2014. szeptember 22.

¿Hoy es lun(æ di)es? – Igen, csak nem egészen így!

Az ő napja a csütörtök (forrás, közkincs)
Spanyol nyelvű ismeretterjesztő oldalakon elterjedt az a „magyarázat”, miszerint a lunes forrása a latin „Lun(æ di)es”, a martes-é a „Mart(is di)es”, és így tovább – konkrétan, hogy az -es végződés a latin dies ’nap’ „rövidítése”. De mennyi ebből az igazság?

Nos, az való igaz, hogy a hét napjainak nevei spanyolul – a szombat (sábado) és a vasárnap (domingo) kivételével – a bolygók nevéből (lat. LŪNÆ DIES vagy DIES LŪNÆ ’a Hold napja’, MARTIS DIES vagy DIES MARTIS ’a Mars napja’ stb.) származnak. De nem úgy, ahogy ezt a fenti „,magyarázat” alapján sokan képzelik. Aki kicsit is otthonos az újlatin nyelvek történetében vagy beszél pl. olaszul vagy franciául, első ránézésre is rájön, hogy ez képtelenség. Nézzük meg néhány pontban az alábbiakban, hogy miért.
  • A szavak nem szoktak csak úgy összevonódni, hogy az egyiknek mindig a vége, a másiknak pedig mindig az eleje esik ki, megkerülve a hangtörvényeket. Ilyen legfeljebb rögzült – mindig együtt használt – kifejezéseknél lehetséges, de akkor is csak a szabályos hangváltozások érvényesülésével. Bár kétségtelenül fantáziadús ötlet, mert nem igényel különösebben gondolkodást.
  • A latin DIES, tárgyesetben DIEM [die] – beszélt latin *DĪA – folytatója a spanyolban día, vagyis nem is lehetne -es végződése ezeknek a szavaknak, már csak azért sem, mert éppen a hangsúlyos szótag nem szokott csak úgy eltűnni. Arról nem beszélve, hogy ez a latinban állhatott a név előtt is, hiszen a birtok és a birtokos sorrendje nem volt kötött.
  • A katalán (dilluns < DĪE *LŪNIS, dimarts < DĪE MARTIS stb.), olasz (lunedì < LŪNE DĪE, martedì < MARTIS DĪE stb.*) és francia (lundi, mardi stb.) példák jól mutatják, milyen alakokat várhatnánk a spanyolban, ha valóban a két szó összevonásából keletkeztek volna (pl. *lunedía vagy *di(a)lunes; *marte(s)día, esetleg *di(a)martes stb.).
S akkor mi a teljes igazság? Az, hogy – mint már a fentiek is sugallják – a spanyol napnevek egyszerűen a latin bolygónevek birtokos esetű alakjából származnak, a DIE(M) elhagyásával:

