2016. december 3., szombat

Magyar deszka, angol íróasztal és spanyol lemez

Merész vállalkozásba kezdünk! Magyar deszkából angol íróasztalt faragunk – vagy inkább az angol íróasztalt szedjük szét magyar deszkákra –, miközben kiderül, hogy mégiscsak a spanyolok állnak a legközelebb az igazsághoz, és végül is erről az egészről egyedül a rómaiak tehetnek, habár a görögök nélkül ők sem jutottak volna túl messzire.

Az olvasók már sejthetik, hogy megint etimológiai kérdésekről lesz szó, és amilyen szeszélyes a nyelvtörténet, megszokhattuk, hogy amikor éppen nagyon viccesnek tűnne különböző dolgok összeboronálása, akkor az lehet, hogy maga a valóság, ellenben ha a kapcsolat éppen szembeötlő volna, az gyakran nem több puszta véletlennél. Hát akkor fogjuk a fűrészt, és lássunk neki!

A deszka sok mindenre alkalmas...

A deszka főnév valamelyik szláv nyelvből került a magyarba (vö. horvát/szerb daska ~ deska, szlovák doska, orosz доска [doszka] ’deszka, tábla’), amelynek legközelebbi forrása az ősszláv *dъska (az ъ egy nagyon rövid, u-szerű magánhangzónak felel meg) ’asztal, deszka, tábla’ (vö. ószláv dъska, ugyanaz). Az ősszlávban viszont germán kölcsönzés – és máris közelebb kerültünk az angolhoz!

S mivel ez a cikk is íróasztalnál született, egyből nagyon gyanússá vált nekünk az angol desk szó. Nem véletlenül, hiszen az angolban a középkori latin desca a közvetlen forrása, amely a latin discus ’korong, tányér’ folytatója, valamely újlatin nyelvváltozaton keresztül. Bár az íróasztalt nem kifejezetten szokás evésre használni, ha már szóba került a tányér, rögtön eszünkbe juthat róla az angol dish is. Ennek forrása ugyancsak a latin discus, ám ezúttal az ősgermán *disk- tövön keresztül – ez utóbbi került át az ősszlávba is. És persze ott van még a disc (brit) vagy disk (US) ’lemez [adathordozó]’ is, amely már modern latin átvétel, valószínűleg a francia disque közvetítésével.

(Forrás: El Mexicano)

Eljutottunk tehát a magyar, az angol és a szláv alakok legközelebbi közös őséhez, a latin discus-hoz, amelyből a spanyol disco ’korong, lemez’ is származik. De itt még nincs vége, mert a latin az ógörög δίσκος [diszkosz] ’hajítókorong’ szóból kölcsönözte, abban pedig a δικεῖν [dikeín] ’dob, hajít’ igéből képzett főnév. (Az ige végső forrása minden bizonnyal egy indoeurópai *deik- ’(meg)mutat’ tő; ugyaninnen a latin DĪCĔRE > spanyol decir ’mond’ ige is.) Vagyis az eredeti ’korong’ jelentésből először feltehetően ’kerek asztal’ lett, majd innen bármilyen ’asztal’ vagy ’tábla’, és végül ’deszka’, illetve a másik szálon ’(hang)lemez, korong’. Az eredeti jelentést tehát a spanyol őrizte meg leginkább.

Felhasznált források

  • Coromines, Joan (1963): Breve diccionario etimológico de la lengua castellana, 3.ª ed., 195.
  • Harper, Douglas (2001–2016): Online Etymology Dictionary
  • Wikiszótár angol és francia nyelven
  • Zaicz Gábor (2006, főszerk.): Etimológiai szótár, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 142.
A lektorálásért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

17 megjegyzés:

  1. Érdekes, hogy az angolban milyen sokféle forrásból került át a szó, más-más jelentéssel.
    És a magyar diszkó? Bár én sose jártam diszkóba, vagy disco-ba, nem is tudom, hogyan kéne írni... Ez ugyanígy lehet pl. az angolban is, mert egy 80-as évekbeli szám címe is ez: D.I.S.C.O.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem ma már inkább az lenne érdekes, ha valamilyen szó nem létezne az angolban (is). :)
      A diszkó a discot(h)eca (tkp. ’lemeztár’) rövidülése – gondolom onnan, hogy amikor elterjedt a 80-as években, akkor még ún. zenegépekről nyomták (a működési elvét biztos ismered). Spanyolul is van ilyen jelentése, viszont nőnemű: (la) disco – ebből is látszik, hogy azért, mert discoteca.

