2019. december 21., szombat

Ha nőnemű, akkor nagyobb?

Lugóban élő olvasónk, Brigitta neve nem teljesen ismeretlen, hiszen már kétszer is közreműködött a blogon. Azóta saját oldalt is létrehozott Sígueme el rollo (magyarul kb. ’Csináld utánam’) néven, melyen kezdő spanyolosoknak ad online órákat egészen haladó szintig, a beszédre fókuszálva. A projekthez ezúton is gratulálok és sok sikert kívánok. Ám ezennel újabb érdekes kérdéssel, jobban mondva megfigyeléssel keresett meg, mely így szól:
A múltkor csoportba szedtem néhány főnevet, aminek van hímnemű és nőnemű változata is. A jelentésük általában hasonló, csak kisebb eltérés van közte. Ilyen szavak lennének a huerto–huerta, gorro–gorra, bolso–bolsa, cesto–cesta. Azt figyeltem meg, hogy a nőnemű az a nagyobb méretű tárgy. Ebben van valami nyelvi logika?
Egy megfigyelésen természetesen nincs mit vitatni – valóban létezik ilyen jelenség. Vagyis ahogy Brigitta is nagyjából megfogalmazta, olyan azonos tövű főnevekről van szó, amelyek hím- és nőnemű alakban is előfordulnak, de némileg eltérő jelentéssel (nyilván nem tartoznak ide az olyanok, mint pl. a caso és casa, amelyek hangalakja hasonló ugyan, de ezen kívül semmi közük egymáshoz). A „nyelvi logika” kifejezéssel azonban nem árt óvatosan bánni, mint már párszor bebizonyosodott – s hamarosan itt is látni fogjuk, hogy a valós kép nem annyira egyszerű.

Itt majdnem minden van, amiről szó lesz: huerto vagy huerta, fruto, fruta, manzano, manzanas...

Az ilyen főnevekkel az NGLE 2.3g–i pontjai foglalkoznak, méghozzá a Marcas de género (Nemjelölők) fejezetcím alatt. E szerint az -o és az -a végződések az élettelen (pontosabban a „nem mozgó”) dolgok esetében jelölhetnek többek között a dolgok méretével vagy formájával kapcsolatos különbségeket. Olvasónk négy olyan példát hozott, amelyeknél az eltérő nemű főnevek szerinte különböző méretű dolgokat jelölnek úgy, hogy a „nőnemű jelöl nagyobbat”. Nos, a(z) huerto ’kiskert’ és huerta ’(nagyobb) gyümölcsöskert’ esetében ez valóban így van, de többinél korántsem ennyire egyértelmű. A gorro ’sapka’ és gorra ’sildes/baseballsapka’, a bolso ’női táska, retikül’ és bolsa ’(bevásárló)szatyor, tasak’, valamint a cesto ’(széles, alacsony) kosár’ és cesta ’kosár’ párok között inkább stílus- vagy formabeli, mintsem méretkülönbség figyelhető meg (sőt, gyakran eleve megfoghatatlan az, hogy mi nagyobb vagy kisebb minél, hiszen azt is meg kellene mondanunk, hogy mely méretét vesszük alapul a tárgyaknak).

Ugyanakkor – és itt jön az, hogy miért sem állja meg a helyét a „nyelvi logika” – előfordulnak teljesen más jellegű eltérések is. Például a fruto–fruta ’gyümölcs, termés’ párosnál a hímnemű alak bármilyen termésre utal, ami a fán van (vagy alatta, ha leesett), míg a nőnemű kifejezetten az ehető vagy emberi fogyasztásra szánt termésre, termékre. A manzano–manzana esetén a hímnemű főnév a fát (’almafa’), a nőnemű a termését (’alma’) jelenti, ahogy a legtöbb gyümölcsfa és termése vonatkozásában, ahol még méret- vagy formabeli eltérésről sincs értelme beszélni (ráadásul itt pont a hímnemű alak jelöl egy térben sokkal nagyobb kiterjedésű dolgot, mint a nőnemű). A leño ’farönk’ és leña ’farakás, tűzifa’ szópárnál pedig már megszámlálható–megszámlálhatatlan típusú a szembenállás, és így tovább.

