2019. július 6., szombat

Spanyolul beszélő magyarok tipikus ejtéshibái

Korábban arról írtam, hogy miért olyan vicces, amikor spanyol anyanyelvűek angolul beszélnek – persze nem lehet általánosítani, nyilván ez azokra vonatkozik, akik nem tudnak olyan jól angolul, vagy már túl későn kezdték el tanulni. (Megoszlanak a vélemények arról, hogy milyen életkorban lenne érdemes elkezdeni idegen nyelven tanulni ahhoz, hogy ne legyen anyanyelvi akcentusunk, azonban egy biztos: a középiskola már késő – főleg a nálunk bevett oktatási rendszerrel.)

Na de azért mi se örüljünk annyira, mert valószínűleg ugyanilyen viccesek vagyunk az ő szemükben, amikor angolul vagy spanyolul beszélünk. Az alábbiakban megpróbáltam összeszedni néhány pontba azokat az – anyanyelvünkből adódó – sajátosságokat a spanyol vonatkozásában, amelyeket sokszor önkéntelenül is átviszünk az általunk beszélt tanult idegen nyelvre (bármennyire is igyekszünk, hogy elkerüljük őket). Az egyes fejezetek végén hangpéldákat is hoztam a helyes kiejtésre, spanyol anyanyelvű beszélőktől.

„Itt spanyolul beszélnek” (A kép illusztráció. Forrás: Pixabay.com)

1. Hosszú és zárt -o a szó végén, túl hosszú magánhangzók

Az egyik legfeltűnőbb hiba, mivel a magyarban a szó végi -ó csak hosszú (és zárt) lehet. Ez alól nincs kivétel, minden magyar így ejti, még az idegen szavakban is. Éppen ezért annyira hozzászoktunk, hogy akaratlanul is így ejtik a kezdők a spanyol szavak végén lévő -o hangot, pl. bueno *[buenó]. Pedig a spanyolban egyáltalán nincsenek hosszú magánhangzók (tudományosan fogalmazva: nem ismernek hosszúság szerinti megkülönböztetést). Egyedül a hangsúly kísérőjelensége a magánhangzó megnyúlása, de ez sem minden nyelvjárásra igaz (pl. Észak-Közép-Spanyolországban a hangsúlyos magánhangzók néha még rövidebbek is, mint a hangsúlytalanok – feltehetően a baszk nyelv hatására), és még a hangsúlyos spanyol magánhangzók sem nyúlnak olyan hosszúra, mint a mi hosszú magánhangzóink (és ugyanezért halljuk a spanyolt olyan „pattogósnak” is az olasszal szemben). Tehát a hangsúlytalan, szó végi -o a spanyolban nyílt és rövid! (Nyelvjárásonként persze ez is eltérő mértékű, pl. Mexikóban nagyon nyílt, az Andok vidékén viszont elég zárt [o]-kat ejtenek szó végén.)
  Példák:

2. Túlzottan nyílt, magyaros e

Bár a spanyolban is van nyíltabban és zártabban ejtett e (és o), ez a különbség nem akkora, mint a magyar e – mondjuk az ember szó elején – és é között. (Figyeljük meg pl. a ’péntek’ szóban a kétféle [e] ejtését!) A magyarban jellemzően nyílt e [æ] hangot például a spanyolok nem is [e]-nek, hanem inkább [á]-nak hallják, az é-nket viszont már [i]-nek! Mindez jól mutatja, hogy a spanyol [e] valójában sem a magyar e-vel, sem a magyar é-vel nem azonos, hanem leginkább az egyes magyar nyelvjárásokban ejtett, ë-vel jelölt zárt [e]-nek felel meg. Nem szabad, hogy megzavarjon minket a spanyol ékezet sem: az é csak hangsúlyos [e]-t jelöl, nem pedig magyar [é]-t – más kérdés, hogy ezt nyílt szótagban általában zártabban is ejtik (ám ez is nyelvjárásfüggő).
  Példák:

3. Kettőshangzók „szétbontása”, két szótagban ejtése

Mivel a magyarban néhány idegen (görög vagy latin) eredetű szó kivételével, mint az au vagy Európa, nincsenek kettőshangzók (diftongusok) – és utóbbiakban is csak a művelt beszélők képesek igazi diftongust ejteni –, szintén gondot okoz a spanyol diftongusok, főleg az ún. nyíló kettőshangzók kiejtése. Ezeknek pontosan az a lényege, hogy két magánhangzót egy szótagban kell kiejteni, vagyis a diftongus hosszúsága megegyezik egy egyszerű rövid magánhangzóéval. Mindez persze úgy jöhet létre, ha a diftongus egyik tagja nagyon rövid, szinte mássalhangzó (vagyis majdnem [v]- vagy [j]-szerű). A bueno ’jó’ helyes kiejtése tehát nem *[bu-e-no] (és nem is *[bujeno]!), hanem [bue-no], ahol a(z) ue ugyanolyan hosszú, mint a szó végi rövid(!) -o. (Akinek ez sehogy sem megy, de gördülékenyen szeretne beszélni, nyugodtan ejtsen [bono]-t.)

