2019. december 8., vasárnap

Újból ser és estar: állandó tulajdonság-e a derékbőség?

Több alkalommal is volt már szó arról, hogy a két spanyol létige, a ser (< lat. ESSE, SEDĒRE) és az estar (< lat. STĀRE) használata közötti különbség – tudniillik, hogy az első „állandó”, a második szerzett vagy átmeneti tulajdonságot, állapotot fejez ki – a valóságban korántsem annyira fekete és fehér, mint ahogy a tankönyvek szerint. Ennek oka egyrészt az, hogy a kettő között gyakran nincs éles határ, a másik pedig, hogy még az sem túl egyértelmű, mit tekintsünk egyáltalán állandónak vagy állapotszerűnek.

Éppen ezért végeztünk egy nem reprezentatív kutatást a témában spanyol anyanyelvű beszélők részvételével annak megállapítására, hogy mennyire képlékeny ez a valóságban. A teszt 10 egyszerű (hétköznapi) mondatból állt, amelyekben a ser vagy az estar ige megfelelő alakja közül kellett a kitöltőnek azt kiválasztania, amelyiket természetes körülmények között használná. (Egy mondat kivételével mindkettő megjelölésére is lehetőség volt, ha jónak találta egyik vagy másik értelemben.) A mondatokban továbbá – egy kivételével – az volt a közös, hogy egy többé vagy kevésbé szubjektív megítélésű állítást tartalmaztak.

Minden viszonylagos?

Elöljáróban annyit el lehet mondani, hogy a kutatás eredményei nem igazolták a várt változatosságot, de azért voltak meglepetések. Az egyik legmeglepőbb dolog, hogy nem volt kimutatható olyan kategorikus különbség, hogy az egyik spanyol nyelvű országban ezt általában így mondják, a másikban meg általában úgy – az eltérések inkább a beszélők szintjén jelentkeztek (bár természetesen ez abból is adódhat, hogy nem volt reprezentatív a felmérés). A továbbiakban lássuk a részleteket.

A résztvevők

A kérdőívet a Facebookon tettük közzé, többek között a Latinos e Hispanohablantes en Hungría (Latinok és spanyolul beszélők Magyarországon) nevű csoportban. Az online felmérésben 200 spanyol anyanyelvű vett részt, eredetüket tekintve a következő országokból: Spanyolország (67 – 33,5%), Argentína (14 – 7%), Bolívia (2 – 1%), Chile (3 – 1,5%), Costa Rica (1 – 0,5%), Ecuador (2 – 1%), El Salvador (2 – 1%), Kolumbia (8 – 4%), Kuba (3 – 1,5%), Mexikó (21 –10,5%), Paraguay (3 – 1,5%), Peru (4 – 2%), Uruguay (5 – 2,5%) és Venezuela (63 – 31,5%); további 1-1 beszélő jelölte magát argentínai-spanyolországi és kubai-spanyolországi származásúnak (1%). (Spanyolország és Venezuela tehát eléggé felülreprezentált volt a felmérésben.) Spanyolországon belül, akik külön megjelölték a származásukat: Andalúzia (4), Baszkföld (3), Galicia (2), Kasztília-León (2), Madrid (2), Valencia (1), Kanári-szigetek (1), illetve Katalónia-Andalúzia (1).


Mindössze két kitöltő válaszát kellett érvényteleníteni, mivel róluk nem lehetett eldönteni, hogy valóban spanyol anyanyelvűek-e. A felmérés azért nem reprezentatív, mert nem kértük a válaszolóktól a korukra, nemükre, iskolázottságukra stb. vonatkozó adatokat, továbbá nem azonos arányban vettek részt a különböző spanyol nyelvű országokból.

A kérdések

A résztvevők a következő utasítást kapták a kérdőív kitöltéséhez:
Esta es una miniencuesta para hablantes nativos de español para determinar el uso en la lengua diaria de los verbos copulativos ser y estar. En lo siguiente se encuentran 10 frases sencillas. Elige la opción que tú normalmente dirías. (Se pueden marcar ambas opciones exceptuando la pregunta 5). La encuesta es totalmente anónima.