Leña és leány

Még történetileg sem mutatható ki semmiféle „logika” az eddig tárgyalt főnévpárok között. Valamikor mindkettőnek latin előzménye van: ilyenkor a hímnemű általában latin semlegesnemű egyes számú alakból származik (leño < LĬGNUM), míg nőnemű párja a többes számából (leña < LĬGNA), vagy legalábbis már a latinban megvolt mindkét alakváltozat (fruto < frūctus és fruta < frūcta). Sokszor viszont csak az egyik főnév „eredeti” és az ellenkező nemű már belső fejlemény. Példaként, a(z) huerto–huerta esetében a hímnemű alak az etimológiai (< lat. HŎRTU), és a nőneműt alkották belőle; a bolso–bolsa (< lat. BŬRSA), cesto–cesta (< lat. CĬSTA), gorro–gorra (< ?) tekintetében pedig a régebben meglévő nőnemű alakból hozták létre a hímneműt.

Összefoglalva tehát annyi állapítható meg, hogy a nyelvtani nemek szerinti különbség valóban alkalmas a spanyolban arra, hogy élettelenre utaló főnévi töveknél jelentéseket árnyaljon, azonban – mint ahogy az NGLE is felhívja a figyelmet rá – e jelenségek mögött semmilyen konkrét nyelvtani szabály vagy rendszer („logika”) nem működik, és minden egyes eset külön vizsgálandó.

A cikket Dr. Kálmán László nyelvész lektorálta. A képek forrása: Pixabay.com

11 megjegyzés

A hozzászóláshoz regisztráció vagy bejelentkezés nem szükséges, de kérjük, hogy használj valamilyen tetszőleges becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával (az URL-cím kitöltése opcionális). Amennyiben nem a konkrét témához kívánsz hozzászólni, akkor a Kapcsolat oldalra írj. Köszönjük az együttműködést.

  1. Ez a "manzana" is érdekes szó. Olaszul mela az alma (egyébként az almafa melo, tehát a gyümölcsös-gyümölcsfás "nemi analógia" itt is érvényes). Franciául is valami rövid szó, spanyolul meg csak a kezdőbetűje azonos az olaszéval.
    Még anno a cerveza szó lepett meg, mert nagyon eltér más nyelvektől, olaszul birra, angolul beer, teljesen más tőből származik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hasonló a helyzet, mint a queso vs. formaggio esetében: a lat. Matiana mala ’Mátyás-alma’ egy híres almafajtára utalt a rómaiaknál, innen a manzana, az olasz mela pedig magából az ’alma’ jelentésű szóból jön.

      A cerveza ’sör’ latin eredetű (< CERVĬSIA, a latinban gall jövevényszó); az olasz birra viszont germán átvétel, tehát a hasonlóság itt nem véletlen.

      Törlés
    2. Nekem a "melanzana" szó is eszembe jutott, az a padlizsán olaszul. Nem tudom, annak van-e valami köze ehhez.
      A sör franciául is germán átvétel: bière. Talán csak a portugálban latin eredetű a spanyolon kívül az újlatin nyelvekben, ott cerveja. (És gondolom, katalánul is olyasmi lehet.) A sörről meg a bor jut eszembe, az nagyon sok nyelvben származik a latin vinumból, még a lengyelben is wino, ha jól emlékszem. Érdekes, néhány szó mennyire elterjed, más meg annyira különböző a rokon nyelvekben is.
      Kicsit eltértem a témától, a manzana-ról jutott eszembe a cerveza, talán csak azért, mert "z" van mindkettőben.

