2012. október 20., szombat

Nyelvi logika, avagy a fagyi visszanyal?

A felszólító módról szóló témánál érdekes vita alakult ki: olvasónk nem értette, miért használnak eltérő igemódot spanyolul a ’Megvegyem neked?’ és az ’Akarod, hogy énekeljek neked?’ jelentésű mondatoknál, amikor a magyarban mindkét esetben felszólító módot használunk.* Szerinte „a magyart jobban lehet árnyalni”, mert mi olyat is képesek vagyunk mondani (pontosabban kérdezni), hogy „énekeljek?”. E téma rávilágít a vita tanulságaira, és megpróbáljuk kideríteni, hogy is van ez az egész, hogyan gondolkozik egy magyar és egy spanyol anyanyelvű.

A leíró nyelvészek szerint a nyelveknek nincs logikája – ez általánosságban igaz is, hiszen a nyelvek valójában önkényesek. Ez annyit jelent, hogy például nincs arra magyarázat, hogy egy szó miért éppen azt jelenti, amit jelent, vagy például miért nincs egy olyan fogalomra külön szó egy nyelvben, amelyre egy másikban van – de akár azzal is példálózhatnánk, hogy ha spanyolul conmigo a ’velem’, akkor miért nem *sinmigo a ’nélkülem’ (vagy megfordítva, miért nem *con mí a ’velem’ stb.). Az ilyen kérdésekre, vagyis a „miért”-ekre nincs tudományos válasz – csak annyit tudni, hogy így alakult ki. Ebből a szempontból valóban nincs a nyelvekben semmilyen logika.

Viszont vannak megfigyelhető szabályszerűségek, amelyek az anyanyelvi beszélőknek logikusnak tűnhetnek (valójában ezt értjük egy „nyelv logikája” alatt), de csak a saját anyanyelvükben. Egy spanyol ajkúnak például teljesen természetes és „logikus”, hogy egy főnév hím- vagy nőnemű, és el sem tudja képzelni, hogyan létezhetnek olyan nyelvek, amelyekben nincsenek nyelvtani nemek. Egy magyar éppen fordítva gondolkodik: mivel anyanyelvünkben nincsenek nemek, nem értjük, hogy egy másik nyelven hogy lehet például az ’asztal’ szó hímnemű vagy éppen nőnemű (ami csak azért van, mert az elnevezése miatt a biológiai nemre asszociálunk, amikor valójában csupán egy névszóragozási kategóriáról van szó). Hasonló kérdéseket fogunk tárgyalni a téma hátralévő részében is.

Vajon mi jár a fejében? Talán kételkedik valamiben?

Mint tudjuk, a spanyolban a felszólító mód (modo imperativo) nem használatos egyes szám első személyben. Ennek az igemódnak egyébként is csupán két önálló alakja létezik, az egyes és a többes szám második személyű (és az utóbbit is csak Spanyolországban használják), a többit a kötőmódból (modo subjuntivo) kölcsönzi. De akkor ez azt jelenti, hogy a kötőmódnak sincs egyes szám első személyű alakja? Természetesen van, csak nem használják felszólító módként: nincs pl. *¡cante (yo)! Sőt, ami még meglepőbb – magyar logikával –, hogy még kötőmódként sem használják, ha
  1. a főmondat alanya is egyes szám első személyű, és
  2. a cselekvés tudatos, vagyis az alany szándékától függ.
Vagyis nem szokás spanyolul olyanokat mondani, mint pl. Espero que (yo) pueda hacerlo ’Remélem, hogy meg tudom csinálni’ (persze nem helytelen, csak erőltetetten hangzik). Ha valaki mégis bizonytalanságot akar kifejezni saját magára nézve, akkor rendszerint főnévi igenevet használnak: Espero poder hacerlo, vagyis szó szerint ’Remélem tudni megcsinálni’. (Ha a mellékmondat alanya nem egyes szám első személyű, akkor természetesen már a kötőmód használatos – mondhatnánk úgy is, hogy „mások cselekvésében lehetünk bizonytalanok”: Espero que (él/ella) pueda hacerlo ’Remélem, hogy (ő) meg tudja csinálni’.)

