2020. február 29., szombat

Spanyol anyanyelvűek gyakori helyesírási hibái

A homonímiát (és egy ragozási hibát) kihasználó spanyol szóvicc
Régen már volt egy hasonló cikk ebben a témában. Annak helyébe hivatott lépni ez, rendszerezett, összeszedettebb formában.

Mindannyian követünk el helyesírási hibákat. A helyesírási szabályozás sokszor túl bonyolult és következetlen, nem tanítják vagy tanuljuk meg alaposan, meg egyébként sem mindent írunk úgy, ahogy mondunk, ezért aztán sokan úgy írnak, ahogy megszokták. Amit pedig megszoktunk, azon már utólag nagyon nehéz változtatni – legfőképpen, ha a hiba a rendszerben van. Ez alól a spanyol ajkúak sem kivételek. Leginkább a latin-amerikaiak szenvednek meg a helyesírással, mert kevesebb beszédhangot használnak, mint az európai spanyolok, méghozzá éppen az egyik leggyakoribb beszédhangot, az [sz]-t is érinti ez a probléma.

Biztos, hogy még ő is hibázik a saját nyelvén... (A kép illusztráció. Forrás: Pixabay.com)

Az itt tárgyalt helyesírási hibák két főbb típusba sorolhatóak. Az egyik a szótévesztés, melynek oka a homonímia (spanyolul homonimia vagy homofonía), vagyis az azonos hangzású, de eltérő eredetű vagy jelentésű kifejezések. Ezek csak írásban különböznek egymástól, mint pl. tubo ’cső’ és tuvo (→tener) ’volt/lett neki’. (Magyar párhuzam pl. a folyt és fojt alakok.) A másik típusba sorolom az összes többi helytelenül írt kifejezést (pl. iba helyett *hiva vagy conmigo helyett *con migo), vagyis amikor a leírt forma helyesírási szempontból nem létezik (ezek legtöbbjét alacsony iskolázottságú beszélők követik el). A tévesztések jellemzően az alábbi „mumusok” köré csoportosulnak:
  B/V; S/C/Z; LL/Y/I; G/J; H? Szóhatárok!?
A nyelvtanulóknak – főleg a kötetlen, internetes kommunikációban – megnehezíthetik a dolgát a spanyol helyesírási hibák, ezért az alábbiakban összeszedtük azokat a homonímiából adódó tévesztéseket, amelyek írásban a leggyakrabban előfordulnak. (Aki nagyon profi spanyolos, ugorja át ezt a részt és görgessen le a videóig!) Az ugyanúgy hangzó kifejezések perjellel elválasztva szerepelnek, utána pedig szögletes zárójelek között a kiejtés magyaros átírása. (Az átírásban az [a] = rövid á hang, az éles ékezet [´] a hangsúlyos magánhangzót jelöli.)
  • a / ah / ha [a]: az első elöljárószó (’-nak/nek, -ba/be, -ra/re, tárgyeset jele stb.’), a középső indulatszó (’Á!’), az utolsó pedig az haber (< lat. HABĒRE) segédige egyes szám harmadik személyű nem személytelen alakja a kijelentő mód jelen idejében.
  • ahí / ay / hay [aí], [ái̯]: bár az első (’ott’) a sztenderd változatokban hangsúlyos [i]-vel ejtődik, egyes kifejezésekben (pl. ahí va [ái̯vá] ’nahát!’) ez hangsúlytalanná válhat. A második indulatszó (’haj!, jaj!’), a harmadik az haber segédige egyes szám harmadik személyű személytelen alakja kijelentő mód jelen időben (’előfordul, van [vmi vhol]’).
