2015. április 30., csütörtök

Csak úgy tűnt, hogy szerelem...

Több olvasó is jelezte már korábban is, hogy szeretne még több dalszöveg-fordításos cikket. Nos, íme a ráadás. Néhány napja jelent ugyanis meg a népszerű mexikói énekesnő, Thalía legújabb videoklipje az Amore mío című albumához, a Solo parecía amor. Kihasználva ezt a remek alkalmat, itt meg is tekinthető a videó, alatta pedig a dal szövege és magyar fordítása olvasható.

A szenvedélyes, kissé rockos ballada egyébként José Luis Roma és Armando Ávila szerzeménye, s mint a címe is árulkodik róla, egy szerelmi csalódásról szól. A részletek pedig kiderülnek a szövegből. Jó szórakozást (és tanulást) hozzá, illetve kellemes hosszú hétvégét minden kedves olvasónak!


Solo parecía amor
(José Luis Roma – Armando Ávila)


¿Qué haces ahí?
Pensé que había quedado claro
Yo no soy para ti
Tú te ibas a ir


Mit csinálsz ott?
Azt hittem, világos volt
Én nem vagyok neked való
Te már elmenni készültél

¡Vete de aquí!
No entiendo qué estás buscando
De qué me estás hablando
Si hace poco decías que ya no sentías nada por mí


Menj el innen!
Nem értem, mit keresel
Miről beszélsz nekem
Ha nemrég mondtad, hogy irántam már semmit nem érzel

Olvídalo, no me importa tu explicación
Y por favor, no menciones la palabra «amor»
Eso nunca sucedió


Felejtsd el, nem érdekel a magyarázatod
És kérlek, ne említsd a „szerelem” szót
Az sosem történt meg

Porque solo parecía amor
Solo se veía, sabía y se sentía como amor
Podía sentirse en el aire eso que al final me confundió


Mert csak úgy tűnt, hogy szerelem
Csak úgy látszott, ízlett és érződött, mint szerelem
Lehetett érezni a levegőben azt, ami a végén összezavart engem

Porque solo parecía amor
No insistas, no pienso escuchar, ya no hables, no
No digas más tonterías, no tiene caso, no
Porque solo parecía amor


Mert csak úgy tűnt, hogy szerelem
Ne ragaszkodj, nem akarom hallani, már ne beszélj, ne
Ne mondj több zagyvaságot, nincs értelme, ne
Mert csak úgy tűnt, hogy szerelem

Dime que sí
Que sí vas a cumplir el trato
No volverás a insistir
Vas a dejarme vivir


Mondd, hogy igen
Hogy igen, betartod a megállapodást
Nem kezdesz újra ragaszkodni
Hagyni fogsz engem élni

Olvídalo, no me importa tu explicación
Y por favor, no menciones la palabra «amor»
Eso nunca sucedió


Felejtsd el, nem érdekel a magyarázatod
És kérlek, ne említsd a „szerelem” szót
Az sosem történt meg

Porque solo parecía amor
Solo se veía, sabía y se sentía como amor
Podía sentirse en el aire eso que al final me confundió


Mert csak úgy tűnt, hogy szerelem
Csak úgy látszott, ízlett és érződött, mint szerelem
Lehetett érezni a levegőben azt, ami a végén összezavart engem

Porque solo parecía amor
No insistas, no pienso escuchar, ya no hables, no
Fue una copia barata tan parecida
Que te creyó mi alma, mi mente, mi gente
Todo el mundo se lo creyó


Mert csak úgy tűnt, hogy szerelem
Ne ragaszkodj, nem akarom hallani, már ne beszélj, ne
Egy olcsó másolat volt, oly hasonló
Amit neked elhitt a lelkem, az eszem és az emberek
Az egész világ elhitte

Porque solo parecía amor
Solo se veía, sabía y se sentía como amor
Actuaste tan bien que mi aliento, mi piel y mi cuerpo te creyó


Mert csak úgy tűnt, hogy szerelem
Csak úgy látszott, ízlett és érződött, mint szerelem
Olyan jól színészkedtél, hogy a leheletem, a bőröm és a testem elhitte neked

Porque solo parecía amor
No insistas, no pienso escuchar, ya no hables, no
No digas más tonterías, no tiene caso, no
Porque solo parecía amor


Mert csak úgy tűnt, hogy szerelem
Ne ragaszkodj, nem akarom hallani, már ne beszélj, ne
Ne mondj több zagyvaságot, nincs értelme, ne
Mert csak úgy tűnt, hogy szerelem

(Fordítás: © El Mexicano)

A dal reklámja

2015. április 19., vasárnap

José Miguel csónakja – mivel is van megrakva?

