Az egykori Inka Birodalom nyelve: a kecsua

(Forrás: Wikimedia Commons, CC)
A kecsua (saját nevén: Runasimi, írásban szintén Runa Simi, tkp. ’az emberek nyelve’, vagy Qhichwa simi) a világ legnagyobb lélekszámú indián nyelve a dél-amerikai Andok vidékén, összesen mintegy 8 millió anyanyelvi beszélővel Ecuadorban, Peruban, Bolíviában és Argentína északi részén. Neve spanyolul és angolul is quechua; a spanyol quichua és angol Kichwa az Ecuadorban beszélt változatra utal.

A mai kecsua nem egységes, hanem ún. makronyelv, vagy modernebb értelemben inkább nyelvcsalád. A régi kecsua nyelv a feltételezések szerint az 5–8. század között kezdett nyelvjárásokra bomlani, klasszikus formája az Inka Birodalom hivatalos és közvetítőnyelve volt. Ma beszélt változatait két fő nyelvjáráscsoportba sorolják:
  • kecsua I. – központi nyelvjáráscsoport (Peru középső része, a térképen pirossal), valamint
  • kecsua II. – szélső nyelvjárások (Ecuador, Peru északi és déli részei, Bolívia, Argentína északi része),
amelyek további alcsoportokra tagolódnak (ld. a térképen). Az I. és II. főcsoportok nyelvjárásai nem érthetőek kölcsönösen. A klasszikus kecsua a II. főcsoport déli csoportjába (II–C) tartozott; hasonló nyelvjárást beszélnek ma is Peru déli részén és Bolíviában. Legnagyobb presztízzsel a cuzcói változat rendelkezik, a cikk is ezt veszi alapul. A kecsua a spanyol mellett hivatalos nyelv Bolíviában, regionálisan hivatalos státusza van Ecuadorban és Peruban.

A kecsua más indián nyelvekkel, nyelvcsaládokkal való rokonsága vitatott. Egyes szerzők az ajmarával együtt a kecsumara nyelvcsaládba sorolják (sőt, vannak, akik egy andoki–egyenlítői makronyelvcsaládot feltételeznek, amelybe számos másik dél-amerikai indián nyelvcsalád beletartozna), mindazonáltal más kutatók úgy vélik, hogy az ajmara és a kecsua hasonlósága (szinte azonos hangkészlet, feltűnő alaktani párhuzamok és alapszókincsbeli egyezések stb.) nem egy közös alapnyelvre, hanem nagyon hosszú idő óta fennálló intenzív kontaktusokra vezethető vissza.

Hangtan és írás

A kecsua három magánhangzó-fonémával rendelkezik: /a/, /i/, /u/, amelyeket a spanyol alapú latin betűs helyesírásban is az a, i, u betűkkel jelölnek. Az /i/ és az /u/ magánhangzók az uvuláris mássalhangzók (torokhangok) környezetében nyíltabban – inkább [e] és [o] hangokként – ejtődnek (ilyenkor az e és o betűkkel is jelölhetik őket). A magánhangzók nem különböztetnek meg hosszúságot.

A Machu Picchu – ’Öreg hegy’ kecsua nyelven – inka romváros Peru déli részén (Forrás: Pixabay.com)

Ami a mássalhangzókat illeti, a kecsuából hiányoznak a zöngés zárhangok, a [b], [d], [g], viszont három sor zöngétlen felpattanó zárhanggal (és egy zár-rés hanggal) rendelkezik, mindegyikük lehet ugyanis hehezetes és ejektív is, az alábbiak szerint (magyaros átírásban):
  1. zöngétlen zárhangsor: /p/, /t/, /k/, /q/, /cs/ – írásban: p, t, k, q és ch;
  2. zöngétlen hehezett zárhangsor: /pʰ/, /tʰ/, /kʰ/, /qʰ/ és /csʰ/ – írásban: ph, th, kh, qh és chh;
  3. zöngétlen ejektív zárhangsor: /p’/, /t’/, /k’/, /q’/ és /cs’/ – írásban: p’, t’, k’, q’ és ch’.
A /k/ és a /q/ – az utóbbi uvuláris [k] hang, amely a [k]-nál hátrébb, mélyen a torokban képzett – szótag végén, illetve nyelvjárástól függően megvalósulhat réshangként is. Az ún. ejektív zárhangok olyan mássalhangzók, melyek ejtését közvetlenül egy gégezár-felpattanás követi (magyarán egy rövid „szünettel” kell ejteni őket – ez a videón is jól hallható). Az előzőeken kívül a kecsuában megtalálhatóak az /m/, /n/, /l/, /ɾ/, a lágy /lʲ/ és /ny/, az /sz/, /s/ és /h/ réshangok, továbbá két félmássalhangzó, a /w/ és /j/. Ezeket írásban, ebben a sorrendben, az m, n, l, r, ll, ñ, s, sh, h, w és y betűk jelölik. Az r [ɾ] a spanyollal ellentétben nem pergetett, hanem legyintő- vagy zöngés réshang.


