2020. május 16., szombat

Tévhitek a nyelvekről és a nyelvrokonságról

A nyelvekkel és a nyelvek rokonságával kapcsolatban nagyon sok tévhit él a mindennapokban, annak ellenére, hogy komoly kutatók rendszeresen megcáfolják ezeket. Talán nem minden jut el a nagyközönséghez, esetleg túl bonyolultan van megfogalmazva, de sajnos az is tény, hogy az emberek elég nagy része nem akarja elfogadni a tudományos eredményeket, hanem inkább áltudományos – vagy legalábbis erősen megkérdőjelezett – elméletekben hisz. Éppen ezért az alábbiakban összeszedtünk néhány tévhitet és cáfolatukat, remélhetőleg közérthetően leírva.

1. A genetikai rokonságból a nyelvrokonságra is lehet következtetni

Nem igaz. A különböző népek egymástól természetes nyelvcsere útján átvehetik, átadhatják a nyelveket, így a nyelvrokonságnak semmi köze a genetikai rokonsághoz és az emberek származásához. Az már más kérdés, hogy a köznyelvben „rokon népek” alatt azokat a népeket értjük, akik rokon nyelveket beszélnek. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az ilyen népeknek bármi másban is hasonlítaniuk kellene egymáshoz. Mindenki beláthatja, hogy nagyon különböző népekhez tartozó, még külsőleg is merőben eltérő emberek is beszélhetnek rokon nyelveket, akár ugyanazt a nyelvet is, valamint megfordítva.

Európa genetikai térképe (Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)

Példaként vessünk egy pillantást a fenti ábrára. Bár a mai európai népek genetikailag eleve nagyon közel állnak egymáshoz, a térkép bal oldalán lévő diagram jelzi a rokonsági viszonyukat. A színes „pacákból” látható, hogy vannak átfedések is a népek között, valamint az is leolvasható, hogy a mai magyarok legközelebbi genetikai rokonai a németek és a szláv népek, pedig nyelvileg semmi közünk hozzájuk. Ugyanakkor az újlatin nyelveket beszélő népek között is vannak genetikai különbségek: pl. jól kivehető, hogy a franciák sokkal közelebbi rokonságban állnak a németekkel, mint az olaszokkal.

2. A rokon nyelvek hasonlóan hangzanak

A rokon nyelvek hangzásukban valóban hasonlíthatnak egymásra, de ez csak abban az esetben lehetséges, ha viszonylag nem olyan régen különültek el és nem érték őket nagymértékű, eltérő idegen hatások. Egyértelmű, hogy pl. az olasz és a spanyol hasonlóak, erre még az is hamar rájön, aki egyiket sem tanulta. Ugyanakkor ez már nem mondható el a franciáról, amelynek hangzása ma már egyetlen másik újlatin nyelvre sem hasonlít. A nyelvek hasonlóságát tehát alapvetően nem a rokonságuk, hanem a környezetük határozza meg: két nem rokon nyelv is hasonlíthat egymásra, ha ugyanazok az emberek beszélik mindkettőt (ez főleg a kisebbségi nyelvekre igaz, amelyek kétnyelvűségben élnek), pl. a spanyol és a baszk. De nyelvek hasonló hangzása kialakulhat teljesen véletlenül is, amire az egyik legjobb példa a mai görög és spanyol lehetnének.

3. Az arab, a perzsa és a török rokonok, nem?

Tévedés. Az arab az afroázsiai nyelvcsalád sémi csoportjába tartozik, a perzsa indoeurópai (iráni) nyelv, a török nyelvváltozatok pedig egy harmadik eltérő nyelvcsaládot alkotnak, és még hangzásukban is teljesen különböznek ezek a nyelvek (hallgassuk csak meg ugyanazt a mondatot arabul, perzsául és törökül). Az viszont való igaz, hogy az arab és a perzsa nagy hatással volt a török szókincsre és nyelvtanra (fordítva már kevésbé).

