2019. november 16., szombat

A nagy nemzetközi sajtkérdés

Tamás – nyelvtanár, a Webnyelv.hu oldal szerkesztője – vetette fel a következő érdekes témát (formázás és kiemelések tőlem):
A sajt szón gondolkoztam el, olaszul miért formaggio (francia: fromage, az r „arrébb kerül” az olaszhoz képest), spanyolul meg queso (portugálul queijo). Biztos az angol cheese vagy német Käse szóból került a spanyolba, bár latinban is ilyesmi volt. Szóval inkább a latinból kerülhetett a spanyolba és a germán nyelvekbe is. De az olaszba, franciába nem tudom, honnan került. Románul [brânză – a szerk.] ráadásul még teljesen eltérőbb, semmire nem hasonlít, még szláv nyelvek szavára sem, ahogy néztem.
Nos, kezdjük azzal, hogy a nyelvek rokon szavai közötti hangmegfelelések szerencsés esetben árulkodhatnak a változás, illetve szóátvétel irányáról – az angol és a spanyol tekintetében épp egy ilyen szerencsés esettel állunk szemben. Tehát máris egyértelmű, hogy a spanyol queso [] forrása semmiképpen sem lehet az angol cheese [], hiszen a természetes hangváltozás iránya mindig [k] > [cs] és sosem fordítva (elméletileg ez csak abban a nagyon speciális esetben fordulhat elő, amikor egy olyan nyelv vesz át egy [cs]-vel kezdődő szót, amelyben nincs ilyen és semmilyen más hasonló, elöl képzett mássalhangzó, de van [k], és a beszélők úgy hallják, hogy ez a hang áll hozzá a legközelebb – vö. angol Merry Christmas → hawaii Mele Kalikimaka).

Sajt, kenyér és bor – kell ennél jobb? (Forrás: Pixabay.com)

Tamás rögtön korrigált is, belátva, hogy inkább a latinból kerülhetett a spanyolba és a germán nyelvekbe, és azt kell, hogy mondjam, nagyon jó helyen kapiskált. Ahhoz nem fér kétség, hogy a spanyol és a portugál alakok a latinból származnak, méghozzá az azonos jelentésű CĀSĔUS tárgyesetű CĀSĔU(M) alakjából. Ez a beszélt latinban először *CAĔSU [kájszu] lett, s ez volt igazából a mai spanyol és portugál alakok közvetlen forrása. A német Käse [] és az angol cheese végső forrása is ugyanez – a történetben csupán az a csavar, hogy a latinból való kölcsönzés még az ősgermán korban történhetett, amelyre egy *kāsijaz alakot feltételeznek. Vagyis az a furcsa helyzet állt elő, hogy a mai germán alakok – közvetlen ősüket tekintve – germán eredetűek, de mégis a latinból származnak.

Térjünk rá Tamás valódi kérdésére, az olasz és francia megfelelőkre. Itt sem lesz nehéz dolgunk. Az olasz formaggio [] az ófrancia formage átvétele (mai fr. fromage []), amely valószínűleg a beszélt latin *(CĀSĔU) FŌRMÁTICU, azaz ’formázott sajt’ kifejezésből önállósult (nem ritka az a nyelvváltozás, amikor egy kifejezésnek csak az egyik szava él tovább a teljes kifejezés jelentésében). Ehhez kapcsolódóan Tamás még megjegyzi, hogy „az r »arrébb került« az olaszhoz képest” – persze nem az olaszhoz, hanem a régi franciához képest, amelyből az olasz átvette, a változás tehát magában a franciában történt – és itt el kell mondani, hogy a [CVr] < > [CrV] (C=mássalhangzó, V=magánhangzó) olyannyira általános hangváltozások, hogy szinte mindegyik élő nyelvből találni rájuk példákat (vö. lat. SEMPER > ol. sempre, sp. siempre, FORMŌSU > rom. frumós, PRŌ > sp. por stb.).

