2022. szeptember 18.

Mennyire távolodtak el az újlatin nyelvek a latintól?

A latin népek nyelvkedvelői körében kifogyhatatlan téma, hogy vajon az olasz, a portugál, esetleg a román vagy éppen a spanyol áll-e a legközelebb a klasszikus latinhoz. Az ilyen kérdésekre – mint már szó volt róla több cikkben is – azért nem egyszerű válaszolni, mert ez attól függ, milyen szempontokat veszünk figyelembe és azokat milyen módszertan szerint vizsgáljuk.

Mindenekelőtt szögezzük le már most, hogy az újlatin nyelvek sokkal közelebbi rokonságban állnak egymással, mint a klasszikus latinnal. Ebben semmi meglepő nincs, hiszen egyrészt több mint kétezer év választja el őket az utóbbitól, másrészt eleve nem a klasszikus latinból alakultak ki, mivel az egy kimunkált irodalmi nyelv volt, amelyet az utca embere valójában sosem beszélt. Tehát ez valami olyasmi, mintha azt mondanánk, hogy a magyar tájszólások közelebb vannak egymáshoz, mint a Halotti beszédben használt magyarhoz – ez szerintem teljesen egyértelmű.

Szerencsére azért van mire támaszkodni. Mario A. Pei (1901–1978) olasz származású amerikai nyelvész készített erről elsőként – és sajnos azóta is utolsóként – tudományos igényű összehasonlító tanulmányt 1949-ben (A New Methodology for Romance Classification). Pei a hangsúlyos latin magánhangzók minőségét vette alapul különböző fonetikai környezetekben, és azok változásait vizsgálta a mai újlatin nyelvekben. Összesen 77 „lehetséges változási pont”-ot határozott meg, mint pl. a diftongizáció (pl. ĕ > ie), a megnyílás (pl. ŭ > o) vagy a nazalizáció. Ha az eredeti magánhangzó minősége a vizsgált nyelvben megmaradt (tehát ī > i, ŭ > u stb.), az 0 pontot ért; ha változás következett be, annak jellegétől függően súlyozva 0,5 (ha pl. csak nazalizáció történt), 1 (pl. megnyílás) vagy 2 (pl. diftongizáció) pont járt; ugyanakkor ha a „várt” szabályos változás valamiért mégsem következett be (pl. nŏcte > sp. noche), az –0,5 pontot (azaz fél pont levonást) jelentett.

A kiértékelés szerint minél több pontot gyűjtött így egy nyelv, annál nagyobb távolságra került a latintól, ami százalékban kifejezve a következőt jelentené: francia 44%, portugál 31%, provanszál (okcitán) 26%, román 23,5%, spanyol 20%, olasz 12%, szárd (logudorói) 8%. A francián talán nincs mit magyarázni, a szárd pedig éppen arról híres, hogy a latin magánhangzók eredeti minőségét is változatlanul őrzi, így az eredmény érthető. Pei úgy is meghatározta az értékeket, ha minden változás azonos súllyal lenne figyelembe véve, ez alapján a következőképpen alakulna a sor: francia 46,5%, portugál 45%, provanszál 37,5%, román 32%, spanyol 20,5%, olasz 16%, szárd 11%. Látható, hogy bár a számokban van némi eltérés, az összkép ugyanaz. Vagyis kijelenthetjük, hogy a vizsgált szempont szerint a legújítóbb újlatin nyelvek a francia, a portugál és az okcitán, míg a legkonzervatívabbak sorrendben a szárd, az olasz és a spanyol.

Persze ez csak egy – ám igen fontos – szempont, de ugyanezt a módszert ki lehetne terjeszteni a hangsúlytalan magánhangzókra, a mássalhangzókra, az alak- és mondattanra is. Valamennyire biztosan eltérő eredmények születnének. (A francia valószínűleg megőrizné a pozícióját, de a mássalhangzók tekintetében a spanyol vetekedhetne vele az első helyért; másfelől az olasz talán helyet cserélne a szárddal, és a román is jó eséllyel közelebb kerülne a latinhoz, ha a morfoszintaxist is vizsgálnánk.)

Az ábrán (jobbra fent) az újlatin nyelvek latintól való távolságát próbáltam szemléltetni a tanulmány alapján, figyelembe véve a földrajzi elhelyezkedésüket is (a távolságok a feliratok képzeletbeli középpontjait összekötő egyenesek).

Az észrevételekért köszönet Prof. Dr. Giampaolo Salvi nyelvésznek.