Az ókori görög asztrológia a Földet tekintette a Naprendszer központjának, így a napok nevei a bolygók Földtől való vélt távolságának – azaz a hajnali égbolton való feltűnésének – sorrendje szerint követik egymást. (Képforrás: Pixabay.com)
  1. a lunes ’hétfő’ forrása a beszélt latin [DĪE] *LŪNIS ’a Holdnak [a napja]’, melynek -IS végződése – a klasszikus latin -Æ [-e] helyett – a MARTIS és a többi hasonló alak végződésével analógiás;
  2. a martes ’kedd’ ennek megfelelően a MARTIS ’a Mars [napja]’ folytatása (a szabályosan várható hangsúlytalan Ĭ > e változással, amelyet már a kései latinban így ejtettek);
  3. a miércoles ’szerda’ a MĔRCURII ’Merkúré’ (azaz a Merkúr napja) szóból jön, a hangsúlyos nyílt (eredetileg rövid) Ĕ > ie hangváltozással (vö. rom. miércuri) és a második [r] elhasonulásával (érdekesség, hogy ez a szó szépítésként a mierda < lat. MĔRDA ’szar’ helyett is használatos);
  4. a jueves ’csütörtök’ a [DĪE] IŎVIS ’Jupiter [napja]’ kifejezésre megy vissza, szintén a várható hangsúlyos nyílt Ŏ > ue változással (a [j] > [ch] változásról lásd itt);
  5. a viernes ’péntek’ forrása a VĔNERIS ’Vénuszé’ (a Vénusz napja), a második, hangsúlytalan [e] kiesésével, majd hangátvetéssel (VĔNERIS > *vienres > viernes);
  6. a sábado ’szombat’ (eredetileg DIES SATURNI ’Szaturnusz napja’ – vö. ang. Saturday) a latin SÁBBĂTUM folytatása, amely a latinban az ógörög σάββατον [szábbaton] (a mai görögben Σάββατο [szávato]) közvetítésével az óhéber šabbāth (שבת) [sabbáth] ’pihenő(nap)’ átvétele;
  7. végül a domingo ’vasárnap’ a [DĪE] DOMÍNĬCU(M) ’az Úr [napja]’ kifejezésből származik (a [k] magánhangzók közötti szabályos zöngésülésével és a hangsúlytalan rövid [i] kiesésével), ahol a DOMÍNĬCUS, -CA eredetileg a DIES ’nap’ jelzőjeként használt melléknév volt. Ez a főnév a latinban hím- és nőnemben egyaránt használatos volt, így pl. az olasz (doménica) és a román (dumínică) a nőnemű alakot vitte tovább.
A hét napjainak határozós alakját rendhagyó módon nem az en elöljárószóval, hanem egyszerűen a határozott névelővel képezzük: el lunes ’hétfőn’, los martes ’keddenként’ stb. (a hangsúlytalan utolsó szótagú -s végződésű spanyol névszók többes számban változatlanok maradnak). Ennek talán az az oka, hogy már a latinban sem elöljárószóval mondták, csupán a kifejezést tették határozói esetbe (DIE VENERIS ’pénteken’, DIE DOMINICO ’vasárnap’ stb.).

A hét napjai az újlatin nyelveken – szürkével a nem a szokványos etimológiájú alakok (Forrás: El Mexicano)

Azt, hogy „Milyen nap van ma?”, kétféleképpen is megkérdezhetjük: ¿Qué día es hoy? – vagyis pontosan ugyanúgy, mint magyarul –, illetve, ha a dátumra vagyunk kíváncsiak, úgy is, hogy ¿A qué estamos hoy?, ami szó szerint azt jelenti, hogy ’Minél [milyen napnál] vagyunk ma?’. A lehetséges válaszok ennek megfelelően pl. Hoy es lunes(, 22 de septiembre). ’Ma hétfő van(, szeptember 22-e).’ Estamos a (lunes,) 22 de septiembre. ’Szeptember 22-e(, hétfő) van.’


Befejezésül, adalékként, ha már a hétköznapok neve a bolygók nevéből származik, a Naprendszer (Sistema Solar) nyolc bolygójának spanyol neve sorrendben: Mercurio, Venus, Tierra, Marte, Júpiter, Saturno, Urano, Neptuno (mint ismeretes, a Plútó – Plutón – 2006 óta nem számít a klasszikus értelemben vett bolygónak). Az égitestek neve a Tierra (< lat. TĔRRA) ’Föld’, a Luna (< lat. LŪNA) ’Hold’, illetve a Sol (< lat. SŌL) ’Nap’ kivételével mind művelt eredetű latin átvétel. ¡Feliz se(pti)mana!

Felhasznált irodalom

A lektorálásért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

12 megjegyzés

  1. Köszi, ez nagyon érdekes!
    A kérdés viszont: én eddig azt gondoltam volna, hogy a "sábado" szónak köze van a héber "sabbath" szóhoz. Ezek szerint puszta véletlen? (Most néztem utána, a héber kalendár szerint ez a hét 7. napja.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, hogy köze van, hiszen írom is a cikkben: „a latin SÁBBĂTUM folytatása, amely a latinban az ógörög σάββατον [...] közvetítésével az óhéber šabbāth (שבת) [sabbáth] ’pihenő(nap)’ átvétele”.

      Törlés
    2. Köszi, ígérem, megtanulok olvasni... :)

      Törlés
    3. Jah, egyébként milyen érdekes, hogy szinte minden nyelvben vannak szavak, amelyek gyökeresen mások, mint a nyelvcsalád többi tagjánál.
      Itt ugye a portugál mondja máshogyan a hétközi napokat, de pl. a német "Hubschrauber/Helikopter" is tipikus eltérési példa.

