2017. március 18., szombat

¡Chao, es(c)lavos! – Szlávok és rabszolgák

Római rabszolganő filmen (Lesley-Ann Brandt)
Az talán nem lesz túl nagy meglepetés a kedves olvasóknak, hogy a spanyol esclavo, -va ’rabszolga(nő)’ és eslavo, -va ’szláv’ szavak ugyanarról a tőről fakadnak – de nem is ez az érdekes, hanem az, hogy melyik volt előbb és hogyan alakult ki belőle a másik jelentés. Lássuk, mit is mond erről a DRAE esclavo szócikkének etimológiai megjegyzése:
Del lat. mediev. sclavus, este del gr. bizant. σκλάβος sklábos, der. regres. de σκλαβηνός sklabēnós; propiamente ’eslavo’, y este del eslavo slovĕninŭ, nombre que se daba a sí mismo el pueblo eslavo, que fue víctima de la esclavitud en el Oriente medieval.
Vagyis a ’rabszolga’ „a középkori latin sclavus-ból jön, ez a bizánci görög szklávosz-ból [a bizánci görög kiejtést a magyar olvasatnak megfelelően adjuk vissza; az ékezet hangsúlyt jelöl – a szerk.], amely a szklavinósz-ból keletkezett elvonással; tulajdonképpen ’szláv’, ez pedig a szláv slovĕninŭ-ból, ahogy a szláv nép nevezte magát, amely a rabszolgaság áldozata lett a középkori Keleten”. Nagyjából ugyanez szerepel más etimológiai forrásokban is.

Szegény szlávokat tehát gyakran keletre hurcolták rabszolgáknak, amely olyannyira jellemző lehetett a középkorban, hogy ma ebből származik sok olyan európai nyelv ’rabszolga’ jelentésű szava is, melynek a görög vagy a latin volt a forrása (így többek között – francia közvetítéssel – az angol slave is). Miért is érdekes ez? Nos, az egyáltalán nem ritka a népneveknél, hogy eredetileg valamilyen emberi tulajdonságot, foglalkozást, sőt, társadalmi státuszt jelentettek; de itt éppen fordítva történt: egy nép nevéből lett társadalmi státuszt jelölő szó.

A két alakváltozat (ti. a lat. Slavus és sclavus), illetve a nekik köszönhető jelentéshasadás oka a görögben keresendő: a görögöknek valamiért gondot okozott a szókezdő [szl-] mássalhangzócsoport kiejtése, ezért „megtámogatták” egy zárhanggal, amely [k] formájában szúródott be. (Hasonló – bár nem egészen ugyanilyen jellegű – hangváltozás a már többször is emlegetett spanyol [mn] > [mr] > [mbr] is, pl. NŌMĬNE > nomne > nomre > nombre ’név’).

A teljesség igénye nélkül... (Forrás: El Mexicano)

A végére hagytam viszont a dolog legizgalmasabb részét, amit talán nem is sejtenek az olvasók. A latin sclavus az olasz köznyelvbe schiavo [szkjávo] alakban került be, de a velencei megfelelője s-ciavo [szcsávo] vagy s-ciao [szcsáo], amelyet régen a s-ciao vostro ’szolgálatára’ üdvözlőformulában használtak. Ez aztán ciao alakra egyszerűsödött, amelyet ma már nem csak az olaszok használnak mint bizalmas köszönést (találkozáskor és búcsúzáskor egyaránt), hanem szinte az egész világon ismerik. Természetesen a spanyol nyelvterületen is használatos (az olasszal ellentétben csak búcsúzáskor!) a bizalmas nyelvben: Dél-Amerika országaiban (Kolumbia és Venezuela kivételével), továbbá Guatemalában és Puerto Ricóban chau, máshol chao formában.

A segítségért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

2017. március 11., szombat

Érdekes eredetű spanyol szavak, amire nem is gondolnál!

(Forrás: Profesores de ELE – Facebook)
A nyelvek változása során talán a szavak jelentésének változása a legszembetűnőbb – az újlatin nyelvek beszélői elsősorban ezért nem értenék meg a klasszikus latin szövegeket külön tanulás nélkül, és ugyanígy a mai görögök sem az ógörögöket.