  • a ver / haber [avér]: talán a legsűrűbben előforduló tévesztés az anyanyelvi beszélőknél, iskolázottságtól függetlenül, az utóbbi írása az előbbi helyett. Az első egy kifejezés: ’lássuk!, hadd nézzem!, na!’; a második egy segédige (’van’). Ez az eset rendkívül jól szemlélteti, hogy a nyelvben – vagyis a beszélők fejében – nem működik semmiféle „elemző logika”, hiszen ha így lenne, nem követnének el ilyen hibákat.
  • dondequiera / donde quiera [dondeki̯éra]: az egybeírás-különírás szabályai sem csak a magyaroknak nagy mumusok; ugyanígy vannak ezzel a spanyol anyanyelvűek is. Az első kifejezés egy határozatlan névmás ’akárhol, bárhol’ jelentésben (pl. dondequiera que vayas ’bármerre is jársz’); az utóbbi jelentése ’ahol akar(ja)/kívánja’. Nem nehéz őket összekeverni, hiszen etimológiailag a két kifejezés ugyanaz, vagyis a donde ’ahol’ vonatkozó névmásból és a querer kötőmódú alakjából áll össze. (Plusz érdekesség, hogy ugyanígy van a magyarban is: az akár- előtag az akar igéből származik.)
  • echo, echa, echas / hecho, hecha, hechas [écso, écsa, écsasz]: az első három az echar (< lat. IACTĀRE) ’dob, hajít, vet stb.’ ige ragozott alakjai, a második három pedig az hacer (< lat. FÁCERE) participio-formái: ’(meg)csinált’ (< lat. FACTU). Megjegyzendő, hogy az előbbi főnévi igeneveként előfordul még a helytelen *hechar írásmód is.
  • halla / haya [ájja]: a yeísta – [j]–[lʲ] megkülönböztetést nem használó – beszélők gyakori hibája a kettő felcserélése. Az első az hallar (< lat. AFFLĀRE) ’(fel)lel, talál’ ige kijelentő mód egyes szám harmadik vagy felszólító mód egyes szám második személyű alakja, míg az utóbbi az haber segédige kötőmód jelen idejének egyes szám első (< lat. HÁBEAM) vagy harmadik (< lat. HÁBEAT) személyű formája.
  • has / haz [ász]: latin-amerikai beszélők egyik legjellemzőbb hibája e két igealak összekeverése. Mindkettő egyes szám második személyű, de az első az haber segédigéé a kijelentő mód jelen idejében, a második az hacer felszólító módú alakja (’csinálj!, tégy!’). És csak halkan jegyzem meg, hogy létezik még as is mint az ’ász’ jelentésű hímnemű főnév.
  • por qué / porqué / porque / por que [porké], [porke]: az eddigiektől eltérően ezek azonos eredetű kifejezések, melyek jelentésárnyalattól függően eltérően írandóak (persze teljesen konvencionális, önkényes alapon). Az első kérdőszó, ’miért?’ jelentéssel és ezt ebben a használatban különírni rendeli a helyesírás; a második az ebből képzett hímnemű főnév, ’[valami] miértje, oka’ jelentéssel. Érdekes jelenség, hogy e kettőt nemcsak írásban, hanem „nyelvtanilag” is nagyon gyakran összemossák a beszélők oly módon, hogy a kérdőszó elé névelőt tesznek (pl. No entiendo el por qué ocurre eso ’Nem értem, miért történik ez’ – ahelyett, hogy No entiendo por qué ocurre eso vagy No entiendo el porqué de eso). A harmadik alakot hangsúlytalanul használják vonatkozó névmásként (’mert’), amelyet ilyenkor egybe kell(ene) írni. A negyedik változat pedig a por elöljárószó que szócskával alkotott kombinációja (’amiért, amelyért’, [vonzatként] ’azért/arra, hogy’), szintén hangsúlytalan kifejezés (pl. Este es el motivo por [el] que te llamé ’Ez az oka, amiért hívtalak’; Nos confesó su preocupación por que los niños pudieran enfermar ’Beismerte nekünk aggodalmát aziránt, hogy a gyerekek megbetegedhetnek’).
