2013. május 25., szombat

Banderas monumentales – Nagy országnak nagy zászlót!

Piedras Negras, Coahuila de Zaragoza
Mexikó elnyerhetné a „rekordok országa” címet: azon kívül, hogy a legnépesebb spanyol nyelvű ország a Földön, fővárosa pedig a világ legnagyobb városa, itt található a szórakoztatóiparban világelsőnek számító, a legtöbb férőhellyel rendelkező színház, valamint több mint negyvenezer fős befogadóképességével a világ legnagyobb bikaviadal-arénája, és itt tartják Latin-Amerika legfontosabb könnyűzenei fesztiválját is. De ha ez még mindig nem lenne elég (meglepő), ami igazán elképesztő, az csak most következik!

1999. július 1-jén az akkori mexikói elnök, Ernesto Zedillo Ponce de León (1951–) rendeletben „hazafiassági” programot hirdetett, amelynek fő célja Mexikó nemzeti jelképeinek, a zászlónak, a címernek és a himnusznak az előmozdítása volt, hogy a mexikói népbe „beleneveljék a haza szeretetét”. Zedillo elnöki ciklusát (1995–2000) természetesen a mexikói kultúra és történelem propagálására is felhasználta.

E programja keretében Zedillo elnök gigantikus méretű nemzeti zászlókat (banderas monumentales) gyártatott, amelyeket Mexikó különböző nagyvárosaiban helyeztek el. A lobogókat a mexikói Nemzetvédelmi Minisztérium (Secretaría de la Defensa Nacional) alárendeltségébe tartozó Hadfelszerelési és Ruházati Gyárak Főigazgatósága (Dirección General de Fábricas de Vestuario y Equipo) tartja fenn.

A rendelet előírta, hogy a zászlóknak legalább 14×25 méteres méretekkel kell rendelkezniük, és a tartórudak sem lehetnek alacsonyabbak 50 méternél. A legmagasabb zászlótartó oszlopok 100–120 méteres magasságba nyúlnak, a legnagyobb méretű zászló pedig a Coahuila de Zaragoza állambeli Piedras Negras városának főterén található (felső kép), amely 60×34 méteres dimenzióival nem csak Mexikóban, hanem egyes források szerint a világon is legnagyobb – természetesen a szabadon álló (nem kifeszített) kategóriában. A hatalmas zászlók több mint két mázsát nyomnak.

Ensenada, Baja California (Forrás: Wikimedia Commons, CC)

S ha már zászlókról beszélünk, semmiképpen sem maradhat említés nélkül ennek nyelvi vonatkozása, a spanyolban ugyanis legalább hat szinonima létezik a ’zászló’ szóra: a bandera, amely a legáltalánosabb (a germán eredetű banda szóból, vö. ol. bandiera), a szintén germán eredetű estandarte (< frank *stand hard ’vigyázzban áll’), az enseña vagy insignia (< lat. INSIGNIA ’jelkép’; az előbbi az örökölt, az utóbbi a művelt alak), a pabellón (< ófr. paveillon < lat. PAPILIONE(M) ’sátor’), a pendón (< ófr. pennon ’tollazat’ < lat. PENNA ’madártoll’), illetve az irodalmi nyelvi lábaro (< lat. LABARUM ’hadi zászló’), amely eredetileg a római császárok által használt zászlókat jelenti.

Zászlófelvonás – Plaza de la Constitución (a köznyelvben Zócalo), Mexikóváros főtere
(Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)

A mexikói óriáslobogókat két ütemben létesítették. Az elsőket az ország fővárosában, Mexikóvárosban emelték, majd két északi határ menti város, Tijuana és Ciudad Juárez, ezután Veracruz és Iguala következett. Azokra a zászlókra, amelyeket az idő vasfoga vagy az időjárás tönkretesz, érdekes végső sors vár: ünnepélyes keretek között, a nemzeti himnusz kíséretében elhamvasztják őket!

