2014. június 1., vasárnap

Miben különbözik az amerikai és az európai spanyol?

Horizontális és vertikális felosztás (Forrás: El Mexicano)
Bár a spanyol nyelvjárásokról már írtam korábban részletesen, gyakran visszatérő kérdés kezdő vagy leendő nyelvtanulóknál, hogy milyen különbségek vannak a spanyolországi és a latin-amerikai spanyol között. Itt most nem mennék bele az olyan részletekbe, hogy a nyelv és a nyelvjárás megkülönböztetésének egyáltalán nincs tudományos alapja – érjük be annyival, hogy a spanyolt a szakemberek és a beszélők is egy nyelvnek tekintik, különböző változatokkal.

Érdemes továbbá leszögezni, hogy „spanyol” alatt ma csak a kasztíliai spanyolt értjük: ennek a nyelvnek a változatait beszélik ma Spanyolország legnagyobb részén, továbbá a Kanári-szigeteken és egész Latin-Amerikában is. Az aragóniai és az asztúriai-leóni történelmi újlatin dialektusok ma beszélt változatai a modern felfogás szerint nem a spanyol nyelvjárásai, hanem ahhoz nagyon közel álló, kölcsönösen érthető, de önálló nyelvek.

Itt kifejezetten a sztenderd európai – az Ibériai-félsziget nagy részén beszélt – és a sztenderd latin-amerikai spanyol, vagyis a „horizontális” változatok közötti eltéréseket sorolom fel („sztenderd” alatt a tanultabb rétegek által használt, viszonylag semleges köznyelv értendő). Vertikálisan meg kell különböztetni továbbá „északi” vagy „szárazföldi”, és „déli” vagy „part menti” nyelvjárásokat is, amelyek mindkét földrészen bizonyos közös kiejtésbeli sajátosságok alapján állnak szemben egymással (az „északi” és „déli” itt nem feltétlenül értendő szó szerint – inkább csak a nyelvjárások eredetére, jellegére utal). Közülük a legfontosabb, hogy míg a szó(tag) végi [sz] (s, z) hangot az előbbiekben általában kiejtik, az utóbbiakban általában [h]-vá gyengül vagy kiesik. A „semleges/sztenderd” köznyelvi változatok északi nyelvjárásokon alapulnak. (A déli nyelvjárásokkal külön cikkben foglalkozunk.)

A nyugat-afrikai partoknál lévő Kanári-szigetek közigazgatásilag Spanyolország tartománya, de nyelvjárása a latin-amerikai (nevezetesen a karibi) változathoz áll közelebb. (A kép forrása: Wikimedia Commons, GFDL/CC)

A továbbiakban lássuk tehát, melyek azok a különbségek a két legnagyobb „horizontális” nyelvváltozat között, amelyek a spanyoltanulóknak már a legelején feltűnnek. (A kiejtés átírásában ékezettel a hangsúlyt jelölöm. A [θ] az angol zöngétlen th-nak megfelelő hang jele.)

A sztenderd európai spanyol főbb jellemzői

  • Megkülönböztetik a ce, ci csoportokban a c, illetve a z betűvel jelölt sziszegőhangot az s betűvel jelölttől: az előbbit „pösze” – a fogak közé helyezett nyelvheggyel képzett – [sz]-nek (mint az angol thing szóban a th), az utóbbit kissé a magyar [s]-be hajló „susogó” [sz]-nek ejtik, főleg az [o], [u] magánhangzók környezetében (pl. ciento [θi̯énto] ’száz’, siento [szi̯énto] ’érzem’, casa [kásza] ’ház’, caza [káθa] ’vadászat’).
  • A ch-val jelölt hangot sokan a magyar [c]-be hajló [cs]-nek ejtik.
  • A ge, gi csoportokban a g-vel, valamint a j betűvel jelölt mássalhangzót érdes, „krákogós” [h]-szerű hangnak ejtik (pl. jota [khóta] ’jé’, gente [khénte] ’emberek’).*
  • A [g] hang ejtése magánhangzók, illetve magánhangzó és l/r között „zöngés [h]”-nak hangzik, leginkább a francia „raccsolt” [r]-hez hasonlítható (pl. pago [págho] ’fizetés’).*
  • A [d] hang az -ado végződésben kiesik (pl. lado [láo] ’oldal’), szó végén pedig gyakran a z betűvel jelölt hangéval azonos módon ejtik, azaz az angol zöngétlen th-hoz hasonló (pl. Madrid [madríθ], seguridad [szeghuridáθ] ’biztonság’).
  • A mássalhangzó-torlódásokat rendszerint leegyszerűsítik (pl. actor [attór] ’színész’, dirección [direθi̯ón] ’irány’, éxito [észito] ’siker’ stb.).
  • A hangsúlyos magánhangzók nem nyúlnak meg annyira.
  • A beszéd meglehetősen gyors és temperamentumos, hangzásvilága „kemény”, pattogós.
  • A tárgyesetet személyeknél hímnemben az eredetileg részes esetű le, les névmással fejezik ki (e nyelvjárási sajátosság neve leísmo és Spanyolországban bekerült a sztenderdbe).