      Törlés
    3. A melanzana arab < perzsa < szanszkrit eredetű szó, a spanyol berenjena megfelelője, de a mela hatására változott meg az eleje (forrás: Wiktionary).

      A portugál cerveja is ugyanonnan jön, igen, és a katalán cervesa is.

      A ’bor’ végső forrása valóban a latin a szláv nyelvekben is (cseh víno, lengyel wino, ahogy írod), de még az ősszláv korból (tehát ugyanaz a furcsa helyzet, mint a germán nyelvek ’sajt’ szava, hogy közelebbről germán eredetű, de végső soron latin).

      Törlés
    4. Kiegészítésül jelzem, hogy a ’bor’ szót a szlávhoz hasonlóan a germán nyelvekben is latin eredetűnek vélik. A latin szó etimológiája bizonytalan, a legpontosabb, ami elmondható róla, hogy mediterrán-kaukázusi vándorszó. Az indoeurópai nyelvek közt az italikus nyelveken kívül „saját jogon” megtalálható még az ógörögben, az albánban, az örményben, valamint az anatóliai nyelvágban (hettita, luviai). Az indoeurópain kívül előfordul a sémi alapnyelvben (pl. arab nyelvjárási وَيْن‎ [wayn] ’vörös szőlő’, héber יַיִן‎ [yayin] ’bor’) és a grúzban (ღვინო [γvino] ’bor’).

      Azt nem tudni, hogy a vándorszó forrása az indoeurópai vagy a grúz, a sémi, esetleg valamely azóta eltűnt ókori nyelv. Az indoeurópaira mutathat azonban a latin vītis ’venyige, szőlővessző, szőlőtőke’, amely a vīnum ’bor’ szóval párhuzamos képzésnek tűnik (csak *-n helyett *-t képzővel) az indoeurópai *weh₁y- ~ *weyh₁- (→ *u̯ei- ~ *u̯eiə-) ’csavar, forgat, teker, hajlít’ tőből.

      Ez utóbbi tő igeként megmaradt a szláv nyelvekben (vö. orosz вить [vʲitʲ] ’csavar, sodor, fon; gombolyt’, szlovák viť ’fon’), így van olyan – ámbár kevéssé valószínű – etimológia, amelyik a szláv vino ’bor; szőlő, szőlőtőke’ szót belső szláv képzésnek tartja ’csavarodó, azaz kúszónövény’ értelemben. (Ez a motiváció, minthogy a vadszőlő kúszónövény, egyébként a fentebbi indoeurópai etimológia alapja is.)

      Törlés
    5. Köszönöm, ez újfent érdekes!

      Közben azon gondolkodtam, hogy a baszkban meg valami teljesen más szó van a borra, semmire sem hasonlít (talán "ardo"). Mert ugye azt mondják, ők is a Kaukázus környékéről jöttek valamikor 7-8000 éve.

      Egyébként a latin vītis spanyol folytatója is él ("vid"), de biztos megvan a többi újlatin nyelvben is.

      Törlés
    6. A baszk ardo ’bor’, amelynek a nyelvjárási változatok alapján rekonstruált *ardano lehetett az előzménye egyébként hasonlít az albán ardhi (~ hardhi) [(h)aɾði] ’venyige, szőlőtő’, illetve az örmény որթ [(v)ɔɾtʰ] ’ua.’ szavakra. Igaz, ebben az esetben az albánnak -(a)no elemmel képzett vagy összetett szónak kell lennie. (Abban vita van, hogy az albán és az örmény alapján lehet-e protoindoeurópai *Hort(ʰ)- ’venyige, szőlőtő’ tövet rekonstruálni, vagy a két hasonló hangalak egymástól függetlenül alakult ki a jelen nyelvállapotban.)

