2016. augusztus 20., szombat

Egy kísérlet tanulságai

Korábban már olvashattunk arról, hogy a hangsúlyos szótagi (eredetileg rövid) latin nyílt [o] – IPA [ɔ] – a spanyolban ue [u̯ɛ] kettőshangzóként folytatódott, és hogy ez a változás feltehetően milyen okokra vezethető vissza. Ezzel kapcsolatosan merült fel egy érdekes fonetikai kísérlet ötlete, amely azt hivatott igazolni, hogy ez fordítva is működhet. A nyelvészek megnyugtatására előrebocsátom, hogy nem egy laboratóriumi körülmények között végzett, minden tudományos elvárást kielégítő kísérletről van szó (ez nem is volt cél, és e keretek között kivitelezhetetlen), hanem tényleg csak egy gondolatébresztő ötletről.

Az ún. percepciós fonetika a beszélt nyelvet nem a hangképzés (artikuláció), hanem a hallás, a beszédhangok érzékelése (percepció), tehát a hallgató oldaláról közelíti meg: vagyis az ember az anyanyelv (vagy akár egy idegen nyelv) megtanulása során miként hallja a környezetében lévő beszélők által képzett hangokat. A hangváltozásoknak többek között az is az egyik oka, hogy a nyelv generációkon keresztül történő átadása során „nem halljuk tökéletesen” a beszédhangok képzési mozzanatait, ezért nem tudjuk pontosan ugyanúgy ejteni őket, ahogy az előző generációk.

A kép csak illusztráció (Forrás: El Mexicano / Fondox / Wikimedia Commons, Apache Lincense)

A kísérletben részt vevőknek az volt a feladata, hogy az első benyomásukra hagyatkozva írjanak le kiejtés szerint egy hallott spanyol szót, amely hangsúlyos szótagi ue diftongust tartalmazott (természetesen a résztvevők ezt nem tudták előre). Fontos volt, hogy lehetőleg olyanok vegyenek részt a vizsgálatban, akik nem tanultak spanyolul, azaz ne tudják, hogy a szó hogy van leírva – a legideálisabb nyilván az lett volna, ha még azt sem tudják, milyen nyelvű szót hallanak. (A résztvevők mindegyike magyar anyanyelvű volt.)

A kísérleti alanyok egyik része a muerte [ˈmu̯ɛr.te] ’halál’, másik része pedig a fuerte [ˈfu̯ɛr.te] ’erős’ szót kapta (a szóválasztás egyébként teljesen véletlenszerűen történt, így a jelentésüknek a kísérlet szempontjából semmi jelentősége nem volt), három-három, különböző területekről származó anyanyelvi beszélőtől. Az eredmények az alábbiakban foglalhatóak össze.

Mindjárt az első érdekesség, hogy azok közül, akiknek a muerte szó jutott, csak azok hallották bele a [u̯ɛ] kettőshangzót, akik – nagy valószínűséggel – ismerték az írásmódját és a jelentését, tehát már találkoztak vele előtte. Mindenki más vagy (nyílt) [o]-t vagy [oa]~[u̯a]-t, illetve [oe]-t vélt hallani a diftongus helyén. Ebből a szempontból erre a szóra nagyjából azonos eredmények születtek.

A másik csoportban, akik a fuerte szót kapták, már változatosabb volt a kép. Itt már többen hallottak a hangsúlyos szótagban [ɛ] hangot, illetve [u̯ɛ] diftongust, de szintén legalább fele arányban voltak, akik [o]-t hallottak (a három közül legalább egy beszélőnél), és érkezett egy olyan megoldás is, aki a [u̯ɛ] helyén [ö]-t is hallott. S bár nem a mássalhangzók érzékelése képezte a vizsgálat tárgyát, meglepő és érdekes, hogy az alanyok közül feltűnően sokan [kv-] ~ [hv-] ~ [pv-] hangoknak hallották a szókezdő [fu̯-] csoportot (bár ez valószínűleg a felvétel minőségének köszönhető), valamint az is, hogy a [t]-t elég sokan hallották [d]-nek ebben a szóban.

