2010. december 11.

Euskara: Európa egyetlen élő őshonos nyelve

Euskal Herria – így nevezik a baszkok történelmi őshazájukat, amelyhez Spanyolországban a mai Baszkföld (lila) és Navarra (zöld) autonóm közösségek, Franciaországban (sárga) pedig Labourd, Alsó-Navarra és Soule történelmi tartományok („Francia Baszkföld”) tartoznak. (Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)
Iberiar penintsulan bizirik dirauen erromatarren aurreko hizkuntza bakarra da euskara – „Az Ibériai-félsziget egyetlen, római kor előttről fennmaradt nyelve a baszk” – állítják a baszkok (saját nevükön euskaldunak, azaz ’a baszk nyelven bírók’), akik nagyon büszkék ősi és máig megfejtetlen hovatartozású nyelvükre.

A baszk vagy euskara nyelvet valóban nagy rejtély övezi, s ezt kihasználva a spanyolok (akik szintén büszkék erre) és még a helyi nyelvészek is gyakran túlmisztifikálják. Eredetéről már számos elmélet született, azonban a hiányos dokumentációk miatt egyik sem bizonyítható. Mivel Európában mindössze két nyelvcsalád tagjait, az indoeurópai, valamint az uráli nyelveket (melynek finnugor ágába tartozik a magyar, a finn, az észt stb. nyelv is) beszélik, jogosan felmerült már az a feltételezés is, hogy – kizárásos alapon – a baszk is a finnugor nyelvek közé tartozik. Egyebek mellett leginkább a kaukázusi nyelvekkel próbálták rokonítani még a múlt században, de vannak, akik úgy tartják, hogy a szintén megfejtetlen ókori ibér nyelv rokona – s a legfrissebb kutatások szerint ez tűnik a legvalószínűbbnek, ahogy egyre többet sikerül megfejteni az ibér nyelvű feliratokból. Eltúlzott feltételezések azt állítják, hogy az indoeurópai és uráli népek Európába érkezése előtt az egész kontinens őslakossága a baszk nyelvet (vagy annak ősét/rokonát) beszélte, de ez éppúgy nem bizonyítható, ahogy más elméletek sem.

Jellegzetes francia baszk táj (Forrás: Pixabay.com)

Mivel a baszkok eredetileg – az ibérekkel ellentétben – írni-olvasni nem tudó, falusi életmódot folytató hegyi nép volt, így nyelvükről írásos dokumentumok nem maradhattak ránk egészen a 10. századig, amikor is elvétve néhány kifejezés szerepelt ugyanazokban az ún. San Millán-i glosszákban (spanyolul Glosas Emilianenses), melyek egyikében az első „spanyol” mondat is szerepelt (amelyről később kiderült, hogy nem is kasztíliai, hanem inkább régi aragóniai, vagy valamilyen átmeneti nyelvjárásban íródhatott); a baszkokat aztán a spanyolok „tanították meg” írni a 16. században.

KIEJTÉSI GYORSTALPALÓ
Betűsora b d dd e f g h i j k l m n o p r rr s t ts tt tx tz u (ü) x z
Magánhangzóka e i o u (ü – csak a soule-i nyelvjárásban)
Kettőshangzókai ei oi au eu
Mássalhangzók (a magyartól többé-kevésbé eltérő olvasatúak, a teljesség igénye nélkül)
b d gmagyar [b], [d] és [g], de magánhangzók között „lazán” ejtik őket, ahogy a spanyolban
dd ttmagyar [gy] és [ty] (csak hangutánzó, hangulatfestő szavakban fordulnak elő)
heredetileg és választékos beszédben [h], de a legtöbb nyelvjárásban nem ejtik
jeredetileg [j], néhány spanyolországi nyelvjárásban [ch], egyes franciaországi nyelvjárásokban [zs]; őshonos szavaknak csak az elején fordul elő
l[l], de [i] után általában lágyul, az -il- ejtése tehát [ilʲ]
n[n], de [i] után általában lágyul, az -in- ejtése tehát [iny]
s xmindkettő kb. magyar [s] (az előbbi kissé selypesebb, az utóbbi palatalizáltabb: [sʲ])
ts txmindkettő magyar [cs]
tzmagyar [c]
zmagyar [sz]
Egyéb kiegészítő tudnivalók
Az r, rr hangokkal nem kezdődhet szó. Szó végén magánhangzón kívül csak k, l, n, r, s, t, ts, tz, z állhat. Egyes mássalhangzók ejtése és lágyítása nyelvjárásonként eltérhet. A baszkban sem a hangzóhosszúságnak, sem a hangsúlynak nincs megkülönböztető szerepe. A két szótagú alakok hangsúlya általában az első, a kettőnél több szótagúaké a második szótagon érezhető.

