2011. november 26., szombat

Mi vagy ki az a mariachi?

Bizonyára nincs olyan, aki még ne hallotta volna ezt a szót, ha máshonnan nem, hát valamilyen filmből vagy dalból ismerős lehet, és talán az sem újdonság, hogy a jellegzetes, mexikói nemzeti viseletbe öltözött zenészekkel, énekesekkel összefüggésben használják. Viszont elég nagy a kavar azt illetően, hogy ez tulajdonképpen mit is jelent, vagy mire vonatkozik.

A Spanyol Királyi Akadémia értelmező szótárának (DRAE) mariachi bejegyzése szerint:
  1. m. Música y baile populares mexicanos procedentes del Estado de Jalisco
    (’Jalisco államból származó mexikói népzene és -tánc’).
  2. m. Orquesta popular mexicana que interpreta mariachis
    (’Mariachit játszó mexikói népi zenekar’).
  3. m. Cada uno de los componentes de un mariachi (’Mariachi [zenekar] tagja’).
  4. m. Conjunto instrumental que acompaña a los cantantes de ciertas danzas y aires populares mexicanos (’Egyes mexikói népi táncok és dalok énekeseit kísérő hangszeres együttes’).
Látható tehát, hogy az akadémiai szótár szerint jelenti a zenét is, az ilyet előadó zenekart is, annak tagját, a zenészt is, sőt, tágabb értelemben sokféle mexikói népzenét előadó énekes zenekari kíséretét is. Hogy éppen mikor melyiket, az természetesen a szövegkörnyezetből derülne ki. A mexikóiak viszont általában nem használják a szót az első jelentésében, így a mariachi náluk inkább a zenekarra vagy zenészre vonatkozik, míg a vidám hangulatú, trombitákkal, hegedűkkel és különböző méretű gitárokkal előadott zenei stílusra a (música) ranchera kifejezést használják (a ranchera a rancho ’koszt’, illetve ’farm’, ’tanya’ főnévből származó melléknév nőnemű alakja).

Vagyis az eddigieket röviden összefoglalva, általános értelemben a mariachi nem egy zenei stílus, hanem a jellegzetes viseletbe öltözött zenészek alkotta zenekar, melynek alapvető hangszerei a trombita, a hegedű és a gitárok (ezek mellett természetesen lehet még benne bármi más is – a nagyobb létszámú mariachi-k már felérnek a szimfonikus zenekarokkal).


Ha már tisztáztuk a fogalom jelentését és használatát, nézzük meg, honnan is származik maga a szó. Elsőre valószínűleg mindenki a Mária névre (illetve spanyol változatára, a María-ra) asszociálna, ám a hivatalos etimológia szerint semmi köze hozzá. Az akadémiai szótár szerint a mariachi a francia mariage [mariázs], vagyis ’házasság’, ill. ’esküvő, lakodalom’ spanyol átvétele, a szükséges fonetikai illesztéssel, azaz eredetileg „lakodalmi zene” (a francia mariage végső forrása pedig a latin MARITĀRE ’házasít’, MARĪTUS, -A ’házastárs’, vagyis ’férj/feleség’ szavakra vezethető vissza). Mindazonáltal, a mexikóiak szerint ez az eredeztetés csak egy „elterjedt mítosz”, s tényként kezelik, hogy a szó valamelyik helyi indián nyelvből származik, azzal érvelve, hogy már az 1862-es francia–mexikói konfliktus előtt is dokumentált volt. Ezzel azonban több probléma is akad:
  • sem a szó indián eredete, sem a fent említett régebbi dokumentáltsága nem igazolt (a történeti korpuszban is csak 1951-ből adatolt először);
  • semmi nem zárja ki azt, hogy egy francia szó a mexikóiak franciákkal való találkozása előtt kerüljön be a spanyolba;
  • bár a francia eredetre sincs túl meggyőző bizonyíték, a szóátvétel fonetikailag tökéletesen ezt az eredetet erősítené;
  • ismerve az Akadémia szótárszerkesztési gyakorlatát, ha a szó eredete kicsit is vitatott lenne, legalább vitatott eredetűként („Etim. disc.” vagy „De or. inc.”) lenne feltüntetve (persze ez sem elég erős hivatkozási alap).
A fenti érvelés tehát a francia eredet felé hajlik (ezt támogatják a komolyabb etimológiai források is), éppen ezért én az indián eredetet nevezném – leginkább nacionalista indíttatásból, mintsem tudományos kutatásból született – mítosznak.

Érdekesség

Mexikó leghíresebb és egyben legrégibb máig aktív zenekara a Mariachi Vargas de Tecalitlán, amelyet 1897-ben alapított don Gaspar Vargas (1880–1969) a Jalisco állambeli Tecalitlán nevű kisvárosban. Ma már az ötödik generáció zenél, népszerű mexikói énekesek kíséreteként is közreműködnek.

2011. november 25., péntek

A spanyol igeidők „jelentése”

Olvasónk feltett egy olyan kérdést, hogy hol lehet megtalálni a spanyol igeidők „jelentését”. Természetesen nem az igeidők elnevezésére gondolt, hanem az igealakok magyar fordítására. Nem tudom, hogy létezik-e ilyen tankönyv, de mivel bizonyára másokat is érdekelhet, ezért érdemes szánni neki egy témát.