A jelentésváltozás egyik leggyakoribb módja a jelentésátvitel: sok szót átvitt értelemben is használnak, végül pedig az átvitt értelmű jelentése állandósul. Ez megtörténhet például azért, mert az a dolog, amelyet a szó eredetileg jelölt, időközben elavulttá vált, kikopott a használatból, így ma másra használják ugyanazt (pl. latin LAPIS ’kő’ > spanyol lápiz ’ceruza’).

Éppen ezért rengeteg szóról, amelyeket teljesen természetesen használunk a mindennapi életben, el sem tudnánk ma már képzelni, hogy miből születtek és eredetileg mit jelentettek – sőt, eléggé meglepődnénk rajta! Következzen most egy garantáltan érdekes kis válogatás ilyen spanyol szavakból, az oktatási infografikákat készítő Lápiz de ELE jóvoltából.

Compañeros (társak): akik ’ugyanazon a kenyéren osztoznak’

Gondoltad volna, hogy a compañía ’társaság’, compañero ’(munka-/osztály-)társ’ főnevekben a con és a pan ’kenyér’ szavak bújnak meg? Ha esetleg ez megfordult már a fantáziádban, akkor beletrafáltál! Mindkét szó forrása a régi spanyol compaña, amely a beszélt latin *COMPÁNĬA ’ugyanazon a kenyéren osztozók’ jelentésű szóból származik.

Bombón: cukorka, ami ’jó, jó’

A kedvelt csokoládéféleség neve, amely magyarul is hasonló, a francia gyereknyelvi bon, bon – azaz ’jó, jó’, vagyis „nagyon finom” – kifejezésből jön, bár az infografika szerint a franciák eredetileg nem csokoládéra, hanem cukorkára mondták.

Propina (borravaló): ’az iváshoz, valaki egészségére’

A propina ’borravaló’ az azonos latin főnév átvétele, ahol a propinare ige származéka. Ez a latin ige viszont a görögből ered, amely eredetileg azt jelentette: ’elsőként inni valakinek az egészségére’, majd ’inni adni’. Innen vált a jelentése később ’adomány, ajándék’-ká, amely a felszolgálónak jár.

Pedante (tudálékos): a gyerekeket ’gyalog elkísérő’ tanító

A pedante ’tudálékos, pedáns’ olasz jövevényszó a spanyolban. Az olaszban a művelt eredetű pedagogo ’pedagógus, tanító’ és az eredetileg ’gyalogkatona’ jelentésű pedante kereszteződése, amelyet a tanítókra kezdtek használni arra asszociálva, hogy mindenhova gyalogosan kísérik a kisiskolásokat.

Músculo (izom): ’kisegér’

Meg fogsz lepődni, de az ’izom’ jelentésű latin jövevényszó, a músculo eredetileg a latin MŪS, MŪRE(M) ’egér’ (innen a régi spanyol mur ’egér’ is, amely már csak a – ma már nem felismerhető – murciélago ’denevér’ összetételben található meg) kicsinyítő képzős változata: ’kisegér, egérke’. Az infografika szerint ez onnan ered, hogy a megfeszített izmok a rómaiakat egérformára emlékeztették. Ugyanezen szó beszélt nyelv útján örökölt duplikátuma a muslo ’comb’ főnév is.

Kisegér helyett kis hörcsög – de izmos!

Cantimplora (kulacs): ami ’sírva énekel’

Nem biztos, hogy minden spanyolosnak ismerős lesz ez a ’kulacs, fémkanna’ jelentésű szó (én nem ismertem), története viszont annál izgalmasabb! A spanyolban katalán jövevényszó, ahol eredetileg cantiplora volt, amely a canta i plora ’énekel és sír’ kifejezés összevonódása: a régi fémkulacsok hangját ehhez hasonlították, amikor öntötték belőlük a vizet. Az -m- az implorar – katalánul ejtve [implurá] – ’könyörög, esedezik’ ige hatására kerülhetett a szóba.

Merienda (uzsonna): a ’kiérdemelt étel’

Az ’uzsonna’ jelentésű szó a latin MERĔNDA szabályos folytója a spanyolban, amely a MERĒRE (vö. sp. merecer) ’megérdemel’ ige jövő idejű szenvedő („beálló”) melléknévi igenevének nőnemű alakjából származik – azaz ’kiérdemelendő’. Az infografika szerint onnan ered az elnevezés, hogy az uzsonnát először katonáknak osztották délután, akik megszolgáltak érte.