A sztenderd latin-amerikai spanyol főbb jellemzői

  • Csak egyféle sziszegőhang létezik, amely nagyjából megfelel a magyar [sz]-nek, vagyis nem tesznek különbséget az e, i előtt álló c, a z és az s betű kiejtése között.
  • Az e, i előtt g-vel és a j betűvel jelölt hangot lágyabban ejtik, mint Spanyolországban (kb. megfelel a magyar pech szóban ejtett ch-nak: jota [chóta], gente [chénte]).*
  • A magánhangzók, magánhangzó és l/r közötti [g] hangot nem „nyelik le”.*
  • A mássalhangzó-torlódásokat egyszerűsítés nélkül kiejtik (pl. actor [aktór], dirección [direkszi̯ón], éxito [ékszito] stb.).
  • A hangsúlyos magánhangzók jobban megnyúlnak.
  • A beszéd lassabb, érthetőbb, a hanglejtés dallamosabb, a hangzása „lágyabb”, a magyar fül számára kellemesebb.
  • Nem használják a többes szám második személyű névmásokat (vosotros, vosotras, os, vuestro, vuestra, vuestros, vuestras) és igealakokat (cantáis, cantad stb.), helyettük az ustedes és a többes szám harmadik személyű igealak fejezik ki a ’ti’ jelentést is.
  • Egyes közép- és dél-amerikai területek informális nyelvében, egyes szám második személyben a névmás helyett vagy mellett a régies – eredetileg ’ti’ jelentésű – vos névmás használatos, a többes szám második személyű igealak -i- félhangzó nélküli módosulatával (a jelenség neve voseo és Argentínában ma már kizárólagos, a sztenderd részét képezi).
  • Használnak olyan szavakat, amelyek az európai spanyolból már kikoptak, illetve régiesnek számítanak (pl. amar ’szeret’, antier ’tegnapelőtt’, plática ’beszélgetés’ stb.).


Mindezek a különbségek persze valamennyire szubjektívek is, és csak első benyomásra tűnhetnek óriási eltéréseknek az eltérő hangzásvilág miatt. Azonban ahogy egyre többet tudunk a nyelvről, egy idő után rádöbbenünk, hogy lényegében a spanyol nyelvjárások között sincsenek nagyobb különbségek, mint a jóval kisebb területen beszélt magyar „tájszólások” és a városi köznyelv között. S hogy legyen egy kis szórakozás is a végére, az alábbi riportban mexikóiakat kérdeztek arról, hogy szerintük melyik a legszexibb akcentus az országban és miért! (Persze a riportalanyok között van egy kakukktojás is.)

#VIDEÓSCIKK

6 megjegyzés

  1. Szia!

    Nos, tegnap értem haza 8 és fél hónap után Chiléből. Saját tapasztalat alapján néhány észrevétel:
    "a hangsúlyos magánhangzók jobban megnyúlnak" - Ez nagyon így van, olyannyira, hogy -kis túlzással- az órámat nézem, mikor fejezik be az adott szót. És ez természetesen egy mondaton belül többször.

