A népdalok sok bosszúságot tudnak okozni a nyelvtanulóknak, de még azoknak is, akik elég magas szinten bírják az adott idegen nyelvet. (Gondoljunk csak a magyar népdalokra, melyek sokszor még számunkra is értelmetlennek tűnnek.)
Hát még ha szándékosan kevernek egy dalba olyan szavakat, melyek valójában nem léteznek! – legalábbis nem olyan formában. A spanyolban természetesen erre is van számos példa. Nem egyszerű persze arra választ adni, hogy egy szó valójában létezik-e, vagy sem. Hiszen mondhatnánk, hogy minden olyan szó létezik, melyet valaki kimond, vagy leír egy műben, és azt az emberek megismerik, esetleg el is kezdik használni. Szintén nehéz eldönteni, hogy az ilyen szavak valóban csak valakinek az agyából pattantak ki, vagy esetleg népi, tájnyelvi elemek, melyeket adott területen egy kisebb közösség ténylegesen használ.
Jól példázza ezt az alábbi tradicionális dal (és még illik is a tavaszi, húsvéti hangulathoz, hiszen az udvarlásról szól), melyben szerepel néhány olyan népies – vagy inkább a népies beszédet utánzó, de valójában kitalált – szó, amelyet a hivatalos szótárakban hiába is keresnénk, pedig a 70-es évekből származó nicaraguai folklórsláger legalább annyira ismert Spanyolországban és Latin-Amerikában, mint a híres La Guantanamera. (Természetesen kénytelen voltam egyes soroknál szabad fordításhoz folyamodni – felelősséget nem vállalok érte! ;-)
Az első akadályba rögtön a címnél bele is ütközünk: mi a fene az a perjúmenes? Egyértelmű, hogy többes számú alakkal állunk szemben, de mi az egyes szám? Nem lehet más, mint a perjume(n), azaz a perfume ’illat’ népies(ített) formája (bizonyos délspanyol nyelvjárásokban az f [h]-nak hangzik, ami azzal is összefügg, hogy az alapszavak nagy részében a latin szókezdő F- a spanyolban h-vá alakult – melyet ma már nem ejtenek az esetek többségében –, pl. lat. FŪMU > humo ’füst’). A következő érdekes kifejezés, rögtön a második sorban, a suliveyan. Ennek szótári alakja suliveyar lenne, melynek értelmezéséhez segít a dal elején elhangzó monológ:
A harmadik versszak második sorában szerepel a következő feladvány, a soripeyan, melynek szótári alakja *soripe(y)ar lenne, szintén kitalált szó lehet, talán hangfestő ige. A szerző szerint arra a szájmozgásra utal, amellyel a parasztlány elcsábítja az ifjút. Ha fordítani kellene, talán a ’csucsorít’ lenne a legmefelelőbb rá.
A negyedik versszak második sorában szereplő reverberean (népies kiejtéssel reverbereyan) kétségtelenül a reverberan (reverberar) alakváltozata – habár „hivatalosan”, a DRAE szerint csak az utóbbi létezik – ’fénysugarat, hangot visszaver’, illetve ’tükröződik, visszhangzik’ jelentésben, a szövegkörnyezetbe viszont leginkább a ’ragyog’ illik.
Az utolsó versszak első sorában szereplő chúcaro melléknév kecsua eredetű, a DRAE szerint ’vad, betöretlen, szelidítetlen’. Viszont az almare(y)a, almare(y)ar igénél mondanám én is, hogy itt feladom, ám olyan könnyen mégsem adom fel: az az érzésem, hogy ez talán a marear ’(el)szédít’ igével állhat kapcsolatban, esetleg portugál hatásra keletkezett (vö. port. almarear ’megbolondít’). S láss csodát, a Diccionario de americanismos hozza is a szót ebben a jelentésben.
Ezekkel az igékkel minden bizonnyal az volt a dalszerző szándéka, hogy mindenki gondoljon mögé olyan jelentést, amilyet éppen akar; ezt én meg is tettem. Természetesen, ha valaki másképp fordítaná ezeket a szavakat, várom a további ötleteket! És akkor még nem is beszéltem a költeményben szereplő kitalált „néphősökről”, mint Espiridión Pichincha, Mincho Calandraca vagy Cástulo Guandique, akiknek ad libitum elhangzó „bölcsességeit” azóta is sokan idézik tréfából a latin világban.
Nem marad más hátra, mint hogy minden kedves olvasónak kellemes húsvéti ünnepeket, a hölgyeknek pedig sok locsolót kívánjak!
Hát még ha szándékosan kevernek egy dalba olyan szavakat, melyek valójában nem léteznek! – legalábbis nem olyan formában. A spanyolban természetesen erre is van számos példa. Nem egyszerű persze arra választ adni, hogy egy szó valójában létezik-e, vagy sem. Hiszen mondhatnánk, hogy minden olyan szó létezik, melyet valaki kimond, vagy leír egy műben, és azt az emberek megismerik, esetleg el is kezdik használni. Szintén nehéz eldönteni, hogy az ilyen szavak valóban csak valakinek az agyából pattantak ki, vagy esetleg népi, tájnyelvi elemek, melyeket adott területen egy kisebb közösség ténylegesen használ.