      Törlés
    4. Sokszor ugyanabban a nyelvben is előfordul, hogy a nyelvjárásokban másképp mondanak teljesen hétköznapi szavakat is. :)

      Törlés
  2. A *lunedía és a *diamartes szavaid olyan jól hangzanak, nagyon tetszenek! Kár, hogy így sehol nem mondják. Kéne alkotni egy mesterséges, teljesen újlatin alapokon álló nyelvet, abban lehetne így.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az interlingua szerintem ilyen, az újlatin nyelvek közös szókincséből csinálták. Bár a hét napjait nem tudom, hogy vannak.

      Törlés
    2. Interlingua: lunedi, martedi, mercuridi, jovedi, venerdi, sabbato, dominica (a -di utótagú szavak véghangsúlyosak, a többiek esetén az utolsó előtti szótagra esik a hangsúly).

      Az interlingua esetén nem csináltak egy új neolatin nyelvet, saját szabályokkal és kvázinyelvtörténettel, hanem az alapnyelvek már meglévő alakjait hozták "közös nevezőre". Ahogy az interlinguát megalkotó IALA írja: "Az alábbi nyelvi egységek vizsgálandók meg egyenként: olasz, francia, angol, valamint az egységként tekintett spanyol és portugál." Ezek közül az alapnyelvek közül a heti napok nevei esetén (különösen H-P-nél) az olasz és a francia esik egybe, a többiek széttartanak, így az első kettő határozta meg az interlingua alakokat a "közösített" fonetika és fonotaktika alapján. Ez utóbbi a kettős forráson belül az olaszhoz közelítette az eredményt.

      A 'nap (24 óra)' egyébként die alakú az interlinguában, a 'hold' pedig luna. Ebből is látszik, hogy a lunedi 'hétfő' nem az interlinguán belüli képzés, hanem független szó.

      https://www.interlingua.com/ied/cerca

      Törlés
    3. Addendum: Mondjuk szerintem az IALA elvei szerint a 'szerda'-nak inkább mercuredi, sőt mercoredi alakúnak kellett volna lennie, nem mercuridi-nek.

      Törlés
    4. Pedig ha a kisebb nyelveket (román, szárd, galiciai) is nyelvszámba vesszük, akkor bizony a spanyolos alakok kerülnek többségbe. :) (A spanyolra és a portugálra egységként tekinteni ma már elég nagy hiba, bár nyilván abban az időben még teljesen másképp gondolták ezt.)

      Törlés
    5. Ha veszünk egy egységsugarú (nyugat-) európai polgárt, akinek a megalkotott elvek alapján kellene felidéznie egy szó "nemzetközi" alakját (lehetőleg intuitíven, az általa ismert nyelvek alapján), akkor elég nehéz helyzetbe kerülne, ha pl. a 'hétfő' hangalakjának megállapításához szárd és galíciai szótárt is be kellene szereznie. Egy egyszerűen előállítható algoritmust akartak adni, és én megértem őket, magam sem bővítettem volna a nyelvek körét. Te az érdeklődésedből eredően nyilván nagyobb felbontásban látod az ibériai neolatin nyelveket, de ha a galíciait külön entitásnak vesszük, akkor ezt a felbontást a többi területen is egyaránt érvényesíteni kell: azaz már az isztroromán, a meglenoromán, meg a macedoromán sem maradhatna ki, meg külön lehetne a rumancs, a ladin, a friuli s í. t. Valójában az történt, hogy a forrásnyelveket az IALA súlyozta a [(nyugat-) európai !] beszélők számával.

      A spanyol-portugál nyelvi egység a gyakorlatban pedig annyit tesz, hogy amikor a spanyol eltér a többitől, akkor megnézik a portugált is, de egyébként figyelmen kívül hagyják (csakúgy, mint a galíciait).

      Törlés
    6. Persze, persze, ez teljesen érthető. Sőt, ott lenne még a számos olaszországi újlatin változat is, amelyek legalább annyira vagy még jobban különböznek az sztenderd (toszkán) olasztól, mint a spanyol, a portugál vagy az okcitán...

      Törlés

A hozzászóláshoz regisztrálni vagy belépni nem szükséges, de a hozzászólók megkülönböztethetősége érdekében ajánlott valamilyen becenév megadása a „Név/URL-cím” profil kiválasztásával (az URL kitöltése nem kötelező).