Ugyanígy a bien ’jól’ ejtése sem *[bijen], hanem [bjen]. Nem ennyire egyszerű, ha a(z) ie diftongus előtt t- vagy d- áll: a magyarban a -tj- és -dj- kapcsolatokat ugyanis [tty]-nek és [ggy]-nek mondjuk. A spanyolban ilyenkor külön [t]+[j]-t és [d]+[j]-t kell ejteni, pl. tiene [tjene] (nem *[tyene] és nem *[tijene]) ’neki van’, diente [djente] (nem *[gyente] és nem *[dijente]) ’fog [főnév]’. Ha nem megy, az sem baj, ha két szótagban ejtjük a(z) ie-t, csak arra ügyeljünk, hogy az [e]-t kell hangsúlyozni, nem pedig az [i]-t! Elég sok spanyol szóban előforduló kettőshangzó még a(z) ua, pl. agua ’víz’. Durva hiba lenne úgy ejteni, hogy *[agva], az u itt pontosan olyan, mint az angolban a w, tehát [agwa].
  Példák:

4. A b és a v, na meg a d magyaros ejtése

Hozzá vagyunk szokva, hogy magyarul nagyjából mindent úgy írunk, ahogy ejtünk. Nincs ez nagyon másképp a spanyolnál sem, de azért vannak olyan – kezdetben nem is annyira feltűnő – eltérések, amelyekre érdemes figyelni. Az egyik az a hang (vagy hangok), amelye(ke)t a b és v betűk jelölnek. Adná magát a magyar és az angol után, hogy az egyik a [b], a másik a [v] hangot jelöli, hát mi mást. A spanyolban ez mégsem ennyire egyszerű: tök mindegy, melyik betűt látjuk leírva, az nem a kiejtést tükrözi, csupán etimológiai oka van (tehát megkülönböztető szerepük is csak írásban van). Igazából szó elején nincs is [v] hang a spontán beszédben, magánhangzók között viszont csak az van, amely mégsem teljesen olyan, mint a magyar [v], hanem csak a két ajkunkat közelítjük egymáshoz. A vida ’élet’ valójában [bida], ahogy a botas ’csizma’ elején is [b]-t ejtünk. De ha már előttük van egy magánhangzóra végződő szó, akkor laza [v] lesz belőle (la vida [lavida] ’az élet’, una bota [unavota] ’fél pár csizma’), akárcsak az amaba [amava] ’szerettem/szeretett’ alakban. Szintén [b]-t ejtünk az -mb-, -nv- csoportokban is. (A b és v betűkkel jelölt hangok közötti nyelvtani megkülönböztetés már a latinban eltűnt – sőt, istenigazából magyaros [v] hang sosem létezett –, e jelenségről részletes cikk is volt.)

A másik tipikus hiba, hogy a d-t erős, magyaros [d]-nek mondjuk magánhangzók között is spanyol szavakban, amikor a valóságban az olyasmi, mint az angol the, this szavak kezdő mássalhangzója. Magyaros [d] hang a spanyolban szinte kizárólag az -nd- csoportban fordul csak elő, illetve szókezdő helyzetben, ha előtte nincs másik szó; minden más esetben az előbbi, „laza” hangot ejtik. (Sőt, az -ado végződésben sok nyelvjárásban – főként Spanyolországban és a Antillákon – teljesen el is hagyják a mássalhangzót gyors beszédben, amit a nyelvművelők elítélnek.)
  Példák:

5. Hangsúly, hangsúlyozás, magyar hanglejtés

Míg a magyarban csak a mondathangsúly, a spanyolban már a szóhangsúly (lexikális hangsúly) is nagyon fontos, mert jelentésmegkülönböztető lehet. A magyarban az utóbbi nem különösebben érdekes, mivel alapból minden szónak az első szótagon van a lexikális hangsúlya. A spanyolban ellenben minden szónak saját lexikális hangsúlya van, amely egyszerű szavakban az utolsó három szótag valamelyikén lehet. Nem mindegy például, hogy amo [ámo] ’(én) szeretek’ vagy amó [ámó] ’(ő) szeretett’ – a két szó jelentését csupán a hangsúlyozása különbözteti meg. Ezért érdemes a megfelelő hangsúlyozásra odafigyelni. Ezenkívül van még néhány szó, amelyet hajlamosak vagyunk rossz hangsúllyal ejteni (talán a hasonló olasz szavak hatására), mint pl. a Dios [djosz] (nem *[díjosz]) ’Isten’ vagy ennek származéka, az adiós [adjósz] (nem *[adíjosz]) ’viszlát’: ezekben a(z) io diftongus, és az o a hangsúlyos magánhangzó. Az olaszban viszont az i a hangsúlyos és nem kettőshangzót ejtenek.

Ugyanígy rabjai vagyunk a magyaros hanglejtésnek, ami pl. a hangmagasság túl nagy ingadozásában nyilvánul meg a mondaton belül. A spanyol hanglejtés talán kissé „laposabb”, és a magyarral ellentétben, pl. kérdőmondatban nem felfelé, hanem jellemzően lefelé viszik a dallamot a mondat végén. Noha a hanglejtés nyelvjárásonként is eléggé eltérhet, a magyaréra egyik sem hasonlít!
  Példák: Kifejezések a hanglejtéshez

Természetesen lehetne még mit sorolni, de talán ezek voltak a legszembetűnőbb hibáink. A magyar kiejtési szokásokról a spanyol nevek tekintetében itt is írtunk.