Mirador del Obispado, Monterrey, Nuevo León. A zászlórúd 100,6 méter magas, átmérője az alapnál 3 méter, és 120 tonnát nyom. A lobogó mérete 50×28,6 m, tömege 230 kg körüli. (Forrás: Wikimedia Commons, CC)

Akit még több részlet érdekel, a legnagyobb méretű zászlók listája – tartóárbocuk magassága szerint, helyük pontos földrajzi koordinátáival – megtalálható a spanyol Wikipédia vonatkozó szócikkében. A témáról az angol nyelvű Wikipédiában is olvashatunk.

2013. május 18., szombat

Corazón és naturaleza – miért nem cuer és natura?

Tamás, a Webnyelv.hu szerzője érdekes megfigyelést tett, amellyel kapcsolatosan az alábbi kérdéssel fordult hozzám a blog Facebook-oldalán:
Arról lehetne majd esetleg olvasni, miért van néhány „túl hosszú” főnév a spanyolban? A „corazón” és a „naturaleza” szóra gondolok. Mert rövidebb szót várna az ember, pl. „cor”, „natura”. Miért lett ott a végén az -azón, ill. -eza?
Tamásnak teljesen igaza van: a spanyolban van több olyan, mondhatni „alapvető” szó, amely a latin forrásához képest valamiért indokolatlanul hosszúnak tűnik – hiszen köztudott, hogy a gyakran használt szavak általában rövidülni szoktak, nem éppen hosszabbodni.

Persze nem lenne ez annyira furcsa, így Tamás sem figyelt volna fel rá, ha a többi újlatin nyelvben is hasonlóan hosszú szavakkal fejeznék ki a ’szív’ és a ’természet’ jelentéseket. Az olaszban azonban cuore és natura, a franciában cœur [kőr] és nature [natür] alakokat találunk, katalánul a ’szív’ cor (a ’természet’ a spanyolhoz hasonlóan naturalesa), románul a ’természet’ natură (a ’szív’ jelentésű inimă a latin ÁNIMA ’lélek’ szóból származik).

Arra a kérdésre, hogy miért pont ezek a hosszú formák terjedtek el mára a spanyolban – illetve a portugálban (coração, natureza) és a galiciaiban (corazón, natureza) –, nem lehet tudományos választ adni. Az viszont biztos, hogy ennek már a hispaniai vulgáris latinban is így kellett lennie, valamint az is, hogy már a rómaiak is szerettek mindent becézgetni, illetve a szavakat mindenféle (kicsinyítő, nagyító stb.) képzőkkel ellátni.

La natura(leza)...

A nagyon rövid, egy szótagú szavaknál előfordul, hogy éppen emiatt toldják meg őket és terjednek el valamilyen képzővel, mert ellenkező esetben vagy félreérthetőek lennének hasonló rövid szavakkal (ez például a régi portugál cor ’szív’ és cor [< lat. COLORE(M), acc.] ’szín’ esetében fennállhatott volna), vagy kivesztek volna a használatból. Előfordulhat az is, hogy az eredeti alak valamiért tabuvá, esetleg rosszul hangzó kifejezéssé válik, képzővel ellátott formában viszont nem, ezért az utóbbi terjed el (lehet, hogy így lett a latin HISPANUS ’hispán, spanyol’ szóból is HISPANIOLUS ’spanyolocska’ > español). Ez azonban csak két lehetőség a sok közül – valójában nem tudni a pontos okát az ilyen változásoknak. Amit a továbbiakban vizsgálni tudunk, az e szavak dokumentáltsága, előfordulása.