4 megjegyzés

  1. Azon az ábrán a fonetikai szempontok számítanak, vagy mindegy együtt?

    Kicsit elgondolkoztatott, hogy ha az összesítést nézzük (tehát nem csak a fonetikai szempontokat), akkor a francia miért kerül annyira messze, mert ami a nyelvtant illeti, mondhatni, nem túl sokban különbözik az olasztól. Ha az írásképet nézzük, olykor a francia még közelebb is áll a latinhoz, mint pl. az olasz vagy a spanyol, például az ige T/3 alakjának -nt végződése ilyen. Vagy, a létige alakja, ami a franciában E/2-ben tu es, az olaszban tu sei, E/3-ban a franciában il/elle est, az olaszban lui/lei è.
    Az is kérdés, az írást idevesszük-e, mert az nem is feltétlenül a nyelv része.
    Az furcsa nekem az ábrán, hogy a francia teljesen máshol van, mint az olasz, de valószínűleg a földrajzi elhelyezkedésre utal ez, és nem annyira a nyelvtanra.
    A románt távolabbra tippelném, írásban és szóban is nagyon keveset értek meg a románból az olasz alapján. A franciából írás alapján szerintem többet meg lehet érteni olasz nyelvtudás alapján, mint a románból, bár például az igeidőket egyik nyelvben sem lehet mind beazonosítani, ha csak az egyik nyelvet ismerjük. Bár ez már inkább az újlatin nyelvek összehasonlításához tartozik inkább, nem annyira a latintól való távolságukra, a latinból még kevesebbet lehetne érteni újlatin nyelv ismerete alapján.
    Jobban belegondolva, szerkezetileg eléggé hasonlóak lehetnek egymáshoz az újlatin nyelvek, így a latintól való távolságukban tényleg leginkább a fonetika lehet mérvadó. Az esetek, névszóragozási csoportok jól eltűntek, valami nyoma maradt ennek itt-ott, az igeragozás pedig eléggé egységesen változott, aminek vulgáris latinbeli előzménye van nyilván, ami a segédigés igeidőket és igeneveket illeti.
    Hirtelen ennyi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az írás nem számít, az teljesen egyezményes és egy tollvonással bármikor megváltoztathatják. Mindig a beszélt nyelvet vizsgáljuk, és a franciában pl. a T/1-2 kivételével teljesen eltűntek a személyragok és az összes hangsúlytalan szótag kiesett, ahol csak lehetett. Ezért került ő a legtávolabbra.

      Az ábrán a földrajzi elhelyezkedést is próbáltam ábrázolni és az csak a tanulmány eredményeire vonatkozik (hangsúlyos magánhangzók alakulása).

      Nyilván más lenne a sorrend, ha pl. csak a mássalhangzókat vizsgálnánk, akkor a spanyol és a portugál is valahol holtversenyben lenne a franciával (a spanyol ugye elvesztette a magánhangzó előtti F- hangot, és a lat. -LJ- csoportból j-t csinált, amit ma [ch]-nak ejtenek; a portugál-galiciaiban meg kiesett a magánhangzók közötti -L- és -N-, vagy említhetnénk a katalánt is, ahol a -ts- hangból félhangzó u lett (pl. PACE > pau).

      Törlés
    2. Most kicsit elgondolkoztam ezen az írásképes dolgon. Lehet, a francia végződések sokszor nem hallatszanak, csak írásban vannak ott, így el lehet tekinteni tőlük - de mégsem. Van a hangkötés (liaison) jelensége, amikor mégis előkerülnek azok a hangok, tehát szóban is néha ott vannak, ha nem is olyan gyakran. (Igaz, a liaison használata nem mindig kötelező, de valamikor igen. Más kérdés, hogy idővel valószínűleg teljesen el fog tűnni.) No, meg persze attól sem lesz közelebb a latinhoz a francia, hogy a latinban a liaison nem létezett, ebben a formában legalábbis nem hiszem, hiszen amit ott leírtak, így vagy úgy többnyire ki is ejtették a szó végén. Bár ez is jó kérdés, mert lehetnek érdekes esetek, amikor a következő szó eleje kihat arra, hogyan kell az előző szó végét ejteni. Az angolban van még ilyen, hogy magánhangzóval kezdődő szó előtt a szó végi "r" hallatszik, egyébként meg nem.
      Ha jól tudom, a faire (tenni, csinálni) ige T/3 alakjában (font) hallatszik is a "t" végződés kivételesen alapból is, de lehet, tévedek. De ha igen, az akkor is csak rendhagyóság.

      Törlés
    3. Igen, a francia ilyen értelemben kicsit különleges.

      A hangkötés a latinban is ugyanúgy létezett, csak ott ez "ellenkező irányban" működött: nem az volt a kérdés, hogy kiejtenek-e valamit, amit egyébként nem, hanem az utolsó szótag elhagyásával vontak össze szavakat. Ez egyébként minden újlatin nyelvben így van, csak valahol jelöli a helyesírás, valahol nem (a spanyolban pl. nem, de a beszédben ugyanúgy megtörténik az összevonás mindenhol, ahol lehetséges).

      Törlés

A hozzászóláshoz regisztrálni vagy belépni nem szükséges, de a hozzászólók megkülönböztethetősége érdekében ajánlott valamilyen becenév megadása a „Név/URL-cím” profil kiválasztásával (az URL kitöltése nem kötelező).