Sokan meg tudták állapítani azt is, hogy a szavak végén zárt [e] hallható: ezt magyar é-nek írták át. Az alábbiakban minden kedves olvasó meghallgathatja a kísérletben is felhasznált három-három felvételt (zárójelben a beszélő származásával) és eldöntheti maga is, hogy pontosan mit hall.

(Kolumbia) (Mexikó)
(Spanyolország, Kanári-szigetek) (Spanyolország, Valencia)
(Spanyolország, Madrid) (Kolumbia)

Összegezve az eddigieket, a kísérlet eredményeiből kétféle tanulság vonható le. Az egyik, hogy az íráskép, illetőleg a szó előzetes ismerete egyértelműen befolyásolja azt, hogy milyen hangokat „hallunk bele”. A másik pedig, hogy a [u̯ɛ] diftongus simán hallható (nyíló) [o]-szerűen, vagyis pontosan annak, ami a gyökereiben volt is: e két hang között tehát elég nagy a fonetikai „átjárhatóság”.

A kérdés már csak az, hogy a ue kezdetben valóban csak egy nyíló [o]-t volt-e hivatott jelölni (és csak később, az írásbeliség hatására kezdték el [u̯ɛ]-nek is ejteni); vagy pedig a nyíló [o]-ba az adott latin nyelvjárás beszélői valóban a [u̯ɛ] diftongust „hallották bele”, és ezért rögzült így az íráshagyományban.

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani minden kedves ismerősnek és kollégának, aki részt vett a kísérletben és ezzel hozzájárult e cikk megszületéséhez.

2 megjegyzés:

  1. Üdv Mexicano!

    "(és csak később, az írásbeliség hatására kezdték el [u̯ɛ]-nek is ejteni)"

    Még csak egy hónapos ez a cikk...

    Visszaolvastam a hivatkozott cikkedet, hogy mire is gondolhatsz, és hát nekem ez nagyon valószínűtlen forgatókönyvnek tűnik ez az 'utánozzuk az írásképet'-dolog. Ez felnőtt fejjel, tudatosan működik így, nem pedig amikor a nyelvet a gyerek megtanulja, vagy akár felnőttként is, de végiggondolás nélkül használja. Gondoljunk arra, hogy diftongusok simán változnak, eltolódnak, monoftongizálódnak (ahogy bármi egyéb hang is változik) az írástól tök függetlenül. Olyan nyelvekben is, amiket évszázadok óta írnak.
    Ugyanakkor egy olyan kis és egységes nyelvterületen is, mint a magyar, vannak különbségek abban, hogy bizonyos hangok diftongizálódnak-e, vagy nem, illetve ha igen, akkor hogyan - miközben csak egyféle írási hagyomány van már jóideje, és az szinte semmilyen diftongust nem ismer.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem sem a legvalószínűbb (bár arra határozottan emlékszem, hogy olvastam valamilyen (szak?)irodalomban ilyesfajta feltételezést is).

      Annál is inkább, mert nem a spanyol az egyetlen, ahol ue lett az [ɔ], hanem a dalmátban, a rétorománban és néhány délolasz nyelvjárásban is. A kölcsönhatás-elméletek hívei szerint az eredetileg ott beszélt nyelv(ek) hatása, mert nem tudták kiejteni az [ɔ] hangot – de itt jön a kérdések sora, hogy miért, az ibérek ki tudták? (katalán), az etruszkok ki tudták? (olasz) stb.

      Törlés

A hozzászóláshoz regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával. Tájékoztatunk, hogy a 30 napnál régebbi cikkekhez írt megjegyzések – a spamek kiszűrése érdekében – előzetes jóváhagyás után válnak láthatóvá.