A világ nyelvcsaládjai (Forrás: Wikipédia, GFDL/CC)

4. Az egymással szoros kölcsönhatásban élő nyelvek rokonná válhatnak?

A szokásos értelemben használt – családfaelméletből kiinduló – „nyelvrokonság” közös őstől való származást jelent. Az azonos nyelvcsaládba tartozó mai rokon nyelvek tehát valamikor régen ugyanazon nyelv változatai voltak, de különváltak a beszélők útjai, így idővel eltávolodtak egymástól. Akármilyen hatások is érték a későbbiekben a nyelvjárásokat, melyekből a rokon nyelvek létrejöttek, attól még a „szülőnyelvük” ugyanaz marad (ahogy az embernek sem változik meg a biológiai anyja).

Természetesen már nem értelmezhető így a nyelvrokonság a mesterséges (szerkesztett), valamint a keveréknyelvek esetében. Az igazi keveréknyelvek azonban nagyon ritkák, és a tapasztalatok szerint csak nagyon speciális körülmények között jöhetnek létre (pl. menekülttáborokban, kikötők közelében). A legtöbb ma ismert és nagyobb számú beszélővel rendelkező keverék- (ún. kreol) nyelvnek is általában egyetlen nyelv a fő forrása.

5. A távolra kerülő rokon nyelvek jobban eltávolodnak egymástól

Ez sem feltétlenül igaz. Az, hogy a rokon nyelvváltozatok mennyire távolodnak el egymástól, nem a földrajzi távolságtól függ, hanem az eltelt időtől: attól, hogy a beszélőik között mikor szűnik meg – megszűnik-e – végleg a kapcsolattartás. Vannak olyan nyelvek, amelyek változatait viszonylag kis területen beszélik, mégsem érthetőek kölcsönösen, mert pl. magas hegyek vannak a települések között, ezért sohasem találkoznak, nem beszélnek egymással az emberek (ilyen pl. a kecsua). Továbbá, önmagában nem is lehet arra a kérdésre válaszolni, hogy a rokon nyelvek milyen mértékben távolodtak el egymástól, ha nem mondjuk meg, hogy konkrétan mely tulajdonságait vizsgáltuk a nyelveknek (hangtan, alaktan, mondatszerkezet, szókészlet stb.).

Az alábbi videón a hat legnagyobb beszélőszámmal rendelkező újlatin nyelvből hallhatunk példákat időjárás-jelentésekből. A készítő a latintól való eltávolodás mértékét is feltüntette százalékban, azonban az adatok forrásáról, illetve az összehasonlítás szempontjairól sajnos nem közölt információt. (Az értékek alapján valószínűleg hangtani jellegű összehasonlításról lehet szó.)


6. A hasonló nyelvek biztosan rokonok, mint a magyar és a török!

Ezt a tévhitet részben már tisztáztuk a 2. pontban, de természetesen a fordítottja sem igaz, vagyis az, hogy csak azért lenne rokon két nyelv, mert több tulajdonságukban hasonlítanak. Induljunk ki abból, hogy a világ nyelveit mindössze 4-5 szerkezeti típusba lehet besorolni (erről korábban írtunk), és beszélnek a Földön kb. 5-6000 nyelvet. Ezenkívül a beszédhangok készlete is korlátozott, tehát statisztikai alapon nyilván rengeteg, akár több száz olyan, egymással nem rokon nyelvet is lehetne találni véletlenszerűen a világon, amelyek valamiben hasonlítanak egymásra. Az is teljesen véletlen, hogy ezek közül éppen ismerjük a törököt és az éppen a magyarra hasonlít bizonyos tulajdonságok alapján. Általános tendencia az is, hogy a gyakori, fontos dolgokat jelentő morfémák rövidek, és ez még jobban növeli az egybeesésük valószínűségét, hiszen minél kevesebb hangból állnak, annál nagyobb az esély, hogy egy véges készletből ugyanazok kerülnek bele.

Köszönet a segítségért Dr. Kálmán László nyelvésznek.

2020. április 25., szombat

Miért tártaros spanyolul a tatárok neve?