Jól példázza ezt az alábbi tradicionális dal (és még illik is a tavaszi, húsvéti hangulathoz, hiszen az udvarlásról szól), melyben szerepel néhány olyan népies – vagy inkább a népies beszédet utánzó, de valójában kitalált – szó, amelyet a hivatalos szótárakban hiába is keresnénk, pedig a 70-es évekből származó nicaraguai folklórsláger legalább annyira ismert Spanyolországban és Latin-Amerikában, mint a híres La Guantanamera. (Természetesen kénytelen voltam egyes soroknál szabad fordításhoz folyamodni – felelősséget nem vállalok érte! ;-)
| Son tus perjúmenes, mujer | ||
Son tus perjúmenes, mujer Los que me suliveyan Los que me suliveyan Son tus perjúmenes, mujer | Az illataid, asszony Melyek felemelnek Melyek felemelnek Az illataid, asszony | |
| Tus ojos son de colibrí Ay, cómo me aletean Ay, cómo me aletean Tus ojos son de colibrí | Szemeid, mint a kolibri Jaj, mennyire rebegnek nekem Jaj, mennyire rebegnek nekem Szemeid, mint a kolibri | |
| Tus labios pétalos en flor Cómo me soripeyan Cómo me soripeyan Tus labios pétalos en flor | Ajkaid, mint szirmok a virágon Mennyire csucsorítanak nekem Mennyire csucsorítanak nekem Ajkaid, mint szirmok a virágon | |
| Tus pechos cántaros de miel Cómo reverberean Cómo reverberean Tus pechos cántaros de miel | Kebleid, mint mézeskorsók Mennyire ragyognak a fényben Mennyire ragyognak a fényben Kebleid, mint mézeskorsók | |
| Tu cuerpo chúcaro, mi bien Ay, cómo me almareya Ay, cómo me almareya Tu cuerpo chúcaro, mi bien | Vad tested, mindenem Jaj, mennyire szédít engem Jaj, mennyire szédít engem Vad tested, mindenem | |
Az első akadályba rögtön a címnél bele is ütközünk: mi a fene az a perjúmenes? Egyértelmű, hogy többes számú alakkal állunk szemben, de mi az egyes szám? Nem lehet más, mint a perjume(n), azaz a perfume ’illat’ népies(ített) formája (bizonyos délspanyol nyelvjárásokban az f [h]-nak hangzik, ami azzal is összefügg, hogy az alapszavak nagy részében a latin szókezdő F- a spanyolban h-vá alakult – melyet ma már nem ejtenek az esetek többségében –, pl. lat. FŪMU > humo ’füst’). A következő érdekes kifejezés, rögtön a második sorban, a suliveyan. Ennek szótári alakja suliveyar lenne, melynek értelmezéséhez segít a dal elején elhangzó monológ:
¿Qué cosa es el suliveyo? —le pregunté a Baltasar Nicoya—. Y él tiró una piedra pómez al fondo del río, y cuando esta volvió a salir me dijo: «¡Mírela, mírela! ¡Mírela, cómo se suliveya!».A suliveyarse jelentése tehát ’felemelkedik [a víz felszínére]’ (s e jelentésben hozza is a Diccionario de americanismos), ebből pedig a suliveyar ’felemel’ (átvitt értelemben ’fellelkesít’), amely a – ma már nem használt – soliviar (< lat. *SUBLEVIĀRE) ige népies deformációja. (Ez utóbbinak a gyakorító képzős alakja, a soliviantar ma is használatos ’buzdít, felbujt, lázít’ jelentésben.)
Miféle dolog az a suliveyo? – kérdeztem Baltasar Nicoyától. S ő bedobott egy habkövet a folyó mélyére, s mikor ez újból felbukkant, azt mondta: „Nézze csak, hogy felemelkedik!”
A harmadik versszak második sorában szerepel a következő feladvány, a soripeyan, melynek szótári alakja *soripe(y)ar lenne, szintén kitalált szó lehet, talán hangfestő ige. A szerző szerint arra a szájmozgásra utal, amellyel a parasztlány elcsábítja az ifjút. Ha fordítani kellene, talán a ’csucsorít’ lenne a legmefelelőbb rá.
A negyedik versszak második sorában szereplő reverberean (népies kiejtéssel reverbereyan) kétségtelenül a reverberan (reverberar) alakváltozata – habár „hivatalosan”, a DRAE szerint csak az utóbbi létezik – ’fénysugarat, hangot visszaver’, illetve ’tükröződik, visszhangzik’ jelentésben, a szövegkörnyezetbe viszont leginkább a ’ragyog’ illik.
Az utolsó versszak első sorában szereplő chúcaro melléknév kecsua eredetű, a DRAE szerint ’vad, betöretlen, szelidítetlen’. Viszont az almare(y)a, almare(y)ar igénél mondanám én is, hogy itt feladom, ám olyan könnyen mégsem adom fel: az az érzésem, hogy ez talán a marear ’(el)szédít’ igével állhat kapcsolatban, esetleg portugál hatásra keletkezett (vö. port. almarear ’megbolondít’). S láss csodát, a Diccionario de americanismos hozza is a szót ebben a jelentésben.
Ezekkel az igékkel minden bizonnyal az volt a dalszerző szándéka, hogy mindenki gondoljon mögé olyan jelentést, amilyet éppen akar; ezt én meg is tettem. Természetesen, ha valaki másképp fordítaná ezeket a szavakat, várom a további ötleteket! És akkor még nem is beszéltem a költeményben szereplő kitalált „néphősökről”, mint Espiridión Pichincha, Mincho Calandraca vagy Cástulo Guandique, akiknek ad libitum elhangzó „bölcsességeit” azóta is sokan idézik tréfából a latin világban.
Nem marad más hátra, mint hogy minden kedves olvasónak kellemes húsvéti ünnepeket, a hölgyeknek pedig sok locsolót kívánjak!