  • tubo / tuvo [túvo]: az első főnév (’cső’), a második a tener (< lat. TENĒRE) ’birtokol, neki van’ ige kijelentő mód egyszerű befejezett múlt idejének egyes szám harmadik személyű alakja: ’neki volt/lett’. Tekintve, hogy az utóbbi jelentés sokkal gyakoribb a beszédben, helyette szokták tévedésből a *tubo alakot írni – talán az hubo (→haber) mintájára (ahonnét egyébként az analógiás -uv- perfectum-tőelem is származik).
  • va a ser / va a hacer [bászér]: mindkettő közeli jövőt kifejező körülíró szerkezet: ’lesz’, illetve ’csinálni fog’ vagy (természeti jelenséget kifejező főnévvel) ’lesz’. Szintén sokszor előfordul a va a ver ’látni fog’ és a va a haber ’lesz’ [vmi vhol] összekeverése (lásd fentebb). Elég „divatos” hiba még az ilyen körülírásokból a va utáni a elöljárószó elhagyása, pl. *va ser, *va hacer, *va estar stb. – ezek a kifejezések helyesírásilag nem léteznek.
  • valla / vaya [bájja]: szintén a yeísta beszélők tévesztése. Az első szó főnév (< lat. VALLA), jelentése ’deszkakerítés, palánk’, illetőleg ’hirdetőtábla’ (valla publicitaria). A második az erősen rendhagyó ir (< lat. ĪRE) ige kötőmód jelen idejének egyes szám első vagy harmadik személyű alakja, amelyek történetileg a rokon értelmű latin VÁDERE ’megy’ ige folytatói (VADAM, VADAT). Az utóbbit indulatszóként is használják: ¡vaya! = ’no(csak)!’
  • ves / vez [bész]: az első a ver (< régi veer < lat. VĬDĒRE) ’lát’ ige kijelentő mód jelen idejének egyes szám második személyű alakja (’látod’), az utóbbi pedig egy nőnemű „segédfőnév”, amely alkalmat vagy többszörözést fejez ki (< lat. VĬCE(M), VĬCES; pl. a la vez ’egyszerre’, tres veces ’háromszor’, de vez en cuando ’olykor-olykor’, érase una vez ’volt egyszer’, [mesék kezdetén] ’egyszer volt, hol nem volt’).
A másik típusba tartozó hibákról nem írnék listát, mert sosem érnék a végére – egészen biztosak lehetünk abban, hogy mindent, amit le lehet írni rosszul (és még azt is, amit nem), valahol, valakik már leírták rosszul. (Ennél szomorúbb azonban, hogy eddig nem sikerült egyetlen olyan spanyol nyelvű oktatóvideót sem találnom a témában, amelyben ne lenne helyesírási hiba vagy félrebeszélés, mint pl. hogy „az hecho az haber ige alakja”.) Ehelyett egy sokkal szórakoztatóbb videót választottam, amely összegyűjti a legszellemesebb (vagy legsajnálatosabb?) spanyol helyesírási hibákat, főként kézzel írt feliratok, hirdetések fotóival. És persze a készítője sem hazudtolta meg a valóságot, mert rögtön a felvezető-figyelmeztető dián sikerült is egy-két helyesírási hibát elejtenie („audio visual”, „a sido”), de ezt most nézzük el neki!