Angolul és franciául Tatars, németül Tataren, olaszul Tatari, oroszul татáры [tatárü] – csak hogy néhány ismertebb nyelvet említsünk –, törökül és saját nyelvükön tatarlar,
spanyolul és portugálul azonban rtaros.
Na de mit keres ott az első [r]? – Még mielőtt belemennénk a részletekbe, gyorsan tisztázzuk, hogy a tatárok megnevezést kétféle népcsoportra használják: egyrészt azokra a mongol nyelvű történelmi törzsekre, akik a középkorban betörtek Európába („tatárjárás”), másrészt egy török nyelvű mai népcsoportra, akik többségében az Oroszországhoz tartozó Tatárföld területén, valamint kisebb lélekszámban máshol is élnek, főleg Közép-Ázsiában és Kelet-Európában, pl. a Krím-félszigeten (ők a krími tatárok). E kettősség valószínűleg onnan eredeztethető, hogy a középkorban mindenféle törzset neveztek így, akik a mongol birodalom fennhatósága alá tartoztak, függetlenül a nyelvüktől.

Kazan, Tatárföld (Forrás: Pixabay.com, CC0)

Maga a tatar szó valószínűleg mongol eredetű, és arab-perzsa közvetítéssel kerülhetett az európai nyelvekbe. A tartar- tőváltozat kialakulásáról azonban a középkori latin – vagyis valamelyik újlatin nyelvváltozat (talán a francia) – tehet! A latinban ugyanis létezett egy Tártarus név (ez a görög Τάρταρος, Tártaros átvétele), amely átvitt vagy költői értelemben ’pokol’ jelentésű volt. (Végső forrása nem tisztázott – egy legenda szerint a görög Tartessos név torzulása.) S mivel a tatar szónak nem volt semmi értelme az akkori beszélők számára, ám ismerős volt nekik a latin Tártarus, ezért így kezdték hívni a tatárokat. Az ilyen változást népetimológiának vagy szóértelmesítésnek nevezzük.

Ezt az alakot őrizte meg a spanyol és a portugál. A tartar- tőváltozat létezik egyébként a többi nyelvben is, de ebben az értelemben régiesnek számít, és inkább az etimológiát tükröző tatar- tövet használják. A franciában a Tatars szó kifejezetten a mai tatárokra, míg a Tartares történelmi kontextusban, a népvándorláskori mongol és tatár törzsek összefoglaló neveként használatos.


Tatár popzene

Plusz érdekesség, hogy ugyanezt az alakváltozatot találjuk a tartármártás (franciául sauce tartare, spanyolul salsa tártara) szóban – amely tehát valójában ’tatármártás’ – és a tatárbifsztek francia nevében (steak tartare) is. Hogy ezeknek az ételeknek mennyi közük van valójában a (történelmi) tatárokhoz, az nem teljesen világos. Az egyik feltételezés szerint nevükben a ta(r)tár- átvitt értelemben a barbárokra (középkori germánok) utal, vagyis jelentése ’durva, vad’; egy másik szerint pedig a Keletről Európába hozott különböző ételkészítési szokásokkal (húsok, kolbászok, zsírok, sajtok, szószok stb.) lehet kapcsolatban, amelyekre nagy hatással volt a mongol-török kultúra.

A kiegészítésekért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

2020. március 7., szombat

Mi köze a karanténnak a negyvenhez?

A koronavírussal kapcsolatban gyakran hallhatjuk, olvashatjuk mostanában a karantén kifejezést. A magyar hangalak, persze, egy átlagembernek semmit sem árul el a szó eredetéről. Na és az angol quarantine? Hát, nagyon ez sem, legalábbis azok számára, akik csak angolul tudnak a magyaron kívül. Viszont aki tanult valamelyik újlatin nyelven, mondjuk olaszul vagy spanyolul, annak már nagyon is árulkodó lehet a quarantina [kʷarantína] vagy a cuarentena [kʷarenténa]. (A kiejtés átírásában az ékezet a szóhangsúlyt jelöli, nem pedig a magánhangzó hosszúságát.)

