2018. december 29., szombat

Miért van fordított írásjel a spanyol mondatok elején?

A spanyol írás két különlegessége közül már volt szó az Ñ, ñ betűről, amely lényegében egy nagyon régi, középkori latin rövidítési hagyomány egyedüli túlélője (hasonlóan a portugálban használt ã, õ betűkhöz), és azóta már nem is csak a spanyolban, hanem több, kevésbé ismert nyelvben is használják. Ezzel szemben a másik furcsaság, a mondat elejére biggyesztett „fejreállított” kérdőjel (¿) és felkiáltójel (¡) ma is kizárólag a spanyolra jellemző, és írástörténeti időben mérve nem túl régi fejlemény. Ráadásul nem is a hagyomány szülöttje, ahogy általában az írás fejlődése, amikor a régi gyakorlatot követi a helyesírás szabályozása (már ahol van ilyen), hanem egy tisztán íróasztalnál megfogant ötletről van szó.

A Spanyol Királyi Akadémia (Real Academia Española – RAE) első helyesírási szabályzata, amely 1741-ben jelent meg Orthographía Española címmel, még említést sem tesz ilyesmiről. Tizenhárom évvel később, 1754-ben látott napvilágot az „új, javított és bővített” második kiadás, immár Ortografía de la Lengua Castellana címre keresztelve, amely először foglalkozik a nyitó írásjelek „szükségességével”:
21. Kérdőjel, melyet Kérdésjelnek is hívnak, egy pontból és fölötte egy fordított s-ből áll, ebben a formában (?) Ezt minden mondat vagy mondatrész után, amelyben kérdeztetik, ki kell tenni, pl. Quien me escucha? Como es esso? De ez nem mindig elégíti ki mindazt, ami szükséges; hiszen vannak hosszú periódusok, amelyekben nem elegendő az utolsó után tett Kérdőjel, ahhoz, hogy tökéletes értelemmel olvastassanak fel: hiányzik annak jelölése, hogyan megfelelő és pontos, hol kezdődik a kérdő tónus, mely sajátos eséssel folytatódik a periódus végéig.
22. A nehézség a Jegy megválasztásában állt; hiszen ugyanazokat alkalmazni ebben, amelyek a Hangsúlyok és egyebek jelzésére szolgálnak, félreértésekre adna okot, új Jegy kitalálása pedig kifogásolható lenne, és talán nem túl elfogadott. Ezért, hosszas vizsgálat után, az Akadémia úgy találta, felhasználható ugyanaz a Kérdőjel, megfordítva kitéve ama szó elé, amelynél a kérdő tónus elkezdődik [...]
– érvelnek a szerkesztők, majd ugyanerre tesznek utalást a szabályzat felkiáltójellel foglalkozó 23–24. pontjainál is (az eredeti szöveg itt megtekinthető). A helyesírás szabályozói tehát amiatt aggódtak, hogy a hosszú „körmondatok” felolvasásakor nem lesz eléggé egyértelmű az olvasó számára, hogy a kérdés vagy felkiáltás a mondat melyik részére, netán az egészre vonatkozik-e, és hogyan kellene azt „helyes intonációval” olvasni, ez indokolta – a páros idézőjelek és zárójelek mintájára – a nyitó kérdő- és felkiáltójelek bevezetését. S bár mindez a 18. század derekán történt, a nyitójelek használata csak jóval később terjedt el és vált gyakorlattá az írott szövegekben.

Igazságot a nőknek!” felirat egy madridi tüntetésen, elején az inverz felkiáltójellel (Forrás: vozpopuli.com / EFE)

Mintegy két és fél évszázadot ugorva az időben, érdekességként említendő, hogy az 1999-es helyesírási szabályzat – a jelenleg érvényes 2010-es közvetlen elődje – a kérdő- és a felkiáltójel használatáról szóló részében már úgy fogalmaz,
A nyelvünkben mindig kötelező kitenni a nyitójelet, melyet nem kellene elhagyni más nyelvek helyesírási szokásainak utánzásából fakadóan, amelyekben csak a végjelet használják, mert egyéb nyelvtani jelekkel rendelkeznek az első pótlására.
Bár a kiadvány nem részletezi, hogy miféle „egyéb nyelvtani jelekre” gondoltak, amiért más nyelvekben nincs szükség nyitó kérdő- és felkiáltójelekre (szórend? segédszavak?), mindenesetre szellemes, hogy az egészet úgy tálalja, mintha erre a „problémára” egyedül a spanyol helyesírás szabályozói találtak volna „megoldást”, amikor ennek természetesnek kellene lennie a nyelvekben. Egy viszont biztos, és ez vitathatatlan: az akadémia újítása végül annyira sikeres lett, hogy a spanyol anyanyelvűek ma már el sem tudnák képzelni az írásukat fejreállított kérdőjel és felkiáltójel nélkül – csakúgy, mint ñ nélkül...