      Törlés
  2. >> Vagyis az eredeti ’korong’ jelentésből először feltehetően ’kerek asztal’ lett <<

    Ehhez adalék Tacitus De origine et situ Germanorum c. művének 22. részéből: „Lauti cibum capiunt: separatae singulis sedes et sua cuique mensa” ’A megmosakodottak étkezéshez fognak: mindegyiküknek külön ülőhelye és kinek-kinek saját étkezőasztala [van]’. Ilyen módon a germánok étkezőasztala voltaképp egy lábakkal ellátott étkezőtál volt, és ez szolgálhatott a hasonlóságon alapuló jelentésátvitel alapjául, amely mind a német Tisch ’asztal’, mind az angol dish ’tál, edény, csésze, tányér’ szavak mai értelmét magyarázza.

    A germán koncepció (a longobárdokon, frankokon keresztül) alakította ki a latin discus szót szabályszerűen folytató olasz desco* ’asztal, pad, pult, zsámoly’, ófrancia deis, dois ’asztal’ jelentéseit. Tekintve, hogy a rövid latin ĭ hang újlatin folytatása zárt e, a spanyol disco, csakúgy mint a francia disque, olasz disco mot savant-nak, tudós újrakölcsönzésnek tűnik a latinból mind a hangalakot, mind a jelentést tekintve. — Vö. hasonlóhoz germán *friskaz ’friss’ → vulg. lat *friscus → ol. fresco, fr. frais (ófr. freis, frois), sp. fresco.

    * Rendszerint az olasz desco szó visszalatinosítására vezetik vissza a cikkben említett középkori desca szót.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük a hasznos adalékot!

      Tekintve, hogy a rövid latin ĭ hang újlatin folytatása zárt e, a spanyol disco, csakúgy mint a francia disque, olasz disco mot savant-nak, tudós újrakölcsönzésnek tűnik

      Egészen pontosan 1580-ból datált az első írásbeli előfordulása Coromines szerint a sp. disco szónak, és ő is átvételnek jelzi („tom. del lat. [...]” azaz tomada del latín – nagyjából a 15. századtól egyébként is már csak jövevényszavakról lehet beszélni).

      Mindamellett vannak ez alól az általad említett hangtörvény alól ritka kivételek, persze valamennyi esetben magyarázhatóak analógiával vagy fonetikai kontextussal; ld. sĭne > sin – a várt *sen helyett, talán a nĕc > régi nin (ma ni) hatására – vagy pl. secŭndum > según ~ segundo – itt valószínűleg a nazális záróhatásával kell számolnunk (de ugyanígy az olaszban, pl. ĭlle > il, viszont dē > di, vö. a szabályos sp. el, de alakokkal).

      Rendszerint az olasz desco szó visszalatinosítására vezetik vissza a cikkben említett középkori desca szót.

      Úgy rémlik, valamelyik forrás inkább az okcitánból származtatja – bár ennek igazából nincs is jelentősége.

      Törlés
  3. A deszka, csak azért, mert ők is használják a szavat, nem kerülhetett a szlávból a magyarba, mert az e magas hangrendű magánhangzó. Ha a szlávból vettük volna át, ugyanúgy mondanánk mint ők.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valószínűleg a horvát-szerb volt a közvetlen átadó nyelv, amelyben deska.

      Törlés
    2. Ez kizárt, főleg, hogy a cirill betűs szó esetében is keményjel van a d után. (ahogy a cikkben szerepel) Nem szláv átvétel.