’Ez egy villámfelmérés spanyol anyanyelvű beszélők számára a ser és estar létigék mindennapi használatának meghatározása céljából. Az alábbiakban 10 egyszerű mondat található. Válaszd ki azt a lehetőséget, amelyet rendszerint mondanál. (Mindkét lehetőség bejelölhető az 5. kérdés kivételével.) A felmérés teljesen anonim.’
A tesztben az alábbi mondatok szerepeltek – a választható megoldások { } jelek közé írva:
  1. Para mí, el frío con lluvia {es, está} mejor que el calor.
    ’Számomra a hideg, esős idő jobb, mint a meleg.’
  2. [Hablando de la estatura de personas] Ese muchacho {es, está} más alto que el otro.
    ’[Személyek termetéről beszélve] Az a fiú magasabb, mint a másik.’
  3. Esa fotografía {es, está} muy buena. Salió mejor que esta.
    ’Az a kép [nálad] nagyon jó. Jobban sikerült, mint ez.’
  4. Aunque se parezca la cara, esta no puede ser la misma de la otra foto, porque su cintura {es, está} más estrecha. ’Még ha hasonlít is az arca, ez a nő nem lehet ugyanaz, mint a másik fotón, mert a dereka vékonyabb.’
  5. Esta actriz {es|está} muy guapa, pero en su última película lo {es|está} aún más.
    ’Ez a színésznő nagyon csinos, de a legújabb filmjében még inkább az.’
    (Három válasz közül lehetett választani: „es – es”, „es – está” vagy „está – está”)
  6. No me gusta la comida de ese restaurante. Sus sopas {son, están} demasiado saladas. ’Nem ízlik nekem annak az étteremnek a kajája. A leveseik túl sósak.’
  7. Ese hombre siempre ha {sido, estado} muy elegante.
    ’Az a pasi mindig is nagyon elegáns volt.’
  8. ¿Dónde {serán, estarán} las celebraciones? – Creo que tendrán lugar en la Plaza de la Libertad. ’Hol lesznek az ünnepségek? – Azt hiszem, a Szabadság téren kapnak helyet.’
  9. El tiempo {es, está} bastante caprichoso hoy.
    ’Az időjárás eléggé szeszélyes ma.’
  10. Su pelo {es, está} castaño, pero normalmente lo lleva más rubio.
    ’A haja barna, de rendszerint szőkébben viseli.’
¿Su cintura es (está) más estrecha?

Az ötödik kérdés kivételével – amelyik háromopciós feleletválasztós típusú volt – mindkét megoldást bejelölhették a résztvevők. Az alábbiakban az eredmények részletes ismertetése következik.