Ezennel ismét a rejtélyes múltú hegyvidéki és halásznép, a baszkok földjére látogatunk – akik leginkább arról híresek, hogy Nyugat-Európa egyetlen nem indoeurópai nyelvét beszélik.

Nem meglepő az sem, hogy népdalaik többsége vagy a hegyekről, vagy pedig a halászatról szól. Az egyik leghíresebb népdaluk, a Joxe Migelen batela, azaz „José Miguel csónakja” című habanera éppen az utóbbiról. Nyelvi érdekessége, hogy több ott élő gyakori halfaj neve is szerepel benne, amit eléggé nehézkes magyarra fordítani, mivel itt nem elterjedtek.

Puerto de Bermeo, Vizcaya (Bizkaia) – Baszkföld, Spanyolország (Forrás: Wikimedia Commons, CC)

Az állat- és növényneveknél amúgy is nagy káosz uralkodik, tudniillik a köznyelv sok esetben ugyanazzal a névvel illett több (tucat) eltérő – nem is feltétlenül közeli rokon – fajt, de az sem kevésbé gyakori, hogy ugyanannak a fajnak van számos neve. A dalban is szereplő besugo (baszkul bixigua) például nem kevesebb mint 12 halfaj neve a spanyol nyelvű Wikipédia szerint (úgy tűnik, elsősorban a vörösdurbincsot nevezik így), viszont a chicharro (txitxarrua) és a verdel (berdela) – mely nevet a hátán lévő zöldes csíkokról kapta – megfelelője is egyaránt a makréla magyarul – legalábbis ha nem akarjuk nagyon túlbonyolítani a dolgot.

A fülbemászó dal alább hallgatható meg az Oskorri (jelentése egyébként ’Vörös égbolt’) nevű baszk folklóregyüttes előadásában, bizkaiai dialektusban. Szövege és spanyol, valamint az utóbbi alapján készült magyar fordítása pedig a lejátszó alatt olvasható.


(Ha nem jól olvasható a szöveg, kattints rá a nagyobb mérethez!)

2015. április 18., szombat

Honnan jön a muchacho?

Gyerek-bástyák – Magasság 2426 m” (La Palma, Kanári-szigetek)
(Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)
Akik nem tudnak spanyolul, azok is biztosan hallották már ezt a szót, és talán rögtön meg is jegyezték vicces hangzása miatt – mondhatni, szinte már a spanyol nyelv egyik jelképévé vált az idegen ajkúak számára. Valószínűleg a jelentését is sokan tudják: a muchacho, -cha annyi mint ’fiú, srác’, illetve nőnemben ’lány, csaj’, a többes számú muchachos pedig ’gyerekek’-et is jelent. De vajon honnan jön ez a szó, amely egyedül a spanyolban található meg?

Habár a története elég jól visszakövethető, a végén azért van némi bizonytalanság. Ami biztos, az az, hogy régebbi formája a mochacho, -cha, amely pedig nem más, mint a mocho, -cha ’tompa’, illetve ’lenyírt szőrű ~ kopasz (fiatal) állat’ jelentésű melléknévnek az -acho, -cha (< lat. -ÁCĔUM ’-féle, -fajta, -szerű’), ún. nagyító képzővel ellátott változata. Ezek után már csak az a kérdés, hogy honnan jön a mocho. A DRAE szerint az utóbbi bizonytalan eredetű, Coromines azonban úgy véli, hogy a – leginkább a spanyolországi népnyelvben használt (a DRAE szerint szintén bizonytalan eredetű) – mozo, -za ’fiú, ifjú’, illetve ’leány’ szóval hozható összefüggésbe (a becéző, illetve dajkanyelvben a sziszegőhangokat gyakran a ch [cs] váltja fel a spanyolban) és a baszk motz [moc] szóval rokonítja, végső soron pedig mindkettőt hangulatfestő eredetűnek tartja.

