Nem kétlem, csak nem tudom

(Forrás: filmaffinity)

Lelkes olvasónk – nevezzük őt Botondnak – gyakorlás céljából a La usurpadora (’A bitorló nő’ – Magyarországon Paula és Paulina címmel ismert, ami már csak azért is vicces, mert eredeti nyelven Paola és Paulina e női főszereplők neve) című mexikói sorozatot nézi spanyolul, és feljegyez belőle minden olyan kifejezést, amely számára valamiért különös. Így tett most is, amikor az egyik idősebb női szereplőtől az alábbi mondat hangzott el a sorozat 48. részében (kiemelések tőlem):

No dudo que Verónica sea una buena muchacha, pero no puede compararse con Paulina. (Azaz: ’Nem kétlem, hogy Verónica rendes lány, de nem hasonlítható össze Paulinával.’)

Ami Botondnak feltűnt ebben a mondatban, az az, hogy a beszélő azt állítja, nem kételkedik valamiben, ugyanakkor kötőmódot használ. A kötőmód pedig, mint tudjuk, bizonytalanságot, kétséget, kívánságot, illetve nem tényszerű, azaz a közlés pillanatában nem megvalósuló eseményt fejez ki. Tehát akkor mégis kételkedik? Bizony, úgy is mondhatnánk, hogy a nyelvtan „leleplezi” a beszélőt, aki hiába állítja, hogy nem kételkedik, érezteti, hogy ő mégis bizonytalan. Az iskolai nyelvórán ugye azt tanítják, hogy a ’nem hiszem’, ’kétlem’, ’nem biztos, hogy...’ stb. típusú kifejezéseknél kötőmódot „kell” használni, hiszen ezek a kifejezések bizonytalanságot fejeznek ki: pl. No creo que venga ’nem hiszem, hogy eljön’, Dudo (de) que sea esa la mejor solución ’Kétlem, hogy ez lenne a legjobb megoldás’, No es seguro que pierdan ’Nem biztos, hogy veszítenek’ stb. – ez idáig tiszta sor. Azt is tanítják, hogy az ezzel ellentétes jelentésű kifejezésekben pedig kijelentő módot „kell” használni, mivel akkor mindenki teljesen biztos a dolgában: Creo que viene ’Azt hiszem, hogy jön’, No dudo (de) que es esa la mejor solución ’Nem kétlem, hogy ez a legjobb megoldás’, Es seguro que pierden ’Biztos, hogy veszítenek’. Na hát ez az, ami így ebben a formában nem teljesen igaz.

Vizsgáljuk meg alaposabban az előző három példamondat közül a középsőt, amely mint már sejthető, kéftéleképpen is helyes: (a) No dudo (de) que es esa la mejor solución vagy (b) No dudo (de) que sea esa la mejor solución. Bár magyarra mindkettőt fordíthatjuk ugyanúgy, a két mondat közötti különbség a beszélő meggyőződésében rejlik. Az (a) esetben a közlő saját maga állítja, hogy az a megoldás a legjobb. Ezzel szemben a (b) mondatban a beszélőnek nincs közvetlen tapasztalata róla, tehát nem kezeli tényként, hanem a másik állítására reagál. Ugyanez az eset áll fenn a sorozatban elhangzó mondatnál is. A szereplő azért használhat kötőmódot, mert Verónicát nem ismerheti olyan jól a történet szerint, hogy azt állítsa róla, hogy „rendes lány”.

A fentiekhez hasonló kifejezésekben tehát, amikor valaki nem saját meggyőződésből állít valamit, hanem egy elhangzott információra vagy más véleményére reagál, a kötőmódot használják. Tipikusan ez a helyzet a tetszést, nemtetszést kifejező igéknél is: pl. —Me gusta mucho la canción que me mandaste. —Me alegra que te guste. ~ Me alegro (de) que te guste. ’Nagyon tetszik a dal, amit küldtél nekem. – Örülök, hogy tetszik.’ A kötőmód itt is olyasmit fejez ki, hogy a válaszoló (nyelvtani értelemben) nem azonosul személyesen a másik véleményével, hiszen az nem a saját állítása, meggyőződése.