Kecskesajt (Forrás: Pixabay.com)

S végül nézzük a román brânză [] alakot, amely valóban nem hasonlít egyik rokon nyelv megfelelő szavára sem – és sajnos nem is tudni róla semmi többet. Ebben persze semmi különös nincs, minden nyelvben előfordulnak ismeretlen eredetű szavak – pl. az ibériai újlatin nyelvekben a ’vaj’ jelentésű szó ilyen (port. manteiga, sp. manteca, mantequilla, kat. mantega stb.). Érdekesebbek viszont a szláv nyelvek szavai a sajtra (pl. szlovák syr, orosz сыр stb.), amelyek egy ’savanyú’ jelentésű indoeurópai *suhrós szóból jönnek (s ugyaninnen az ang. sour, ném. sauer is).

Köszönet a segítségért Dr. Kálmán László nyelvésznek.

24 megjegyzés:

  1. A legmeglepőbb, hogy a szláv "sajt" szó kapcsolatban van a sour, sauer szavakkal. Erre nem is gondoltam volna. Az oxigén neve a németben Sauerstoff ("sav-anyag", "savképző"). Az orosz persze más szót használ rá, mégis csak fura lenne az oxigénre azt mondani, hogy "sajt-anyag".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezek szerint a németben a görög (alapú) szó tükörfordítása. Bár az ógörögben nyilván ez még nem létezett, a franciák alkották az összetételt a 18. sz. végén az ógörög oxys ’csípős, szúrós, maró’ (mn.) + genos ’létrehozó’ elemekből.

      A jelentések egyébként nagyon gyorsan meg tudnak változni, és a tudományos szavak (elemei) is eredetileg valami tök hétköznapi dolgot jelentettek a latinban vagy a görögben...

      Törlés
    2. A magyarban a nyelvújításig nem volt szó arra, hogy ’sav’, mivel ez a fogalom már a modern vegyészet terméke. Ez igaz a német Säure szóra is, amelynek alapjelentése a Grimm-szótár szerint ’saure beschaffenheit, acritudo’, azaz ’savanyúság, vmi savanyú volta; csípősség’. A magyar savanyú pedig a szó sav- tövének a továbbképzése: ez a két ízérzés, a ’sós’ és a ’savanyú’ közötti hasonlóságon alapul. A friss sajtok sós, az érett sajtok csípős íze az, ami a szláv syrъ ’sajt’ szó elnevezésének alapját adta.

      A ’savasság’ jelentést a szláv nyelvekben egy másik, eredetileg rokonértelmű tő vitte tovább: a kyslъ, amely a magyarból is ismerős kovász és kvasz szavak tövének ablautváltozata, és eredetileg az ’erjedés’-sel kapcsolatos. Az újkorban a szláv nyelvekben ebből képezték a tudós oxygenium ’oxigén’ szó megfelelőjét, vö. orosz кислород /kiszlorod/, cseh-szlovák kyslík.

      A szláv syrъ a főnévi ’sajt’ jelentésen túlmenően melléknév is volt, és így egy további jelentést őrzött meg, vö. mai orosz сырой /sziroj/ ’nyers, fövetlen, sületlen’, illetve innen ’fel nem dolgozott, megmunkálatlan’ és ’nedves, nyirkos, vizes’. Ez utóbbi ’nyers’ jelentésbővülésnek az lehet az alapja, hogy sok élelmiszer íze feldolgozatlanul savanyú, keserű, illetve az ilyen ízűvé vált nem friss élelmiszerek csak feldolgozva fogyaszthatók.

      Azaz a német Säuerstoff ’oxigén, tkp. savképző’ jelentését és az előtagjának a szláv syrъ szóval való „rokonságát” több ezer év választja el, az ennek megfelelő jelentésmódosulásokkal együtt.

      Törlés
    3. Megjegyzendő, hogy a ’túró’ jelentésű szláv szó, a tvarogъ az olasz formaggio, francia fromage szóval azonos szerkezetű: a tvoriti ’formál, alkot, képez stb.’ ige származéka. Hasonlóképpen az alakjukról nevezték el pl. az alábbi sajtfajtákat: magyar gomolya ~ szlovák homoľa ’(legömbölyített) kúp, (cukor) süveg’, lengyel gomola ’rög, göröngy, gömbölyű darab vmiből’ – szlovák oštiepok, lengyel oscypek, oszczypek ~ szlovák oštep, lengyel oszczep ’lándzsa’ stb.