(Forrás: Pixabay.com)

Aki ezek után úgy gondolja, hogy e szavaknak bármi közük is lehet a quaranta [kʷaránta], illetve cuarenta [kʷarénta] (< régi quaraenta < lat. QUADRAGINTA, amely a beszélt nyelvben valahogy úgy hangzott, hogy [kʷarajínta]) ’negyven’ számnévhez, bizony jól gondolja! A quarantina, cuarentena ugyanis ennek névszói származéka, melynek eredeti jelentése egyszerűen ’negyvenes’. (Megjegyzendő, hogy a mai olasz quarantina szót továbbra is csak matematikai értelemben használják, míg a ’karantén’ jelentésben ennek hangalaki változata, a quarantena használatos.)

(Forrás: Pixabay.com)

Na jó, és akkor mégis mi köze van a karanténnak a negyvenesekhez? Nos, természetesen nem a negyvenévesekkel van összefüggésben, hanem a negyven nappal. A középkori Velencében ugyanis az volt a szokásrend, hogy a fertőző járvány sújtotta területekről érkező hajókat 40 napig tartották vesztegzár alatt távol a kikötőktől. Maga a kifejezés tehát az olaszból terjedt el ebben a jelentésben. A magyarba – a hangalakjából következően – vélhetően a francia quarantaine [kærãtén] közvetítette.*

__________
* Téves az a magyarázat, mely szerint a karantén az olasz quaranta giorni ’negyven nap’ kifejezésből származik.

2020. március 5., csütörtök

Megzenésítették a koronavírus elleni védekezést!

Mister Cumbia – kinek becsületes neve Iván Montemayor – egy Egyesült Államokban élő mexikói zenész, aki úgy hirdeti magát Facebook-oldalán, mint El Rey de las Cumbias Virales, azaz „A Virális Cumbiák Királya”. (A cumbia, aki esetleg még nem hallott volna róla, eredetileg Kolumbiából származó páros ütemű tánc, amely egész Latin-Amerikában rendkívül népszerű.) Kihasználva az alkalmat, dalt készített a koronavírusról, pontosabban a megelőzése érdekében javasolt teendőkről. A címe egyszerűen La cumbia del coronavirus, vagyis „Cumbia a koronavírusról”, és megjelenése óta – nevéhez híven – a vírusnál is jobban terjed a latin-amerikai világhálón.


A dalt hamar magukévá tették kórházi ápolók is, akiknek egy csoportja még koreográfiát is készített rá, hangsúlyozva a gyakori kézmosás jelentőségét mint a megelőzés egyik legfontosabb elemét. A zeneszám megvásárolható a Google Play szolgáltatáson keresztül. (Ha kíváncsi vagy a dalszövegre és magyar fordítására, görgess lejjebb!)

La cumbia del coronavirus

¡Y volvió el sabor con Mister Cumbia, con la cumbia del coronavirus!
S újra itt az élvezet Mister Cumbiával és a koronavírus-cumbiával!

Todo el mundo está espantado con una enfermedad
Se llama el coronavirus y es una alarma mundial
Se dice que nació en China, varios muertos hay por allá
Hay que ponernos atentos, nos tenemos que cuidar


Az egész világ rémült egy betegség miatt
A neve koronavírus és világméretű a fenyegetés miatta
Azt mondják, Kínában született, arrafelé sok halott van
Észnél kell lennünk, vigyáznunk kell magunkra


Para ponernos las pilas, pa’eso hice esta canción
No todo en la vida es meme, como la cumbia del avión
Lo mejor es prevenirnos, unos datos dejo yo
Todos debemos cuidarnos, pongan mucha atención


Hogy összeszedjük magunkat, azért csináltam ezt a dalt
Nem minden mém az életben, mint a repülőgépes cumbia
A legjobb a megelőzés számunkra, hagyok én itt néhány adatot
Mindannyian vigyáznunk kell magunkra, figyeljetek ide nagyon