És akkor milyen esetekben lehet, illetve kell mégis a kötőmódot használni egyes szám első személyben? A fenti szabályokból levezetve akkor, ha
  1. a főmondat alanya nem egyes szám első személyű, vagy
  2. a cselekvés nem tudatos vagy nem előrelátható – „nem (csak) tőlem függ” a megvalósulása.
Például abban a mondatban, hogy Pedro quiere que (yo) le preste un poquito de dinero ’Péter azt akarja/szeretné, hogy (én) adjak kölcsön neki egy kis pénzt’, a főmondat alanya Péter, vagyis a mellékmondatban a kötőmód által kifejezett cselekvés (’adjak’) nem az én akaratomat vagy szándékomat fejezi ki, hanem Péterét.

Egy másik példa a kötőmód egyes szám első személyű használatára Lucía Pérez egyik dalának első két sora: Siempre [estás] junto a mí como mi sombra / Sombra que me sigue donde [yo] vaya ’Mindig mellettem [vagy], mint az árnyékom / Árnyék, mely követ, bárhol is járok’. Bár a főmondat alanya itt sem egyes szám első személyű, ebben az esetben a kötőmód használatát inkább a 2. pont indokolja: a cselekvés nem előrelátható (a jövőre utal, tehát nem valósult meg, és nem is tudhatom ebben a pillanatban, hogy mikor merre fogok járni, de ez nem is fontos információ ebben a szövegkörnyezetben).

A nagyításhoz kattints az ábrára! (Forrás: El Mexicano)

Na és mi van az olyan kérdésekkel, mint például az Énekeljek neked? Bár alakilag felszólító mód szerepel egy ilyen magyar mondatban, valójában nem az (hiszen nem szólítjuk fel magunkat semmire, hanem arra vagyunk kíváncsiak, hogy a másik szeretné-e, hogy énekeljünk neki). A spanyolban ilyenkor – amennyiben nincs főmondat és mellékmondat – egyszerű kijelentő módot használunk: ¿Te canto? Ha viszont ezt indirekt kérdéssé alakítjuk és megjelenik a főmondati alany, már a kötőmódot használjuk: ¿Quieres que te cante? ’Akarod, hogy énekeljek neked?’ Persze előfordulhat a következő párbeszéd is: —¿Qué quiere de ti Pedro? —Que le cante. ’Mit akar tőled Péter? – Hogy énekeljek neki.’

Eddig csak az egyes szám első személyű alakról beszéltünk. A dolog pikantériája azonban az, hogy a spanyolban egyáltalán nem teszünk fel direkt kérdést felszólító vagy kötőmódú igealakkal, nem csak az első, hanem egyik nyelvtani személyben sem. Ha tehát valamilyen cselekvés szükségességére irányul a kérdés, akkor vagy igei körülírást, vagy indirekt kérdést használnak: ¿Qué debe(ría) hacer? ’Mit kell(ene) tennie?’ ¿Hacia dónde tenemos que ir? ’Merre kell mennünk?’ ¿Qué quieres que hagamos? ’Mit szeretnél, hogy csináljunk?’ stb.

__________
*Megjegyzendő, hogy az iskolai nyelvtan szerinti felszólító mód valójában felszólító-kötőmód, a magyarban ugyanis a kettő alaktanilag egybeesik. Egyedül az igekötős igék esetében, bizonyos mondattípusoknál jelentkezik a különbség: pl. Menj be! (felszólító mód) és Azt akarom, hogy bemenj (kötőmód). Az olyan mondatokban, mint az Énekeljek neked? vagy Merre menjünk? stb., az igealak nem felszólító módú, de igazából nem is kötőmódú.

19 megjegyzés:

  1. Érdekes cikk, újabb alapmű, jó példákkal. Nem hiába, a nyelvtan A Meh-ikói keddvencze.