      Az nyitott kérdés, hogy a latin mintával párhuzamosan alakult-e ki a szláv tvarogъ szó, vagy annak mintájára. Adná magát a mintakövetés gondolata, de éppen a közvetítőként adódható Balkán-félszigeti nyelvekből (román, albán) látszik hiányozni ez a minta.

      Törlés
    4. Addendum: Az etimológusok megerősítik, hogy a latin caseus és a szláv kvasъ hasonlósága nem véletlen, mindkét eset egy indoeurópai *kwāt-so- alakulatra megy vissza. Ezt a legtöbben az indoeurópai *kwāt-*kwh₂et- ’fermentál, savanyít; savanyodik’ gyök továbbképzésére vezetik vissza. — Ebben az esetben távolabbi rokon szavak: lett kūsāt ’forr’, svéd nyelvjárási hvå ’hab’, szanszkrit क्वथते /kváthate/ ’forr’.

      Mások viszont ide kapcsolják a régi örmény քացախ /kʿacʿax/ ’ecet’ és grúz კაწახი /ḳac̣axi/ ’savanyú, éretlen’ szavakat is (az utóbbiak esetén /-ax/ képzővel kibővülve), és egy mediterrán-kisázsiai műveltségszót vélelmeznek mögötte. — Ekkor viszont a fenti indoeurópai szavakkal csak véletlen (népetimologikus) az egybeesés.

      Törlés
    5. Egyébként a kémiai elemek elnevezése is nagyon érdekes, ha sok nyelven megnézzük ezeket az elnevezéseket. Egyszer amennyire tudtam, kikutattam ezt. Egyes nyelvekben pl. a hidrogénnek, oxigénnek külön elnevezése van, nem a nemzetközinek mondható szót használják. Sokszor a nemzetközi szó tükörfordítását használják, pl. a görög eredetű hidro- előtag alapján Wasserstoff a hidrogén németül, oroszul is a vízre vezethető vissza, vodorod, vagy hasonló (nincs cirill billentyűzetem). Ha jól emlékszem, a magyar nyelvújítás keretében az oxigénre kitalálták a "savany" szót, ami aztán nem terjedt el. Viszont a "higany" szó meg szépen elterjedt. Ez cseles szó, mert a Hg vegyjel alapján azt hihetnénk, hogy a higany ebből jön, pedig csak szerencsés egybeesés.
      Spanyolul, úgy emlékszem, a kémiai elemek neve nagyrészt megegyezik a jól elterjedt, nemzetközi elnevezésekkel, pl. a hidrogénre, oxigénre nincs külön szó. A nátrium, kálium pl. az, ami nekünk magyaroknak nehéz szó más nyelvekben. Ha jól emlékszem, egyszer fel is háborodtál, hogyan nem képesek a sodium szót lefordítani magyarra.

      Törlés
    6. Itt a nyelvi purizmust és annak dinamikáját lehet tetten érni. Az elemek azonosításának hőskora egybeesik a térség nemzetépítést kísérő nyelvújítási korszakával, amelynek a lényege a túlhajtott purizmus volt. A magyarban ez a nagy fokú purizmus már lecsengőben volt, ezért nem állandósultak az akkor kitalált elemnevek egy-két kivétellel. A csehben a nyelvújítás némileg később indult, ezért később is lett vége: így az elemek neveinek lefordítását nagyobb arányban fogadta be a köznyelv. A szlovák itt a közös műveltség okán (t.i. aki az anyanyelvéhez közelálló nyelven akart továbbtanulni, annak Csehországba kellett egyetemre mennie) a csehvel tart. A csehben ugyanakkor a hónapok neveit is lefordították: ebben nem követte a szlovák, mert ezen a téren a magyarral való kapcsolatok voltak az erősebbek. A magyarban a hónapnevek fordításai sem nyertek létjogosultságot, vélhetően azért mert az évszázados latin nyelvű írásbeliség alatt kiadott okiratok keltezésében nagyobb törést okozott volna.