Az egyes változatok hangkészlete a fentiektől eltérhet (a középső és az északi nyelvjárásokban nincsenek meg az ejektív, ill. hehezetes zárhangok; különbségek lehetnek a torokhangok ejtésében stb.), továbbá a spanyol jövevényszavakban a felsoroltakon kívül egyéb hangok is előfordulhatnak.

A hangsúly kötött, néhány véghangsúlyos szó kivételével – amit ilyenkor ékezettel jelölnek – mindig az utolsó előtti szótagra esik. Ez ugyanúgy igaz a toldalékolt alakokra, valamint az eredetileg eltérő hangsúlyozású spanyol jövevényszavakra is (pl. sp. teléfono → tiliphunu [tiliphúnu] ’telefon’).

Nyelvtani jellemzők

A kecsua a nyelvek többségéhez hasonlóan agglutináló, vagyis a nyelvtani viszonyítást legfőképpen a szótőhöz egymás után ragasztott toldalékokkal fejezi ki, ahogy a magyar is. A névszóragozásban 16–19 esetet különböztetnek meg. Nyelvtani nem és határozott névelő nincs; a határozatlan névelő sok nyelvhez hasonlóan az ’egy’ jelentésű számnévből (huk) származik. A természetes nemeket a qhari ’férfi’ és warmi ’nő’ főnevekkel lehet kifejezni. A többes szám jele -kuna; a birtoklást személyragokkal fejezik ki. A jelzői szerkezetekben a melléknév mindig a főnév előtt áll és nincs számbeli egyeztetés. Néhány példa a névszóragozásra az alábbi ábrán látható.

A ’ház’ főnév néhány esete (nom., acc., gen., dat., loc.), pár példa jelzővel is (Forrás: El Mexicano)

Többes szám első személyben inkluzív és exkluzív alakokat is megkülönböztet, vagyis ’mi (beleértve téged)’ és ’mi (nélküled)’. Ennek megfelelően a személyes névmások: ñuqa ’én’, qam ’te’, pay ’ő’; ñuqanchik ’mi, veled együtt’ / ñuqayku ’mi, nélküled’, qamkuna ’ti’ és paykuna ’ők’. A birtokos személyragok: -y, -yki, -n, -nchik/-yku, -ykichik, -nku (pl. wasi ’(a) ház’, wasiy ’az én házam’, wasinku ’az ő házuk’), majdnem azonosak az igei személyragokkal (-ni, -nki, -n, -nchik/-yku, -nkichik, -nku).

Az igeidőket és módokat a személyragok elé (pl. az egyik múlt idő: -rqa-) vagy után (pl. óhajtó: -man) tett ragok jelölik. A főnévi igenév végződése -y, pl. niy vagy ñiy ’beszélni, mondani’:
  • jelen idő: ñini, ñinki, ñin, ñinchik / ñiyku, ñinkichik, ñinku;
  • múlt idő: ñirqani, ñirqanki, ñirqan, ñirqanchik / ñirqaniku, ñirqankichik, ñirqanku.
Az általános szórend az alany–tárgy–ige sorrendet követi (nemzetközi jelöléssel: SOV), ami szintén a legjellemzőbb az agglutináló nyelvek között. A kecsua szókészletre nagy hatást gyakorolt a spanyol: szókincsének mintegy 30%-a spanyol jövevényszó. Természetesen a spanyol is átvett szavakat a kecsuából, ilyen pl. a llama ’láma’ vagy a papas ’krumpli’ (többes számban) is.


Kecsua–spanyol nyelvű rap Bolíviából

Felhasznált források

Címkék: , , , ,
Nincsenek megjegyzések
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)