S itt következik a csavar, ugyanis L. R. Trask baszknyelv-történész Etymological Dictionary of Basque című baszk etimológiai szótára (amely a szerző halála miatt sajnos a hivatalos kiadásig nem jutott el, így csak egy munkapéldány maradt ránk) szerint a szó a baszkba valamelyik újlatin nyelvből került, és meg is említi a spanyol mocho-val való rokonságát. Végső forrásaként pedig egy nem dokumentált latin *MŬTIUM ’csonka’ alakot jelöl meg – amely az azonos jelentésű klasszikus latin MŬTILUS változata. (Emellett egyes források lehetségesnek tartják a latin MŬSTEUS ’must-’, innen pedig ’ifjú, friss’ melléknévből való származását is, ami kevésbé valószínű, ugyanis régebben – akár a mocho – ’kopasz, lenyírt’ jelentésben volt használatos.)

Tettünk tehát egy kerülőt a baszkon keresztül, de a végső eredmény ugyanaz: a jelek szerint valójában a szó minden eleme a latinból származik. Hasonló formában és jelentésben egyébként több újlatin nyelvben is megtalálható – vö. olasz mozzo, francia mousse [musz], és talán idesorolható a ’hajtincs, copf’ jelentésű román moţ [moc] is (amely a román etimológiai szótárak szerint ismeretlen eredetű).

Felhasznált irodalom

A kiegészítésekért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

2015. április 11., szombat

Mi más grande amigo – helytelen?

A nyelvészek gyakran hangoztatják, hogy azt, hogy mi a helyes, az anyanyelvi beszélők döntik el azáltal, hogy használják. Ha valami nem felel meg bizonyos stilisztikai elvárásoknak vagy egyszerűen csak nem tetszik valakinek, az attól még nem lesz helytelen. Még akkor sem feltétlenül, ha csak ritkán fordul elő. A Facebook egyik spanyolos csoportjában a következő nyelvtani tesztkérdést tettem fel:
Melyik a helyes?
A) mi más gran amigo
B) mi amigo más gran
C) mi más grande amigo
D) mi más grande amigo mío
Bár nem sokan tippeltek, a helyes megoldást senki sem találta el. Annál érdekesebb viszont, hogy az egyik hozzászóló szerint „egyik sem helyes”. Valóban ez lenne a helyzet? Nos, természetesen nem, hiszen ha így lenne, fel sem tettem volna a kérdést – mivel a cél nem a nyelvtanulók félrevezetése volt. Hát akkor mi? Ehhez mélyedjünk el egy kicsit a spanyol melléknevek lelkivilágában!

Mint ismeretes, a spanyolban van néhány olyan melléknév, számnév, névmás és határozószó (együttesen: „melléknévszerű” szó), amelyek rendelkeznek egy rövidebb alakkal is. A melléknevek közül ilyen a bueno, a malo és a grande – speciális esetben még a santo –, a számnevek közül az uno, a ciento, a primero és a tercero, illetve ezek összetételei, a névmások közül az alguno, a ninguno és a cualquiera (és tulajdonképpen a birtokos névmások is, amelyekkel korábban foglalkoztunk), a határozószók közül pedig a mucho, a cuánto / cuanto, a tanto, továbbá a recientemente.

Mi «más grande» amiga...

A sztenderd nyelvben csak hímnemben és egyes számban „rövidül” a bueno, malo, primero, tercero: un buen amigo ’egy jó barát’, un mal día ’egy rossz nap’, el primer encuentro ’az első találkozás’, el tercer año ’a harmadik év’. Egyes nyelvjárásokban, például Mexikóban a primera és a tercera, vagyis a nőnemű alakok is rövidülnek: la primer casa ’az első ház’, la tercer canción ’a harmadik dal’.

Hímnemű, valamint hangsúlyos [a]-val kezdődő nőnemű főnevek előtt rövidül egyes számban az uno és összetételei, beleértve az alguno és ninguno határozatlan névmásokat: un hombre ’egy férfi’, un alma ’egy lélek’, veintiún hombres ’huszonegy férfi’, treinta y un almas ’harmincegy lélek’, algún día ’valamelyik nap’, algún hada ’valamelyik/valamilyen tündér’, ningún libro ’semelyik/semmilyen könyv’, ningún águila ’semmilyen sas’.