      Törlés
  2. A románban a latin caseus folytatója a caș, amely a mai nyelvben már specializálódott jelentésű: ’fehérsajt, friss gomolya’. A román brânză ’sajt’ szónak, amely e nyelv sajátos kifejezése, tíz lehetséges etimológiáját adja egy 2018-as mű [*]. Ezek közül az alábbiakat említem meg mint a legvalószínűbbeket:

    - Az albán brëndës ’belsőség, zsigerek’ (brenda ’belső’) szóval való kapcsolat. Hasonló hangtani kapcsolatra van példa az albán rëndës ’oltógyomor, bendő’ ~ román rânză ’zúza’ szópárnál is. Itt talán nem elsősorban közvetlen albán átvételre gondolhatunk, hanem közös illír vagy trák előzményre, amely az albánnál rokoni, a románnál szubsztrátumjellegű kapcsolat lehet. — A jelentéstani kapcsolathoz vö. pl. azt, hogy a brânză de burduf-ot caș-ból készítik úgy, hogy a felaprózott gomolyát juhgyomorba töltik, és úgy fermentálják.

    - A trák nyelvemlékek közt szerepel a βρενδιξ /brendix/ ’saláta’ szó, amelyet a latin lactuca ’saláta, kutyatej’ ← lac (lact-) ’tej’ analógiájára próbálnak elemezni, illetve görög források említik a Lüdiából származó βρενθιον /brenthion/-t vagy βρενδιον /brendion/-t, amely μύρον /müron/, azaz egyfajta ’olaj, zsiradék, kenőcs’ volt. Ez alapján következtetnek ki a indoeurópai b(h)randh- gyököt, amely a Balkán-félszigeten a sajtkészítés során specializált jelentésben továbbélhetett a dáko-román brânză, isztro-román brendia / brânda szóban.

    - A középkori latinból ismert a brandeum ’lenvászon’ szó, ennek feltételezett *brandea ’vászonzsák’ származéka lehetet a román brânză előzménye, mivel a pásztorkultúrában a friss juhsajtot ma is ilyen vászonzsákokban teszik félre száradni. Hasonló jelentésátvitelhez vö. spanyol nyj. manteca ’vaj’ ← latin mantica ’zsák, iszák’.

    [*]https://www.academia.edu/37497770/ELEMENTELE_DE_SUBSTRAT_AUTOHTONE_ALE_LIMBII_ROM%C3%82NE_-_Compendiu_-_2018_full_text_.pdf
    vö. még https://www.academia.edu/1475146/K_p%C3%B4vodu_slova_bryndza

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. „Hasonló jelentésátvitelhez vö. spanyol nyj. manteca ’vaj’ ← latin mantica ’zsák, iszák’.”

      Azt hiszem, a Wiktionary ezt írja valahol mint lehetséges forrást, de ezzel komoly fonetikai aggályok vannak:

      1. a mántica (harmadéles szó volt) spanyolul *manga alakot adott volna (egyébként van is ilyen szó, ’(ing)ujj’ jelentésben, de az a lat. mánica folytatója, a manus-ból);

      2. az 1. alapján egy vulgáris latin *manticca vagy *mantēcca alakot kellene feltételezni, ami viszont nem magyarázná a rokon nyelvi megfelelőket (ld. 3.);

      3. a portugál manteiga és a katalán mantega egy *manteica (~ *mantaica) alakra mutatnak vissza, és ez tökéletesen egybevág e nyelvek természetes fonetikai változásaival (még azzal is, hogy a spanyolban – szemben a portugállal és a katalánnal – a félhangzó utáni zöngétlen zárhang nem zöngésül; vö. pl. SAPIAM/SAPIAT > *saipa > sepa ’tudjam/tudja’ (kötőmód), uí. SAPUĪ > *saupi > sope > supe ’tudtam’, ugyanakkor SAPIT > sabe ’tud(ja)’) – vagyis még csak arra sincs szükség, hogy többféle nyelvjárási „ősalakot” feltételezzünk, ahogy Coromines tette.