Köszönet a közreműködésért Dr. Kálmán László nyelvésznek.

7 megjegyzés:

  1. Kedves szerző! A cikk valóban fontos, de az utolsó bekezdéssel vitatkoznék. Kutatásaim alapján a magyarhoz képest a spanyol hanglejtés nem feltétlen laposabb (nem szűkebb a hangterjedelem pl.), dallamingadozásból sincs benne kevesebb. A kérdéseknél attól függ, melyik típus. Az eldöntendőek esetén inkább emelkedik a spanyol (a magyar meg ugye emelkedés után inkább esik). A spanyolhoz itt sok dialektus mintája megtalálható: http://prosodia.upf.edu/iari/mapa.html.
    A hangszín terminus véleményem szerint nem illik a kontextusba, inkább "hanglejtés" vagy "dallam" kellene. Üdvözlettel: B.P.Kata

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kata! Köszönöm szépen az észrevételt, a hanglejtés valóban olyan téma, amit nem lehet két mondatban elintézni, kicsit finomítok is rajta. A link pedig nagyon érdekes, külön köszönet érte!

      Törlés
  2. Érdekes cikk, a javával nem is tudok vitatkozni. A [bono] kiejtést propagálni viszont azért elég meredek, tekintve hogy mást is jelent (meg hogy annyira kikelsz a "portorikó" ellen a linkelt cikkben).
    Én úgy gondolom, hogy a kiejtés finomítása is része a nyelvtanulásnak, ezek a hibák ha tetszik, természetesek és megfelelő mmennyiségű nyelvi input (és a kezdetektől következetes tanári kiejtés) segítségével idővel ki is kopnak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jogos, igazából azért írtam ezt bele, mert maguk a spanyolok is inkább [bono]-t mondanak gyors beszédben (a [portorikó] kicsit más téma, a linkelt cikk a magyar szövegkörnyezetben kimondott spanyol nevekről szól – de az is igaz, hogy ha ott nem szerencsés így ejteni, akkor spanyol beszédben sem).

      Törlés
  3. Kedves El Mexicano! Van-e olyan, bocsánat, de eltérek a témától, tehát off, de nagyon érdekelne a latin eredetű sp, sc, st-vel
    kezdődő szavak újlatin nyelvek változatai. Tudom, látom, mennyire változott a franciában, tán a spanyolban és az olaszban, a románról nincs információm. Tehát, a kezdés, mint nálunk az iskola szóban, értve a francia-spanyol e-s kezdést, eklatáns példának a francia ecole szót (bocsi nincs, nem találom a fordított vesszőt, tehát még Villon escole-nak írja, de mikor került elé az e, és mikor tűnt el a s? A spanyol példák is érdekelnek,(már maga az országnév) de mivel a francia távolodott legjobban el a latintól, ezért hoztam olyan példát. És miért object, de sujet? Azonkívül, hogy az "inkább(?)" germánabb nyelvek miért tartották meg ezeket a szókezdéseket? Tudom, utóbbiak nem újlatin nyelvek, de azért... :) Összehasonlításképp. - Amúgy már évek óta figyelemmel vagy kísérve, csak épp most szólaltam meg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Karmazsin szeder!

      Az első kérdés vonatkozásában van egy teljes cikk a témának szentelve, amelyben megtalálod mindenre a választ.

      A második kérdésre a válasz, hogy ezek művelt eredetű, tehát nem a beszéd útján a latinból örökölt, hanem az írott latinból közvetlenül átvett szavak, és az átvétel idejétől, jellegétől függően az ilyenek különböző mértékben egyszerűsödhetnek. Egyébként ugyanígy a spanyolban is objeto és sujeto – onnan is látszik, hogy ezek művelt eredetű jövevényszavak, hogy beszélt úton a latin [j] a spanyolban vagy [j] marad vagy kiesik, tehát objeto helyett valami olyasmit lehetne várni, hogy *oyecho ~ *oyeto, esetleg *obecho.

      Remélem, tudtam segíteni.

      Törlés
  4. Ez itt egy magyar kezdő-mássalhangzóktól írt cikk, tanulmány. - Nem tartozik szervesen a kérdésemhez, hosszú is, de érdekes. Olvastam előtte mást is, de az a két nagy világégés közbeni. https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/109293/;jsessionid=36C602ED5341258BB54E105C4C07462E?sequence=9 -Lényegében arról szól, hogy a magyar sem szereti a mássalhangzótorlódást a szavak elején, vagyis a Háború és béke az oroszokról szól. Nekem ez száraz, nem is ezt kerestem.

    VálaszTörlés

A hozzászóláshoz Google-fiók vagy regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a megjegyzésedre való visszautalás megkönnyítése érdekében a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával (az URL-cím kitöltése opcionális). Köszönjük az együttműködést.