A helyzet nem olyan egyszerű, mivel a spanyol sokkal több igeidővel rendelkezik, mint a magyar – ezért nem minden igeidőt lehet pontosan lefordítani. Nehézséget jelent továbbá, hogy bár bizonyos igeidőknek egykor létezett magyar megfelelője, azonban ezeket a mai magyarban már nem használják, ezért a fordításuk félrevezető is lehet. Példaként, biztos mindenkinek ismerős a magyar irodalomból a vala igealak, amely az egykori folyamatos múlt, vagyis a volt folyamatos megfelelője. A spanyol era pontosan ezt jelentené, azonban nyilván ma senki nem fogja magyarul azt mondani, hogy pl. „Amikor ő fiatal vala...”. Mindenesetre meg lehet próbálkozni az igeidők fordításával, de azért – az imént leírtak figyelembevételével – bánjunk velük nagyon óvatosan!

A kijelentő mód igeidőinek grafikus ábrázolása a képzeletbeli időtengelyen. A vágott nyíl folyamatosságot
vagy folyamatos szemléletet, a kör befejezett szemléletet vagy eredményt jelöl (Forrás: El Mexicano)

Az alábbiakban – a spanyol igeidők elnevezéséről szóló témához hasonlóan – az igeidő neve, az egyes szám első (a felszólító módnál a második) személyű alak, valamint annak megközelítő magyar jelentése szerepel. A † jellel ellátott igeidőket ma már nem használják a beszélt nyelvben, csak a régi irodalomban találkozhatunk velük (bár a futuro de subjuntivo előfordul még bizonyos kifejezésekben, a jogi nyelvben, illetve olykor fellelhető még mai irodalmi művekben is).
  • Modo indicativo (Kijelentő mód)
    • Presentecanto ’énekelek’
    • Pretérito perfecto simplecanté ’(el)énekeltem’
    • Pretérito perfecto compuestohe cantado ’már (~ épp most) énekeltem’
    • Pretérito imperfecto – cantaba ’akkoriban énekel(get)tem’ (’énekelék’)
    • † Pretérito anteriorhube cantado ’énekeltem volt’
    • Pretérito pluscuamperfectohabía cantado ’azelőtt énekeltem’
    • Futuro simplecantaré ’énekelni fogok’ / ’énekelhetek’
    • Futuro compuesto – habré cantado ’addigra már énekeltem’ / ’énekelhettem’
    • Condicional simplecantaría ’énekelnék’ / ’úgy volt, hogy majd énekelek’
    • Condicional compuestohabría cantado ’(akkor) énekeltem volna’
  • Modo subjuntivo (Kötőmód)
    • Presentecante ’hogy énekeljek’ / ’ha majd énekelek’
    • Pretérito imperfectocantara/cantase ’ha énekelnék’ / ’hogy énekeltem’;
      a -ra végű alak egyes esetekben = había cantado ’azelőtt énekeltem’
    • Pretérito perfecto compuestohaya cantado ’hogy már énekeltem’
    • Pretérito pluscuamperfectohubiera/hubiese cantado ’ha énekeltem volna’
    • † Futuro simplecantare ’ha majd énekelni fogok’
    • † Futuro compuestohubiere cantado ’ha majd énekeltem (volna)’
  • Modo imperativo (Felszólító mód)
    • Imperativocanta (tú) / cantá (vos) ’énekelj’
    • Imperativo con negación – no cantes ’ne énekelj’
  • Formas no personales (Igenevek)
    • Infinitivocantar ’éneklés, énekelni’
    • Infinitivo compuestohaber cantado ’az éneklés megtörténte’
    • Participiocantado ’(el)énekelt’
    • Gerundiocantando ’énekelve, éneklés közben; énekléssel; éneklés céljából’
    • Gerundio compuestohabiendo cantado ’az éneklés megtörténtével’

A fent megadott jelentések csak tájékoztató jellegűek, annak megértésében segíthetnek, hogy az egyes igeidőkkel milyen árnyalatokat lehet kifejezni. A pontos magyar fordítást mindig az adott szövegkörnyezet fogja meghatározni.

2011. november 20., vasárnap

Spanyol szavak szótagolása és elválasztása

Talán ismét egy hiánypótló téma következik, amellyel nem sűrűn foglalkoznak a tankönyvek. Rögtön azzal kell kezdjem, hogy alapvetően ketté kell választani a témakört: az egyik része a szótagolás (división silábica), amely a fonológiához tartozik, a másik pedig a szavak sorvégi elválasztása (división de palabras a final de línea), amely már a helyesírás része, de nyilván vannak a kettő között átfedések. Különösképpen érdekes ez a spanyolban, ugyanis – a magyartól eltérően – a sorvégi szóelválasztásra szigorúbb megkötések vonatkoznak, mint a szótagolásra. Ez azt jelenti, hogy nem minden szó választható el ott és úgy, ahogy szótagolható.

A szótagolás (división silábica). Az elválasztás alapelvei

Ahogy a magyarban, úgy a spanyolban is a szótag a magánhangzóra épül, vagyis minden szótag kötelező központi eleme, azaz magja (núcleo silábico) legalább egy magánhangzó, amely akár önmagában is alkothat egy szótagot: pl. a - ño ’év’. A szótagolás alapelve sem különbözik a magyarétól, vagyis mindig legalább egy mássalhangzót kell átvinni a következő szótagba: pl. ca - mi - no ’út’, lin - da ’szép’, te - lé - fo - no ’telefon’. A szótagolásnál mindig a kiejtésből kell kiindulni.