Coronavirus, coronavirus
Lávense las manos, háganlo seguido
Coronavirus, coronavirus
Pónganse las pilas en lugares concurridos


Koronavírus, koronavírus
Mossátok a kezeteket, tegyétek minél sűrűbben
Koronavírus, koronavírus
Legyetek résen a zsúfolt helyeken


Coronavirus, coronavirus
No se toquen la cara, evítenlo, amigos
Coronavirus, coronavirus
Usen desinfectante, ese es muy efectivo


Koronavírus, koronavírus
Ne érjetek az arcotokhoz, kerüljétek el, barátok
Koronavírus, koronavírus
Használjatok fertőtlenítőt, az nagyon hatásos


[Partes ad lib.]

¡Y este es el Rey de las Cumbias Virales, Mister Cumbia!
S ez itt a Virális Cumbiák Királya, Mister Cumbia!

¡Y viene más sabor! Pero, ¡comparte la rola pa’que
más razas se pongan las pilas con el coronavirus!
¡Y viene el sabor: eh, eh, ea, ea! ¡Hoy nomás ese cumbión!


És még több élvezet! Na de oszd meg a cuccot, hogy
minél több ismerős felkészüljön a koronavírusra!
S jön az érzés: hej, hej! Ma csak ez a jó kis cumbia!


Fordítás: © El Mexicano
Utolsó frissítés: 2020.03.28.

2020. február 29., szombat

Spanyol anyanyelvűek gyakori helyesírási hibái

A homonímiát (és egy ragozási hibát) kihasználó spanyol szóvicc
Régen már volt egy hasonló cikk ebben a témában. Annak helyébe hivatott lépni ez, rendszerezett, összeszedettebb formában.

Mindannyian követünk el helyesírási hibákat. A helyesírási szabályozás sokszor túl bonyolult és következetlen, nem tanítják vagy tanuljuk meg alaposan, meg egyébként sem mindent írunk úgy, ahogy mondunk, ezért aztán sokan úgy írnak, ahogy megszokták. Amit pedig megszoktunk, azon már utólag nagyon nehéz változtatni – legfőképpen, ha a hiba a rendszerben van. Ez alól a spanyol ajkúak sem kivételek. Leginkább a latin-amerikaiak szenvednek meg a helyesírással, mert kevesebb beszédhangot használnak, mint az európai spanyolok, méghozzá éppen az egyik leggyakoribb beszédhangot, az [sz]-t is érinti ez a probléma.

Biztos, hogy még ő is hibázik a saját nyelvén... (A kép illusztráció. Forrás: Pixabay.com)