    Ami szemet szúr, és már Rudi bá könyvében sem tetszett: a neveket nem kéne lefordítani, egyik nyelven sem. Rudi bánál még annyiból érthető ez a merénylet, hogy a neveket is meg akarja tanítani nagyon kezdőknek. A Pedro az Pedro, a Péter meg Péter vagy Phídör, esetleg Phítá :D A németes Phétá viszont már nem ide tartozik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek, amennyiben konkrét, létező személyről van szó, a neveket valóban nem szokás lefordítani. Ez viszont csak egy fiktív példa. :)

      Törlés
  2. Köszönöm, nagyon hasznos volt, és hangsúlyozom, a kötőmódot még nem tanultuk, de mindenképp jobb lesz majd az órán úgy nekiállni, hogy van fogalmam róla. Sőt, azt sem tartom kizártnak, hogy innen többet tudtam meg erről a témáról, mint majd az órákon fogok...
    Egyébként a múltkori hozzászólásomban írtam egy OFF-nak tűnő részt, miszerint az anyanyelvű(!) tanár nem tudott spanyol megfelelőt "adni" egy magyar szóra. Azóta történt egy újabb -hasonló, de mégis más- eset. Ha már említetted a szabályszerűséget, logikát, végülis témába vág (bár nem kötőmódról van szó). Tehát a téma az volt, hogy melléknevekből "főnevesítettünk". A magyarban ezt hogyan képezzük?! Szomorú -> szomorúság, irigy -> irigység, stb... -ság, -ség.
    És a spanyolban? Kis túlzással, ahány melléknév, annyi főnév-végződés :). De -komolyabbra fordítva- legalábbis "ezerféle" végződés lehetséges. Itt van előttem az orán kapott gyakorló feladat kb. 20 szóval. És csak itt 4(!) különböző végződés fordul elő (lehet, hogy nincs is több): -ia, -ura, -eza, -dad. Ez még mindig nem lenne nagy dolog bebiflázni, ha lenne szabályszerűség, logika abban, hogy az adott végű melléknevekhez az adott képző járul, ha főnevet akarunk "kreálni" belőle. De semmi törvényszerűség! És ez csak 20 melléknév! Ez hiába nem rendhagyóság, akkor is olyan mintha az lenne - legalábbis a tanulhatóság szempontjából: nincs mese, be kell biflázni.
    De a "legszebb" az volt (és ezen őszintén szólva meg vagyok döbbenve), hogy mikor végigvettük ezt a 20 szót, az egyiknél szüksége volt a tanárnőnek a RAE-re!! Az anyanyelvűnek!! Ráadásul csak egy mezei melléknév volt! És nem tudta, mi a "főneve"! :O De nem ez az első eset erre, és nem is az volt, amit fentebb (és a múltkor írtam). Korábban (ugyanennél a tanárnőnél) felmerült az "el compás" szó. Én akkoriban (még a márciusi tanfolyam elején) azt tanították, hogy "körző". De később sok helyen találtam "iránytű" jelentést is, ezért mindkettőt megtanultam. Erre a múltkor előjött ez a szó, és mivel tisztázni akartam, hogy fél éve jót tanultam-e meg, hogy VALÓBAN mindkettőt jelenti-e, annyira elbizonytalanodott, hogy a Google-t kellett segítségül hívni, és azon belül is a képtalálatokat. Volt iránytű is, körző is. :)
    És végül egy még régebbi példa, egy szintén spanyol anyanyelvű tanártól: tanultuk régen a nemzetiségeket. Na, az ugyanolyan jellegű, mint a hozzászólásom elején. Ott is előfordul millió féle végződés. Mivel az egyik társunk egy máltai hölgy volt, megkérdezte a tanárt, hogy van spanyolul: máltai. Gondolkodott pár mp-ig.. És NEM TUDTA!!
    Én nem mondom, hogy ez a tanárok hibája, és nem feltételezem, hogy nem ismerik a SAJÁT nyelvüket, ugyanakkor ezek a példák azt mutatják, hogy csak nem olyan logikus, szabályszerű ez a nyelv, még az anyanyelvűeknek(!) SEM.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nagyjából stimmel, amit leírtál, melléknévből főnevet az -ia, -ía, -ura, -ez(a), -dad/-tad, -tud képzőkkel lehet leginkább képezni. A látszólagos bonyolultságot az okozza, hogy nem mindegy, miből képzel mit, vagyis mit veszel alapszónak (ez is valamennyire önkényes).