Vannak azonban hangzócsoportok, amelyek nem bonthatóak fel elemeikre a szótagolásnál, így azokat mindig át kell vinni a következő szótagba. Ezek a következők:
  • a pr, br, tr, dr, cr, (kr), gr, fr, valamint a pl, bl, cl, (kl), gl, fl hangzócsoportok (vagyis azok, amelyekkel szó kezdődhet): pl. de - pri - mir ’összenyom’, ca - bra ’kecske’, en - tra - ron ’(ők) beléptek’, a - dre - na - li - na ’adrenalin’, dis - cre - to ’diszkrét’, dí - gra - fo ’kettősbetű’, re - fres - co ’üdítő’, illetve di - plo - ma ’oklevél’, ha - blar ’beszél’, nú - cle - o ’mag’, si - glo ’század’, re - fle - jar ’tükröz’; kivétel, ha az első elem egy összetételi tag (pl. képző) utolsó eleme: pl. sub - ra - yar ’aláhúz’;
  • a kettőshangzók (diptongos – ai, ei, oi, au, eu, ou; ia, ie, io, iu, ua, ue, ui, uo) és a hármashangzók (triptongos – iai, iei, uai, uau, uei): pl. a - gua ’víz’, bue - no ’jó’, con - ti - nuo ’folytonos’, cui - da - do ’óvatosság’, fies - ta ’ünnep’, neu - tro ’semleges’, pa - tria ’haza’, pau - sa ’szünet’, triun - fo ’győzelem’, es - ta - dou - ni - den - se ’egyesült államokbeli’, es - tu - diáis ’tanultok’ stb. (Vannak olyan szavak, amelyekben csak látszólag van kettőshangzó: pl. a criar ’nevel’ valójában két szótagú: cri - ar.)
Külön hangot jelölnek, ezért írásban nem bonthatóak fel a ch, ll, gu (e, i előtt), qu, rr kettős betűk sem: pl. di - cho ’mondás’, be - llo ’szép’, se - gui - mos ’folytatjuk’, par - que ’park’, ca - rre - ra ’pályafutás’; azonban ha az -rr- csoport első eleme egy -r végű toldalék utolsó eleme, akkor természetesen szétválasztható: pl. ci - ber - re - vo - lu - ción ’kiberforradalom’, su - per - rá - pi - do ’szupergyors’.*

A mássalhangzó-torlódások viselkedése

A spanyolban előforduló legbonyolultabb szótagszerkezet a CCVCC vagy a CCDC, ahol a C mássalhangzót (consonante), a V magánhangzót (vocal), a D pedig kettőshangzót (diptongo) jelent (CCVCC-szerkezet például a transporte ’közlekedés’, CCDC például a cliente ’ügyfél’ szóban van). Ebből az is látható, hogy egy szótag nem végződhet és nem is kezdődhet kettőnél több mássalhangzóval. A mássalhangzó-torlódások elválasztására ennek figyelembevételével az alábbi szabályok vonatkoznak:
  • Két egymást követő mássalhangzó közül a másodikat kell átvinni a következő szótagba, amennyiben nem alkotnak bonthatatlan kapcsolatot: ac - to ’tett’, lec - ción ’lecke’, ob - te - ner ’megszerez’, es - pe - ra ’várakozás’, in - na - to ’veleszületett’ stb.
  • Három egymást követő mássalhangzó esetén a harmadikat kell csak átvinni a következő szótagba, ha nincs köztük bonthatatlan csoport: abs - te - ner ’tartózkodik’ (szavazáson), cons - ti - tu - ción ’alkotmány’, sols - ti - cio ’napforduló’, de: com - pli - ca - do ’bonyolult’, des - pren - der ’leválik’ stb.
  • Négy egymást követő mássalhangzó esetén az utolsó kettő bonthatatlan csoportot alkot, így azt kell átvinni a következő szótagba: abs - trac - to ’elvont’, cons - truc - ción ’építmény, szerkezet’ stb.
Ennek ellenére a legtöbb spanyol szó szótagszerkezete egyszerű CV, vagyis szótagjai csak egy mással- és egy magánhangzó kapcsolatából állnak.

Az x és a néma h

Az x viselkedése azért különös, mert egyetlen betű (pontosabban graféma), de két mássalhangzó-fonéma, egy /k/ és egy /s/ kapcsolatát jelöli, amelyek ráadásul magánhangzók között két külön szótaghoz tartoznak: éxito /ék.si.to/ ’siker’, auxilio /auk.sí.lio/ ’segítség’. Ebben az esetben az x-et egyezményesen át kell vinni a következő szótagba: é - xi - to, au - xi - lio. Ha azonban a következő szótag mássalhangzóval kezdődik, akkor az x a szótag végén marad: ex - ce - so ’túllépés’, ex - tra - ño ’különös’.

A h betűt, mivel néma, úgy kell tekinteni szótagolásnál, mintha írásban sem létezne: a - dhe - si - vo ’ragadó’, prohi - bir ’tilt’ (mert az [oi] kettőshangzó) stb.

A szóelemző vagy morfológiai elválasztás (división morfológica)

Az összetett, vagy ún. élő képzővel ellátott szavak nemcsak a szótagólási szabályok szerint, hanem az összetétel határánál is elválaszthatóak, csakúgy, mint a magyarban: bie - nes - tar vagy bien - es - tar ’jóllét’ (bien+estar), ma - lin - ter - pre - tar vagy mal - in - ter - pre - tar ’félreért(elmez), rosszul ért’ (mal+interpretar), de - se - qui - li - brio vagy des - e - qui - li - brio ’egyensúlyhiány’ (des- + equilibrio).

A morfológiai elválasztási mód azonban csak azoknál az összetételeknél alkalmazható, amelyek tagjai önmagukban is használatosak. Az alapfeltétel tehát az, hogy a képző produktív legyen (lehessen más szavakat is alkotni vele), és az összetétel másik tagja önmagában is értelmes szó legyen. Így például az inhumano ’embertelen’ elválasztható az in- fosztóképzőnél: in - hu - ma - no, mert az in- produktív képző, az humano pedig önmagában is használt melléknév. Nem bontható így fel viszont az inerme (< in- + arma) ’fegyvertelen’ melléknév, mivel az *erme elemnek önmagában nincs semmi értelme; vagyis ennek a szónak csak egyféle szótagolása lehetséges: i - ner - me.

