2020. szeptember 12., szombat

10 latin–spanyol szópár, amelyek egész mást jelentenek

Gyakran felmerül a kérdés: vajon mennyire segíti a klasszikus latin egy újlatin nyelv megtanulását? Erről megoszlanak a vélemények. Bár ezek a nyelvek a latin modern nyelvjárásai, figyelembe kell venni, hogy nem a klasszikus latinból származnak – annál is inkább, mert az egy kimunkált irodalmi nyelv volt, amelyet igazából sosem beszélt az utca népe (úgy, ahogy „kellett volna”) – és a szavak jelentése egyébként is az, ami talán a leggyorsabban változik az élő nyelvben.

Latin felirat Pompeiiben (Forrás: Pixabay.com)

A spanyol szavak ránézésre sokszor nagyon hasonlítanak a latin szavakra, ezért egy klasszikus latin szöveget meglátva elsőre úgy tűnhet, hogy majdnem mindent értünk belőle (még ha nem is ismerjük a ragozásokat). A valóságban azonban az okozza a legnagyobb problémát, hogy az ismerősnek vélt latin szavak általában még mást jelentettek (vagy nem pontosan ugyanazt), mint a spanyolban. Ezekből állítottunk össze egy rövid listát! (Az első helyen a latin, másodikként a spanyol alak szerepel.)
  1. alma és alma. Rögtön egy kakukktojással kezdünk, hiszen ez a két szó történetileg sem azonos: latinul egy nőnemű melléknév, jelentése ’tápláló’ vagy ’jótékony’, és a spanyol alimento főnévvel rokonítható. A spanyol ’lélek’ szó latin megfelelője és forrása az ánima (amely a spanyol választékos nyelvben is létezik mint művelt eredetű duplikátum).
  2. casa és casa. Majdnem mindegyik újlatin nyelvben megtalálható ez a szó, ugyanabban a jelentésben. Azonban jó, ha tudjuk, hogy a klasszikus latinban ez ’kunyhó, viskó’ jelentéssel bírt. A ’ház’ igazán latinul dŏmus volt, amelynek egyedül a szárdban van folytatója (domo – a határozói esetből), de a művelt eredetű doméstico ’házi’ melléknévben is ez köszön vissza.
  3. contestāri és contestar. Egyszerűnek tűnik, ugye? Pedig a latin ige nem azt jelenti, amit a spanyol alapján várnánk, hanem azt, hogy ’tanúskodni hív’. A ’válaszol’ latinul respondēre, amely ugyanúgy használatos a spanyolban is (responder) a contestar szinonimájaként. Az utóbbi mai jelentése a jogi nyelvben alakult ki (’tanúskodik > [kérdésre] megerősít > felel, válaszol’).
  4. mirāri és mirar. A csábító hasonlóság ellenére ne feledjük: a latin ige még azt jelentette, hogy ’bámul, (meg)csodál, csodálkozik’, melynek a spanyol admirar a valós párja. A ’néz’ latinul spectāre volt, ezt a tövet találjuk a művelt eredetű espectador ’néző’ szóban is.
  5. parāre és parar. Gondolhatnánk, egy olyan gyakori ige, mint a ’megáll’, biztos ugyanazt jelentette már latinul is. Nagyot tévednénk, mert a latin ige jelentése ’(el-/fel-)készül’, tehát a preparar(se) megfelelője! A spanyol jelentés az ’elkészül, készen áll > (vmilyen) helyzetbe kerül, elhelyezkedik > megáll’ átvitelen keresztül alakult ki, és Latin-Amerikában máig használják ’áll (vki vhol)’ értelemben. A latinban igazából nem volt pontosan ’megáll’ jelentésű ige.
  6. persōna és persona. Szintén megtalálható a többi újlatin nyelvben is, ’személy’ jelentéssel. Ám a klasszikus latinban még ’álarc’ értelemben használták, majd innen (színházi) ’szerep(lő), személyiség’ lett, tehát a valódi spanyol párja a personaje. A személyre nem létezett a klasszikus nyelvben külön szó, ebben az értelemben is az homo ’ember’ volt használatos.
  7. quǽrere és querer. Tény, hogy a latin igének is volt olyan jelentése, hogy ’akar, kíván, szüksége van (vmire)’, de elsősorban azt jelentette, hogy ’keres’ vagy ’kérdez’ (innen a művelt eredetű cuestión ’kérdés’ szó is). Az ’akar’ latin megfelelője a klasszikus nyelvben a velle volt (beszélt nyelvi változata a *volēre), a ’szeret’ pedig az amāre.
  8. reālis és real. Ezek csak „keresztben hamis barátok”, mert a spanyol alaknak két latin szó is megfelel, de közülük csak a ’valós(ágos)’-t jelenti a reālis. A ’királyi’ latin megfelelője a regālis, amely a hangváltozások miatt a spanyolban egybeesett az előbbivel.
  9. salīre és salir. Az egyik leggyakrabban használt spanyol ige, amely a ’kimegy/kijön’ mellett modern értelemben ’szórakozni megy, jár (vkivel)’ jelentéssel is bír. Pedig latinul azt jelentette, hogy ’ugrik’! Mai spanyol használata a ’kiugrik’ átmeneten keresztül jött létre. Érdekesség, hogy ugyanide tartozik a saltāre ’táncol’ > saltar ’ugrál’ is, amely a salīre gyakorítóképzős alakja volt. A ’kimegy’ viszont latinul exīre volt, amely még megvolt az óspanyolban is exir formában.
  10. vale és vale. Mindkét nyelven sajátos és gyakori kifejezés, amely ugyanabból az igéből (valēre – valer) származik. De míg latinul ez felszólító módú alak, amelyet búcsúzáskor mondtak (kb. ’minden jót [neked], élj boldogan’ és hasonló jelentésekben), addig spanyolul kijelentő módban van és azt jelenti, hogy ’oké, rendben’.
Mindez csupán egy kis ízelítő volt, nyilván lehetne még rengeteg hasonló példát találni. Ha esetleg tudsz te is ilyet, kedves Olvasó, hozzászólásban folytathatod ezt a listát! További spanyol szavak különös eredetéről ebben a cikkben írtunk.