      Törlés
    2. Nem akarok beleszólni a romanisztika mélyrétegeibe, mert ilyen részletességben nem vagyok járatos benne, de a katalán mantega ’vaj’ mellett van manxa ’fujtató’ is, amelyet szintén a latin mantica szóra vezetnek vissza. Ez viszont felveti annak a lehetőségét, hogy a jelentés megkülönböztetése miatt fejlődött az egyik szóalak a főszabályoktól némileg eltérően. Az is lehet, hogy a ’vaj’ jelentésnél a leszármazottakra, illetve hasonló tárgyakra utaló -ia képzős származékkal van dolgunk, de a -CiV → -iCV hangátvetés analogikus hatása alatt. Így vagy úgy, a részletek lehet, hogy kimunkálatlanok, de a kapcsolat annyira magától értetődőnek tűnik, hogy nem inkább a támogató, hanem a cáfoló, sőt alternatívát felmutató érvekre lenne szükség.

      Törlés
    3. Hát igen, a manxa lenne szerintem a katalánra a várt alak. Nekem a hangsúllyal van leginkább a gondom. Viszont ha mondjuk – tételezzük fel – egy észak-aragóniai nyelvjárás terjesztette el a szót a szomszédos nyelvekbe, akkor lehetséges, mert az aragóniaiban a harmadéles szavak szeretnek másodélessé válni (vö. sp. música ~ arag. mosica), de azt nem tudom, hogy ez csak most van-e így, vagy már nagyon régen is így volt. De a portugál kettőshangzó így is magyarázatra szorulna. Szóval elég sok a bizonytalanság, de nagyon speciális esetben persze semmi sem zárható ki.

      Törlés
    4. A spanyol música az nem tudós alak-e? Ha a mántica-nak *mánga alakúvá kellett volna válnia, akkor a música esetében sem várható-e inkább *mósca, vagy éppen, ahogy olvasom talán múrga? Ebben az esetben viszont szerintem elképzelhető, hogy azok a népi (nem tudós) szavak esetén, amelyek ilyen-olyan módon mégis megmaradtak három szótagosnak, a hangsúly hátratolódott a rendszerű másodéles hangsúly analógiás hatására.

      Törlés
    5. Valóban, nagyon korai műveltségszó (13. sz.), népiesen *musga lenne; azt akartam csak ezzel szemléltetni, hogy a pireneusi újlatin nyelvjárások erősen ellenzik a harmadéles hangsúlyt, ill. ott nincs zöngésülés sem a magánhangzók közötti zárhangoknál (vagyis az arag. mosíca lehetne éppenséggel beszélt nyelvi folytató is). Speciális esetben persze előfordul a spanyolban is hangsúlyugrás (pl. CÁTHEDRA > cadéra – itt, úgy vélem, a muta cum liquida miatti bizonytalan szótaghatár okozhatta; egyes források egy beszélt latin köztes *CATÉGRA alakot is felvetnek, de ezzel nem magyarázzák meg a hangsúlyugrást), vagy pl. az igeragozásnál is eltűntek a harmadéles alakok (azokban az esetekben, amikor a latinban a penultima rövid magánhangzót tartalmazott).

      Törlés
  3. Ha már ennyit hozzászóltam, akkor még egy. Úgy tűnik, az ógermán nyelvben a *justaz lehetett az eredeti szó a ’sajt’-ra (illetve hasonló tejtermékre). Ez a skandináv nyelvekben maradt fent: dán, svéd, norvég ost, izlandi, feröeri ostur, illetve ezekből finn juusto, észt juust.

    Ugyanez a tő megtalálható még további indoeurópai nyelvágakban is, vö.

    - latin iūs ’lé, leves, mártás’ (innen ófrancia j[o]us → angol juice → magyar dzsú[s]z);

    - walesi uwd /iu̯d/ ’zabkása’, breton yod;

    - szláv jucha, vö. orosz уха /uha/ ’halleves’, szlovák nyelvjárási jucha ’savanyú káposztalé; ebből készült leves’, lengyel jucha ’vér (vadé)’, régen ’mártás; kacsavérrel kevert erőleves’, horvát, szlovén juha ’leves, lé’, illetve ezekből német Jauche ’trágyalé, tápoldat; lötty’

    - litván jūšė ’halleves’, óporosz juse ’leves’;

    - szanszkrit यूष /yūṣá/ ’(erő)leves; hüvelyesek főzésével készült alaplé’;

    - távolabbról görög ζῦθος /zȳ́tʰos/ ’árpasör’, ζύμη /zýmē/ ’kovász’, ζωμός /zōmós/ ’erőleves, mártás’.

