2018. november 3., szombat

Queísmo és dequeísmo

A nyelvváltozások egyik leggyakoribb oka a gyengülés. Legfőképpen hangváltozásokkal kapcsolatban szokott előkerülni ez a fogalom, azonban gyengülés nem csak hangváltozás lehet, hanem pl. egy kifejezés egyik elemének elhagyása. Ha pedig ez elterjed, lesznek beszélők, akiknek így lesz természetes, míg mások a régebbi formát fogják használni. És ha már valamit többféleképpen mondanak, könnyen előfordul, hogy ez az ingadozás „megfertőz” más kifejezéseket is. Bár a következőkben tárgyalt jelenségek jobbára ismeretlenek a spanyolt idegen nyelvként tanulók számára – hiszen ők egy írottnyelv-alapú „iskolai” nyelvváltozatot tanulnak meg –, betekintést nyerhetnek abba, hogy az anyanyelvi beszélőknek milyen jellegű kétségeik szoktak támadni a nyelvhasználattal kapcsolatban.

A spanyolban rengeteg az olyan igei kifejezés, amelynek bővítményét de elöljárószó vezeti be (az a „vonzata”), pl. estar seguro, -ra de algo ’biztos valamiben’. Ha ez a bővítmény tagmondat, akkor que kötőszó előzi meg: pl. Estoy seguro de que ganaremos ’Biztos vagyok abban~benne, hogy nyerni fogunk’. Ebben a példában tehát a de que a magyar „abban, hogy” megfelelője. Sok anyanyelvi beszélő viszont elhagyja ilyenkor a de elöljárót: Estoy seguro que ganaremos ’Biztos vagyok, hogy nyerni fogunk’. A normativista szemlélet ezt a használatot helytelennek tartja, és a queísmo kifejezéssel illeti. A queísmo tehát annyit tesz: a que használata a sztenderd de que helyett.

Ha már kezdetét vette egy nyelvváltozás, az ingadozó használat sokszor elbizonytalanítja a beszélőket („biztos, hogy jól mondom?”), ami hiperkorrekciós formák létrejöttéhez vezethet. Nyilván nagyon sok olyan igei kifejezés is van, amelynek nincs elöljárós vonzata. A legegyszerűbb eset a sima tárgyas ige, pl. decir ’mond’: Le dije que viniera ’Mondtam neki, hogy jöjjön’. A népnyelvben előfordul, hogy az ilyen mondatokban a kötőszó elé betoldanak egy de elöljárót: Le dije de que viniera. Ez az előzővel ellentétes jelenség, melynek elnevezése az előíró szemléletben dequeísmo, vagyis a de que helytelen használata que helyett. A dequeísmo jóval megbélyegzettebb, mint a queísmo.

Érdekes ugyanakkor, hogy ez más elöljárószóval nem fordul elő – nincs pl. „enqueísmo” vagy „sinqueísmo”. Erre az lehet a magyarázat, hogy a de eléggé „tartalmatlan”, nem rendelkezik jól behatárolható konkrét funkciókkal, viszont nagyon sok kifejezésben szerepel. A dequeísta beszélők úgy érzik, hogy a tagmondati bővítményt mindig be kell vezetni egy elöljárószóval (olyan kifejezések mintájára, amelyekben a norma szerint is jelen van), és a de a legkevésbé jelölt ebből a szempontból. A nyelvművelők azt szokták tanácsolni annak eldöntésére, kell-e de vagy sem a que elé, hogy cseréljék ki az alárendelő tagmondatot egy főnévi csoportra: pl. Estoy seguro de algoEstoy seguro de que + TAGMONDAT, illetve Dile algoDile que + TAGMONDAT.


Összefoglaló másfél percben

Befejezésül, van néhány olyan ige, amellyel mindkét forma létezik a sztenderdben is (némileg eltérő árnyalattal), pl. az informar ’tájékoztat’. Ez az ige használható a magyarhoz hasonlóan úgy, hogy informar a alguien de algo ’tájékoztat vkit vmiről’, valamint úgy is, hogy informar algo a alguien ’jelent, tudtára ad vmit vkinek’ (pl. Informó a sus superiores de que se marchaba ’Tájékoztatta a feletteseit arról, hogy elmegy’; Le informaron que estaba detenido ’Tudtára adták, hogy le van tartóztatva’). Ilyen esetekben természetesen nincs szó a queísmo vagy dequeísmo jelenségekről.

Köszönet az észrevételekért Dr. Kálmán László nyelvésznek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A hozzászóláshoz Google-fiók vagy regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a megjegyzésedre való visszautalás megkönnyítése érdekében a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával (az URL-cím kitöltése opcionális). Köszönjük az együttműködést.