Az itt tárgyalt helyesírási hibák két főbb típusba sorolhatóak. Az egyik a szótévesztés, melynek oka a homonímia (spanyolul homonimia vagy homofonía), vagyis az azonos hangzású, de eltérő eredetű vagy jelentésű kifejezések. Ezek csak írásban különböznek egymástól, mint pl. tubo ’cső’ és tuvo (→tener) ’volt/lett neki’. (Magyar párhuzam pl. a folyt és fojt alakok.) A másik típusba sorolom az összes többi helytelenül írt kifejezést (pl. iba helyett *hiva vagy conmigo helyett *con migo), vagyis amikor a leírt forma helyesírási szempontból nem létezik (ezek legtöbbjét alacsony iskolázottságú beszélők követik el). A tévesztések jellemzően az alábbi „mumusok” köré csoportosulnak:
  B/V; S/C/Z; LL/Y/I; G/J; H? Szóhatárok!?
A nyelvtanulóknak – főleg a kötetlen, internetes kommunikációban – megnehezíthetik a dolgát a spanyol helyesírási hibák, ezért az alábbiakban összeszedtük azokat a homonímiából adódó tévesztéseket, amelyek írásban a leggyakrabban előfordulnak. (Aki nagyon profi spanyolos, ugorja át ezt a részt és görgessen le a videóig!) Az ugyanúgy hangzó kifejezések perjellel elválasztva szerepelnek, utána pedig szögletes zárójelek között a kiejtés magyaros átírása. (Az átírásban az [a] = rövid á hang, az éles ékezet [´] a hangsúlyos magánhangzót jelöli.)
  • a / ah / ha [a]: az első elöljárószó (’-nak/nek, -ba/be, -ra/re, tárgyeset jele stb.’), a középső indulatszó (’Á!’), az utolsó pedig az haber (< lat. HABĒRE) segédige egyes szám harmadik személyű nem személytelen alakja a kijelentő mód jelen idejében.
  • ahí / ay / hay [aí], [ái̯]: bár az első (’ott’) a sztenderd változatokban hangsúlyos [i]-vel ejtődik, egyes kifejezésekben (pl. ahí va [ái̯vá] ’nahát!’) ez hangsúlytalanná válhat. A második indulatszó (’haj!, jaj!’), a harmadik az haber segédige egyes szám harmadik személyű személytelen alakja kijelentő mód jelen időben (’előfordul, van [vmi vhol]’).
  • a ver / haber [avér]: talán a legsűrűbben előforduló tévesztés az anyanyelvi beszélőknél, iskolázottságtól függetlenül, az utóbbi írása az előbbi helyett. Az első egy kifejezés: ’lássuk!, hadd nézzem!, na!’; a második egy segédige (’van’). Ez az eset rendkívül jól szemlélteti, hogy a nyelvben – vagyis a beszélők fejében – nem működik semmiféle „elemző logika”, hiszen ha így lenne, nem követnének el ilyen hibákat.
  • dondequiera / donde quiera [dondeki̯éra]: az egybeírás-különírás szabályai sem csak a magyaroknak nagy mumusok; ugyanígy vannak ezzel a spanyol anyanyelvűek is. Az első kifejezés egy határozatlan névmás ’akárhol, bárhol’ jelentésben (pl. dondequiera que vayas ’bármerre is jársz’); az utóbbi jelentése ’ahol akar(ja)/kívánja’. Nem nehéz őket összekeverni, hiszen etimológiailag a két kifejezés ugyanaz, vagyis a donde ’ahol’ vonatkozó névmásból és a querer kötőmódú alakjából áll össze. (Plusz érdekesség, hogy ugyanígy van a magyarban is: az akár- előtag az akar igéből származik.)
  • echo, echa, echas / hecho, hecha, hechas [écso, écsa, écsasz]: az első három az echar (< lat. IACTĀRE) ’dob, hajít, vet stb.’ ige ragozott alakjai, a második három pedig az hacer (< lat. FÁCERE) participio-formái: ’(meg)csinált’ (< lat. FACTU). Megjegyzendő, hogy az előbbi főnévi igeneveként előfordul még a helytelen *hechar írásmód is.
  • halla / haya [ájja]: a yeísta – [j]–[lʲ] megkülönböztetést nem használó – beszélők gyakori hibája a kettő felcserélése. Az első az hallar (< lat. AFFLĀRE) ’(fel)lel, talál’ ige kijelentő mód egyes szám harmadik vagy felszólító mód egyes szám második személyű alakja, míg az utóbbi az haber segédige kötőmód jelen idejének egyes szám első (< lat. HÁBEAM) vagy harmadik (< lat. HÁBEAT) személyű formája.
  • has / haz [ász]: latin-amerikai beszélők egyik legjellemzőbb hibája e két igealak összekeverése. Mindkettő egyes szám második személyű, de az első az haber segédigéé a kijelentő mód jelen idejében, a második az hacer felszólító módú alakja (’csinálj!, tégy!’). És csak halkan jegyzem meg, hogy létezik még as is mint az ’ász’ jelentésű hímnemű főnév.