Elválasztás a sor végén (división de palabras a final de línea)

Témánk első részében általánosságban tárgyaltam a szótagolás alapelveit, szabályait és bizonyos helyesírási vonatkozásait, hiszen a szótagolás az alapja a sorvégi szóelválasztásnak is. A magyarral ellentétben azonban, mint már említettem a bevezetőben is, a spanyolban eltérő szabályok vonatkoznak a szótagolásra és a sorvégi elválasztásra. Az eltérések alatt természetesen nem egymásnak ellentmondó elvek vagy szabályok értendők, hanem csupán az, hogy a sorvégi elválasztásnál több a helyesírási megkötés, amelyeket többnyire esztétikai okokkal magyaráznak. Nézzük meg, hogy melyek is ezek (a helytelen alakokat a példákban * jelöli).
  • Nem választhatóak el sor végén az egymás melletti magánhangzók, függetlenül attól, hogy egy, vagy több szótaghoz tartoznak-e: pl. de- / caer (*deca- / er) ’visszaesik’, poe- / ta (*po- / eta) ’költő’. E szabály alapján nem választható el például a leíais (*le- / íais, *leí- / ais) ’olvastatok’, hiába is három szótagú (le - í - ais), vagy például a traer (*tra- / er), ’hoz’, amely két szótagú (tra - er).
  • Nem hagyható a sor végén egyetlen magánhangzóból álló szótag, kivétel, ha az írásban egy néma h és egy magánhangzó kapcsolata: pl. aho- / ra (*a- / hora) ’most’, de: he- / redero ’örökös’, oh- / mio ’ohm’. E szabály értelmében viszont nem választhatóak el azok a két szótagú szavak, amelyek első szótagja írásban is csak egy magánhangzóból áll: pl. agua (*a- / gua) ’víz’, eco (*e- / co) ’visszhang’.
A fenti két szabályból együttesen – értelemszerűen – az is következik, hogy a következő sor elején sem hagyható egyetlen magánhangzóból álló szótag, hiszen ez csakis akkor fordulhatna elő, ha az utolsó előtti szótag is magánhangzóra végződik, két egymást követő magánhangzó pedig nem választható szét: decía (de- / cía, viszont: *decí- / a) ’mondta’, día (*dí- / a) ’nap’ [időegység].

Néma h betűt tartalmazó szavak

A néma h-val itt is külön kell foglalkoznunk, hiszen azt a speciális esetet képviseli, hogy semmiféle hangot nem jelöl (tehát a szótagolásnál nem vehető figyelembe), írásban viszont létezik, így a szóelválasztásnál muszáj valamit kezdeni vele. Ebben a helyzetben csupán önkényes szabályokra támaszkodhatunk.
  • A szó belsejében lévő néma h-t – az előzőekben leírtak kivételével – úgy kell tekinteni, mintha írásban sem létezne: pl. adhe- / sivo (az *a- / dhesivo az egy magánhangzós szótag miatt, az *ad- / hesivo pedig a kiejtés szerinti szótagolás elve, illetve a következő pontban leírtak miatt nem lehetséges), anhe- / lo (*a- / nhelo, *an- / helo; lásd az előző példát és a következő pontot) ’vágy’, vihue- / la (a *vi- / huela az egymás melletti magánhangzók elválaszthatatlanságának elve miatt nem lehetséges) ’vihuela’ [kisebb spanyol gitárféleség].
  • A következő sor elejére nem vihető át a spanyolban idegen *dh-, *lh-, *nh-, *rh-, *sh- betűcsoport, ezért azok az összetett vagy képzővel ellátott szavak, amelyek első összetételi tagja mássalhangzóra végződik, második tagja viszont h-val kezdődik, esztétikai megfontolásból csak a szóelemző (morfológiai) elv szerint választhatóak el az összetétel határánál, amennyiben ez az elv alkalmazható: pl. des- / hacer (*de- / shacer) ’visszavon’, mal- / herir (*ma- / lherir) ’súlyosan megsebesít, clorhi- / drato (*clo- / rhidrato) ’sósav’, des- / inhibir (*desi- / nhibir) ’gátlást felold’.

Az eddigiek összefoglalása az alábbi táblázatban látható néhány pontba összeszedve.

A nagyításhoz kattints az ábrára! (Forrás: El Mexicano)

Nos, itt a vége. Ma egy olyan témát tárgyaltunk, amely ugyan egyszerűnek tűnik, de mint látjuk, megvannak a maga szépségei és kihívásai. Befejezésül azt szeretném kérni, hogy ezennel az olvasók is kicsit aktivizálják magukat!

Elválasztási feladat

Próbáljuk meg az alábbi szavakat elválasztani ott, ahol lehetséges, a szótagolás és a sorvégi elválasztás szabályait alkalmazva! (Példa: „x) averiguaríais” → x) ave- / ri- / gua- / ríais.) Akinek még van kedve, azt is beleírhatja a megoldásokba, hogy hány szótagú a szó.

a) ahuecar
b) audiencia
c) deshumanizar
d) desarrollo
e) dondequiera
f) estudiaríamos
g) exceptuando
h) guerrero
i) heroico
j) indescriptiblemente
k) interrelación
l) olían
m) restructuración
n) rompehielos
o) trashumancia

A helyes megoldások itt találhatóak.
__________
* Részben önkényes, azaz inkább hagyomány kérdése az a szabály, hogy az -ll- és -rr- nem választható szét szótaghatáron.