      Törlés
    3. Mondtam már: te abban hiszel, amiben akarsz. De ez a tényeken és a történeti adatokon nem fog változtatni.

      Törlés
  4. Nem létezik olyan történelmi adat sem tény, ami alátámasztaná a deszka szó szlávból való átvételét a magyarba. A saját blogodon viszont azt írsz ami jól esik.
    Tény viszont, hogy a szlávok nem tudnak olyat mondani, hogy deszka (legfeljebb nagyon erős magyar behatásra), ugyanis ha e betű állna a d után, akkor az lágyítaná a d-t, és azt mondanák "gyeszka". A másik lehetőség, hogy keményen mondják, akkor viszont "doszka".
    A magyarnak egyikkel sincs problémája, szláv átvétel esetén vagy azt mondanánk "gyeszka" vagy azt hogy "doszka". De nem így van.
    Mivel te elvileg spanyol nyelvvel foglalkozol ezen a blogon, adok neked egy történelmi tényekkel sokkal jobban alátámasztható tippet, amihez a spanyoloknak tevőleges közük van: a "csokoládé" (véletlenül a szlávok is ugyanígy mondják, de nem áll rá a szájuk a szó végi e-re a d után). Nyilván komolytalan lenne azt állítani, hogy ez is a szlávból került volna a magyarba a 9-10 sz-ban :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Értem, tehát amiről te nem tudsz, mert nem néztél utána, az nem létezik. Nem rossz megoldás! :)

      Amit utána írsz, az megint nem igaz. Valóban néhány szláv nyelvre jellemző az efféle palatalizáció, pl. az oroszra, de a többire nem. A cseh, lengyel és szlovén deska kiejtése is [deszka] és nem *[gyeszka] (ha pedig nem hiszed, hallgasd meg). Na látod, ez valóban tény, és még ellenőrizheted is az állításomat!

      A csokoládé német jövevényszó a magyarban (talán ez magyarázza a [d]-s ejtést), a spanyol terjesztette el, viszont a végső forrása feltehetően az azték xoko atl ’keserű víz’.

      Törlés
    2. Nem a csokolé szó eredete a kérdés, hanem, hogy a szlávok is ugyanúgy monják... Gyakorlatilag ugyanaz a képlet, mint a deszka esetében, mégis más megoldást kényszerítettek rád a történelmi tények :-) pedig lefogadom, ezt is szivesen származtatnád a szlávból

      Törlés
    3. De ez nem kívánságműsor kérdése, ezt értsd már meg... én is nálam sokkal okosabb emberek által írt szakkönyvekből, szótárakból, adatbázisokból dolgozom, amit leírok, nem én találom ki, mert nekem úgy tetszik... :) Én pedig nem fogok vitatkozni egy szakemberek által készített etimológiai szótárral vagy egy nyelvtörténeti adatbázissal, miért tenném? Szóval itt nem az a kérdés, hogy én mit csinálnék szívesen, hanem az, hogy a tudományos források mit mondanak adott témában.

      Nekem is nyilván vannak személyes preferenciáim, véleményem sok mindenről, de vitatkozni vagy nem egyetérteni csak olyan dologgal lehet, ami nem bizonyított vagy már nem is bizonyítható. Amit az adatok igazolnak (vagy éppen kizárnak), ott már nem kérdés, hogy egyetértek-e vele vagy sem – mondhatom, hogy nem, legfeljebb bolondnak néznek.

      Ha pl. azt mondanád, hogy nem értesz egyet azzal az elmélettel, hogy a spanyol [f] > [h] > 0 hangváltozás baszk kölcsönhatás eredménye, akkor ez teljesen rendben lenne, mert erre valóban nincs semmilyen egyértelmű bizonyíték és még a nyelvészek is vitatkoznak rajta. A deszka eredetén viszont nincs mit vitatni.

