2019. szeptember 14., szombat

Ember és hombre?

Az etimológiában kevésbé jártas érdeklődőkben könnyen gyanút kelthet a feltűnő hangalaki hasonlóság a magyar ember és a spanyol hombre szavak között, hiszen még a jelentésük is megegyezik. Felismerte ezt Bálint nevű olvasónk is, aki – szerencsére – mégsem vont le ebből messzemenő következtetéseket, csupán szeretett volna tisztán látni a kérdésben:
Érdekelne, hogy van-e kapcsolat a magyar ember és a spanyol hombre szavak között. Eddig nem találtam ezzel kapcsolatos bejegyzést.
Kedves Bálint, máris pótoljuk ezt a hiányt! Mindenekelőtt, a két szó hangalakja közötti hasonlóságot az okozza, hogy mindkettőben megtalálhatóak az [m b r] mássalhangzók, ugyanebben a sorrendben, valamint a [CVr]~[CrV] (C: bármilyen mássalhangzó, V: bármilyen magánhangzó) típusú váltakozások is elég gyakoriak a beszélt nyelvekben. Ezenkívül mindössze egy magánhangzóban különböznek egymástól, amely a magyarban [e], a spanyolban [o], és azt is el kell mondani, hogy az [e]~[o] váltakozás sem ritka (vö. sp. frente ’homlok’ ~ frontal ’elülső, homlok-’). Hangtanilag tehát semmi akadálya nem lehetne, hogy a két szó történetileg összefüggjön egymással.

Ember, férfi, nő, kapcsolat...

Ám sajnos mindez csak illúzió. Először is tudni kell, hogy a spanyol szóban lévő [br] hangsor nem túl régi fejlemény. Az forrása ti. a latin HŎMŌeredetileg tárgy- vagy határozóesetűbeszélt nyelvi HÓMĬNE [om(i)ne] alakváltozata, amely a középkori spanyolban is még omne alakban fordult elő (a h- megléte vagy hiánya ne legyen megtévesztő, ez már a klasszikus latinban sem volt kiejtett hang, csupán megegyezés és hagyomány kérdése, hogy írásban megjelenik-e vagy sem). Ezután az [n] elhasonulással [r]-ré vált, mert az [m]+[n] hangsort, vagyis a két eltérő nazális mássalhangzót egymás után nehézkes kimondani; majd utolsó lépésként az [m] és az [r] közé, mintegy átvezető „hídhangként”, befurakodott egy ejtéskönnyítő [b] – amely tehát nem is etimológiai – és így jutunk el a mai hombre alakhoz. Megjegyzendő még, hogy míg a többes számú lat. homines ’emberek’-et is jelentett, addig a spanyol hombres ma kizárólag ’férfiak’ jelentésű (erről külön cikkben írtunk).

Másodszor, a magyar ember főnév régi belső fejlemény. Valószínűleg összetett szó volt, melynek elemei mára elhomályosultak. Az em- előtag jelentése feltehetően ’anya, nő’ volt (vö. finn emä ’nőstény, anya, anyaméh’), a -ber utótag pedig történetileg a férj szóval függhet össze – vagyis az összetétel kezdeti jelentése talán ’nő+férfi’ lehetett. (Hasonló szóalkotási módok az ’ember’ jelentés kifejezésére más nyelvekben is léteznek, ld. pl. baszk gizon-emakume ’ember(ek)’, szó szerint ’férfi-nő’.)

A katalánban és a franciában egy névmásként használt „rövid” alak is létrejött. (Forrás: El Mexicano)

S végül, de nem utolsósorban, egy magyar és egy spanyol szó között szinte kizárólag csak olyan történeti kapcsolat létezhet, hogy az mindkét nyelvben egy harmadikból származik (itt leginkább a latin, az olasz, a francia, a német vagy újabban az angol jöhetne szóba). Jelen esetben ez természetesen nem lehetséges – annál is inkább, mivel a magyar a latin szavak klasszikus alakját szokta átvenni.

Befejezésként, az imént leírtak újfent tanulságként szolgálhatnak arra nézve, hogy miért nem vehetőek komolyan a mindenféle nyelvtörténeti ismeretet nélkülöző áltudományos szó-összehasonlítások, amelyeket egyes amatőr „kutatók” egymástól távoli nyelvek „rokonítására” használnak. Slusszpoénként meg lehetne említeni még a spanyol hembra ’nőstény’ alakot is a hasonlóság miatt, melynek azonban még a spanyolon belül sincs semmi köze etimológiailag az hombre főnévhez, ugyanis a latin FĒMĬNA folytatója, amely egy másik indoeurópai tőből származik.

4 megjegyzés:

  1. Nekem sem tűnt fel, mennyire hasonló ez a szó a magyarhoz, mert tudtam az eredetét. De tényleg érdekes, vicces kicsit, hogy ott van ebben is az az -mbr- szótag. Van ilyen nevű hajviselet is egyébként, azzal is összefügg valahogy a szó? Ez most jutott eszembe. Persze, hiszen emberek viselik, de hogy lehet ilyen nevet adni egy hajviseletnek? Már ha tényleg összefügg azzal is, de gondolom, igen, akkora véletlen már csak nem lehet. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én ezt a szót nem olyan rég hallottam először és egyből eszembe jutott nekem is a spanyol hombre. :)

      Pedig természetesen ez is csak véletlen (jelentéstanilag eléggé nehezen lenne értelmezhető az összefüggés). Az ombre francia szó és sokkal egyszerűbb az eredete (a hangváltozások tekintetében), mint várnánk: a latin ŭmbra ’árnyék(olás)’ folytatása – ha jól tudom, az ilyen színátmenetes hajra mondják, innen jön (bár nem vagyok egy divatszakértő). Vagyis igazából a spanyol sombra a párhuzama – na ez is elég érdekes, hogy honnan kerülhetett az s- az elejére. A DRAE szerint a sombrar ’beárnyékol, árnyékot vet’ igéből származik, az pedig egy feltételezett latin *subumbrare igéből, de ez eléggé gyenge lábakon áll, annál is inkább, mert a sombra főnév már a 12. századból is dokumentált a történeti korpuszban, sombrar viszont egyáltalán nincs (egyetlen egy ragozott sombró alakot találtam rá a 17. század első feléből); szerintem sokkal valószínűbb, hogy a sol ’nap(fény)’ analógiás hatása.

      Törlés
    2. Tényleg, és ez nekem eddig eszembe se jutott, hogy igazából hamis barátok ezek. Az hombre szó spanyolul ember, az ombre franciául árnyék. Pedig még olaszul is ombra az árnyék, de nekem csak a spanyol hombre ugrott be a hajfestékről.
      A sombra szóról még a sombrero jut eszembe. Úgy látszik, ami a fejen van, az mind valami sombr- kezdetű szóval függhet össze. :D

      Törlés

A hozzászóláshoz bejelentkezni nem szükséges, de kérjük, hogy a megkülönböztetés érdekében a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával (az URL-cím kitöltése opcionális). Ha nem a konkrét témához kívánsz hozzászólni, akkor a Kapcsolat oldalra írj. Köszönjük az együttműködést.