2011. november 19., szombat

A spanyol ábécé és kiejtés

Arról már volt szó, hogy a spanyolban milyen hangok nincsenek és mit hogyan nem kellene ejteni, most viszont megnézzük részletesebben, hogy akkor milyen hangok vannak. A hivatalos spanyol ábécé (abecedario) – a 2010-es helyesírási reform óta – 27 betűből áll. A kép alatti táblázatban a betű mellett az elnevezése, a szakavatottabbak kedvéért a nemzetközi fonetikai ábécé (IPA/AFI) szerinti – sztenderd nyelvi – hangértékei, valamint megközelítő magyar kiejtésük szerepel.

Az ábécé a betűk nevével és hangértékével (Forrás: El Mexicano)

Az ábécé az alábbiakban meghallgatható egy anyanyelvi beszélőtől Mexikóból:


BetűNévIPA-hangértékKözelítő magyar megfelelő
aa[a]á (rövid)
bbe[b]–[β]*b–v
cce[k], [θ]/[s] (e, i előtt)*k, sz (e, i előtt)
dde[d]–[ð]*d
ee[e]e~é (zárt e)
fefe[f]f
gge[g]–[γ]*, [x] (e, i előtt)g, ch (e, i előtt, mint a doh szóban)
hhache— (néma)
ii[i]–[j]i–j
jjota[x]ch (mint a doh szóban)
kka[k]k
lele[l]l
meme[m]m
nene[n]n
ñeñe[ɲ]ny~nny~nyʲ*
oo[o]o
ppe[p]p
qcu[k]k
rerre[r] (szó elején), [ɾ] mgh.-k köztr (szó elején hosszabban pergetett)
sese[s]sz
tte[t]t
uu[u]–[w]u–w (utóbbi mint az angolban)
vuve, ve[b]–[β]*b–v
wuve doble, doble u[b]–[β], [gw]*b–v, gw
xequis[ks], [s] (szó elején), [x]*ksz, sz (szó elején), ch
yi griega, ye[ʝ]~[dʝ], [i]–[j] (szó végén és önállóan)gy~jj, i–j (szó végén és önállóan)
zzeta[θ]/[s]sz

A k és a w csak idegen szavakban fordulnak elő. Az egyszerű betűkön kívül azonban léteznek egy hangot jelölő kettősbetűk (digráfok) is, melyek írásban sem bonthatóak elemeikre. A spanyolban öt ilyen betűkapcsolat van, amelyek az alábbiak:

Kettős betűIPA-hangértékMagyar megfelelő
ch[ʧ]cs*
ll[ʎ] (kiveszőben) / [ʝ]~[dʝ](lʲ, „lágy l”) / jj~gy
gu[g] (e, i előtt)*g (e, i előtt)
qu[k]k
rr[r:]rr

*Kiegészítő megjegyzések a táblázatok értelmezéséhez (a hangok átírása IPA-jelekkel történik):
  • A [b]–[β], [d]–[ð] és [g]–[γ] hangpárok ejtése helyzetüktől függ. Mindegyiknél az elsőt ejtik szó (mondat) elején, valamint az -mb-, -nv-, -ld-, -nd-, -ng- csoportokban, míg a másodikat minden más helyzetben (leginkább magánhangzók között).
  • Az [θ] hangot csak Spanyolországban használják, máshol [s]-t ejtenek helyette.
  • Az ñ [ɲ] a magyar ny-nél valamivel hosszabb mássalhangzó.
  • A [ks] Spanyolországban mássalhangzó előtt, és a hanyag beszédben [s]-szé egyszerűsödik.
  • Az angol jövevényszavakban lévő w ejtése [gw].
  • Az x ejtése azonos a j betűvel jelölt [x] hangéval a México, Oaxaca, Texas földrajzi nevekben és származékaikban, valamint a Xavier, Ximena, Ximénez nevekben. A México és a Texas írása megengedett az utóbbival is: Méjico, Tejas.
  • A ch [ʧ] a magyar cs-nél kissé előrébb képzett, ajakkerekítés nélkül ejtett mássalhangzó.
  • A gu csak a gue, gui kapcsolatokban számít kettős betűnek, mivel egyetlen hangot, a [g]-t jelöli. Ugyanez a kapcsolat a, o előtt a [gw] hangcsoportnak, mássalhangzók előtt pedig [gu]-nak felel meg, míg a [gw] csoport jelölésére e, i előtt a kapcsolat szolgál (a tréma jelzi, hogy az u ejtendő).

Idegen szavakban és nevekben előforduló hangok

A spanyol nyelv hangkészlete még a rokon újlatin nyelvekéhez képest is meglehetősen egyszerű, így könnyen megeshet, hogy idegen nevekben olyan hangok szerepelnek, amelyek a spanyolban nem léteznek. Ilyenek többek között – magyarosan írva – az [s], a [z], a [zs] vagy a [dzs], amelyek elég gyakoriak más európai nyelvekben, pl. a franciában vagy az angolban. A műveltebb spanyol anyanyelvűek, akik jól beszélnek valamilyen idegen nyelvet, általában ki tudják őket ejteni, azonban az átlagos beszélők nem. Az [s]-t általában [sz]-szel vagy – szó elején – [cs]-vel, a [zs] és [dzs] hangokat pedig [gy]-vel vagy [j]-vel próbálják helyettesíteni a beszédben.

Ha nem latin ábécét használó nyelv neveit, vagy idegen földrajzi neveket kell spanyol szövegben leírni, akkor a fenti hangokat az alábbi betűkkel, betűkapcsolatokkal szokás jelölni:
  • [s] → sh
  • [z] → z
  • [zs] → y vagy (a pontosabb hangjelölő átírásokban) zh
  • [dzs] → y vagy (a pontosabb hangjelölő átírásokban) dzh
A nem latin betűs nyelvek azon hangjait, amelyeknek van spanyol megfelelőjük, a spanyol olvasat szerinti betűvel írják át: pl. Kazajistán [kaszachisztán].