      Magam nem hiszek a baszk kaukázusi kapcsolataiban, ami szerintem csak az ergativitás miatt merül fel, de ezen az alapon az ausztrál bennszülött nyelvekkel is lenne kapcsolat. Érdekes a nosztratikus Bengston csalódott megjegyzését olvasni az ő baszk etimológiai szótárában azon, hogy a megfelelő proto-észak-kaukázusi szótő rekonstrukcióját megváltoztatták *ðwǝ̄nʡi alakról ʒ́w[ǝ̆]nʔi formára, így most ezt az újat nem tudja a baszk szóhoz illeszteni. Igaz, a korábbi próbálkozáshoz is az kellett, hogy a baszk *ardano szó *ar- kezdetét „ritka osztályragnak” (esetleg elhomályosult összetételi előtagnak) tekintse. De ez már körkörös érvelés, mert azért lesznek így a baszkban prefigált osztályragok, mert az észak-kaukázusi nyelvekben vannak főnévi osztályok, és leszármazási kapcsolatot tételez fel, ergo a baszkban is kellett volna lennie ragokkal jelölt névszói osztályoknak, holott az nemigen mutatható ki valójában.

      Amúgy az ókorban a Mediterraneum is tele volt rokonság nélkül (vagy max. egymással rokon) szigetnyelvekkel, amelyek szókincséről nincs ismeretünk. Könnyen lehet, hogy több szó is volt a ’bor’-ra elterjedve, csak azok ezekkel a nyelvekkel együtt kihaltak.

      Európai szemmel a magyar is egyedül áll a bor szóval, amely nálunk török eredetű, a törököknél pedig középperzsa (بور [boːɾ]). Ez utóbbi etimológiáját nem tudom, de nem lennék meglepve, ha megegyezne az azonos hangalakú ’vörösbarna’ jelentésű szóval, és ekkor eredetileg a vörösbort jelentette volna. (Ebben az esetben az angol brown, spanyol bruno, magyar barna színnév rokona lenne.) Hasonló jelentéstapadásra, jelentésátvitelre máshol is lehet számítani (alkalomadtán a baszkban is).

      https://en.wiktionary.org/wiki/hardhi#Albanian
      https://en.wiktionary.org/wiki/%D5%B8%D6%80%D5%A9#Old_Armenian-vine
      http://starling.rinet.ru/cgi-bin/response.cgi?root=config&morpho=0&basename=\data\sinocauc\basqet&first=46
      https://en.wiktionary.org/wiki/%D8%A8%D9%88%D8%B1#Etymology_1_2

      Törlés
    7. "[...] a baszkban is kellett volna lennie ragokkal jelölt névszói osztályoknak, holott az nemigen mutatható ki valójában."

      Hát igen, igaz, bár nem tartom teljesen kizártnak, hogy valamikor voltak. Ugyanis a baszkban számomra továbbra is nagyon fura, hogy erősen korlátozott az eredeti szókincsben a lehetséges szókezdeket száma, pl. feltűnően sok a b- és a g- kezdetű szó (persze azt tudni kell, hogy sem zöngétlen zárhanggal, sem [r]-rel nem kezdődhetett szó eredetileg), és pl. az is ismereretes, hogy a d- kezdetű szavak kizárólag igealakok lehetnek, méghozzá vagy tárgyatlan igék 3. személyben, vagy a tárgyas igék összes alakja (ebből én azt feltételezem, hogy az ergatív ragozásban történetileg mindegyik alak harmadik személyű, afféle szenvedőféleség, és ezeknek a vége jelzi, hogy a cselekvés ki által végeztetik el).