A kutatásokat tehát nehezíti a nyelvről szóló írásos dokumentáció hiánya, s éppen ezért nem igazolható az ibér nyelvvel való rokonsága sem: az utóbbi nyelven talált szövegek megfejtésében ugyanis a baszk nem sokat segít. Szintén nem szabad szem elől téveszteni, hogy a baszk nyelv rengeteg változáson ment át, hiszen erős hatás érte először a kelta, majd a latin, legutóbb pedig az újlatin nyelvek (spanyol, okcitán, francia) részéről is: szókincsének közel 50%-a latin-újlatin elemekből áll, pl. lat. LIBRU ’könyv’ > liburua, vö. sp. libro; PACE ’béke’ > bake, vö. sp. paz stb.


Oskorri: Agur Zuberoa (Viszlát, Soule!)

A baszk az uráli (finnugor) nyelvekhez, így a magyarhoz hasonlóan is agglutináló, vagyis toldalékoló nyelvről van szó, nyelvtani nemek nincsenek. Az igék ragozási rendszere teljesen eltérő az ismert „nagy” nyelvekétől: az igéhez nem az általunk megszokott módon kapcsolódnak a ragok, hanem valójában az áll egy tőből (amely a rendhagyó segédigék esetén ki is eshet), melynek elejéhez és végéhez a személyes névmások különböző alakjait és egyéb módosító elemeket ragasztanak hozzá, így kifejezve a cselekvés végzőjét („alany”), címzettjét (részeshatározó), valamint elszenvedőjét („tárgy”, amely a baszk rendszerben igazából szintén alanyszerű, lásd lejjebb). Ez a rendszer leginkább bizonyos amerikai indián nyelvek – pl. az azték (nahuatl) – igeragozásához hasonló. Az igék legnagyobb részét összetett módon ragozzák (vagyis egy, a magyarban és az indoeurópai nyelvekben valamelyik igenévnek megfelelő alak + segédige, mely utóbbi tömöríti a személyt, a számot, a különböző aspektusokat, a tárgyat, a részeshatározót stb.).

A nagyításhoz kattints az ábrára! (Forrás: El Mexicano)

Ezenkívül a baszk ún. ergatív nyelv (lásd a fenti ábrát), ami azt jelenti, hogy a mondatban az igéhez tartozó két főnév (névszói szerkezet) közül nem a passzívat jelöli toldalékkal, amelyik a cselekvés elszenvedője – ezt nevezzük mi a mondat tárgyának –, hanem azt, amelyik a cselekvést végzi (vagyis az alanyt): ez az ergatív eset; míg a mondat jelöletlen „tárgya” ún. abszolutívuszban áll. A „tárgy” nélküli mondatokban azonban – mivel ilyenkor egyértelmű, hogy az igéhez tartozó névszó csak az alany lehet – nem kap ragot a cselekvő, vagyis az áll abszolutívuszban. A baszk mondatban tehát az „alapértelmezett” elem (ami nem kap ragot) az, amelyet a cselekvés érint, amivel valami történik. Ezt leginkább egy példával lehet bemutatni: Martinek egunkariak erosten dizkit ’Márton az újságokat megveszi nekem’ – szó szerint: ’Márton_által (Martin|ek) az újságok (egunkari|a|k) megvéve (erosten) van_több_nekem (di|zki|t)’; vö. sp. Martín me compra los periódicos ’Márton (Martín) nekem (me) megveszi (compra) az újságok[at] (los periódicos)’. (A spanyol általában nem jelöli a tárgyesetet élettelennél, ugyanakkor a sors iróniája, hogy az újlatin nyelvek névszói javarészt tárgyesetű alakok voltak eredetileg a latinban – tehát ha úgy vesszük, tulajdonképpen mindig tárgyesetben állnak.)


Xalbadorren heriotzean (Xalbador halálakor), Xabier Lete híres baszk dala Fernando Aire Etxart (alias Xalbador) baszk versszavaló emlékére Erramun Martikorena előadásában

Mint látható tehát, még számunkra is eléggé kacifántos nyelvről van szó, persze sok hasonlóság is van, mivel szintén toldalékoló nyelv, s talán az előbbi példákból is felfedezhető, hogy a magyarhoz hasonlóan a baszkban is a -k a többes szám jele. Talán véletlen egybeesés? Összegzésképpen, elég sok nyitott kérdés van még e nyelvvel kapcsolatban, amely a tudomány mai álláspontja szerint – akárcsak a japán – egyetlen ma élő nyelvvel sem áll rokonságban.

(Bővebb információért elolvasásra ajánlott a magyar nyelvű Wikipédia vonatkozó szócikke.)

15 megjegyzés

  1. "Mivel Európában mindössze két nyelvcsalád tagjait, az indoeurópai, valamint az uráli nyelveket (melynek finnugor ágába tartozik a magyar, a finn, az észt stb. nyelv is) beszélik,"

    Ott van még a sémi máltai nyelv és a kis török nyelvek is (gagauz, karaim).