Jamón (sonka): ’láb, comb’

Spanyolország híres sonkájáról még az is tudhatja, hogy a jamón jelentése ’sonka’, aki egyébként nem beszél spanyolul. Francia jövevényszó, a jambon [zsãbõ] átvétele, amely a franciában a jambe [zsãbö] ’láb(szár)’ főnév „nagyító képzővel” ellátott származéka. A francia szó a kései latin GAMBA ’csülök’ főnévből jön, ahonnan – olasz közvetítéssel – a régi spanyol gamba is. (A szó végső forrása vitatott, ahogy az is, hogy a mai spanyol gamba ’garnélarák’ főnévnek van-e köze hozzá.)

Recordar (emlékszik): ’újra átjárja a szívet’

Bizony, az ’emlékszik, felidéz’ jelentésű spanyol recordar (recuerdo, recordé, recordado) ige a corazón ’szív’ főnévvel rokon, hiszen mindkettő ugyanazt a latin CŎRD- tövet rejti magában. Azonban ez történetileg nem a szerelemmel van összefüggésben, mielőtt még így gondolnánk: régen ugyanis azt hitték, hogy az emlékezés központja (is) a szív, és nem az elme – mint az infografika is jelzi.

Una mariposa en una flor – Pillangó egy virágon

+1. Mariposa (pillangó): ’Mari leszáll és megpihen’

S végül következzen egy ráadás, amely nem szerepel az ábrán! Ha a mariposa ’pillangó’ szó hallatán a María név jutna eszedbe, nem tévedtél: e spanyol főnév forrása nem más, mint a María, pósate ’María, pihenj meg (= szállj le)’ kifejezés, melynek gyökere mediterrán gyerekmondókákban és népdalokban leledzik. A posar(se) ige tehát itt nem a mai ’modellt áll, pózol’ jelentésében szerepel, hanem a régi spanyol ’megpihen [út közben]’ értelemben használatos (< lat. PAUSĀRE).

2017. március 4., szombat

Minek a spanyolba olyan sok igeidő?

A spanyolban nagyon sok igeidő van, mindenki tudja, meg is szenvednek vele rendesen mindazok, akik idegen nyelvként használják vagy tanulják. Persze ezzel a spanyol nincs egyedül, sok más újlatin, illetve indoeurópai nyelvben is hasonló a helyzet – ami nyilván nem lehet vigasz, amikor el kell sajátítani a helyes használatukat és tudni kell spontán módon alkalmazni a beszédben.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindig is így volt vagy lesz. Mivel a nyelvek folyamatosan változnak, bármi megváltozhat bennük: a régi spanyolban még több igeidő volt, de ma már nem használják a közvetlen régmúltat (hube amado) és a kötőmód jövő időit (amare, hubiere amado), legfeljebb rögzült kifejezésekben és a jogi nyelvben. De ez számunkra a mai nyelvhasználat szempontjából nem érdekes. A kérdés tehát az, hogy mi a fenének mondjuk négy múlt és két jövő idő egy spanyol anyanyelvűnek, amikor mi is simán elboldogulunk az összesen három magyar igeidőnkkel (amely alaktanilag inkább csak „két és fél”, hiszen a jövő idő körülíró szerkezet).

Tiempo y espacio – Tér és idő

A válasz egyszerű: azért, mert a két nyelv eltérő időviszonyítási rendszereket használ. Mit is jelent ez pontosan? Amíg a magyarban ugyanazzal a három igeidővel (múlt, jövő, jelen) fejezzük ki a szó szoros értelmében vett múlton, jövőn és jelenen kívül az elő-, utó- és egyidejűséget is, a múltban, a jelenben és a jövőben egyaránt, addig a spanyolban – és sok másik nyelvben, ahogy az angolban is – ezek a funkciók szétválnak. Vagyis ha jól számoltunk, ez máris háromszor annyi igeidőt jelentene, ha teljesen „kiegyenlített” lenne a rendszer. (De nem az. Amiért mégis van háromszor annyi igeidő a spanyolban, mint a magyarban, az, hogy a kétféle szemlélet – befejezett és folyamatos – kifejezésére is külön igeidők szolgálnak a múltban, amelyek a magyarban szintén nem különböznek; legfeljebb bizonyos igekötők jelölhetik a befejezett aspektust.)

