Vuélveme a querer – Szeress újra

Thalía (Forrás: ThaliaSource.net / Mariel Gutierrez)

Az ismert mexikói énekesnő, Thalía egyik dalának címe Vuélveme a querer, ami magyarra kb. úgy fordítható, hogy ’Szeress újra’. Ez egyúttal kiváló példa egy mondattani jelenségre, méghozzá arra, hogy a segédigés szerkezetekben a főigéhez tartozó hangsúlytalan névmás állhat a segédige mellett is. (Segédigének mindig azt az igét nevezzük egy körülíró szerkezetben, amelyik ragozott alakban áll, a főige pedig valamilyen igenév formájában.)

A volver a + inf. körülírásban a ’visszatér, megfordul’ jelentésű volver (vuelvo, volví, vuelto; < lat. VŎLVĒRE) segédigeként azt fejezi ki, hogy valaki ’újból/ismét csinál’ valamit vagy ’újból/ismét történik’ valami (történetileg ’visszatér csinálni valamit’). A vuélveme a querer kifejezésben egyértelmű, hogy a tárgyesetű névmás, a me ’engem’ a querer ’szeret’ bővítménye, amely egyértelműbbé válik, ha vuelve a quererme formában mondjuk. Valamiért, főleg a latin-amerikai spanyolban, a névmás szeret ilyenkor inkább a segédige mellé szegődni – pl. valamivel gyakoribb a me tengo que ir, mint a tengo que irme az ’el kell mennem’ kifejezésben, amelyben az irse ’elmegy’ pronominális ige szerepel.

Mindez jól mutatja, hogy a hangsúlytalan névmás viszonylag szabadon mozoghat a mondatban, vagyis nincs olyan megkötés, hogy kizárólag azzal az igével állhat, amelynek bővítménye – az egyetlen kötöttség csupán, hogy igével vagy igenévvel kell állnia (ezért nevezik igei simulószónak). Vannak azonban olyan esetek, amikor a nyelvi szokás ezt a szabadságot korlátozza. Ez akkor igaz, amikor a névmás „vándorlása” vagy félreértést okozna, vagy egyszerűen „nem hangzik jól”.

(Forrás: ThaliaSource.net / Mariel Gutierrez)

Az egyik ilyen tipikus eset, amikor a segédige pronominális; ilyenkor a névmás nem kerülhet a főige mögé. Például a se puso a llorar ’sírva fakadt’ kifejezés segédigéje a ponerse, éppen ezért nem mondhatjuk, hogy *puso a llorarse. A személytelen kifejezésekben ugyanakkor nem szokás a névmást a segédige elé rakni, így pl. az hay que decírselo ’meg kell mondani neki(k)’ jobban hangzik, mint a se lo hay que decir. Szintén nem lehetséges a segédige elé tenni a névmást az olyan kifejezésekben, amelyekben a főige tárgyas és a mondat alanya: pl. Parecía entenderlo (nem *Lo parecía entender) ’Úgy tűnt, hogy érti’; Conviene intentarlo (nem *Lo conviene intentar) ’Illik megpróbálni’; Importa denunciarlo (nem *Lo importa denunciar) ’Fontos feljelenteni’ stb.

Akkor sem túl elterjedt a segédige előtti névmás, ha az vélelmet, félelmet, kívánságot, értesülést fejez ki: Cree haberlo guardado (inkább, mint Lo cree haber guardado) ’Úgy hiszi, hogy eltette’; Prefiero ignorarte (inkább, mint Te prefiero ignorar) ’Inkább nem veszek rólad tudomást’; Deseo irme (inkább, mint Me deseo ir) ’El kívánok menni’; Negó saberlo (természetesebb, mint a Lo negó saber) ’Tagadta, hogy tudja’ stb. Mindez feltételezhetően a kifejezésben szereplő igék „tartalmasságával” van összefüggésben: ugyanis minél „tartalmasabb” jelentéssel bír – vagyis minél kevésbé „segédigeszerű” – a segédige szerepét ellátó ige, annál szokatlanabbnak érződik a nem hozzá tartozó névmás előrehozása. Tehát pl. a Lo negó saber azért is tűnhet furcsának, mert a Lo negó már önmagában is értelmes kifejezés, szemben pl. azzal, hogy *Se puso.


A segítségért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.