Cuer / coraçón ~ corazón

A latin semlegesnemű CŎR ’szív’ főnév alany- és tárgyesetű alakja megegyezett (többes száma CŎRDA volt, de mivel az újlatin nyelvekben a főnevek elvesztették a semlegesnemet, ezért a vulgáris latin hímnemű főnevek többes számának mintájára képezték, már amelyik nyelvben van folytatása: olasz cuore, cuori, katalán cor, cors stb.). Az óspanyolban ez – a rövid [o] kettőshangzóvá válásával, ami hangsúlyos szótagban szabályos, rendszeres hangváltozás – cuer alakban folytatódott, amely a coraçón ~ corazón alakkal együtt már a 12. századtól datált: Spidiós’ el caboso de cuer e de veluntad. ’Szívből és elszántan búcsúzott a derék lovag.’ (Cid: 226., 1140 körül).

Ez a forma azonban eléggé rövid életű lehetett: a 15. század után szinte teljesen kiveszett a használatból, többes számban (cueres) pedig a 13. század közepén fordul elő utoljára, és az óspanyolban is inkább csak a fenti idézetben lévőhöz hasonló, rögzült kifejezésekben használták. A Spanyol Királyi Akadémia Nyelvtörténeti Szövegtárának (CORDE) adatai alapján a cuer mindössze 95 alkalommal fordul elő 12–18. század közötti szövegekben. Ezekből 86 az óspanyol (azaz a 12–15. századi) korszakból való, azonban több mint egy tucat a cuerno (< lat. CŎRNU) ’szarv’, cuerda (< lat. CHŎRDA) ’húr’ vagy cuerpo (< lat. CŎRPUS) ’test’ szavak rövidülése, ezért itt nem is vehetőek figyelembe.

Enrique Simonet (1866–1927) spanyol festő La anatomía del corazón (A szív anatómiája) címen elhíresült műve
(Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)

A corazón (illetve az óspanyolban szintén coraçón) forrása a hispaniai népi latin CORATIŌNE(M), a CŎR „nagyító” képzővel ellátott változata, amelyet Joan Coromines etimológus szerint a „bátor férfiak és szerető nők nagy szívére” használtak – de hogy ebből mi igaz, szintén nem fogjuk megtudni. Erre az alakra már a 12–15. századból is majdnem 6000 találatot hoz a CORDE, vagyis mintegy két nagyságrenddel többet, mint a cuer formára, ami szintén azt igazolja, hogy a nép ajkán ez jóval elterjedtebb lehetett.

Natura / naturaleza

A latin NATŪRA folytatója, a natura (szabályos hangváltozással *nadura lenne, ám ilyen szó nem dokumentált) is sokáig megvolt a spanyolban (tulajdonképpen máig megvan, csak nem használják, legalábbis ’természet’ jelentésben), első előfordulása szintén az 1140 tájékán keletkezett Cid-eposzból való. Ez az alak – írásbeli dokumentáltságát illetően – fénykorát a 15. században élte, majd onnantól fokozatosan visszaszorult a naturaleza javára, amely csak egy századdal később, 1237 környékén jelenik meg írásban, azonban a 17. századra teljesen átveszi az előbbi szerepét. Ezt a nyelvi változást kiválóan szemlélteti az alábbi táblázat.

(Forrás: CORDE / El Mexicano)

A naturaleza közvetlen forrása nem is a natura főnév, hanem a natural (< lat. NATURALE(M), acc.) ’természetes’ melléknév, amelyhez a ’-ság/-ség’ jelentésű -eza (< lat. -ĬTIA) fogalomképző járul: vagyis a naturaleza eredeti jelentése ’természetesség’ volt. Hogy miért vette át ez az alak a natura jelentését, arra csak tippem van (ami persze semmit sem jelent): én arra gondolok, hogy a natura idővel a meztelenségre, nemiségre kezdhetett el utalni, ezért tabuvá válhatott a használata (a DRAE szerint ma is létezik ez a jelentése, bár alig használtnak jelzi).