A grande melléknév hím- és nőnemű főnév előtt is rövidül egyes számban: un gran amigo / una gran amiga ’egy nagyszerű barát/-nő’; a cualquiera (többes száma cualesquiera) pedig hím- és nőnemű főnév előtt, egyes és többes számban is: cualquier libro ’akármilyen könyv’, cualquier persona ’bármely személy, akárki’, illetve cualesquier libros ’bármilyen könyvek’, cualesquier personas ’bármely személyek, akárkik’.

Különös esetet képez a santo melléknév, valamint a ciento számnév. A santo kizárólag férfinevek előtt rövidül, kivétel a Do- és To- szótaggal kezdődőek: San Andrés ’Szent András’, San Pedro ’Szent Péter’ stb. – de: Santo Domingo ’Szent Domonkos’, Santo Tomás ’Szent Tamás’. A ciento rövid alakja, a cien használható önállóan is, és mindig rövidül főnevek, valamint a mil és millón (millones) számnevek előtt: cien pesos ’száz peso’, cien mil habitantes ’százezer lakos’, cien millones de personas ’százmillió ember’; a teljes alak használatos azonban a többi összetett számnévben, azaz egyesek és tízesek előtt: ciento uno ’százegy’, ciento cincuenta ’százötven’. A ’valahány százalék’ jelentésű kifejezésekben mindkét alak használható: cien(to) por cien(to) ’száz százalék’.

Melyik mikor/hol rövidül? (Forrás: El Mexicano)

A határozószók közül a recientemente ’nemrég, mostanában’ ige vagy igenév előtt recién alakban használatos (amely valójában a reciente ’friss, nem régi’ melléknévből rövidült): recién (ha) llegado ’nemrég érkezett’; a tanto, a cuánto / cuanto és a mucho melléknév és határozószó előtt rövidülnek: tan bellas ’annyira szépek’, ¡Cuán lejos está! (irod.) ’Mennyire messze van!’, muy grande ’nagyon nagy’, muy bien ’nagyon jól’.

Természetesen a fent felsorolt „melléknévszerű” szavak nem rövidülnek, pontosabban a teljes alakjuk használatos, amennyiben a jelzett szó után állnak: un libro bueno ’egy jó könyv’, una casa grande ’egy nagy ház’, el capítulo primero ’az első fejezet/rész’, una persona cualquiera ’egy akárki’ stb. Van azonban egy olyan szabály is, amelyre általában nem szoktak túl sok figyelmet fordítani az oktatásban, ez pedig úgy szól, hogy a grande melléknév nem rövidül, ha fokozva van. A helyes megoldás tehát a C) válasz, a mi más grande amigo (’a legnagyszerűbb barátom’) lett volna.

Persze mint a későbbi hozzászólásokból kiderült, a magát anyanyelvűnek valló hozzászóló azt kifogásolta, hogy ezt a konkrét kifejezést nem szokás használni. Ehhez képest – legalábbis e cikk írásának időpontjában – több ezer találat van rá az interneten, amelyek közt akadnak még irodalmi művek is. Habár ez valóban nem túl sok az anyanyelvi beszélők számához mérten, bőven elég ahhoz, hogy kijelenthessük: a kifejezés nem csupán nyelvtanilag helyes (ami nem is volt kérdés), hanem egyértelmű, hogy vannak, akik használják is, tehát semmilyen értelemben sem lehet helytelennek tekinteni. Végül megjegyezzük, hogy a Spanyol Királyi Akadémia élőnyelvi korpuszában 13 találat van a „mi más grande + főnév”, és 45 a „su más grande + főnév” kifejezésekre, ami egy hiteles korpuszban még csak kevésnek sem mondható. Az pedig, hogy ez kinek nem tetszik, már nem nyelvi kérdés...

A lektorálásért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

2015. április 4., szombat

A spanyol birtokos névmások

Ebben a cikkben a spanyol birtokos melléknevekkel, illetve névmásokkal, és használatukkal ismerkedhetünk meg. Először a magyar, az angol és a spanyol birtokos szerkezetek rendszerét hasonlítjuk össze nagy vonalakban, ezután megnézzük, hogyan értelmezhető a különbség a „birtokos névmás” és a „birtokos eset” között, majd rátérünk a spanyol alakok és használatuk ismertetésére. A legvégén pedig egy érdekességről is szó lesz.