Néhány gyöngyszemet (a klasszikus „bendo varato” és hasonlókon kívül) azért kigyűjtöttem:
  • abrido – nem kifejezetten helyesírási hiba (az abierto nehezen hallható ekként félre);
  • a mitac de precio – végül is, ha már valamit nem ejtünk a szó végén, tök mindegy, milyen betűt írunk oda, nem? Biztos az írásleckéket is féláron (a mitad de precio) vette. Ez a hiba csak azért különös, mert egyetlen szó végén sincs -c a spanyolban (nem számítva néhány hangutánzó szót, mint a clic, tic-tac és hasonlók);
  • axistan al programa – tipikus hiperkorrekció: a felirat szerzője olyan nyelvjárást használhat, ahol az x magánhangzók között is [sz]-nek hangzik, ezért attól tartva, hogy elszúrja, a bonyolultabb megoldást választotta (épp ezért szúrta el) az asistan helyett;
  • correptor – a sors fintora, hogy pont egy elvétett felirattal árulják a hibajavító-tollat, pedig milyen remek marketingfogás lehetne! A [kt] ~ [pt] váltakozás egyébként gyakori a nyelvekben (vö. lat. OCTO > román opt ’nyolc’), amit a nyelvészek azzal magyaráznak, hogy az ilyen mássalhangzócsoportok első hangja nem jól artikulált, nehezen különböztethető meg;
  • pro y vida és servicio y gienico – ilyenkor tényleg nem csoda, ha nagyon nem akaródzik megérteni, mit akart írni az a szerencsétlen (prohibida, servicio higiénico). Az ilyen hibák csak erősítik azt, hogy a beszélt nyelvben nem nagyon értelmezhető a szó fogalma;
  • sejuridad – igen, ez esetben a j nem is ugyanazt a hangot jelölné, mint a g (bár tény, hogy magánhangzók között gyors beszédben csak a zöngében térnek el), de itt ez sem számított, fő a biztonság (seguridad). Érdekes, azt meg tudta, hogy van egy -d a végén.
  • selbesa – sebaj, legalább a magánhangzók stimmelnek! Talán túl sok sört (cerveza) ivott, mielőtt leírta, de az is lehet, hogy mégsem eleget. Az elvétett feliratból két következtetést vonhatunk le. Egyfelől egyértelmű, hogy seseo-s nyelvváltozatot használ az elkövetője. Másrészt délspanyol nyelvjárást, ahol a szótag végi [l] és [r] hangok semlegesülnek vagy az előbbi (lambdacizmus), vagy az utóbbi javára (rotacizmus), de azt nem tudhatjuk, hogy ez esetben a kiejtést tükröző írásmódról vagy hiperkorrekcióról van-e szó.
Mindezek után a spanyolt idegen nyelvként tanulóknak, használóknak egyet lehet csak tanácsolni, ha egy rossz helyesírású spanyol ajkúval hozza össze őket a sors: olvassák fel összefüggően, helyes hangsúlyozással a látott (hibásan leírt) szöveget, elvonatkoztatva az írásmódtól. Ha ezt megfogadják, könnyebben rájönnek, hogy spanyol anyanyelvű ismerősük mit akart leírni. És akkor az írásjelek, ékezetek használatáról még szó sem esett, pedig hát egyáltalán nem mindegy, hogy pl. Tu hijo come bien (’A fiad rendesen eszik’) vagy Tú, hijo, ¡come bien! (’Te, fiam, egyél rendesen!’), ugyebár...