    "a mássalhangzó-torlódásokat egyszerűsítés nélkül kiejtik (pl. actor [aktór], dirección [direkszión], éxito [ékszito] stb.)" - Úgy általában -sajnos- a chileiek száműzik a beszédükből mássalhangzókat. És nem csak az "s"-eket. Ahhoz szoktam hasonítani, mintha az ember fogsor/nyelv beszélne. Sokszor szinte csak magánhangzókat lehet hallani. Egyébként ez nem tiszta, sokszor érthetetlen beszéd nekem szinte nagyobb problémát okozott a megértésben, mint a beszéd sebessége. (A kettő együtt meg...maga a brutalitás.) Ugyanis:

    "a beszéd lassabb, érthetőbb, a hanglejtés dallamosabb, a hangzása „lágyabb”, a magyar fül számára kellemesebb" - Ez sajnos Chilében egyáltalán nem igaz! Rettenetesen beszélnek (spanyolul), "csúnyán", "rosszul". Ezt ők maguk (is) mondták saját magukról (mint népről), ezért az idézőjel. Tehát nem lehet azt mondani, hogy ez szubjektív vélemény. Nagyon kevés kivételtől eltekintve sokkal gyorsabban beszélnek, mint... És akkor szembe állíthatom a mexikóival, amit sokszor hallgattam TV-ben és szinte mindent értettem. Ugyanígy a szinkronizált filmeknél. Azt nem tudom, hogy a szinkron mexikói volt-e, vagy más, de nem chilei.

    Hangsúlyozom, ezek az észrevételek kizárólag Chilére vonatkoznak. Sőt, mondták, hogy az országon belül is vannak különbségek (mondjuk ez minden országban így van). Szerintük egyébként a mexikói mellett perui, kolumbiai és bolíviai még a szépen beszélt spanyol. Ez utóbbi 3-ról nekem semmi tapasztalatom nincs, tehát csak leírtam, hogy nekem mit mondtak erről.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy megosztottad, minden hasonló beszámoló és megfigyelés értékes a számomra, mivel sajnos nem éltem spanyol nyelvterületen.
      A chilei egyébként – ahogy az andalúz is – éppen nem egy sztenderd nyelvváltozat, ezért nem is foglalkoztam az „extrém déli” tájszólásokkal a cikkben. Meg hát gondolom, azért a tévében, rádióban ők sem úgy beszélnek, ahogy az utcai „paraszt”. :)

      Törlés
  2. Helló!
    Az argentín spanyol kimaradt, pedig elég markáns a "ll" s-nek ejtésével.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondoltam, hogy ezt előbb-utóbb valaki meg fogja jegyezni. :)

      Az a helyzet, hogy az argentin spanyol igencsak nem sztenderd, az egy „déli” nyelvváltozat (ahogy az andalúziai, kubai, chilei stb.), az igényesebb beszédben (pl. tévében, rádióban stb.) – gondolom – ott is a sztenderdet használják, ahol nincs s-ezés és zs-zés.

      Egyszer majd írok a délspanyol változatokról is, hogy ne érje szó a ház elejét. ;)

      Törlés
  3. Az argentínok a dupla l zs-nek ejtése mellett sokkal lágyabban, dallamosabban, "olaszosabban" beszélik a nyelvüket. Én a latin-amerikai spanyolhoz szoktam, ezért nekem az európai nem tetszik, nehezen értem, kemény hangzású.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a cikkben is szerepel: „a beszéd lassabb, érthetőbb, a hanglejtés dallamosabb, a hangzása „lágyabb”, a magyar fül számára kellemesebb;”, illetve az európainál: „a beszéd meglehetősen gyors és temperamentumos, hangzásvilága „kemény”.”

      Egyébként az argentin spanyol olaszos hangzása nem véletlen: az argentinok többsége ugyanis elspanyolosodott olasz, így az olasz nyelv hatása is elég erős volt. Olyannyira, hogy kialakult egy olasz-spanyol keveréknyelv is Buenos Airesben, a lunfardo: ez alapjaiban – nyelvtanában – spanyol, de olasz szavakat használ (pl. lavurar ’dolgozik’, manyar [mandzsár] ’eszik’ stb.).

      Törlés

A hozzászóláshoz regisztrálni vagy belépni nem szükséges, de a hozzászólók megkülönböztethetősége érdekében ajánlott valamilyen becenév megadása a „Név/URL-cím” profil kiválasztásával (az URL kitöltése nem kötelező).