    VálaszTörlés
  2. Igazad van, csak annyira nem akartam belemenni a részletekbe, mert akkor szintén ott lenne még a héber és a tulajdonképpeni török is (gazdaságilag/politikailag Izrael és Törökország is Európához tartozik, ha nem tévedek), viszont ha ezeket az átmeneti területeket nem nézzük, akkor tényleg csak a finnugor és indoeurópai nyelvek vannak. :)

    VálaszTörlés
  3. Nem tudom, hogy a spanyol mellett mennyire behatóan foglalkoztál a baszk nyelvvel, de örülnék ha vetnél egy pillantást nemrég indult projectemre a baszk nyelvvel kapcsolatban: tanuljunkbaszkul.blogger.hu illetve, hogy bármilyen segítséggel tudnál-e szolgálni, vagy nem tudsz-e valakit aki tanult magyarként baszkul és fel tudnám-e esetleg vele venni a kapcsolatot valamilyen módon. Előre is köszi!

    VálaszTörlés
  4. Először is gratulálok a projekthez, elég nagy fába vágtad a fejszédet! :) Sajnos nem tudok ott helyben hozzászólni, mert nem vagyok regisztrálva, így itt teszem, csak néhány észrevétel.
    1. Amit a ts, tx megkülönböztetéséről írtál, ugyanaz igaz az s és x megkülönböztetésére is: én pl. nem igazán hallok különbséget közöttük, nekem mindkettő magyar [s] (a z pedig [sz]), de valahol pl. az s-t és a z-t ejtik tök egyformán (állítólag rengeteg nyelvjárás van).
    2. Az ñ, ll betűket, úgy tudom, ma már nem használják az egységesített helyesírásban (euskara batua), ezeket inkább az -in- és -il- kapcsolatok jelölik.
    3. A j ejtése eredetileg magyar [j], tehát azt is érdemes lenne leírni, hogy az általad irodalmi változatnak nevezett gipuzkoaiban a spanyol hatására ejtik csak [ch]-nak a j-t, ugyanígy a franciaországi baszkok a francia hatására ejtik [zs]-nek (illetve nem utolsó sorban az u-t is [ü]-nek!).
    4. A hangsúlynak a baszkban nincs semmilyen szerepe, eredetileg nem is létezett, a mai nyelvben valóban úgy hallatszik, hogy minden szó második szótagját hangsúlyozzák, ez viszont azt is jelenti, hogy a két szótagú szavaknál az utolsót (mivel az a második!) és nem az elsőt, ezt viszont mindenképp javítsd.

    Egyelőre ennyit tudnék hozzáfűzni, a nyelvet én sem beszélem, viszont az interneten elég sok anyag és online tanfolyam van róla, a YouTube-on is, szóval szerintem lesz miből válogatnod. Kitartást hozzá! :)

    VálaszTörlés
  5. Köszi. Az s és x megkülönböztetésére sok helyütt csak annyit írnak, hogy egy selypesebben ejtett magyar s hangnak felel meg, én is ezt írtam, de én sem hallok különbséget (illetve csak alig) az s-x és a ts-tx között. Az ñ még egyes szavakban előfordul (pl.: andereño/a) így mindenképpen szükségesnek tartottam, hogy megemlítsem. Ugyanakkor valóban jogos, hogy ezek ma már nincsenek használatban, helyettük in-t, il-t használnak. A "j" hangról is megírtam hogy lehet j-ként is ejteni, ahogy azt is, hogy a francia nyelvterületeken zs-nek ejtik, de az u hang ü-ként való ejtése való igaz, hogy kimaradt, köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem. A hangsúlyról pedig csak annyit (természetesen a vitázási szándék nélkül :)), hogy valóban nincs szerepe, ugyanis a baszkok is hasonlóan gyorsan beszélnek mint a spanyolok (nyilván nem véletlenül), így tényleges szerepe nincs. Ugyanakkor sok nyelvkönyv úgy tárgyalja, hogy egy gyenge hangsúly azért van és a kétszótagú szavaknál általában az elsőre kerül, de nagyon sok más esetben pedig a másodikra. Én csupán követtem a baszkok által írt nyelvkönyvekben szereplő dolgokat, mégha jómagam sem különösebben vélek felfedezni semmilyen említésre érdemes hangsúlyozást. :)
    Köszönöm az észrevételeket!