2020. február 1., szombat

Lefordíthatom, de minek? Nem lesz jó, csak szólok!

Megint behivatkozhatnám az összes olyan korábbi cikket, amelyek nagyjából arról szólnak, hogy miért nincs semmi értelme mondatok lefordításával idegen nyelvet tanulni-tanítani-gyakorolni, de nem teszem, akit érdekel, meg fogja találni. Következzen inkább egy újabb „esettanulmány”, amely ezt megerősíti.

A hagyományos nyelvoktatási rendszer ugye ahhoz szoktatott minket (legalábbis az én generációmat), hogy vannak a nyelvtani szabályok, amelyeket jól meg kell tanulni, utána már csak be kell magolni hozzá rengeteg szót, és máris perfektek vagyunk az idegen nyelvből. Hiszen ha van megfelelő szókincsünk, akkor mindent el tudunk mondani, mert le tudjuk fordítani. Ezt nagyon sokáig el is hitte mindenki (ahogy én is), talán sokan ma is elhiszik – ami addig érthető is volt, amíg fel nem találták a Google-t és senki sem tudta leellenőrizni, hogy pl. egy nyelvkönyvben lévő példamondatok létezhetnének-e valójában.

¡Sé feliz! – Légy boldog! (Forrás: Pixabay.com)

Egy spanyoltanulással foglalkozó Facebook-csoportba érkezett egy poszt azzal a kéréssel, hogy az alábbi mondatot fordítsuk le spanyolra:
Ne töltsd az időt azzal, hogy vágysz a boldogságra, légy boldog!
Ez egy meglehetősen egyszerű mondat. Az iskolai nyelvoktatás alapján bárki le tudná fordítani, aki már nem annyira kezdő. Öt percen belül érkezett is egy kiváló(nak tűnő) megoldás, íme:
No pases el tiempo deseando la felicidad, ¡sé feliz!
Tökéletes, gondolnánk: nincs benne semmilyen nyelvtani, egyeztetési anomália, az igék is a megfelelő alakjukban állnak, és még a szavak is azt jelentik, amit szeretnénk – hát mi kellene még? Én sem tudtam volna sokkal jobbat, legfeljebb a deseando helyett az esperando vagy az anhelando alakot használtam volna. Valószínűleg egy magyar anyanyelvű spanyoltanár is csillagos ötösre értékelné ezt a fordítást. Pedig hát... nem, egyáltalán nem jó, nem spanyolos.

Na de miért?? – Rendkívül egyszerű a képlet: azért, mert spanyol anyanyelvűek nem mondják így. Márpedig ha egy nyelv anyanyelvi beszélői valamit nem monda(ná)nak, akkor olyan nincs, tehát helytelen. (Akkor is, ha tankönyvben szerepel.) Nyilván nem a mondat vége problémás, a sé feliz-szel semmi gond (másképp nagyon nem is lehetne fordítani). Viszont a pasar el tiempo kifejezést – amely egyébként valóban pontosan azt jelentené, hogy ’tölti az időt’ – nem használják erre; az inkább arra utal, hogy elüti az időt valamivel/valakivel, szórakozik stb. Lássuk akkor a helyes megoldást! A mondat igazán spanyolos – és a Google által is alátámasztott – megfelelője:
No pierdas el tiempo deseando ser feliz, solo sé feliz.
Természetesen, ha egy mondatra nincs egyetlen találat sem a Google-ben, attól az még nem feltétlenül helytelen: azt is jelentheti csupán, hogy még nem mondta (nem írta le) senki. Azonban minél tömörebb egy mondat (mint amilyen a *No pases el tiempo deseando la felicidad is), annál elenyészőbb ennek az esélye, főleg egy több mint négyszázmilliós nyelv esetén. Ilyenkor már gyanakodnunk kell, de legalábbis megkérdőjelezhető a helyessége.

Pasar el tiempo... – Elütni az időt... (Forrás: Pixabay.com)

Ügyeljünk arra is a rákereséses ellenőrzésnél, hogy tegyük macskakörmök közé az ellenőrizendő kifejezést, hogy ne csak a benne lévő szavak előfordulására keressünk. A hosszú kifejezéseket, mondatokat részenként érdemes ellenőrizni, mert lehet, hogy egyben még senki sem mondta, de attól még lehet helyes, ha egyébként a fő tartalmi részei léteznek. És nem elég kizárólag a találatok számát nézni, sok találatot is meg kell vizsgálni, hogy mennyire relevánsak, milyen szövegkörnyezetekben fordulnak elő (pl. hogy nem csak ugyanaz az idézet ismétlődik-e).

Térjünk vissza a mondatunkra. Vannak persze további lehetséges megoldások is; az alábbi javaslatok egy magyarul is jól tudó argentin beszélőtől származnak (bár szintén csak elméletiek):
  • No te pases la vida deseando la felicidad; (simplemente) sé feliz.
  • En vez de pasarte la vida deseando la felicidad, (simplemente) sé feliz.
  • No te la pases deseando la felicidad, (simplemente) sé feliz
  • En vez de pasártela deseando ser feliz, (simplemente) selo.
  • En vez de pasarte la vida deseando ser feliz, selo.
A tanulság ugyanaz, mint mindig: a nyelv nem egyszerűen a szavak nyelvtani szabályok alapján való mondatokba rendezése, hanem maguk a kifejezések, kész mondatok az alapelemei, amelyeket el kell sajátítani az anyanyelvi beszélőktől. Vagyis leegyszerűsítve: ne fordítsunk (szó szerinti értelemben), mert az valószínűleg úgysem lesz jó. Ismerjük meg a nyelvi szokásokat!

A segítségért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.