 |
Ex actriz de telenovelas vagy exactriz de telenovelas?
(Forrás: ThaliaSource.net / Mariel Gutierrez) |
A
toldalékok – szakkifejezéssel
affixumok (spanyolul:
afijos) – csoportosíthatóak a szóban elfoglalt
helyük szerint: a szótő
(lexema) elejéhez kapcsolódnak a
prefixumok (prefijos), a végéhez a
szuffixumok (sufijos), míg a szó(tő) belsejébe ékelődnek az
infixumok (infijos vagy
interfijos). Előfordul, hogy egy szótőhöz egy prefixum és egy szuffixum is járul, amelyek együtt, mintegy toldalékpárként módosítják a jelentését: ezek a cirkumfixumok.
Nyelvtani funkciója szerint egy toldalék lehet képző és jel vagy rag – bár a két utóbbi kifejezetten magyar fogalmak, a spanyolban ezek
nem mindig különíthetőek el. Képzőnek (a nemzetközi szakirodalomban derivációs morfémának) azt a toldalékot nevezik, amely a szóképzésben vesz részt (például az egyik szófajú szóból egy másik szófajút hoz létre), míg jelnek vagy ragnak azt hívják, amelyik ugyanannak szónak csak az alakját módosítja (a szakirodalom szerint: inflexiós morféma).
A fentieknek megfelelően például a spanyol
disponer ’rendelkezik’ alakban a
dis- prefixum, mert a szó elején áll, és képző – azon belül is igekötő –, mivel a
poner ’helyez, tesz’ igéből egy másik igét alkot. A
disponible ’rendelkezésre álló’ szóban az -
(i)ble szuffixum, mert a szótő végéhez járul, és a
disponer igéből melléknevet csinál, tehát szintén képző. A
viudo, -da ’özvegy’ melléknévből/főnévből képzett
enviudar ’megözvegyül’ igében ugyanakkor két toldalékot is találunk: az egyik az
en-, a másik az -
ar: bármelyiket is elvesszük, az így kapott szó nem lesz értelmes (nincs *
enviudo, -da melléknév vagy főnév, sem *
viudar ige) – vagyis ebben az igében az
en- prefixum és az -
ar szuffixum inkább egy cirkumfixum. (A spanyol nyelvtanok ezekre mégsem a
circunfijo, hanem az
afijo discontinuo ’megszakított toldalék’ fogalmat használják, a képzési módot pedig
parasíntesisnek nevezik, amely a szóösszetétel és a derivációs toldalék kombinációja.) Ha pedig a
viudo melléknevet többes számba tesszük, a
viudos alak végén az -
s nem hoz létre újabb szót, csupán az alakját módosítja, tehát ezt nevezhetjük jelnek is, illetve maga a
viudo, viuda alakok végén lévő magánhangzó szerepe is csupán a
nyelvtani nem jelölése, ami szintén jelre utal (míg ragnak a köznyelvben leginkább az
igeragozás végződéseit szokás hívni a spanyolban).
Hagyományosan szuffixumnak tekintik az ún. kicsinyítő képzőt
(sufijo diminutivo) is, mint amilyen például az
-ito a
chiquito ’fiúcska’ szóban, amely a
chico ’fiú’ becézett alakja. Ha a toldalék részének tekintjük a
hímnemet jelölő
-o morfémát is, akkor ez valóban szuffixum. Azonban a kicsinyítő képző nem csupán névszóhoz járulhat, hanem határozószóhoz, sőt, a családi/kötetlen nyelvben
gerundio-hoz is, amelyeknek nincs nyelvtani neme (pl.
ahorita ’azonnal, rögtön’,
terminandito ’éppen/lassacskán (el)végezvén’ stb.), ami arra mutat rá, hogy ezekben az alakokban inkább egy -
it- infixumról, azaz belső toldalékról van szó. Emellett szólna továbbá, hogy nyelvtani nemtől függetlenül – a rendhagyó eseteket (pl.
mano → manita) kivéve – a végződés változatlan marad a kicsinyített alakokban
(Carlos → Carlitos, Rocío → Rociito, día → diita stb.), vagyis lényegében magát a szótövet szakítja meg a toldalék. Ugyanakkor, mivel ez kizárólag az -
o(s), -a(s) végződés esetén igaz (a
Mercedes becézése például nem *
Mercedites, hanem
Merceditas vagy
Mercedita), ezért egyszerűbb e képzőket mégis szuffixumokként elemezni. (A kicsinyítő képzők rendszeréről
külön cikkben lesz szó.)
 |
(Forrás: El Mexicano) |
Az eddigiekből megtudhattuk, milyen toldalékfajták vannak, és példát is láthattunk mindegyikükre a spanyolból. A toldalékokban általában az a közös, hogy csak szavakhoz járulhatnak, vagyis például nem lehet egymás mellé rendelt szavaknak egy közös toldalékuk – nem mondhatjuk magyarul, hogy pl. *
az erdő- és mezők, csak azt, hogy
az erdők és (a) mezők. (Bár vannak nyelvek, ahol az előbbi lehetséges, például a baszkban így mondják:
baso ta zelaiak ’
az erdő- és mező
k’.) A spanyolban azonban néhány prefixum némileg (látszólag?) kivételt képez ez alól – róluk lesz szó a továbbiakban.