Római színház romjai Méridában, Extramadura (Forrás: Pixabay.com)

S végül még valami. Miért is van az, hogy a latin -us, -is végződésű szavak a spanyolban -o, -e (vagy mássalhangzó) végződésűek? Sokan azt gondolják, hogy a spanyolban „lekoptak ezek a végződések”, ami így ebben a formában nem igaz. Valójában az az oka, hogy a névszók nem a klasszikus latin alanyesetű alakból jönnek. A beszélt nyelvben ugyanis sokkal gyakrabban fordultak elő határozói vagy tárgyesetben – mivel ezek voltak az elöljárószók vonzatai is –, amely már magánhangzóra végződött egyes számban (-o, -u vagy -e). Ezért az újlatin nyelvek névszói is ezt az alakot vitték tovább, a klasszikus latin névszóragozás lényeges leegyszerűsítésével.

Felhasznált források

  • Dr. Finály Henrik (1884): A latin nyelv szótára. Franklin Társulat, Budapest
  • Coromines, Joan (1961): Breve diccionario etimológico de la lengua castellana, 3. kiadás
  • Wiktionary (angol nyelvű változat)

6 megjegyzés

A hozzászóláshoz regisztráció vagy bejelentkezés nem szükséges, de kérjük, hogy használj valamilyen tetszőleges becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával (az URL-cím kitöltése opcionális). Amennyiben nem a konkrét témához kívánsz hozzászólni, akkor a Kapcsolat oldalra írj. Köszönjük az együttműködést.

  1. Nekem az meglepő, hogy a franciában a "personne" szó azt is jelentheti, hogy "senki", pedig a "személy" jelentésű szóból kell, hogy származzon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az ilyen jelentésátvitelek rendkívül gyakoriak, amikor egy korábbi hosszabb kifejezésből csak egy szó marad meg a kifejezés jelentésében. Úgy kell elképzelni ezt, hogy pl. ’Nincs ott egy személy sem’ > ’nincs ott személy’ = nincs ott senki.

      A ’semmi’ is hasonló az összes újlatin nyelvben. A spanyol nada a nacer régi befejezett melléknévi igenevének nőnemű alakja, vagyis ’született’. Ebből úgy lett ’semmi’, hogy nulla res nata ~ ninguna cosa nada ’semmilyen született dolog ~ egy árva dolog sem’, aztán az elejét elkezdték elhagyni és csak a nada maradt meg (vö. ol. Cosa? a Che cosa? helyett). És hasonló a nadie is (eredetileg nadi, az -e az alguien hatása) < pl. lat. non homines nati ’semmilyen született ember’ ~ ’egy árva lélek sem’).

      Törlés
    2. Érdekesek ezek a tagadószók amúgy, mert nagyon sok nyelvben a "nem" szó megfelelője "n"-nel kezdődik, vagy van benne "n". Még ha külön tagadószó van arra, hogy a mondat közepén tagadjunk, az is sokszor kezdődik "n"-nel. Például az újlatin, a germán, a szláv nyelvek jó részében így van. (pl. No, non, ne, nein, nicht, nee, niet (holland). A szláv nyelvekben sokszor palatalizált "n", bár annyira nem tudom ezt fejből. De még a magyar is: ne, nem. A svédben az angol "not" megfelelője "inte", mondjuk ez nem "n"-nel kezdődik, de van benne "n", de már a norvégban "ikke", abban nincs. Viszont, úgy emlékszem, a görögben meg mintha pont nem "n"-nel kezdődne a tagadószó.
      Érdekes, hogy a "nada" szónak pont nincs is köze a "no"-hoz, vagyis nem tagadószóból származik, mégis "n"-nel kezdődik.
      Úgy általában véve is a tagadó névmás képzéséhez sokszor való az "n", pl. olaszul a qualcuno, qualche nem tagadó alak, de a nessuno (senki, és mint névmás: semmiféle) igen, és ez a szó elejéből derül ki főleg. Hasonló van a németben, hollandban is: jemand (német), iemand (holland) = valaki; niemand (ném. és hol.) = senki

      Törlés
    3. A tagadószó indoeurópai eredetű, *ne. Ugyanez a tő van a lat. non (< ne-un ’egy(ik) sem’), nec (< ne-que ’nem is’), sp. ni, ninguno (< nec unum ’egyik sem’) alakokban is. Valószínűleg a magyarban, ill. a finnugor alapnyelvben (*ne) is indoeurópai átvétel.

      Törlés
    4. Érdekes, hogy ez ennyire megmaradt ennyi nyelvben, nem változott. Bár biztosan van más is ilyen.

      Törlés
    5. Igen, vannak nagyon gyakran használt nagyon alapvető szavak, amelyek nem szoktak nagyon megváltozni, ilyenek a személyes névmások (főleg az ’én’ és ’te’), a számok 1–5 között, bizonyos természeti elemek/jelenségek (’víz’, ’nap’ stb.)...

      Törlés