Gallegók és „hallehók”, meg a felesleges magánhangzó

A galiciai, gallego vagy – ahogy ők nevezik – galego nyelv, mint tudjuk, spanyolos hangzása ellenére a portugál „ikertestvére” (a 13. századig még nyelvi egységet alkottak, ez volt az ún. gallegoportugál, más néven óportugál vagy középkori galiciai) – nem túl tudományos egyszerűsítéssel mondhatnánk, hogy lényegében „spanyol kiejtéssel beszélt portugál”. Ez a gyakorlatban annyiból igaz is, hogy sokszor még egy spanyolul jól tudó sem veszi észre, ha gallegót hall, hogy nem kasztíliai spanyolul beszélnek, azaz erősen kell fülelnie, hogy meghallja a különbségeket, mivel a két nyelv – legalábbis a sztenderd változatuk – kölcsönösen is érthető.

Azt is tudjuk, hogy a sztenderd gallegóban nincs meg a spanyolra jellemző, általam [ch]-val jelölt – IPA [x] – hang, amelyet a spanyolban a j, illetve e, i előtt a g is jelöl írásban (ennek helyén a galiciaiban magyar [s] – IPA [ʃ] – vagy [lj]~[j] – IPA [ʎ]~[ʝ] – mássalhangzót találunk). A probléma csak az, hogy a valóságban „sztenderd galiciai”, mint egységes nyelv, nem igazán létezik – legfeljebb csak a rádióban és a tévében, amikor híreket olvasnak. A gallego anyanyelvűek ugyanis, akik többnyire falusi származásúak, mind valamilyen – a kasztíliaival többé-kevésbé kevert – nyelvjárást használnak (sokszor ugyanabban a mondatban keverednek galiciai és spanyol szavak, még a nyelvtan szintjén is).

A nyelvjárási tagoltságot jellemzi, hogy nagyon sok szó – még a leggyakoribbak is – több változatban él a galiciaiban, amelyeket a szótárak is feltüntetnek (pl. dicir ~ decir ~ decer ~ dicer ’mond’, grazas ~ gracias ~ graciñas ’köszönöm’, se ~ si ’ha’, ti ~ tu ’te’ stb.) A Galiciai Nyelvi Inrézet (Instituto da Lingua Galega) weboldalán számos nyelvjárás meghallgatható az ottani térképen jelölt helyekre kattintva (a felvett szövegek a kiejtést tükröző, valamint normatív átírásban is olvashatóak).

Galicia nyelvjárási térképe (Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)

A spanyolos [ch] hiányának mintegy „kompenzálására”, a beszélt gallegóban az egyik legáltalánosabban elterjedt nyelvjárási sajátosság az ún. gheada, amely a keleti sáv kivételével (a határ Lugo provincia nyugati része) az egész nyelvterületre kiterjed, de nem része a sztenderd nyelvnek. Ennek lényege, hogy a /g/ fonémát, amely a „sztenderd” galiciaiban abszolút szókezdő helyzetben, valamint n után magyar [g]-ként, máskor laza [g]-ként – IPA [ɣ] („zöngés [h]”) – valósul meg, ahogy a spanyolban, minden helyzetben spanyolos [ch]-nak, sőt, [h]-nak is ejthetik. Vagyis így a galego ejtése nem [galégo], hanem kb. [halého]. A kiejtést tükröző szövegátiratokban ezt a hangot a gh vagy (főleg a szakirodalomban) a kh betűkapcsolattal szokták jelölni (ghalegho, khalekho).

A jelenség eredete nem tisztázott. A számos elmélet közül az egyik legelterjedtebbik a spanyol hatásának tulajdonította, mely szerint, amikor a műveltebb galiciai rétegek kasztíliaiul igyekeztek beszélni (ti. a gallego sokáig csak a falvakban élő iskolázatlan rétegek „spanyol tájszólásának” számított), hiperkorrekció folytán így ejtették a /g/-t. Ezen elmélet ellen szól, hogy a gheada éppen azokon a területeken figyelhető meg leginkább, amelyeket a kasztíliai a legkevésbé érintett. Szintén nem hiányoznak a különböző szubsztrátumelméletek sem, amelyekkel – mint korábban szó volt róla – nem árt óvatosnak lenni (a modern nyelvészek ezeket nem is szokták túl komolyan venni, mivel általában nem igazolhatóak tudományosan). S végül a legkézenfekvőbb és legelfogadhatóbb elmélet a belső változás, a gyengülés, amely teljesen általános jelenség a nyelvekben. Elterjedtsége ellenére a gheada máig erősen megbélyegzett tájszólási jellemző a művelt beszélők körében.

Hasonló például az olaszban, bizonyos toszkán nyelvjárásokban, az ún. gorgia toscana (’toszkán torok’) is, amely a /p/, /t/, /k/ zárhangok [φ], [θ], [h] réshangokká válását jelenti, vagy szintén párhuzam állítható egyes szláv nyelvekkel (cseh, szlovák, ukrán), amelyekben „zöngés [h]”-t találunk a többi szláv nyelv [g] hangja helyén (az adatokért köszönet Dr. Szigetvári Péter nyelvésznek).