Az ún.
elváló prefixumok (prefijos separables) átmenetet képeznek a toldalékok és az
elöljárószók között azáltal, hogy – használatukból adódóan – nem csak önálló szótövekhez járulhatnak, hanem jelzős kifejezések elején is állhatnak. Ilyenek, különös tekintettel, az
anti ’-ellenes, elleni’,
ex ’volt, korábbi’,
pre ’elő-, előtti’,
pro ’-ért [való]’ és
vice ’al-, helyettes’. A helyesírás vonatkozásában, az akadémiai ajánlás szerint az egyszavas kifejezésekkel egybeíródnak:
antiterrorista ’terroristaellenes’,
exnovia ’volt menyasszony’,
preuniversitario ’egyetem előtti’,
provida ’az életért való’,
vicepresidente ’alelnök’. A több szóból álló jelzős szerkezetektől viszont külön, kötőjel nélkül írandóak:
anti pena de muerte ’halálbüntetés-ellenes’,
ex alto funcionario ’korábbi magas rangú tisztviselő’,
pre Segunda Guerra Mundial ’második világháborút megelőző’,
pro derechos humanos ’emberi jogokért való’,
vice primer ministro ’miniszterelnök-helyettes’.
 |
La Fundación pro Real Academia Española es una fundación creada para apoyar a esta institución. |
Az olyan mellérendelt kifejezések, amelyekben ugyanahhoz az alapszóhoz eltérő elváló prefixumok járulnak, a magyar igekötős mellérendelt kifejezésekhez hasonlóan – az alapszó megismétlését elkerülve – egyszerűsíthetőek: pl.
pre- y pos(t)natal ’születés előtti és utáni’. Azt, hogy ezek mégsem elöljárószók, egyrészt az mutatja, hogy nem állhatnak teljes névszói kifejezések elején, például nem követheti őket névelős kifejezés – nincs
*anti la pena de muerte, *
pro los derechos humanos stb. –, másrészt nem módosítják a kifejezés nyelvtani viszonyát, amely előtt állnak (ennek ellenére a
pro elöljárószóként van feltüntetve e szerepben a DRAE 22. kiadásában.)
Amit még a prefixumok helyesírásáról tudni kell a fent leírtakon kívül, hogy a nagy kezdőbetűs szavakhoz (vagyis a betűszókhoz és a tulajdonnevekhez), illetve a számjeggyel írt számokhoz kötőjellel járulnak:
anti-ETA ’ETA-ellenes’,
pro-España ’Spanyolországért való’,
sub-21 (subveintiuno) ’21 alatti’ stb. Habár a
2010-es akadémiai helyesírás ezt ajánlja, a gyakorlatban itt is sokkal elterjedtebbek a különírt formák.
Prefixum, szuffixum, szóképzés (Forrás: UnProfesor). (Érdemes megnézni a sorozat
következő részét is, amely az infixumokról szól.)
Végezetül, a toldalékok mellett említést érdemelnek még az ún.
összetételi (elő-/utó-)
tagok (elementos compositivos). Ezek abban térnek el a prefixumoktól és a szuffixumoktól, hogy azoknál „tartalmasabb”, lexikális jelentéssel bírnak, vagyis tulajdonképpen olyanok, mint a névszók, azzal a különbséggel, hogy a mondatban önállóan nem, csak összetett szavak egyik elemeként fordulnak elő. A hagyományos spanyol nyelvtanok kifejezetten a latin vagy görög eredetű szóösszetételi tagokat nevezik így, pl.
hidro- ’víz-’,
fono- vagy
´-fono ’hang’,
grafo- vagy
´-grafo ’írás’ stb. – de szintén idesorolják a jól ismert -
mente (< lat.
MENTE ’értelemmel, módon’) határozóképzőt is. (A modern nyelvtudomány vitatja e kategória létezését, pontosabban a toldalékoktól való megkülönböztetését.)
Zárásként még néhány szó a toldalékok és a
hangsúly kapcsolatáról. Ahogy a spanyol lány is elmondja az oktatóvideón, a prefixumok általában hangsúlytalanok, azaz nincsenek hatással az alapszó hangsúlyozására. Ezzel szemben a szuffixummal ellátott szavak hangsúlya rendszerint átkerül a toldalékra. Az összetételi tagok lehetnek hangsúlyosak (pl.
kilómetro, atmósfera) és hangsúlytalanok is (pl.
kilogramo, hidrosfera). Kissé kilógnak a sorból a -
mente képzős határozószók: ezeknek ugyanis mindkét összetételi eleme hangsúlyos, azonban nincs teljes egyetértés abban, hogy főhangsúlyuk a melléknévi alaptagon, vagy a képzőn van-e – így például a
fácilmente ’könnyen’ elemezhető úgy is, hogy
fácilmènte, újabban viszont a
fàcilménte az elfogadottabb elemzésmód. A „három szótagos ablak”-szabály az utóbbi mellett szólna, amennyiben az ilyen alakulatokat egy szónak tekintjük.
Az észrevételekért köszönet Dr. Kálmán László és Dr. Rákosi György nyelvészeknek.