [ā] (vízszintes vonal a magánhangzó felett): hosszú magánhangzó.
- [ã] (hullámvonal a magánhangzó felett): orrhangon ejtett (nazális) magánhangzó: úgy kell ejteni, mintha utána m vagy n következne, amely azonban nem hangzik.
- [a] (aláhúzás): szóhangsúly (lásd még: [á] és [ˈ]).
- [é], [ó]: hangsúlyos zárt magánhangzó (lásd még: [e], [o]).
- [è], [ò]: hangsúlyos nyílt magánhangzó (lásd még: [ɛ], [ɔ]).
- [u̯], [i̯] (lefelé néző kis félkör a magánhangzó alatt): félhangzós magánhangzó, siklóhang.