Birtokos névmás a magyarban, az angolban és a spanyolban

Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy a nyelvoktatásban általában „birtokos névmás”-nak neveznek minden olyan szócskát, amely a birtokos személyére utal – azt is, ami szigorúan nézve nem névmás (hanem például determináns vagy melléknév). A magyarban kétféleképpen fejezhetjük ki a birtokos szerkezeteket: birtokos személyjellel, opcionálisan a személyes névmás alanyesetének egyidejű használatával (a házam ~ az én házam), valamint önállóan használt birtokos névmással (Ez a ház az enyém). A magyarban a birtokos szerkezetet minden esetben határozott névelő előzi meg (nem mondhatjuk, hogy *(én) házam, sem azt, hogy *Ez a ház enyém). (Akit pedig nyelvészeti mélységekbe menően is érdekelnének a magyar névmások, annak a kiváló Névmásblog olvasgatását ajánlom.)

Az angolban a birtokos névmásnak kétféle alakja van. A magyar birtokos személyjel szerepét az ún. birtokos determináns tölti be, amely lényegében a birtokos névmás rövidült alakja, és mindig megelőzi a birtokot (my house); a másik pedig az önállóan használt birtokos névmás (The house is mine). A magyarral szemben viszont az angol birtokos szerkezettel sosem használnak határozott névelőt (nincs *the my house, sem *The house is the mine). Az angolban csak a birtokos névmás egyes szám harmadik személyű alakját kell egyeztetni, méghozzá nemben a birtokos személyével (his/her/its, his/hers). A birtokkal egyik alaknál sincs számbeli egyeztetés (my house / my houses, The house is mine / The houses are mine).

A spanyolban az angolhoz hasonlóan kétféle alakja van a birtokos névmásoknak: egy hangsúlytalan vagy „rövid”, amely a birtokot megelőzi (mi casa ’a(z én) házam’), valamint egy hangsúlyos, amely – eltérően a magyartól és az angoltól – nem csak önállóan állhat (Esta casa es mía ’Ez a ház az enyém’), hanem a birtok után is (la casa mía ’az én házam’). Az elsőt, mivel egyúttal a határozott névelő szerepét is betölti, akárcsak az angolban, birtokos determinánsnak, birtokos névelőnek (determinante posesivo) is nevezik, és mivel ez kizárólag a birtokkal állhat, a spanyol szótárak és nyelvtanok birtokos melléknévnek (adjetivo posesivo) hívják; míg az utóbbit birtokos névmásnak (pronombre posesivo).


Este amor es tuyo – Ez a szerelem a tied

Az egyik alapvető különbség tehát a spanyol, illetve a magyar és az angol rendszer között az, hogy a spanyolban a hangsúlyos birtokos névmás nemcsak önállóan, hanem a birtok után is állhat birtokos melléknévként – ebből a szempontból a spanyolban nagyobb a szabadság. További fontos különbség, hogy míg a magyarban minden esetben kötelező a névelőhasználat a birtokos szerkezet előtt és az angolban ezzel szemben egyik alakkal sem használnak névelőt, a spanyolban az önállóan használt birtokos névmás állhat határozott névelővel és nélküle is: Esta casa es (la) mía ’Ez az ház az enyém’. Ebben a mondatban például a különbség a kiemelésben mutatkozik: Esta casa es mía ’Ez az ház az enyém [nem a tied]’ vs. Esta casa es la mía ’Ez a ház az enyém [nem az]’. Az angollal ellentétben a spanyol birtokos névelő és névmás számban és nemben a birtokkal egyeztetődik: tus libros ~ (los) libros tuyos ’a te könyveid’, ¿Esos libros son tuyos? ’Azok a könyvek a tieid?’.

A táblázat röviden összefoglalja a fent leírtakat. (Forrás: El Mexicano)

Birtokos névmás vagy birtokos eset?

Előfordul, főleg angol nyelvű irodalomban, hogy a spanyol birtokos névmást a személyes névmás „birtokos esete”-ként említik. Noha a két kategória nem minden nyelvben különbözik, a spanyolban – az akadémiai nyelvtan szerint legalábbis – nincs a személyes névmásnak birtokos esete. De egyáltalán miről tudjuk eldönteni, hogy birtokos névmással, vagy esettel van-e dolgunk egy nyelvben? Mint írtam, ez nem mindig lehetséges, de azon nyelvekben, ahol mindkettő létezik (pl. a latin: MEI ’irántam’ és MEUS ’enyém’), ott ezek alaktanilag is elkülönülnek, és más-más szerepeket tölthetnek be – a birtokos esetet például nem csak birtokos szerkezetben használhatják.