Az eredmények

  1. Az első kérdésben egy egyéni preferenciára vonatkozó állítás szerepel (valaki jobban szeret valamit valaminél). Amit várunk, hogy ez „állandó tulajdonság”, hiszen csak tudja magáról a válaszadó, hogy mit szeret és mit nem. Ezt az eredmények is megerősítették: 193-an jelölték meg az es (96,5%) és mindössze 2-en (Kuba-Spanyolország, Spanyolország) az está (1%) lehetőséget mint egyetlen jó megoldást; illetve 5 adatközlő (2,5%) tartotta mindkettőt megfelelőnek (3 Spanyolországból, 1-1 Argentínából és Venezuelából).
  2. A második kérdés egy összehasonlító mondat volt (az egyik fiú magasabb, mint a másik). Egy kis segítséget is adtunk a kitöltőnek, ti. hogy személyek termetéről beszélünk (ne úgy értsék, hogy az egyik magasabb helyen áll, mint a másik). Az elsőhöz hasonlóan ez is „állandó tulajdonság” jellegű, mivel a testmagasság nem szokott nagyon változni – felnőtt emberek esetében. Viszont volt egy csavar a mondatban, hiszen a muchacho (fiú)gyereket is jelent. Ezért is jelölhették meg az elsőhöz képest többen az está (10 – 5%) választ, mert ők úgy vélték, hogy egy gyerek testmagassága változik. De a várakozásunknak megfelelően még itt is nagy többségben voltak, akik az es mellett döntöttek (180 – 90%), illetve szintén 10 kitöltő (5%) tartotta jónak mindkét igét. Az está-t jelölők megoszlása: Spanyolország (2), Mexikó (2), Venezuela (6). Mindkét lehetőséget jelölők megoszlása: Spanyolország (6), Kolumbia (1), Venezuela (3).
  3. A felmérés szempontjából ez kérdés az egyik legérdekesebb. A mondat egy vélemény arra vonatkozóan, hogy két fénykép közül melyik a jobb. Amiért ez érdekes, pontosan az, hogy az ilyen típusú kifejezések esetében valóban nem lehet eldönteni, hogy mennyire „állandó” vagy inkább „állapotszerű” tulajdonságról van szó, annál is inkább, mert az állítás is nagyon szubjektív. Egy fénykép lehet azért jó, mert éppen „jól sikerült” (megfelelő volt a beállítás, ügyes volt a készítője, jó volt a gép/kamera stb.), de akár azért is, mert az adott (a kérdésben meg nem nevezett) dologról vagy emberekről mindig jók a képek, vagy pl. tudjuk, hogy aki készítette, az általában jó képeket készít. Ennek megfelelően ennél a mondatnál volt a legnagyobb ingadozás az es (130 – 65%) és az está (54 – 27%) választása között, és itt is jelölték a legtöbben (16 – 8%) mindkét igét elfogadhatónak. Érdekesség, hogy az está alakot mint egyetlen megfelelő megoldást választók közül mindenki latin-amerikai volt.
  4. Ez a kérdés szintén fényképekre vonatkozott, azonban itt azok tartalma volt a lényeg. A mondat értelmezése szerint két fényképen két (vélhetően) egymásra hasonlító hölgy látható, de mégsem lehet az egyik képen ugyanaz, mint a másikon, mert vékonyabb a dereka. Ebben az állításban egyszerre több szubjektív tényező is jelen van: az egyik, hogy hasonlítanak-e egymásra a képeken szereplő személyek (esetleg lehet-e ugyanaz a kettő), illetve hol helyezkedik el az állandóság–állapotszerűség skáláján a derékbőség. A tesztet kitöltő spanyol anyanyelvűek erről a következőképpen vélekedtek: es (167 – 83,5%), está (24 – 12%), mindkettő jó (9 – 4,5%). Az está-t jelölők megoszlása: Spanyolország (5), Argentína (1), Ecuador (1), Kolumbia (1), Mexikó (5), Paraguay (1), Uruguay (1), Venezuela (9). Mindkét igét megfelelőnek ítélők megoszlása: Spanyolország (3), Kuba (1), Venezuela (5).
  5. Az ötödik kérdés a harmadik párja abból a szempontból, hogy ez a mondat is egy nagymértékben szubjektív állítást tartalmaz és ezen belül is egy összehasonlítást: a színésznő (általában) nagyon csinos, de a legutóbbi filmjében még inkább. Arra vártunk választ, hogy a beszélők mennyire vélik állandónak vagy állapotszerűnek a mondat két állítását. Kétváltozós mondatról lévén szó, ez a kérdés volt az egyetlen feleletválasztós jellegű, amelyben három lehetőség közül választhattak a kitöltők: es – es (60 – 30%) vagy es – está (131 – 65,5%) vagy está – está (9 – 4,5%). Akik az elsőt választották, úgy vélték, hogy ez mindkét esetben állandó tulajdonság (a mondat második részében a filmet tekintették viszonyítási alapnak és nem