  • por qué / porqué / porque / por que [porké], [porke]: az eddigiektől eltérően ezek azonos eredetű kifejezések, melyek jelentésárnyalattól függően eltérően írandóak (persze teljesen konvencionális, önkényes alapon). Az első kérdőszó, ’miért?’ jelentéssel és ezt ebben a használatban különírni rendeli a helyesírás; a második az ebből képzett hímnemű főnév, ’[valami] miértje, oka’ jelentéssel. Érdekes jelenség, hogy e kettőt nemcsak írásban, hanem „nyelvtanilag” is nagyon gyakran összemossák a beszélők oly módon, hogy a kérdőszó elé névelőt tesznek (pl. No entiendo el por qué ocurre eso ’Nem értem, miért történik ez’ – ahelyett, hogy No entiendo por qué ocurre eso vagy No entiendo el porqué de eso). A harmadik alakot hangsúlytalanul használják vonatkozó névmásként (’mert’), amelyet ilyenkor egybe kell(ene) írni. A negyedik változat pedig a por elöljárószó que szócskával alkotott kombinációja (’amiért, amelyért’, [vonzatként] ’azért/arra, hogy’), szintén hangsúlytalan kifejezés (pl. Este es el motivo por [el] que te llamé ’Ez az oka, amiért hívtalak’; Nos confesó su preocupación por que los niños pudieran enfermar ’Beismerte nekünk aggodalmát aziránt, hogy a gyerekek megbetegedhetnek’).
  • tubo / tuvo [túvo]: az első főnév (’cső’), a második a tener (< lat. TENĒRE) ’birtokol, neki van’ ige kijelentő mód egyszerű befejezett múlt idejének egyes szám harmadik személyű alakja: ’neki volt/lett’. Tekintve, hogy az utóbbi jelentés sokkal gyakoribb a beszédben, helyette szokták tévedésből a *tubo alakot írni – talán az hubo (→haber) mintájára (ahonnét egyébként az analógiás -uv- perfectum-tőelem is származik).
  • va a ser / va a hacer [bászér]: mindkettő közeli jövőt kifejező körülíró szerkezet: ’lesz’, illetve ’csinálni fog’ vagy (természeti jelenséget kifejező főnévvel) ’lesz’. Szintén sokszor előfordul a va a ver ’látni fog’ és a va a haber ’lesz’ [vmi vhol] összekeverése (lásd fentebb). Elég „divatos” hiba még az ilyen körülírásokból a va utáni a elöljárószó elhagyása, pl. *va ser, *va hacer, *va estar stb. – ezek a kifejezések helyesírásilag nem léteznek.
  • valla / vaya [bájja]: szintén a yeísta beszélők tévesztése. Az első szó főnév (< lat. VALLA), jelentése ’deszkakerítés, palánk’, illetőleg ’hirdetőtábla’ (valla publicitaria). A második az erősen rendhagyó ir (< lat. ĪRE) ige kötőmód jelen idejének egyes szám első vagy harmadik személyű alakja, amelyek történetileg a rokon értelmű latin VÁDERE ’megy’ ige folytatói (VADAM, VADAT). Az utóbbit indulatszóként is használják: ¡vaya! = ’no(csak)!’
  • ves / vez [bész]: az első a ver (< régi veer < lat. VĬDĒRE) ’lát’ ige kijelentő mód jelen idejének egyes szám második személyű alakja (’látod’), az utóbbi pedig egy nőnemű „segédfőnév”, amely alkalmat vagy többszörözést fejez ki (< lat. VĬCE(M), VĬCES; pl. a la vez ’egyszerre’, tres veces ’háromszor’, de vez en cuando ’olykor-olykor’, érase una vez ’volt egyszer’, [mesék kezdetén] ’egyszer volt, hol nem volt’).
A másik típusba tartozó hibákról nem írnék listát, mert sosem érnék a végére – egészen biztosak lehetünk abban, hogy mindent, amit le lehet írni rosszul (és még azt is, amit nem), valahol, valakik már leírták rosszul. (Ennél szomorúbb azonban, hogy eddig nem sikerült egyetlen olyan spanyol nyelvű oktatóvideót sem találnom a témában, amelyben ne lenne helyesírási hiba vagy félrebeszélés, mint pl. hogy „az hecho az haber ige alakja”.) Ehelyett egy sokkal szórakoztatóbb videót választottam, amely összegyűjti a legszellemesebb (vagy legsajnálatosabb?) spanyol helyesírási hibákat, főként kézzel írt feliratok, hirdetések fotóival. És persze a készítője sem hazudtolta meg a valóságot, mert rögtön a felvezető-figyelmeztető dián sikerült is egy-két helyesírási hibát elejtenie („audio visual”, „a sido”), de ezt most nézzük el neki!