A spanyol igeidők ábrázolása diagramon. Ha jelenen a beszéd „tágabb” pillanatát értjük, a múlt és a jövő a végtelenbe mutat, vagyis „tágul” (ezt jelképezik a V alakú tengelyek). Látható például az is, hogy a pretérito perfecto compuesto bár a múlt síkjában, a beszéd pillanata előtt helyezkedik el, valójában befejezett jelen idő; míg a jelen idő egy kicsit a jövőbe is „benyúlik”, mivel kifejezheti azt is. (Forrás: El Mexicano)

Nézzünk egy gyakorlati példát is. Vegyük az Azt mondta, hogy jönni fog mondatot, amelynek spanyol megfelelője Dijo que vendría. Mivel egy múltban elhangzott mondatot idézünk indirekt módon, a magyar és a spanyol főmondatban is múlt idő szerepel. A magyar mellékmondatban jövő időt használunk. Ám igazából itt nem jövőt fejezünk ki vele, mert az csak a jelenhez képest értelmezhető, hanem utóidejűséget. A magyarban ez rendben is van, mert a jövő idő mindkettőt kifejezheti. A spanyolban már nincs így: a futuro kizárólag jövőt (értsd: a jelenhez viszonyított jövőt) fejezhet ki, ezért az utóidejűségre egy másik igeidőt vesznek igénybe. Ez pedig nem más, mint a condicional simple, amely – éppen e funkciója miatt – a Bello-féle nyelvtanban a pospretérito (kb. ’utómúlt’) nevet is viseli. A vendría helyett állhat még az iba a venir körülírás is, melyben az ir folyamatos múltja a főnévi igenévvel szintén utóidejűséget fejez ki. (Történetileg a condicional is egy pontosan ugyanilyen jellegű körülírásban gyökerezik: amaría < amar [hab]ía ’szeretnem vala’ – „úgy volt, hogy szeretek”.)

Valahogy így lehetne ábrázolni a magyar igeidőket ugyanezen a diagramon. A jelen átnyúlik a múltba és a jövőbe is, mivel minden idősíkon kifejezhet egyidejűséget; ugyanígy a múlt átlóg a jövőbe is, mert ott is jelölhet előidejűséget, illetve a jövő a múltból indul, ahol szintén jelölhet utóidejűséget. (Forrás: El Mexicano)

Az már más kérdés, hogy a gyakorlatban sok az olyan határeset, amikor ingadozás figyelhető meg, és az igeidő-egyeztetés – latin szakkifejezéssel consecutio temporum – nem „kötelező” érvényű. Például az Apenas {había publicado | publiqué} mi nuevo artículo en Facebook, ya tuve 50 «me gusta» ’Épphogy kiposztoltam a Facebookra az új cikkemet, máris 50 kedvelésem lett’ (hogyne, álmodik a nyomor) értelmezhető alárendelő mondatként is, amelyben a régmúlt előidejűséget fejez ki; de lehet úgy is érteni, hogy mellérendelő mondat egymás utáni eseményekkel, így használható az egyszerű befejezett múlt idő is. Abban a mondatban, hogy Recibí la carta que me {escribiste | habías escrito} ’Megkaptam a levelet, amit írtál nekem’, logikailag meghatározott az események sorrendje (nyilván nem kaphattam meg előbb a levelet, mint ahogy megírtad), ezért a régmúlt itt sem kötelező a mellékmondatban – használata azt hangsúlyozná, hogy a vártnál jóval később ért célba az a levél.

S végül van egy olyan speciális eset is, amikor a múltban elhangzott állítás a jelenben is fennállhat, ezért nem kötelező a consecutio temporum: pl. Dijo hace unos meses que está embarazada ’Azt mondta néhány hónapja, hogy terhes [most is az]’. Ezt a jelenséget a spanyol szakirodalom doble acceso, azaz „kettős hozzáférés” néven ismeri, arra utalva, hogy az adott cselekvés/állapot nem csak az eredeti közlés pillanatában, hanem még a jelenben is megvalósulhat. Azonban ugyanez a mondat értelemszerűen már nem lenne helyes, ha meses helyett años szerepelne benne – ilyenkor már elkerülhetetlen az igeidő-egyeztetés: Dijo hace unos años que estaba embarazada.

A segítségért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.