Hogy legyen mihez hasonlítani, a spanyolban például leginkább a de mí, de ti stb. kifejezéseket lehetne „birtokos eset”-nek tekinteni, mint amilyenek bizonyos elöljárós kifejezésekben fordulnak elő (pl. detrás de mí ’mögöttem’, cerca de ti ’közeledben’ – vö. detrás mío, alrededor suyo).

A birtokos determináns

A spanyol birtokos determinánsok vagy birtokos névelők (amelyek eredetüket tekintve a birtokos névmások rövidült alakjai) hangsúlytalanok és megelőzik a birtokot, illetve a többes szám első és – a csak Spanyolországban használt – második személye kivételével azzal csak számban egyeztetődnek. Nevezik őket hangsúlytalan birtokos névmásoknak és birtokos mellékneveknek is.

(Forrás: El Mexicano)

Ahogy a mellékneveknél megszokhattuk, a birtokos névelő nemben egyeztetett – vagyis a többes szám első és második személyű – alakja személyekre utaló többes számú birtok esetén kizárólag nőkből álló csoportra való utaláskor egyeztetődik nőnemben a birtokkal, minden más esetben a hímnemű alak használatos; tehát a többes számú birtoknál a hímnem valójában inkább jelöletlen nem (a táblázatokban lilával szerepel). Így például a nuestros amigos jelentheti azt, hogy a barátaink csak férfiak, és azt is, hogy férfiak és nők is, sőt, még azt is, ha csak egy férfi van köztük és a többi nő – a nemek aránya tehát nyelvtanilag nem számít a vegyes társaság esetén. Néhány további példa a használatukra: mi libro ’az én könyvem’, tus estudios ’a te tanulmányaid’, su vestido ’az ő ruhája/ruhájuk’, nuestra familia ’a mi családunk’, nuestro coche ’a mi kocsink’, vuestros hermanos ’a ti testvéreitek’, sus amigas ’az ő barátnői(k)’.

A birtokos névmás

A birtokos névmások hangsúlyosak, és állhatnak a birtok után melléknévként, valamint önállóan – valójában csak az utóbbi esetben beszélhetünk igazi névmásokról. A birtokkal minden személyben egyeztetődnek nemben és számban, így egyes és többes számban is két-két alakkal rendelkeznek: egyes számban egy hím-semleges neművel (H-S) és egy nőneművel (N), többes számban pedig egy hímneművel (H) és egy nőneművel (N).

(Forrás: El Mexicano)

A személyekre utaló többes számú birtok esetén történő nembeli egyeztetésre vonatkozóan lásd az előző részben leírtakat. A semlegesnemű egyeztetés szempontjából a birtokos névmás főnevesített melléknévként viselkedik (lo mío ’az enyém’, lo nuestro ’a mienk’ stb.). Az alábbiakban néhány példamondat olvasható a használatukra (hímnem, nőnem, semlegesnem):
  • ¿Ese libro es tuyo? ’Az a könyv a tied?’
  • No, no es mío. Los míos son estos. ’Nem, nem az enyém. Az enyémek ezek.’
  • Esta casa es la nuestra y aquella es la suya. ’Ez a ház a mienk és az ott az övé(ké).’
  • —¿Te gusta correr? —No, la verdad es que no es lo mío. ’Szeretsz futni? – Nem, az az igazság, hogy nem az én műfajom.’ [szó szerint ’nem az enyém’, semlegesnemben]
  • Algún día todo esto será tuyo. ’Egy napon mindez a tied lesz.’ 

A birtokos névmások a megfelelő latin alakok (tárgyesetének) folytatói: mío < *mieo < MĔUM, tuyo < TUUM, suyo < SUUM (az utóbbi kettőben a [j] a cuyo < CUIUM birtokos vonatkozó névmás – lásd lejjebb – analógiás hatására toldódott be), nuestro < NŎSTRUM, vuestro < VŎSTRUM.