2011. november 16., szerda

Detrás mío, alrededor suyo stb. – „helyes” így mondani?

Sentirte cerca de mí... (¿o cerca mío?)
A spanyolosok biztosan tudják, de legalábbis azt tanítják, hogy csak a delante/detrás de mí, cerca de ti, illetve az alrededor de él/ella stb. kifejezések a „helyesek” nyelvtanilag. Mindazonáltal gyakran hallhatjuk az anyanyelvi beszélőktől ezeket birtokos névmással is, vagyis delante/detrás mío, cerca tuyo, alrededor suyo stb. Ennek persze az az oka, hogy mivel a de elöljárószó egyik legfontosabb szerepe a birtokviszony jelölése, a beszélők érzik, hogy a de mí, de ti stb. (lényegében ez a személyes névmás birtokos „esete” lenne) valami nagyon hasonlót jelentenek, mint a birtokos névmások. Magyarul ez nem is lenne annyira meglepő – sőt, még talán logikusabbnak is tűnhet számunkra, hiszen mi is hasonlóképpen, a birtokos személyjellel fejezzük ki ezeket a helyhatározókat (előttem, mögöttem, közeledben, körülötte stb.).

Mindez ellenére a Spanyol Királyi Akadémia (RAE) egyedül az alrededor esetében fogadja el helyesnek az alrededor suyo (mío, tuyo stb.) formát – természetesen az alrededor de él/ella (mí, ti stb.) mellett – a művelt nyelvi normában, míg a többi esetben kizárólag a delante/detrás/cerca de mí (ti, él/ella stb.) lenne helyes, a *delante/detrás/cerca mío (tuyo, suyo stb.) pedig kerülendő. Vajon mi lehet ennek az oka, ha egyszer teljesen hasonló, helyhatározói kifejezésekről van szó?

A magyarázat első pillantásra egyszerűnek látszik. A Diccionario panhispánico de dudas – a RAE nyelvhelyességi szótára – azzal magyarázza a számunkra következetlenségnek tűnő álláspontját, hogy az alrededor szófajilag főnév (jelentése ’környék’), amely határozóként is használatos a fenti értelemben, s mint főnév, természetesen állhat utána birtokos névmás is: vagyis alrededor suyo ’az ő környéke/környékén’. Problematikus azonban, hogy főnévként ma legtöbbször többes számban használják: alrededores de Madrid ’Madrid környéke’. Ha viszont az eredetét nézzük, akkor nem főnévi, hanem határozói kifejezést találunk: al rededor ’körül’. (A rededor főnév, a régies derredor módosulata, és ez eredetileg szintén egy elöljárószós szerkezet, a de redor ’környékről’ összevonásából keletkezett, a redor pedig a népies redol, redola változata, melynek végső forrása a latin ROTŬLA ’kis kör, köröcske’.)

A RAE által javasolt elvnek megfelel viszont, hogy a delante ’elöl’ (< régi denante < lat. DĒ ĬN ANTE ’elébe’), detrás ’mögött’ (< lat. DĒ TRANS ’túli’) és cerca ’közel’ (< lat. CĬRCA) szófajilag határozószók, és határozói kifejezéseknek nincsen birtokosra utaló alakja: nem létezik például *hoy mío, *aquí mío stb. sem. Ezért nem helyes a *delante/detrás/cerca mío – legalábbis a RAE szerint.

A nyelv persze változik, és jogosan felmerülhet a kérdés, hogy ha egyszer egy főnév használható határozóként, tehát állhat utána birtokos névmás, akkor egy határozó miért nem használható főnévként (csak önkényes döntés kérdése, hogy a delante/detrás/cerca mío kifejezésekben minek nevezzük), ha egyszer vannak, akik így használják (hiszen semmi sem zárja ki, hogy egy akármilyen szófajú szó főnévként folytatódjon egy későbbi nyelvváltozatban, amire számos példa van minden nyelvben). No de ez már nem az én kompetenciám, így nem is folytatom tovább – döntsék el a nyelvészek.

A lektorálásért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

2011. november 12., szombat

Luzitán – előkelta vagy óitáliai?

Egy régebbi témában a keltibér nyelvről írtam, most pedig egy másik paleohispániai nyelv, méghozzá a luzitán kerül terítékre. Megnézzük, mit is lehet tudni erről a rejtélyes ókori indoeurópai nyelvről, és miért is érdekes.

A luzitánt az Ibériai-félsziget nyugati-középső részén, a mai Portugália, illetve a spanyolországi Extremadura területén beszélték, valószínűleg egészen az i. e. 2. századig. A nyelvet mindössze hat, latin ábécével készült feliratból ismerjük, amelyek a portugáliai Cabeço das Fráguas, Lamas de Moledo és Ribeira da Venda helységekből (1-1 db, az utóbbit 2008-ban fedezték fel), valamint a spanyolországi Arroyo de la Luzból (3 db) származnak.