azt, hogy a színésznő egyébként is csinos – vagyis nem kapcsolták össze a két állítást ebből a szempontból). A második válaszra voksoltak a legtöbben, ami a legkevésbé szorul magyarázatra, igazából ezt lehetett várni. A harmadik opciót bejelölők voltak kisebbségben: ők úgy vélték, hogy a „csinosság” minden esetben csak egy állapot: Spanyolország (4), valamint Ecuador, Kuba, Mexikó, Paraguay és Venezuela (1-1). Annyit még el kell mondani, hogy nem véletlenül maradt ki a negyedik variáció a válaszok közül, amely az está – es lett volna. Logikai bukfenc lenne ugyanis, ha egy olyan beszélő, aki szerint eleve csak állapot az, hogy egy színésznő csinos, egy filmjében mégis állandóságnak tekintené – vagyis ez a lehetőség lényegében önmagát zárja ki.
  6. A hatodik kérdés az ízlésről szólt: egy étterem levesei túl sósak (persze kinek mi a túl sós). Itt is arra voltunk kíváncsiak, hogy a beszélők ezt általános tényként ítélik-e meg az adott étteremre nézve, vagy csak egy állapotnak tekintik, amelyen lehet változtatni. A többség a son alakot jelölte be (140 – 70%), de nagyon sokan választották az están-t is (50 – 25%), főleg Spanyolországból (33) és Mexikóból (12); vagyis az utóbbiak szerint ez inkább állapotszerű. 10-en vélték úgy, hogy mindkét válasz megfelelő (5%), közülük Spanyolországból 9 és Mexikóból 1 beszélő.
  7. Ez a kérdés megint egy véleményjellegű állítás: a férfi mindig is elegáns volt (most is az). Szándékosan csempésztük bele a ’mindig’ szót, és a várakozásnak megfelelően itt majdnem mindenki (192 – 96%) a sido lehetőséget jelölte meg egyetlen helyes válaszként, és csak 4-en (2%) gondolták úgy, az estado bejelölésével, hogy ennek ellenére ez nem állandó tulajdonság: Spanyolországból (1), Peruból (1) és Venezuelából (2). Szintén 4-en (2%) találták mindkét válaszlehetőséget elfogadhatónak: Baszkföldről (1) és Venezuelából (3).
  8. A teszt nyolcadik kérdése igazából kakukktojás, hiszen itt nem volt a mondatban semmilyen szubjektív állítás vagy vélemény, annál is inkább, mert egy kérdésbe kellett behelyettesíteni a megfelelőnek tartott igét: egy jövőbeni eseménysorozat helyszínére kérdeztünk rá. (A kérdés második mondata csupán orientáló jellegű volt a szövegkörnyezetbe helyezés érdekében.) Ahogy az a tankönyvben meg van írva, szinte az összes válaszadó a serán opciót jelölte meg (193 – 96,5%). Mindössze 6-an voltak – Spanyolországból (1) és Venezuelából (5) –, akik szerint egy eseménynek „lába kelhet”, ők az estarán alakot választották (3%); és egyetlen kitöltő tartotta mindkét igét helyesnek ebben a mondatban, Venezuelából.
  9. Ebben a kérdésben egy adott nap időjárásának természetére utaló megállapítást olvashattak a résztvevők. A megoldás kiválasztásában – az 5. kérdéshez hasonlóan – itt is az lehetett döntő, hogy az időjárást általánosságban, vagy csak az adott napot tekintette viszonyítási alapnak a beszélő. Ez esetben azok voltak elsöprő többségben, akik az está alakot választották (176 – 88%), vagyis úgy vélték, hogy ez csak az időjárásnak egy állapota, de általában nem ilyen szokott lenni. Kevesen jelölték csak jó megoldásnak az es-t (22 – 11%), ők az időjárás szeszélyességét az adott napra jellemző állandó tulajdonságként értelmezték (Spanyolországból, Mexikóból és Venezuelából 6-6, Peruból 2, Argentínából és Ecuadorból 1-1 beszélő); illetve 2-en voltak (Spanyolországból és Venezuelából), akik szerint mindkét ige helytálló a mondatban (1%).
  10. S végül próbáltuk egy kicsit „csőbe húzni” a tesztalanyt: azt állítottuk, hogy valakinek a haja barna, ám rendszerint mégis szőkésen viseli. Ennél a kérdésnél azt vizsgáltuk, hogy a beszélő az eredendő tulajdonságot (a természetes hajszínt) véli-e állandónak, vagy azt, amelyik általában jellemző. A legtöbb résztvevőt nem sikerült becsapni: 179 jelölte be az es-t (89,5%) egyedüli elfogadható megoldásnak és csak 19 az está-t (Spanyolországból 6, Argentínából 3, Kolumbiából, Mexikóból és Uruguayból 1-1, valamint Venezuelából 7), míg mindössze 2 tartotta mindkét igét megfelelőnek (Spanyolországból és Venezuelából).
Esta fotografía es (está) muy buena...