A harmadik személyű alakok

Mint a táblázatokban is látható, a birtokos névelő és névmás harmadik személyben nem tesz különbséget a birtokos számában, tehát a su, sus és suyo, suya, suyos, suyas vonatkozhat egyes számú („ő”) és többes számú („ők”) birtokosra is. Hogy mikor melyikkel van dolgunk, az természetesen a szövegkörnyezetből következik. Az alábbi táblázat a harmadik személyű alakok lehetséges jelentéseit mutatja be.

(Forrás: El Mexicano)

A birtokos vonatkozó névmás

A választékos és az írott nyelvben használt cuyo, cuya, cuyos, cuyas ún. birtokos vonatkozó névmás (pronombre relativo posesivo), amely a magyar ’aki(k)nek / amely(ek)nek / aminek a(z) ...’ jelentéseknek felel meg. Hasonló az angol whose névmáshoz, azzal a különbséggel, hogy míg az angolban ez általában csak személyre vonatkozhat, a spanyolban személyre és dologra egyaránt.

Akárcsak a birtokos névmás, a birtokos vonatkozó névmás is a birtokkal (a birtokolt dologgal) egyeztetődik nemben és számban a spanyolban, nem pedig a birtokos személyével. Íme néhány példa a használatára:
  • En un lugar de la Mancha, de cuyo nombre no quiero acordarme. ’Egy helyen La Manchában, amelynek nevére nem akarok emlékezni.’
  • Se trata de una obra cuyas fuentes son harto conocidas. ’Egy olyan műről van szó, amelynek forrásai eléggé ismertek.’
  • ¿Tienes la canción cuya letra me mandaste ayer? ’Megvan neked az a dal, amelynek a szövegét elküldted nekem tegnap?
  • Estas cosas suceden cuando eres una chica cuyos amigos, en su mayoría, son chicos. ’Ezek a dolgok akkor történnek, ha olyan lány vagy, akinek a barátai többségében fiúk.’

A birtokos vonatkozó névmás a latin CUIUS, -A, -UM folytatója, és az újlatin nyelvek közül egyedül a spanyol és a portugál őrizte meg. További érdekesség, hogy a klasszikus latinban egyes számban elvesztette a birtokkal való nembeli egyeztetést – mindhárom nemben az eredetileg hímnemű CUIUS alakot használták. Elképzelhető, hogy a spanyol egyeztetés egy régebbi latin nyelvállapot túlélője, amely már nem került be a klasszikus latin irodalmi nyelvbe.

Összefoglalás

A spanyolban a birtokos névmásoknak kétféle alakja van: egy birtokot megelőző, a határozott névelő szerepét is betöltő hangsúlytalan alak (más néven birtokos névelő vagy melléknév), és egy hangsúlyos alak, amely a birtok után (melléknévként), vagy önállóan állhat a mondatban. (A kétféle alak egybeesik többes szám első és második személyű birtokos esetén.) A birtokos névmás nemben és számban a birtokkal egyeztetődik, nem a birtokos személyével. A birtokot megelőző alak – a birtokos névelő – többes szám első és második személyű birtokos kivételével csak számban egyeztetődik a birtokkal. Az önállóan álló birtokos névmás előtti névelőhasználat kijelölő értelmű. A választékos és az írott nyelvben létezik birtokos vonatkozó névmás is ’aki(k)nek / amely(ek)nek / aminek a(z) ...’ jelentéssel, amely nemben és számban szintén a birtokkal egyeztetődik.

(Forrás: El Mexicano)

Érdekesség

Végezetül érdemes megemlíteni azokat a spanyol kifejezéseket, amelyekben az ige valamely testrészünkkel kapcsolatban állapít meg valamit – olyan jellegű mondatokra kell gondolni, mint például a Fáj a fejem. A magyarral ellentétben ugyanis a spanyolban ilyenkor nem a birtokos névelőt szokás használni, hanem az ilyesmit inkább a részes esettel fejezik ki: Me duele la cabeza, vagyis szó szerint ’Nekem fáj a fej’. (Bár helyes nyelvtanilag a Me duele mi cabeza is, azonban ez már redundáns; nincs viszont *Duele mi cabeza, ami azt jelenti, hogy a részes eset használata itt kötelező. Az, hogy melyik kifejezésben engedett meg kizárólagosan a birtokos névelővel történő használat, valószínűleg magától az igétől is függ – a doler esetében ez éppen nem lehetséges.)

Az észrevételekért hálás köszönet Dr. Rákosi György nyelvésznek, a névmások szakértőjének.