    VálaszTörlés
  6. A hangsúly nyelvtani (fonológiai) szerepének semmi köze ahhoz, hogy milyen gyorsan beszélnek! :) A baszkban egyszerűen nincs jelentősége a hangsúlynak, tehát teljesen mindegy, hogy mit hogyan hangsúlyozol, vagy egyáltalán nem is kell hangsúlyozni. Viszont az újlatin nyelvekben nagyon nem mindegy, főleg az igéknél, hogy mit hangsúlyozol – sőt, sok nyelvnél, mint az olasz, portugál, katalán stb. még az sem, hogy a hangsúlyos /e/-t vagy /o/-t mennyire nyíltan ejted –, mert ezeknek mind jelentésmegkülönböztető szerepe van: pl. sp. célebre 'híres, neves' vs. celébre 'hogy ő ünnepeljen' vs. celebré 'én ünnepeltem'; vagy cánto 'én énekelek' vs. cantó 'ő énekelt' stb. erről beszélek – ilyen a baszkban pedig nincs.

    VálaszTörlés
  7. Persze, hogy nincs, csak azt hiszem kicsit egymásba írtam a gondolataimat, shame on me. :) A baszkban valóban nincs szerepe a hangsúlynak, egyébként át is írtam a posztot illetve belejavítgattam, így valóban jobb lesz. Az újlatin nyelvekkel kapcsolatban nem igazán vagyok képben, viszont a spanyolt majd talán egyszer mindenképpen hasznos lenne nekem is megtanulni úgy alapszinten, ha már egyszer ugye a baszk. :) Csak sajnos az agyam nagyon nehezen áll rá, annyit tudok hogy obrigado/gracias és de nada :DD

    VálaszTörlés
  8. Oké, csak ahogy leírtad, úgy jött le, mintha azért nem lenne szerepe a baszkban a hangsúlynak, mert ugyanolyan gyorsan beszélnek, mint a spanyolok (amikor spanyolban viszont igen fontos szerepe van). :)

    A gracias stimmel, az obrigado portugál. :D

    VálaszTörlés
  9. Mexicano, köszönöm szépen az olasszal kapcsolatos válaszodat.

    Gabcsi, nem tudom, olvasod-e ezt, de úgy látom a baszk blogod eltűnt.

    Én inkább csak kíváncsiságból tanulgattam baszkul, s egy kezdőknek írt könyvön átrágtam magam, s kb. A1 vagy A2 szinten lehetek, ami alacsonyabb mint a Magyarországon alapfokként ismert szint. Be tudok mutatkozni, köszönni, a leghétköznapibb helyzetekben kommunikálni (élelmet venni, útba igazítást kérni, a családomról beszélni, ilyesmi.) A benyomásom az, hogy kétségtelenül nehéz, de én nem találom olyan elrettentően nehéznek, mint ahogy egyesek beállítják, nagyjából az orosszal áll számomra nehézségben egy szinten. Akik a megtanulhatatlan hírét keltik, azok többnyire spanyol vagy angol anyanyelvűek, akik számára ebből kifolyólag a főnévdeklináció vagy az agglutináció nagyon idegen, s ettől elrettennek.

    Az s és x között én sem tudok különbséget tenni, s ez eléggé zavar, de hát ezt ugyanúgy meg lehet szokni, mint a seseót a spanyolban.

    Egyelőre nem akarok tovább elmélyülni a baszkban, mert semmi szükségem sincs rá, de ha egyszer eljutok huzamosabb időre Baszkföldre, akkor biztosan újra elő fogom venni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Gabcsi, Névtelen és Mexicano!

      Tudom, ez itt nem a reklám helye, de akit érdekel a baszk nyelv és kultúra azt talán érdekelni fogja a blogom is ahol legfőképpen ezzel foglalkozom, ráadásul "tűzközelből":

      www.kulturtapas.com

      üdvözlettel:
      Molnár Péter

      Törlés
  10. A baszkban (amennyire tudom), az "x" a magyar s hangot jeloli, mig a "s" a spanyolbol ismert elol kepzett, sejpitos s-t (a kepzesi helye valagol az s es az sz kozt). A tx es ts eseten ugyanez a helyzet :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. „Hivatalosan” valóban így van, viszont a beszélők ma már nem igazán tesznek különbséget az s és az x között a kiejtésben. Sőt, eredetileg az x-nek megfelelő hang nem is létezett, az – a tx digráffal együtt –, ezek új fejlemények hangutánzó vagy kicsinyítő szavakhoz, és úgy tudom, nincs is fonológiai megkülönböztető szerepük a s-sel és a ts-sel szemben. (Egyébként vannak olyan baszk nyelvjárások, ahol a spanyolhoz hasonlóan csak egyetlen sziszegőhang létezik, tehát még s–z, ts–tz szembenállás sincs.)

      Törlés

A hozzászóláshoz regisztrálni vagy belépni nem szükséges, de a hozzászólók megkülönböztethetősége érdekében ajánlott valamilyen becenév megadása a „Név/URL-cím” profil kiválasztásával (az URL kitöltése nem kötelező).