      Törlés
    4. >> Tény viszont, hogy a szlávok nem tudnak olyat mondani, hogy deszka (legfeljebb nagyon erős magyar behatásra), ugyanis ha e betű állna a d után, akkor az lágyítaná a d-t, és azt mondanák "gyeszka". <<

      Az ún. jerhelyettesítő e, ami éppen az ószláv kemény ъ helyén található, a szláv nyelvek többségében nem okoz lágyulást. A csehben, lengyelben és az ukránban pl. helyesírásilag is elkülönül a kemény e a lágyító (cseh) ě, (lengyel) ie, ill. (ukrán) є betűktől. A csehben szemben áll a /gyej/ ejtésű děj ’történés’ és a /dej/ ejtésű dej ’adj’ szó.

      Ezen túlmenően a délszláv nyelvekben minden -de- hangkapcsolatban megkeményedett a d. Sokszor kemény d-t találunk eredeti szláv szavak esetén a csehben is, pl. den /den/ ’nap’, devět /devjet/ ’9’.

      Továbbá a magyar történetileg az érintett hangkapcsolatot akkor is keményen vette át a szlovákból, ha ott lágy gye- lenne a rendes ejtése, amint ezt az olyan családnevek példázzák, mint a Dedinszky, Pozderka, Szádeczky stb.

      Ugyanakkor, ha közvetlen átvételt feltételeznénk pl. az olasz desco alakból, akkor a magyarban /sz/ hang helyett /s/ lenne, ld. olasz mascara, maschera → magyar maskara, vö. még egres, lugas, saláta, spárga. Latin átvétel esetén ugyanígy, de még a magánhangzók és a szóvég is más lenne, mivel a várt forma *diskos alakú lenne.

      Ui. A szláv čokoláda végén nem azért nem találunk -e-t, mert ne tudnák kimondani, hanem azért, mert a szláv nyelvekben a főnevek végének kötött hangalakja van, hogy ragozni lehessen őket. A német (osztrák) kvargli is ezért lett a szlovákban kvargľa alakú, holott az eredeti alakot is ki tudják mondani, mert vannak ilyen ragozott firmák, pl. ku kvargli ’kvarglihoz’. Szlovákul egyénként ugyanígy k čokoláde ’csokoládéhoz’ van kemény d-vel. — Az általános nyelvészeti konszenzus, amely a magyar deszka szót egyértelműen szláv eredetűnek tartja, a csokoládé esetén fel sem vetette a szláv közvetítést. Ezért nem volt jó az ellenpéldád, hiszen itt könnyű disztingválni annak, aki járatos az összehasonlító nyelvészetben.

      Törlés
    5. Addendum:

      Vannak olyan szláv szavak, amelyeknek ragozáskor két jelentősen eltérő töve volt. Ilyen pl. a szlovák česť /cseszty/ ’becsület, tisztelet’, amelynek birtokos esetű alakja cti /ctyi/. Ez utóbbi az etimológiailag korrektebb čsti /cs-sz-tyi/ egyszerűsödött ejtésű formája. Ennek az az oka, hogy a jerek (a redukált ь, ъ magánhangzók) a rákövetkező szótagtól függően az ún. Havlík-törvénynek megfelelően vagy eltűntek (kiestek), vagy teljes értékű magánhangzóvá (a legtöbbször e-vé) lettek, más szóval vokalizálódtak. Adott esetben a česť alakban vokalizálódott a jer, a cti esetén pedig kiesett.

      Sok ilyen kéttövű szó keletkezett a szláv nyelvekben, de ezeket az analógia többnyire mára eltűntette, úgy hogy az egyszerűbb (vagy gyakoribb) tőforma általánosult.

      A szláv deska is ilyen két tövű volt. A lengyelben a XV. sz.-ig mutatható ki a desk- kezdetű tőváltozat mellett a ck- kezdetű is. Ez utóbbi a *dsk- egyszerűsödése. Az orosz доска /doszka/ mellett máig van nyelvjárási цka /cka/. Az alsószorb deska mellett a közeli rokon felsőszorbban cka van s í. t. Ezzel elegendően demonstrálható, hogy a mai szláv alakok belső fejlődéssel keletkeztek az ősszláv formából (ahol ógermán átvétel lehet).

