2020. június 13., szombat

Miért is furcsa spanyolul a coronavirus szó?

A koronavírust szinte minden nyelvben ezzel a szóval illetik, mivel tudományos neologizmus lévén így terjedt el a világon – de túl sok idő nem is lett volna rá lefordítani. Mi sem csodálkozunk már rajta, hiszen megszoktuk, de egyébként sem lenne miért. Nem így az újlatin nyelvekben...

A spanyolban – és a többi újlatin nyelvben – sem teljesen ismeretlenek a két főnévből alkotott összetett szavak, mint pl. aguanieve ’havas eső’, bocacalle ’utcasarok, keresztutca’, hojalata ’bádoglemez’ vagy palabra clave ’kulcsszó’ (a helyesírástól itt ismét tekintsünk el, hiszen nem az egybe- vagy a különírás a kritériuma az összetett szavaknak). Valamiért mégis szokatlan lehet a francia, olasz, spanyol anyanyelvűek számára a coronavirus alak, na de pontosan miért?

Ehhez mindenekelőtt a dupla főnévből álló szóösszetételek (a továbbiakban: N–N összetételek) természetét kell megértenünk. Az N–N összetételek egyik legfontosabb közös jellemzője, hogy a két tagjuk nem egyenrangú: az egyik az alaptag (spanyolul núcleo; jelöljük mondjuk így: Nₐ), a másik pedig annak jelentését módosítja, szűkíti (nevezzük módosító tagnak: Nₘ). Vagyis lényegében ugyanúgy viselkednek, mintha névszói szerkezetek lennének, csak a két főnév viszonya – melyet a névszói szerkezetekben valamilyen elöljáró szokott jelölni – itt jelöletlen.

Néhány kivételtől eltekintve az N–N összetételeknek mindig az első tagjuk az alaptag, a második a módosító tag, vagyis Nₐ–Nₘ felépítésűek, amit nagyon jól szemléltet pl. a palabra clave (amely természetesen egy ’szó’ és nem egy ’kulcs’) vagy a coche cama ’hálókocsi’ (egy ’vasúti kocsi’, nem egy guruló ’ágy’) stb. Tehát ha azt szeretnénk, hogy a koronavírus megfelelője természetes legyen és valóban azt jelentse az újlatin nyelveken is, ami a szó alkotójának szándéka volt (ti. ’korona alakú vírusmolekula’), akkor az bizony virus corona lenne.

(A képek forrása: Pixabay.com)

Az említett kivételek (amelyek második tagja az alaptag: Nₘ–Nₐ) általában olyan összetételek, amelyek első eleme, az Nₘ valamilyen rögzült latin-görög eredetű tő, ún. összetételi előtag: pl. fotocopia ’fénymásolat’, radiodifusión ’rádióadás’. Az összetételi előtagok, mint nevük is utal rá, azonban nem valódi (azaz nem teljes) főnevek, hanem azok összetétel képzésére létrejött változatai (igazából toldalékféleségek), és már magában a latinban vagy a görögben is erre szolgáltak. A corona főnévnek viszont nincs és a latinban sem volt ilyen változata (ami egyébként coroni- vagy corono- lehetne).

Összefoglalva a lényeget, a coronavirus, bár latin elemekből áll, az összetétel módja inkább az angol nyelvi szokásokat tükrözi, ezért bizonyul szokatlannak, nemcsak a spanyolban, hanem a franciában, az olaszban és a portugálban is. A tudományos latin szavak képzése ugyanis sokszor tudományos, rendszertani elnevezési konvenciókon, nem pedig a szigorúan vett nyelvi szabályokon alapszik.


La Sonora Dinamita – El coronavirus

4 megjegyzés

  1. Nekem a melléknevek jutottak erről eszembe. Úgy olvastam-tanultam, hogy ha hangsúlyozni akarjuk a melléknevet, akkor mindig a főnév után írjuk. Pl.: una palabra hermosa. Mert ha elé írjuk, akkor az csak valamiféle díszítő jelző. Pl: blanca nieve
    De lehet, hogy rosszul "okoskodom"?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, ez valóban így van. Nyelvtani értelemben azt szokták mondani, hogy ha a melléknév módosítja a főnév jelentését (= új információt ad), akkor utána áll, ha pedig csak árnyalja, akkor előtte. (Persze minden hasonló "szabály" esetében itt is vannak nem egyszerűen eldönthető esetek: pl. disco nuevo ~ nuevo disco ’új lemez’: tudjuk-e vagy feltételezi-e a közlő, hogy tudjuk, hogy létezik új lemeze adott előadónak vagy sem?) Vannak viszont olyan melléknévi kategóriák, amelyek csak a főnév után állhatnak, mivel csakis a jelentésmódosítás jöhet szóba, ilyenek pl. a származást jelölő melléknevek: pl. un político argentino, nincs *un argentino político, stb.

      Ebből itt számunkra az a lényeg, hogy melléknevek állhatnak a főnév előtt és után is, tehát a melléknévből és főnévből álló összetételeknél az A–N (pl. mediodía ’dél [napszak]’) és N–A (pl. aguardiente ’tüzesvíz, pálinka’) sorrend is természetes. Ha viszont a melléknév szerepét egy másik főnév látja el, akkor természetes esetben a módosító főnév az alapfőnév után áll mindig (palabra clave) és nem fordítva – ebben van az alapvető különbség.

      Törlés
  2. Jó ezekről az összetett szavakról hallani, máshol nem nagyon van szó erről. Például a nyelvkönyvek sem nagyon szedik elő ezt a témát. Az összetett szavak kapcsán még a sacacorchos jut eszembe, ahol a második tag többes számban van, de maga a szó egyes számú. Az egy külön kategória, azért nem említetted itt? Igaz is, az nem főnév+főnév összetétel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az igei-névszói összetétel (V–N), külön cikk volt róluk.

      (A nyelvkönyvekben sajnos ennél sokkal alapvetőbb témákról sincs szó sokszor, mint pl. a semlegesnem...)

      Törlés

A hozzászóláshoz regisztrálni vagy belépni nem szükséges, de a hozzászólók megkülönböztethetősége érdekében ajánlott valamilyen becenév megadása a „Név/URL-cím” profil kiválasztásával (az URL kitöltése nem kötelező).