Néhány gyöngyszemet (a klasszikus „bendo varato” és hasonlókon kívül) azért kigyűjtöttem:
  • abrido – nem kifejezetten helyesírási hiba (az abierto nehezen hallható ekként félre);
  • a mitac de precio – végül is, ha már valamit nem ejtünk a szó végén, tök mindegy, milyen betűt írunk oda, nem? Biztos az írásleckéket is féláron (a mitad de precio) vette. Ez a hiba csak azért különös, mert egyetlen szó végén sincs -c a spanyolban (nem számítva néhány hangutánzó szót, mint a clic, tic-tac és hasonlók);
  • axistan al programa – tipikus hiperkorrekció: a felirat szerzője olyan nyelvjárást használhat, ahol az x magánhangzók között is [sz]-nek hangzik, ezért attól tartva, hogy elszúrja, a bonyolultabb megoldást választotta (épp ezért szúrta el) az asistan helyett;
  • correptor – a sors fintora, hogy pont egy elvétett felirattal árulják a hibajavító-tollat, pedig milyen remek marketingfogás lehetne! A [kt] ~ [pt] váltakozás egyébként gyakori a nyelvekben (vö. lat. OCTO > román opt ’nyolc’), amit a nyelvészek azzal magyaráznak, hogy az ilyen mássalhangzócsoportok első hangja nem jól artikulált, nehezen különböztethető meg;
  • pro y vida és servicio y gienico – ilyenkor tényleg nem csoda, ha nagyon nem akaródzik megérteni, mit akart írni az a szerencsétlen (prohibida, servicio higiénico). Az ilyen hibák csak erősítik azt, hogy a beszélt nyelvben nem nagyon értelmezhető a szó fogalma;
  • sejuridad – igen, ez esetben a j nem is ugyanazt a hangot jelölné, mint a g (bár tény, hogy magánhangzók között gyors beszédben csak a zöngében térnek el), de itt ez sem számított, fő a biztonság (seguridad). Érdekes, azt meg tudta, hogy van egy -d a végén.
  • selbesa – sebaj, legalább a magánhangzók stimmelnek! Talán túl sok sört (cerveza) ivott, mielőtt leírta, de az is lehet, hogy mégsem eleget. Az elvétett feliratból két következtetést vonhatunk le. Egyfelől egyértelmű, hogy seseo-s nyelvváltozatot használ az elkövetője. Másrészt délspanyol nyelvjárást, ahol a szótag végi [l] és [r] hangok semlegesülnek vagy az előbbi (lambdacizmus), vagy az utóbbi javára (rotacizmus), de azt nem tudhatjuk, hogy ez esetben a kiejtést tükröző írásmódról vagy hiperkorrekcióról van-e szó.
Mindezek után a spanyolt idegen nyelvként tanulóknak, használóknak egyet lehet csak tanácsolni, ha egy rossz helyesírású spanyol ajkúval hozza össze őket a sors: olvassák fel összefüggően, helyes hangsúlyozással a látott (hibásan leírt) szöveget, elvonatkoztatva az írásmódtól. Ha ezt megfogadják, könnyebben rájönnek, hogy spanyol anyanyelvű ismerősük mit akart leírni. És akkor az írásjelek, ékezetek használatáról még szó sem esett, pedig hát egyáltalán nem mindegy, hogy pl. Tu hijo come bien (’A fiad rendesen eszik’) vagy Tú, hijo, ¡come bien! (’Te, fiam, egyél rendesen!’), ugyebár...