Konklúziók

Az első és legfontosabb következtetés, amely az eredményekből levonható, hogy nincsenek lényeges nyelvjárásbeli különbségek a két létige használata között a spanyol nyelvű országok szintjén, de összességében még csak Spanyolország és Latin-Amerika között sem. Talán annyit lehetne megállapítani, hogy bizonyos – minőségre, milyenségre vonatkozó – benyomást kifejező mondatokban arányaiban többen használják az estar igét Latin-Amerikában, de a felmérés által kimutatott kisebb-nagyobb eltérések inkább csak egyéni beszélők szintjén jelentkeztek.

Meglepő módon még csak az a fajta következetesség sem volt megfigyelhető a válaszokban, hogy akik pl. a második kérdésnél az está alakot választották, azoktól a negyediknél is ugyanezt várnánk (hiszen mindkét mondat testalkati tulajdonságra vonatkozott), mégsem így történt (egyetlen egy adatközlő jelölte meg a második, a negyedik és a nyolcadik kérdésnél is az está alakot – ami igazából elhanyagolható, úgymond „hibahatáron belüli”).

A második talán az lehetne, hogy minél jobban szubjektív – azaz véleményszerű vagy viszonylagos – egy tulajdonság megítélése, annál nagyobb a szórás a beszélőknél a létige megválasztásában. Ettől függetlenül minden esetben megfigyelhető volt egy tendencia, mivel közel 50–50%-os eredmény egyik tesztkérdésnél sem született.

Mindazonáltal a kutatás eredményei nem mutatták ki azt a változatosságot, amelyet egy ekkora területen és ennyi beszélővel rendelkező nyelv esetében várnánk (ehhez valószínűleg egy sokkal mélyrehatóbb, reprezentatív elemzésre lenne szükség). Úgy foglalhatnánk tehát össze az egészet, hogy bár a valóság nyilván árnyaltabb, mint a tanított „ideális” nyelv, eget verő eltérések azért nincsenek (legalábbis a nyelvtant illetően). Ez viszont jó nekünk – főleg a nyelvtanulóknak. :)

Unos árboles son (¿están?) más altos que otros...

Az összesített eredmények interaktív grafikonokkal itt tekinthetőek meg (az oszlopdiagramokon a mindkét választ bejelölők száma mindkét oszlophoz hozzáadódik, ezért van az, hogy a két oszlop értékének összege nagyobb 200-nál). A válaszokat tartalmazó egységesített, szűrhető Excel-táblázat itt [.xlsx], a felmérés összefoglalása (kördiagramokkal és adattáblázatokkal) pedig itt [.pdf] érhető el.

Köszönet Dr. Cselik Ágnesnek a kérdőív elterjesztésében való segítségért.
Gracias a Rafael Ballesteros por haber compartido el formulario de la encuesta.
Asimismo, les agradezco a todos los hispanohablantes que lo habían respondido.
A képek forrása: Pixabay.com

2 megjegyzés:

  1. Érdekes, hogy ennyire képlékeny ez a szabályrendszer, hogy szinte önkényesen azt a segédigét használják, amelyiket akarják. Arról lenne érdemes megkérdezni spanyolokat, hogy adott esetekben miért azt a segédigét használják, és szerintük jó lenne-e a mondat a másik segédigével, vagy miben módosulna a jelentése.
    Érdekes, hogy az olasz stare és essere közötti különbség nem válik ilyenné (legalábbis nem tudok róla).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát mondjuk az eredmények pont ezt nem hozták ki, hogy ennyire képlékeny lenne – ha így volna, akkor majdnem az összes kérdésnél nagyjából fele-fele arányban választották volna az egyik és másik igét. Arra viszont én is kíváncsi lennék, hogy pl. mire gondoltak azok, akik szerint a ¿Dónde estarán las celebraciones? megfelelő mondat...

      Törlés

A hozzászóláshoz bejelentkezni nem szükséges, de kérjük, hogy a megkülönböztetés érdekében a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával (az URL-cím kitöltése opcionális). Ha nem a konkrét témához kívánsz hozzászólni, akkor a Kapcsolat oldalra írj. Köszönjük az együttműködést.