    A fentiek alapján az indoeurópai *yows- ~ *yūs- ← *yewH-s- ~ *yuH-s- ’nedv, lé, (erő)leves’ ← *yewH-s- ’kever, kavar; dagaszt, gyúr’ tövet rekonstruálják.

    A germánoknál először a beoltott tejet jelenthette a szó, majd innen az ebből kinyert sajtot is. Vélhetően a mediterráneumból felsugárzó újfajta sajtkészítés (pl. a hosszan tartó érlelés) hozta magával a latin cāseus szót ’sajt’ jelentésben, és ez avíthatta ki a déli germánoknál a régebbi szót.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezek nagyon érdekes adatok. És vajon a lat. iūs mint ’jog, igazság’ is idetartozik, vagy csak azonos alakú szavak?

      Törlés
    2. A latin iūs ’jog, igazság’ eltérő indoeurópai gyökből alakult, amely a gutturálisok eltűnése után lett hasonló alakú a iūs ’lé, leves’ elődjével. Az alap a ’jog’ esetén az ieu. *h₂ey- ’életerő, kor, örökkévalóság’ gyök nullfokú formájának -ew (~ -u) témával bővült *h₂yew- alakja ’jólét, igazság, jog’ jelentésben.

      A gutturálisok kiveszése után az óitáliaiban a *yowos ’jog’ állhatott szemben a *yowsos ’lé’ szóval, amelyet a későbbi hangváltozások teljesen azonos alakúvá formáltak.

      A *h₂yew-*-Hō (*-Hn-) képzővel bővült származékai ’fiatal’ jelentésűek: vö. latin iuvenis, ógermán *jugunþiz → *jugunþiz (vö. angol youth, német Jugend), szláv junъ (vö. orosz юный /junij/ ’fiatal, ifjú’ → юность /junoszty/ ’ifjúság; tévémárka’; szlovák junák ’ legény; dalia’).

      Törlés
    3. Corrigendum: … ógermán *juwunþiz → *jugunþiz

      Törlés
    4. Ha már sajt: a magyar sajt szót, bár a középkori sószállítók által lakott Sajtény településnév korai Sahtu alakja hangtanilag megengedné, nem kapcsolják össze a főnévvel. Ennek vélhetően az az oka, hogy a helynevekben megtalálható -tu ~ -ti képző közneveken nem produktív.

      Emiatt a inkább alán közvetítést valószínűsítenek, és az oszét cyχt ~ ciğd ’sajt’ szóval vetik össze, az átadott alak *čïγt /csiht/ lehetett. Ez a szó a török nyelvekbe (karaim, örmény-kipcsak, tatár) is bekerült çığıt formában. Az oszét szó indoeurópai eredetű, vö. óind तिक्त /tikta/ ’keserű, csípős’, görög στίζω /sztidzó/ ’megjelöl, tetovál, megbélyegez’ ← protoindoeurópai *(s)teyg- ’döf, szúr, éles, hegyes’.

      Törlés
    5. A magyar tej és tehén szavakat is iráni eredetre vezetik vissza: ehhez jól illik a sajt szó fenti etimológiája is.

      Törlés
  4. Még egy kérdés: a magyar "sajt" szó honnan jön vajon? Esetleg a szlávból? Bár a szlávban "sz", a magyarban "s" van az elején. Az viszont gyanús, hogy a "savanyú" és a "sajt" szó első két betűje/hangja megegyezik, de ez lehet a véletlen műve is.

    VálaszTörlés

A hozzászóláshoz bejelentkezni nem szükséges, de kérjük, hogy a megkülönböztetés érdekében a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával (az URL-cím kitöltése opcionális). Ha nem a konkrét témához kívánsz hozzászólni, akkor a Kapcsolat oldalra írj. Köszönjük az együttműködést.