      Ami a többit illeti, pontosan arra mutat rá, hogy az anyanyelvűek mennyire nincsenek tisztában a saját nyelvükkel: ők csak használják a nyelvet, de nem értenek a nyelvtanhoz (valószínűleg a te tanárodnak sem volt semmiféle nyelvtanári végzettsége). Aki pedig idegen nyelvként tanulja, eleve hozzátanulja a nyelvtani szabályokat is. Hát ez van. :)

      Törlés
    2. Igen, az anyanyelviek nem értenek az nyelvtanhoz. Persze iskolában tanulnak róla valamennyit, ahogy mi is az iskolában a magyar nyelvről, de az csak belekontárkodás, levegőbe lógó elmélet. Igazából a nyelv tényleges elsajátításához nem kell a nyelvtan. Nem jön rosszul, nehéz helyzetekben néha kisegíthet, kiváltképp az írásnál, de nem nyelvtanozással kell nyelvet tanulni.

      Minden idegen nyelvi folyékonysággal foglalkozó oldal azt javasolja, hogy nyelvtan és szólisták helyett szituációs kifejezéseket kell egyben megtanulni, hogy ne kelljen a mondandó nagyját mindig alapelemekből a 0-ról felépíteni.

      Erről jut eszembe: A Mehhhikói nem tud egy jó kis amerikai spanyol oldalt, ahol korszerű, modern társalgási fordulatok vannak? Olyanok mint köszönési-elköszönési formulák, bemutatkozás, vitában használt fordulatok az egyet(nem)értés kifejezésére, klasszikus témák (lakás, munka, konyhai dolgok, utazás, útbaigazítás, stb.), bölcs közmondások, esetleg példapárbeszédek.
      Nem baj, ha nincs hozzá hangsáv, videó vagy fordítás.

      Törlés
    3. Hát sajnos én is csak annyit tudnék jelen esetben, hogy rákeresek a Google-ben vagy a YouTube-on, de ezt te is meg tudod tenni. (A BBC-nek van egy hasonló oldala több nyelvre, de az európai spanyolt használt tudtommal.)

      Törlés
    4. Nem találok ilyen oldalt, mármint olyat, ami normális is. A BBC oldala nagyon gyp-s.

      Törlés
    5. Rákerestem én is, de szintén nem találtam semmit érdemben. Ezek szerint sajnos nincs ilyen. :(

      Törlés
    6. Az a meglepő, hogy még angolul sincs ilyen. Csak ilyen debil how do you do-s (rég elavult forma) oldalak vannak, alapfokot sem elérő turistatársalgással. Németnél dettó. Pedig pont ezt lenne a legfontosabb tanítani, még haladóbbak is igencsak hasznát vennék.

      Törlés
    7. Valószínűleg azért nincs, mert olyan oldalt nem igazán lehet csinálni, ami mindenről szól, de még jó és használható is. Mert amit keresel, az kb. ez a kategória. :)

      Törlés
    8. Legalább úgy megcsinálhatnák, hogy egy témát lefednének, és megemlítenék az összes főváltozatot. Ehelyett csak 1-2 alapváltozatot hoznak köszönésnél és bemutatkozásnál, a többiről nem is szólnak. Más témákból meg végképp semmi nincs. Nem hinném, hogy néhány anyanyelvi beszélőnek nagy gondot okozna ilyeneket összeírni, ha más nem csak 1-1 témában. Bezzeg a méregdrága nyelvtankönyveket azokat ontják, meg tukmálják a nyüves tanfolyamaikat, szótáraikat, amikből van már millió.