      A magyarban a deszka szó a XV. sz. közepén jelenik meg, oda az e-ző kaj-horvátból vagy a nyugat-szlovákból kerülhetett (ezekben deska alak van kemény d-vel). A XVI. sz. közepén a magyarban a dozka /doszka/ forma is adatolható, ez párhuzamos átvétel a középszlovák doska alakból. (Mint írtam fentebb, ha a szlávtól eltérő lenne a közvetítő nyelv, akkor a magyar szó kiejtése más lenne.)

      Törlés
    6. Az olasz jövevényszavak esetében a magyar [s]-sel való ejtést északolasz átadással szokták magyarázni, ti. az észak-olaszországi újlatin változatokban apikális az /sz/ (ahogy az északi spanyolban is, legkifejezettebben Baszkföldön és Navarrában), amit a magyar anyanyelvűek inkább [s]-nek hallanak. (Van olyan elmélet, mely szerint a latinban is így ejthették már, de régiónként eltérő mértékben.)

      Törlés
  5. Nincs is ezzel semmi gond, ha náladnál okosabb emberek írásaira hivatkozol, de nem árt figyelembe venni, hogy valaha például az asztrológusok és az alkimisták is átlagon felül művelt, "egyetemi végzettségű" okos emberek voltak (még mai értelemben véve is okosak), valamint a mi korunk, egyetemeken is oktatott, elismert áltudományainak művelői (teológia, politológia, nyelvészet.. stb.) is nagyon okos, esetenként több diplomás, doktori, egyházi címekkel és egyéb tudományos fokozatokkal megtűzdelt egyének. Ettől még a megállapításaik tudományossága mindenképpen vitatható. A tanulság legljebb annyi, hogy minden kornak megvannak a maga preferált áltudományai. Ezen a téren nincs és nem is várható fejlődés. De.. az autoritásra való hivatkozás még az egzakt tudományok területén sem érv egy adott tétel helyességére vagy hamisságára vonatkozóan (nem is beszélve az ilyen szófejtegetésekről).
    Láthatod, hogy a szláv átvétel csak addig működik, amíg nem merülnek fel kétséget kizáró történelmi tények (így addig ezek az okos emberek is legfeljebb csak az ujjukból szopták amit állítanak, ami kényelmesen védhető, mert nincs az állításra bizonyíték se pro se kontra, nem lehet matematikai képletekkel levezetni... ők meg ugye diplomás okos emberek, sőt a tanáraik is azok voltak az adott diszciplina területén). Elég némi autoritás, némi rétorikai bűvészkedés néhány esetre szabott mondvacsinált tétellel, feldiszítve némi - bennfentes - tudományos benyomást keltő terminus technicus-szal, miegymás... és működik a dolog.
    Azután, amint látod, ha felmerül egy, már történelmileg is kétséget kizáróan alátámasztható nyelvi jelenség, kiderül, hogy nem a szláv átvétel az a mechanizmus, ami a magyar és a szláv nyelvben is ugyanolyan hangalakú szó megjelenését indukálja. Ez a lényeg. Semmi tudományos okunk nincs magunkévá tenni azt a hittételt, miszerint kevéssel előtte ez másképp lett volna (leszámítva az autoritásokba vetett hitet, ami viszont nem tudományos érv). Ugyanilyen történelmi tény miatt nem lehet levezetni a kilométert az ógörögből, pedig nyelvészetileg milyen szépen működik. Pihenésképpen szórakoztató követni ezeket a nyelvészeti fejtegetéseket, mint ahogy a horoszkópokat is :) További jó munkát kívánok neked

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha ilyen szórakoztató az általad áltudományosnak vélt „nyelvészeti fejtegetések”-et olvasni. Legalább mi is jót szórakozunk a hozzászólásaidon. Nem tagadom, néha kell ez is! ;)

      Törlés

A hozzászóláshoz – a kéretlen megjegyzések (spam) és a névtelenséggel való visszaélés elkerülése érdekében – regisztrált azonosító szükséges a listából választható szolgáltatások valamelyikénél.