Szintén nem része a sztenderd nyelvnek, de ugyancsak elterjedt a népi gallegóban a magánhangzó-betoldás (szakszóval epentézis), amely a mássalhangzóra végződő szavakhoz adott [e] formájában jelenik meg (a galiciai szakirodalomban ennek megnevezése e paragóxica). A középkori spanyol és galiciai költészetben szokványos stilisztikai eszköz volt a szótagszám és a rímek miatt. Ez az [e] lehet etimológiai, de lehet attól független fejlemény is. Persze egy olyan alaknál, mint például a falar(e) (< lat. FABULĀRE, vö. sp. hablar) ’beszél’, elsőre nehéz lenne eldönteni, hogy melyik esetről van szó, hiszen a főnévi igenév a latinban is magánhangzóra végződött, ami aztán lekopott. A kérdés tehát az, hogy a mai gallego népnyelvben megjelenő magánhangzó mindvégig jelent volt-e az adott változatban (ekkor mondhatjuk, hogy etimológiai), vagy már a lekopás után jelent meg újra (ilyenkor nem etimológiai). A betoldott [e]-nek fonológiailag semmilyen jelentősége nincs, vagyis tulajdonképpen egy „felesleges magánhangzó” (ezért az írott nyelvben meg sem jelenik). Mindez történetileg teljesen hasonló az s+mássalhangzóval kezdődő szavak előtti [e]-betoldáshoz (ami szintén lehet etimológiai), csak az utóbbi lexikalizálódott is az írott sztenderd nyelvváltozatokban.

A témához híven egy vidám, mulatós gallego zenével búcsúzom, melyben természetesen a gheada is hallható (a szövegben gh-val írva): az Estomballada című dalt (többféle fordítása is lehetséges: ’Lustálkodás’, ’Heverés’, illetve ’Lustálkodó/Henyélő lány’) előadja az A Banda da Balbina együttes. Az egeret a gallego szöveg soraira helyezve a spanyol fordítás olvasható buborékban (a segítségért köszönet Camima és Pedro Lameiro szerkesztőknek a spanyol és a galiciai Wikipédiából, valamint Miriam Orge Rodeirónak a Facebookról).


A Banda da Balbina: Estomballada

E ti, se sempre volves ao rural,
por que non ficas a traballar nel?

As pericas teñen fame
Filla, herba hai que ir buscare
Que despois na Noiteboa
Carneiro non vas probare
Alá marcho ca ghadaña
Varios feixes vou pañare
Pero ó ve-la herba fresquiña
Só me quero estomballare

Estomballada, estomballada
Estomballada na veigha
Estomballada, estomballada
A leira pa quen a queira


Ás tres da tarde en aghosto
Patacas imos pañare
Que vén o home do tractore
E logho quere marchare
Alá imos ca empanada
E o viño pa merendare
Inda non traballín nada
E xa me quero estomballare

Si tes ghalos e ghaliñas
Millo has de sementare
Mentres lle espanta-los corvos
Xa logho o tes que ir sachare
Enriba vén a vendima
Das abellas hei tornare
Non sei si pisá-lo millo
E as uvas esfollare

Ai! Que demo de rapaza
Non sei quen me vai herdar
Non me serve para nada
Só se quere estomballar...

És te, ha mindig visszatérsz a földre,
miért nem maradsz ott dolgozni rajta?

A bárányok éhesek
Lányom, füvet kell keresni
Mert aztán szenteste
Birkát nem fogsz kóstolni
A kaszával odamegyek
Több köteget összehordok
De látván a friss füvet
Csak heverni akarok

Lustálkodás, lustálkodás
Lustálkodás a szántóföldön
Lustálkodás, lustálkodás
Aki akarja, azé a föld


Délután háromkor augusztusban
Krumplit megyünk szedni
Mert jön a traktoros
Azt’ máris el akar menni
Odamegyünk a pitével
S a borral uzsonnára
Még nem dolgoztam semmit
És már szeretnék heverni

Ha vannak kakasaid s tyúkjaid
Kukoricát kell vetned
Amint a varjakat elijeszted
Már gyomlálhatod is ki
Ráadásul jön a szüret
A méhekkel óvatosan!
Tán a kukoricát tapossam meg
S a szőlőt morzsoljam?

Ó, micsoda ördögi lány!
Nem tudom, kié leszek majd
Nem jó nekem egyáltalán
Csak lustálkodni akar...

2 megjegyzés

  1. Nagyon állat a zene közzététele, fordítással és egérkurzor rátolásával még spanyolul is van. Ezt az igényességet több oldal is átvehetné.

    VálaszTörlés

Kérlek, hogy ne kommentelj névtelenül! Ha többen is névtelenül szólnak hozzá, nem lehet a kommentelőket megkülönböztetni egymástól. Használhatod a Google-fiókod, vagy megadhatsz egy tetszőleges becenevet a „Név/URL-cím” kiválasztásával (az URL kitöltése nem kötelező). Köszönöm a megértést!