Cabeço das Fráguas

OILAM TREBOPALA
INDO PORCOM LAEBO
COMAIAM ICONA LOIM
INNA OILAM USSEAM
TREBARUNE INDI TAUROM
IFADEM REUE

Ribeira da Venda

[...] XX•OILAM•ERBAM
HARASE•OILA•X•BROENEIAE•H
OILA•X•REVE AHARACVI•T•AV[...]
IEATE•X•BANDI HARACVI AV[...]
MVNITIE CARIA CANTIBIDONE•
APINVS•VENDICVS•ERIACAINV[S]
OVOVIANI[?]
ICCINVI•PANDITI•ATTEDIA•M•TR
PVMPI•CANTI•AILATIO
Lamas de Moledo

RUFUS ET
TIRO SCRIP
SERUNT

VEAMINICORI
DOENTI
ANGOM
LAMATICOM
CROUCEAI
MACA
REAICOI PETRANOI R(?)
ADOM PORCOM IOUEAS(?)
CAELOBRICOI
Arroyo de la Luz (I–III.)

AMBATVS
SCRIPSI
CARLAE
PRAISOM
SECIAS ERBA MVITIE
AS ARIMO PRAESO
NDO SINGEIETO
INI AVA INDI VEA
VN INDI VEDAGA
ROM TEVCAECOM
INDI NVRIM INDI
VDEVEC RVRSENCO
AMPILVA
INDI
LOEMINA INDI ENV
PETANIM INDI AR
IMOM SINTAMO
M INDI TEVCOM
SINTAMO
ISACCID·RVETI·
PVPPID·CARLAE·EN
ETOM·INDI·NA.[
....CE·IOM·

A fenti feliratokból bizonyára egyértelmű, hogy régi indoeurópai nyelvvel van dolgunk, sőt, néhány szó már ránézésre is felismerhető, például PORCOM ’disznót’ (vö. lat. PŎRCUS, sp. puerco), TAUROM ’bikát’ (vö. lat. TAURUS, sp. toro), INDI ’és/meg’ (vö. lat. ĬNDE ’továbbá’, sp. por ende ’ennélfogva’) illetve valószínű még az OLIAM ’bárányt’ (vö. lat. OVÍCULA, sp. oveja).

A III. Arroyo de la Luz-i felirat

A nyelv indoeurópai nyelvcsaládon belüli pontos hovatartozását illetően azonban nincs egyetértés a történeti nyelvészek között. A kutatók egy része (pl. J. M. Anderson, Jürgen Untermann) az ókelta nyelvek közé sorolja néhány helységnévegyezés alapján. A kelta hipotézissel viszont az az alapvető probléma, hogy a luzitán a feliratok tanúsága szerint megőrizte az indoeurópai alapnyelvi szókezdő *p- hangot (lásd PORCOM), amely már az őskeltában nem volt meg (vö. ír orc). Éppen ezért elképzelhető, hogy a luzitán nem az őskelta (protokelta) leszármazottja, hanem annak „testvérnyelve” volt, és közvetlenül az indoeurópai alapnyelvből fejlődött, esetleg „előkelta” (prekelta), vagyis a kelta alapnyelv kialakulását megelőző állapotot képviselt. Néhány kutató (pl. Francisco Villar, Rosa Pedrero) ezzel szemben italikus nyelvnek tartja bizonyos istenségek nevei közötti párhuzamokra alapozva.

Megjegyzendő, hogy egy feltételezés szerint az óitáliai és az ókelta nyelvek eleve egy közös, „köztes” alapnyelvből származnak, bár vitatott, hogy létezett-e valaha ez az ún. italikokelta alapnyelv, vagy csupán párhuzamos fejlődéssel magyarázhatóak bizonyos közös vonások a kelta és az italikus nyelvekben (hozzáteszem, az italikus egység létezése is csak feltételezés, korántsem biztos, hogy italikus alapnyelv létezett). Lehetséges, hogy a rejtély megfejtése éppen a luzitán nyelvben lenne – ha eléggé ismernénk...

2011. november 5., szombat

Katalánul telefonált egy szállodából, megbüntették

(A kép forrása: A Wang folyó versei / Studiolum)
1937-ben járunk, a spanyol polgárháború idején, amikor az alábbi irat készült: a San Sebastián-i rendőrfőnök tudatja egy bizonyos Joaquín Rivera Barnolával, hogy Gipuzkoa tartomány (Baszkföld) kormányzója 250 pesetás bírságot szabott ki a részére. Bűne mindössze annyi volt, hogy katalánul folytatott le egy telefonbeszélgetést a városban található Európa Szállóból.

Az alábbiakban az olvashatóság kedvéért a szöveg átirata:
  El Excelentísimo Señor Gobernador Civil de esta Provincia, en uso de las atribuciones que le están conferidas, ha tenido a bien imponerle la multa de DOSCIENTAS CINCUENTA PESETAS, por haber celebrado a las 14 horas del día 27 del actual una conferencia telefónica desde el hotel Europa en dialecto catalán.
  Lo que participo a V. para su conocimiento, significándole que dicha multa deberá hacerla efectiva en esta Comisaría, en metálico y en plazo improrrogable de 5 días.
  Dios guarde a V. muchos años.
  VIVA ESPAÑA. II.º AÑO TRIUNFAL.

San Sebastián, 30 de Julio de 1937.

El Comisario Jefe,


[aláírás]

Sr. D. Joaquín Rivera Barnola.— Hotel Europa.
Magyar fordítás:
  „Az Igen Tisztelt Tartományi Kormányzó Úr, hatáskörében eljárva, mely őhozzá van utalva, KÉTSZÁZÖTVEN PESETA bírságot kiszabni méltóztatik Önnek, amiért jelen [hó] 27. napján 14 órakor katalán nyelvjárásban (sic!) tartott telefonos megbeszélést az Európa Szállóból.
  Amit ezennel tudomására hozok, azt jelentve az Ön számára, hogy a fenti bírságot ezen a Rendőrkapitányságon kell teljesítenie, fémpénzben, és 5 napos, meghosszabbíthatatlan határidővel.
  Isten óvja Önt sok éven át.
  ÉLJEN SPANYOLORSZÁG. II. GYŐZEDELMES ÉV.