      De ha már említetted az ausztrál bennszülött nyelveket, nekem a szavak alakja és az egész nyelv hangzása leginkább a maláj-polinéz nyelvcsalád tagjaira emlékeztet. :)

      Törlés
    8. A főnévi osztályok terjedelmét tekintve két kategória létezik: a főnévi osztály jelölt-e magán a főnéven vagy sem. Tegyük fel, hogy emellett prefigáló típusú a nyelv. Ekkor, ha jelölt a főneveken az osztályok, akkor nemcsak arra figyelhetnénk fel, hogy a főnevek szókezdete fonotaktikailag korlátozott, hanem arra is, hogy ennek szemantikai kötöttsége van. Azaz, meg lehet tippelni, hogy a g- kezdetű főnevekkel jelölt fogalmaknak milyen közös szemantikai tulajdonságaik vannak, amelyek szükségszerűen eltérnek a b- kezdetű, hasonlóan azonosítható csoportétól. Ilyet nem látok.

      Ellenben, ha a főnév maga nem jelölt az osztály szerint (sok kaukázusi nyelven ez a helyzet), akkor pedig eleve nem köthető ezzel össze a főnevek kezdetének fonotaktikája.

      A baszk ismeri az élő és élettelen kategóriát. Elviekben ezek felfoghatók lennének főnévi osztályoknak. Azonban két dolgot megfigyelhetünk: egyrészt a főnévi osztályok legjellemzőbb sajátossága nem tapasztalható, nevezetesen, hogy a főnévvel kapcsolódó mondatrészek (főként a melléknevek, a névmások és az igeragozás) a főnévi osztálytól függő alakú toldalékokat vesznek fel.

      Másrészt az élő és élettelen megkülönböztetés nem prefixumokkal, hanem szuffixumokkal történik, de ez a megkülönböztetés nem érvényesül a „primer” grammatikai ragokban, csak a „szekunder” helyhatározói esetekben. Ez atipikus a főnévi osztályok esetén, mert ott a grammatikai alakokban is kifejeződik (ha egyáltalán kifejeződik). Ugyanakkor ez szuffixáló és nem prefixáló jelleget mutat: tehát a szó eleji fonotaktikai jellegzetességekre nem adhat magyarázatot. Ugyanakkor a megkülönböztetés az élő és az élettelen ragokban nem egyforma, pl. az élettelen alakok nem jelöltek az egyes számú határozott alakokban. HA ez osztályjel maradványa lenne, akkor egyformán kellene viselkednie minden osztály esetén.

      A török nyelvekben a szavak eredetileg nem kezdődhetnek r-, l- hangokkal, és itt főnévi osztályokat nem feltételeznek. Ugyanakkor a zöngétlen szókezdő zárhangok hiánya megmagyarázhatja, hogy miért sok a zöngés zárhang a szó elején: mivel az eredeti zöngétlenek is zöngésnek jelentkeznek most, így a két előfordulási gyakoriság összeadódik.

      Az igék elején a d-t jelenidőjelnek tekintik. A tárgyatlan ragozásban ez elé jön még a cselekvő személyragja, amely a 3. személyben zérómorféma (a többi személyben pedig a d- a személyragok után morfofonetikai okok miatt kiesik)*. A tárgyas ragozásban az első helyet az időjel előtt a tárgy személyragja foglalja el, így itt is vannak nem d-vel kezdődő alakok, csak a tárgy személyét kell megváltoztatni: na-kar-Ø : engem-hoz-ő, na-kar-Ø : téged-hoz-ő, da-kar-Ø. őt-hozza-ő, …, na-kar-k: engem-hozol-te, da-kar-k: őt-hozod-te stb. A morfémasorozat első „slot”-jában tehát a nominatívus-absolutivus esettel egyező szereplő van.

      * Ennek az analízisnek a hátterét nem ismerem. Az esetek többségében a d-t 3. személyű ragnak is lehetne tekinteni.

      Törlés
    9. Köszönöm. Ilyen részletekbe még nem mentem bele, de nagyon érdekes.

      Törlés
  2. Corrigenda:
    "Igaz, ebben az esetben az albánnak -(a)no elemmel képzett vagy összetett szónak kell lennie"
    helyett
    "Igaz, ebben az esetben a baszknak -(a)no elemmel képzett vagy összetett szónak kell lennie"

    VálaszTörlés