Habár olvasónk kérdésében nem szerepelt, de például ugyanitt említendő a naturaleza alakhoz hasonlóan keletkezett cabeza ’fej’ is, amely egy vulgáris latin *CAPĬTIA alakból származik. Az eredeti szó a CAPUT (nom. és acc.) volt, amelynek közvetlen folytatója a cabo, azonban ez ’valaminek a széle, vége’, illetve [földrajzi] ’fok’ jelentésűvé vált a spanyolban. Az óspanyolban egy ideig a tiesta (< lat. TĔSTA, eredetileg ’cserépedény, fazék’, innen ’koponya’, majd ’fej’ – vö. ol. testa) szó is élt ennek szinonimájaként, a mai spanyol testa azonban legfeljebb csak tréfából használatos e jelentésben.

Végezetül elképzelhető az is, hogy a vulgáris latin helyi változatában volt egy erős analógiás tendencia arra, hogy minden főnév végződése -A(M), -E(M) vagy -U(M) legyen, amibe a semlegesneműek nem fértek bele. Két kézenfekvő megoldás volt: vagy átsorolták őket egy másik ragozási osztályba a létező alakjaik alapján, vagy képzőt raktak hozzájuk, s innen a corazón és a cabeza...

A hasznos kiegészítésekért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

2013. május 11., szombat

Az Auditorio Nacional testközelből – kívülről, belülről!

A Mexikóváros előkelő Chapultepec negyedében található Auditorio Nacional a maga tízezer fős befogadóképességével valószínűleg a világ legnagyobb fedett amfiteátruma. A legkorszerűbb fény- és hangtechnikával felszerelt monumentális színház azonban nem csupán óriási befogadóképessége miatt rekorder, hanem több neves amerikai zenei forrás is a világ legjobb szórakoztatórendezvény-központjaként ismeri el. A legnevesebb nemzeti és nemzetközi művészek, zenészek koncertjeinek, sport- és egyéb kulturális rendezvényeknek ad helyet, sőt, a mexikóiak számára a népszerűség egyfajta mércéjeként szolgál, hogy a fellépő előadó vajon mennyire képes megtölteni a nézőteret közönséggel!

Az épület bejárati homlokzata (Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)

Az eredetileg lovasbemutatókra tervezett létesítmény 1952-ben nyílt meg Auditorio Municipal néven, majd 1989–1991 között teljes átépítésen és felújításon esett át – az eredeti épületből csupán a lelátó első két szintje maradt meg – és 1991 szeptemberében nyitották meg újra a közönség előtt. A betonmonstrum gigantikus méreteit jellemzi, hogy legnagyobb hosszúsága az előcsarnokkal együtt kb. 165, szélessége kb. 140 méter. A színház büszkélkedhet a világ legnagyobb sípos orgonájával is, amelyet 1958-ban helyeztek üzembe. A hatalmas előadótermen kívül található benne egy kisebb, „csak” ezer férőhelyes koncertbár is külön bejárattal, a Lunario, valamint kávéház, kiállítóterem (galéria), sőt, orvosi rendelő is!

Mindezt pedig most teljes testközelből is megtekinthetjük, méghozzá anélkül, hogy ezért Mexikóvárosba kellene utaznunk, hála a modern technikának. A rendezvényközpont honlapján található interaktív virtuális séta segítségével még olyan helyekre is eljuthatunk az épületben, ahová még nézőként sem mehetnénk: belülről megtekinthetjük például a művészek fő öltöző-előkészítő helyiségét (camerino principal), állhatunk a színpadon (escenario), és körbenézhetünk a nagy előadóterem tetején futó világítástechnikai konzolhídról (puente de luces) is!

A nézőtér (Forrás: Google+)

Mindezt ingyen és kényelmesen, az alábbi linken. Helyzetünket a jobb felső sarokban lévő áttekintő alaprajzon a fehér pontokra, illetve a képen a zöld nyilakra kattintva változtathatjuk, s az egér bal gombját lenyomva tartva, annak mozgatásával nézhetünk, illetve foroghatunk jobbra, balra, fel és le. Ha az utóbbi opciót nem vesszük igénybe, akkor a virtuális kamera alapértelmezés szerint lassan körbefordul. Nem érdemes kihagyni a látványt!

Kattints ide!