10 megjegyzés:

  1. A magyarban is jól jönne, de nehéz lenne átállni. A germán nyelvekben a szórend segít, de nálunk tényleg zavaró, hogy ott a hosszú mondat, elkezded olvasni (nem pont a hanglejtés miatt), és hirtelen ott a kérdőjel a végén, pedig nem is azt vártad. Igaz, ez nem túl gyakori. Főleg számítógépes gépelésnél lenne nehéz átállni, hogy még fordított kérdőjel és felkiáltójel is van - már persze ha mi is ugyanezeket a jeleket vezetnénk be.

    A spanyolban a függő kérdéseknél is használnak kérdőjelet? Arra gondolok, hogy pl. Nem tudom, mennyi az idő. Itt a "mennyi az idő" "kérdőjelbe" kerül(het)?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A források szerint a spanyolnál is több mint egy évszázad eltelt, mire elkezdték a nyomtatott szövegekben is mindenhol alkalmazni, de hát látod, ha lassan is, de sikerült gyökeret vernie. :)
      Ma már azért lenne nehéz bármilyen helyesírási újítást elterjeszteni, mert a legtöbb szöveget ma nem hozzáértők (úgy értem, nem nyomdászok, "hivatásos" szerkesztők – akik még betéve tudták a helyesírás szabályait) állítják elő, hanem lényegében bárki, aki él és mozog, ők pedig – beleértve az elektronikus újságírást is, tisztelet a kivételnek – nagyívben tesznek a helyesírási szabályokra. A 18–19. században pedig az emberek vagy kézzel írtak, vagy nyomdában készítették a szövegeket, ahol többszörös (akár tízszeres) ellenőrzésen is keresztülmentek, mielőtt kinyomtatták őket, így mivel mindenki csak ezeket olvashatta, könnyebben rá lehetett szoktatni valamire az embereket – bár ez csak az én meglátásom.

      A függő kérdéseknél nem használják, mivel azok nyelvtanilag kijelentő mondatok.

      Törlés
    2. A germán nyelvekben sem segít mindig a szórend, az hétköznapi nyelvben pl. angolul gyakran kérdeznek olyan You're alright? You got a minute? Azaz állító szórendű mondatot kérdőintonációval.

      Törlés
    3. Érdekes belegondolni, ha ilyen ütemben folytatódik a beszélt angol változása, akkor lassan az a kevéske nyelvtani szabály is eltűnik belőle, amivel eddig azért meg kellett szenvednie a tanulóknak. A végén teljesen olyan lesz, mint egy pidgin/kreol nyelv, és csak egymás után pakolt tőszavakból fog állni.

      Törlés
  2. Attól tartok, a billentyűzeten nem lenne ilyen jel, ahogy lent kezdődő idézőjel sincs a normál magyar billentyűzeten. Ezért is néznek ki így a nyitó idézőjelek úgy az előző kommentemben. Valaki mondta, hogy néhány eléggé felesleges jel van a magyar billentyűzeten, a đ, Đ, Ł, Ł, § egy gombnyomással elérhetők, bezzeg a lent kezdődő idézőjelet megspórolták. Lehet, talán pont veled volt ez egyszer téma, nem emlékszem. De tényleg, minek kell a magyar billentyűzetre a đ Đ ł Ł ? Horvát és lengyel betűk... Lengyelország még csak nem is szomszédos ország, a lengyel-magyar barátság miatt pedig nem annyira tanulnak sokan lengyelül. Olaszul, franciául, spanyolul többen tanulnak, érdemesebb lenne akkor már az è betűt vagy akár a fordított kérdőjelet és felkiáltójelet betenni. De nekem be van állítva spanyol billentyűzet is, pont elő tudom hívni: ¿ ¡ Itt az oldalon is voltak nálad egy rácsos táblázatban ritka karakterek, amiket "el lehetett lopni", már nem látom, mondjuk pont nem loptam onnan sose.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elvileg bármilyen karaktert be lehet vinni egy numerikus kóddal, csak ehhez tudni kell a kódot; a magyar nyomdai nyitó idézőjel pl. [Alt]+0132 (a számokat a numerikus blokkról kell begépelni).
      Szerintem azért van az, amit kérdezel, mert a billentyűzetkiosztások nagyon régi szabványok, és valójában nem egy nyelvre hozták őket létre, hanem különböző régiókra. Vagyis igazából a „magyar billentyűzet” nem csak a magyar nyelvre van, hanem a szomszédos nyelvekre is. Bár az informatikusok ezt biztos jobban el tudják magyarázni.