San Sebastián, 1937. július 30.

A Főbiztos,


[aláírás]

Joaquín Rivera Barnola úr [részére] – Európa Szálló.
A szöveg jól tükrözi a nyelvi helyzet korabeli megítélését (aminek persze akkoriban a nacionalizmus is kedvezett): míg a spanyol volt az egyetlen elfogadott nemzeti nyelv, a többi regionális újlatin nyelvet, köztük a katalánt is csak valamiféle „nyelvjárás”-nak tekintették. Érdekességképpen utánanéztem néhány adatnak ezzel kapcsolatban a Spanyol Királyi Akadémia elektronikus szótárarchívumában.

Az akadémiai értelmező szótár gallego és catalán szócikkeinél az 1884-es kiadásban vannak felvéve először a Dialecto de los gallegos, azaz ’a galiciaiak nyelvjárása’, illetve a „Lenguaje hablado en Cataluña, del cual son variedades el valenciano y el de las islas Baleares”, vagyis ’Katalóniában beszélt nyelvezet, melynek változatai a valenciai és a Baleár-szigeteki’ jelentések. Érdemes megfigyelni a fogalmazást: míg a galiciait egyértelműen ’nyelvjárás’-nak (dialecto) nevezi, a katalánnál sem kimondottan nyelvet (lengua) említ, hanem – valamiféle – ’nyelvezet’-et (lenguaje), nyelvváltozatot. Változás e definíciókban csupán az 1970-es kiadásban következik be, amelyben már [gallego]Lengua de los gallegos”, tehát [galiciai] ’a galiciaiak nyelve’, illetve [catalán]Lengua romance vernácula que se habla en Cataluña y en otros dominios de la antigua Corona de Aragón”, azaz [katalán] ’Hazai újlatin nyelv, mely Katalóniában, valamint a régi Aragóniai Királyság egyéb területein beszéltetik’ meghatározások szerepelnek.

A spanyol esetében viszont nyilván már a 18. század elején is természetes volt, hogy az egy nyelv – sőt, „A Nyelv”, a kor szellemének megfelelően fogalmazva, mint látni fogjuk (hiszen magát az értelmező szótárat is ezen a nyelven írták), és az Akadémia 1713-as megalakulásának célja is eleve a kasztíliai nyelv ápolása és szabályozása volt. Már a legelső, terjedelmes, idézeteket is tartalmazó hatkötetes akadémiai értelmező szótár (melyet csak Diccionario de autoridades néven emlegetnek röviden, valójában sokkal hosszabb címe van) második, C kötetében (1729) megjelenik a castellano szócikk alatt a következő magyarázat (az előzőekben leírtakkal összhangban érdemes megfigyelni a megfogalmazást és a szöveg stílusát): „En Castelláno. adv. Lo mismo que en Léngua Castellána: lo que se entiende de lo que se habla y escribe”, vagyis ’Kasztíliaiul. hat[ározó]. Ugyanaz, mint Kasztíliai Nyelven: amit megérteni abból, amit beszélnek és írnak’. Az 1732-ben kiadott harmadik kötet (D–F) español szócikke alatt pedig már szerepel a „Lengua Españóla” kifejezés is. (Az ékezetek nem hibák: akkoriban még teljesen más elvek szerint jelölték a hangsúlyt, mint a mai helyesírásban, számított például az is, hogy a szótag nyílt vagy zárt, illetve milyen mássalhangzóra végződik.)

Az sem kétséges, hogy baszkot is külön nyelvként kezelték már abban az időben. A vascuence ’baszk [nyelv]’ szócikk a Diccionario de autoridades 6. kötetében (S–Z: 1739) a következő, szintén érdekes magyarázattal szerepel: „El Idioma ù Lengua de Vizcaya”; a baszkot tehát ’Vizcaya nyelvének’ tekintették (az idioma és a lengua között magyarul különbséget tenni nehézkes; mindkettőt ’nyelv’-nek fordítjuk, a spanyolban viszont árnyalatnyi eltérés van közöttük: míg az első egy adott nép vagy nemzet saját, önálló nyelvére utal, a második inkább csak a nyelvre, mint elkülönült nyelvváltozatra).

A fentiekből körvonalazódik tehát, hogy egészen az 1970-es évekig (amikor Franco nacionalista diktatúrája már a végét járta) a galiciai és a katalán még nem számítottak nyelveknek, sőt, a helyi nyelvek használata a diktatúra ideje alatt tiltva volt. Manapság viszont épp az ellenkező folyamat figyelhető meg: azokat a nyelvjárásokat is regionális nyelv szintjére emelnék, melyeknél ez igazán nem lenne indokolt – ahogy Magyarországon sem jutna senkinek sem eszébe például a palóc nyelvjárást a magyartól eltérő önálló nyelvnek tekinteni. Hiába, a nyelv vs. nyelvjárás kérdése mindig is etnikai-politikai téma marad.

Végezetül, csak egy megjegyzés erejéig, térjünk vissza a bírságot kiszabó levélhez. A képen lévő eredeti szöveg ugyanis látszólag egy nyelvtani hibát is rejt: [atribuciones que] le están conferidas – ’[hatáskörök, melyek] hozzá vannak utalva’ – helyett *lo están conferidas olvasható, tárgyesetű névmással, amikor ebben a kifejezésben részes esetet kell használni. Lehetséges viszont, hogy valójában az e betűt ütötte le írógépén az irat készítője, csak a tipográfia, illetve a kép gyenge minősége miatt ez nem állapítható meg – mindenesetre az igazságot már nem fogjuk megtudni, de talán nem is lényeges.