      Törlés
  3. Válaszok
    1. Néhány példa csak úgy találomra (melléknév → főnév):

      amargo → amargura
      dulce → dulzura
      sabroso → sabrosura
      bello → belleza
      bueno → bondad
      malo → maldad, malicia
      cierto → certeza, certidumbre
      (hopp, -umbre is!)
      incierto → incertidumbre
      alegre → alegría
      triste → tristeza
      joven → juventud
      viejo → vejez
      niño → niñez
      estúpido → estupidez
      inteligente → inteligencia
      libre → libertad
      inquieto → inquietud
      ancho → anchura
      estrecho → estrechez, estrechura
      exacto → exactitud
      amplio → amplitud
      llano → llanura
      stb.

      Vagyis mondhatjuk, hogy ezek a képzők lefedik teljesen.

      Törlés
    2. Egyébként a spanyol szóképzés/deriváció rendkívül gazdag, elég nagy az elő-, bel- és utóképző-választék (elég csak a sok különféle "kicsínyítő-nagyító-becéző" képzőkre gondolni), tehát ezen ne csodálkozz. :)

      Törlés
  4. Azt szeretném kérdezni, hogy a "Canción del mariachi" ezen sora: "Las estrellas y la luna, ellas me dicen donde voy" helyesen nem VAYA lenne? Ez a "Pedro quiere que (yo) le preste un poquito de dinero" mondattal analóg, nem?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, mert itt nem akarat/szándék/megvalósulatlan cselekvés fejeződik ki, hanem egyszerű kijelentés: 'A csillagok és a hold mondják meg nekem, merre járok' (nem pedig 'merre járjak' vagy 'merre fogok járni'), vagyis ez azt jelenti, hogy a csillagok és a hold állása alapján tudja, hogy éppen merre van, ami tényszerű leírás.

      Törlés
  5. Ez a rómaiaknál sem volt ismeretlen. A praesens imp./perf. coniunctivust/praeteritum imp. coniunctivust leginkább feltételes móddal lehet visszaadni legtöbb esetben, mint felszólító móddal; de csak abban az esetben, ha a beszélő a dolgot lehetségesnek tartja (coniunctivus potentialis). A rómaiak azonban többet szerettek önmagukban beszélni (con. deliberativus):

    "Me miserum! Quid agam, si proxima quaeque relinquunt?
    Subtrahis effracto tu quoque colla iugo?
    Quo ferar? unde petam lassis solacia rebus?
    "

    "Én nyomorult! Mit tegyek, ha emlékeim feledésbe merülnek!
    Akkor is feltörnéd te a nyakadról kötelet?
    Merre menjek? honnan kérjek vigasztalást a múlt történteiért?"
    (Ovidius: Tristia, II. 41-43)

    :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó, hogy ezt leírtad, mert kicsit elgondolkoztam, és arra jutottam, hogy a spanyolban nem is csak E/1. személyben nem lehet kötőmóddal direkt kérdést feltenni, hanem egyáltalán nem. Nincs olyan, hogy *¿Qué haga (hagas, hagamos, hagan)? Ha 1. személyben kérdezünk, akkor simán kijelentő mód (¿Qué hago/hacemos?), más személyben meg valahogyan körülírják, pl. ¿Qué deben (deberían) hacer? 'Mit kell(ene) tenniük?' vagy ¿Qué tenemos (tendríamos) que hacer? 'Mit kell(ene) tennünk?'. Az már más, hogy pl. ¿Qué quieres que haga? 'Mit akarsz, hogy tegyek?'.

      Törlés
    2. Ki is egészítettem ezzel a cikket, mert máskülönben félrevezető lehet.

      Törlés

A hozzászóláshoz regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával. Tájékoztatunk, hogy a 30 napnál régebbi cikkekhez írt megjegyzések – a spamek kiszűrése érdekében – előzetes jóváhagyás után válnak láthatóvá.