      Törlés
    2. És tényleg, megvan a lenti „idézőjel"!
      Nem értem, ezeket a régi szabványokat miért nem változtatják meg, hiszen nincs is értelmük, és (gondolom) a szomszédos országok billentyűzetei már nem olyanok, mint a magyar, pl. a horvátban (ha jól emlékszem), nincs is á, é, í. Még a paragrafusjelet a jogászok talán használják. Érdemes lenne megvizsgálni, milyen karaktereket használnak a magyarok gyakran, ami nem érhető el egyszerűen, és azokat tenni be a đĐłŁ helyett. Még akár a spanyol ¿¡ is esélyes lehet. De tényleg kíváncsi lennék, mi lehet az a 4 karakter, ami pályázhatna. Ez mondjuk már túlmutat a bejegyzés témáján.

      Törlés
    3. Viszont ha megfigyeled, a felső nyomdai idézőjel is formázott, vagyis eltér a sima gépitől (a magyarban ugyanúgy néz ki, mint az alsó, csak felül van): vs. "

      Gondolom pont azért nem változtatgatják ezeket a szabványokat, mert annyira régiek és olyan sok minden épül rájuk, hogy nagy zűrzavar lenne belőle, ha megváltoztatnák. De erről szerintem El Vaquero tudna szakszerűbben nyilatkozni, mert ő informatikus is (vagy valami hasonló). :)

      (Egyébként ha nem tévedek, a horvát/szerb tonális nyelv, és a szóhanglejtést éppen ékezetekkel jelölik, ha akarják, bár azt hiszem, a sima szövegekben nem használják.)

      Törlés
    4. A helyzet az, hogy a magyar billentyűzetkiosztási szabvány erősen hiányos, csak néhány billentyűhöz rendelt AltGr-es kombinációt (és csak részben bővült az idők folyamán, pl. az € jellel). A többihez szabadon rendelhető.

      Linux alatt pl. magyar kiosztáson:
      AltGr+p „
      AltGr+o ”
      AltGr+y – (kötőjel)
      AltGr+Shift+b ’
      Azaz néhány billentyűn elérhető olyan másodlagos karakter, ami Windowson nem.

      Az szerintem is nagyon rossz, hogy a magyar szabványba ilyen haszontalan horvát és lengyel karakterek kerültek be, senki nem használja. Sokkal értelmesebbeket is betehettek volna, pl.
      m²,cm³, valutajelek, →, ≠, stb., ezek legalább ha bölcsészeknek, meg szedőknek nem is, de az átlagembernek hasznosabb lett volna.

      De erre nem volt lehetőség. A magyar kiosztásra eredetileg csak azok a jelek kerültek fel, amelyek szerepelnek a ISO 8859-2-es kódtáblában.

      Az Unicode ma már többet is lehetővé tenne, de a billentyűzetkiosztási szabvány nem él ezzel a lehetőséggel, nem frissítik. Gondolom azt hiszik, hogy kevés ember használja úgyis, billentyűzetekre sem lesz rányomtatva, akkor meg minek. Ebben nagyot tévednek.

      Törlés
  3. Az alkalmazások nagy része még mindig 8 bites karakterkódokat használ, és ebben a rendszerben a magyar betűk a kelet-európai kódkészlet (kódlap) részét képezik a különböző szabványokban, vö. Windows esetén az ANSI-1250: https://www.eki.ee/letter/chardata.cgi?cp=CP1250+%28CE%29&1st=with+first+half&table=on, illetve Unix esetén az ISO-8859-2: https://www.eki.ee/letter/chardata.cgi?cp=8859-2&1st=with+first+half&table=on

    A billentyűzetvezérlők a bevett operációs rendszerekben továbbra is 8 bites kódokat állítanak elő, ezért a magyaron kívül csak kelet-európai kódkészletbe tartozó speciális jeleket lehet betenni, nyugat-európaiakat (ahová a spanyol is tartozik) nem. Ezért nem lehet a magyar billentyűzetre a ñ, ¡, ¿ stb. jeleket felvenni.

    VálaszTörlés

A hozzászóláshoz bejelentkezni nem szükséges, de kérjük, hogy a megkülönböztetés érdekében a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával (az URL-cím kitöltése opcionális). Ha nem a konkrét témához kívánsz hozzászólni, akkor a Kapcsolat oldalra írj. Köszönjük az együttműködést.