2014. október 23., csütörtök

Jössz a bulira? – Igen. Ja, mégsem...

Egy korábbi cikkben arról volt szó, hogy milyen körülírásokkal fejezhetjük ki spanyolul a hányadik? kérdő névmást. Hiszen azt is tudjuk, hogy ha egy nyelvben nincs is valamire külön szó vagy kifejezés, attól még azt valahogyan körül lehet írni. Vagy mégsem?

Dávid nevű olvasónk igen egyszerű kérdést tett fel a Facebookon, mindössze arra volt kíváncsi, hogy mondják spanyolul azt, hogy ’mégsem’. Saját tapasztalataimra hagyatkozva könnyen elintéztem a választ azzal, hogy az ilyesmit a que – ez esetben nyomatékosító funkciójú – kötőszóval lehet kifejezni (que sí, que no). Aztán kétnyelvű ismerősöm felvilágosított, hogy ez így nem egészen stimmel, már ami a mindennapi spanyol nyelvhasználatot illeti. Akkor viszont érdemes egy kicsit jobban is beleásni magunkat a témába. Kezdjük a magyarral!

¿Vienes a la fiesta?¡Claro que sí!

Először is nézzük meg, mi a fene egyáltalán ez a mégsem, illetve ellentétes értelmű párja, a mégis, sőt, vegyük még hozzá a hasonló jelentésű de szócskát is. Ezekben az a közös a magyarban, hogy kétféle szerepben jelenhetnek meg a mondatban:
  1. ellentétes kötőszóként, amely mellérendelő összetett mondatok második tagmondatát vezeti be: pl. Ott voltam a bulin, mégsem láttalak téged. Azt mondta, nem jön el, mégis ~ de eljött.
  2. ún. mondatszóként (olyan szó, amely önmagában is állhat mondat szerepében, például válaszban), amelyek egyúttal valamiféle előzménnyel való ellentétet is kifejeznek: pl. Eljössz a bulira? – Igen. Ja, bocs, mégsem. / Nem. De, mégis.
S most térjünk vissza a spanyolra. Az 1. szereppel nincs semmi baj, hiszen ezeket a példákat minden további nélkül le tudjuk fordítani (a továbbiak egyszerűbb megértéséhez megjegyzendő, hogy a mégsem tkp. ’mégis nem’):
Estuve en la fiesta, pero ~ sin embargo no te vi. Dijo que no vendría, sin embargo ~ pero vino. (Ha nagyon irodalmiak akarunk lenni, akkor még a no obstante is belefér.)
Nem ilyen egyszerű viszont a dolgunk a 2. esettel (a csillag helytelen – vagy legalábbis nem szokványos – kifejezésmódot jelöl):
—¿Vienes a la fiesta?
(a) —Sí... Oh, perdona, *pero ~ *sin embargo no.
(b) —No... *Pero ~ *Sin embargo.
A fenti példákból látható, hogy ezt így nem lehet spanyolul mondani – sőt, éppen ez mutat rá arra is, hogy a magyarban két eltérő szerepkörről van szó, amely a második esetben nem kötőszói. De akkor mi a megoldás? Ez esetben sajnos be kell érnünk azzal, hogy nincs jó megoldás (vagyis olyan, amely pontosan azt jelentené, hogy ’mégsem/mégis’). A legegyszerűbb, amit tehetünk, hogy a no, illetve szavakat használjuk kihangsúlyozva, az állítást (igét) megismételve:
—¿Vienes a la fiesta?
(a) —Sí... Oh, perdona, no, (que) no voy.
(b) —No... Perdón, sí, sí (que) voy.
További lehetőséget nyújthat az al final sí/no (’végül is igen/nem’), bueno, sí/no (’Nos, igen/nem’), illetve a mejor no (’inkább nem’), amelyek áttételesen megfeleltethetőek a magyar ’mégis/mégsem’-nek, ha nem is pontosan ezt jelentik – például:
¿Vienes a la fiesta?
(a) —Sí... No, al final no (voy). ~ Bueno, (mejor) no (voy).
(b) —No... Sí, al final sí (que) voy. ~ Bueno, sí (que voy).
Ettől még persze helyes a que no / que sí is, ám ezek csak akkor szokványosak, ha a kérdésben is nyomatékosítva szerepel: pl. —¿Que no vienes a la fiesta? —¡Que sí! ’Hogy nem jössz el a bulira? – De igen!’ Szintén bevett válaszformula a Claro que sí ’De (igen)!’ is, azonban a Claro que no jelentése nem ’mégsem’, hanem ’persze, hogy nem ~ természetesen nem’ (tehát valójában ezek is csak a helyeslést vagy tagadást erősítik meg).

Vajon mennyire különös ez a nyelvekben, hogy nincs ilyen értelemben ’mégis’ és ’mégsem’ jelentésű szó? Egyáltalán nem különös, sőt! Vannak nyelvek, amelyekben még az ’igen’-re sincs külön (csak ezt jelentő) szó, és nem is kell túl messzire mennünk, hiszen ilyen volt a latin is. Az újlatin nyelvek igenlő szavai a beszélt latin ’így/úgy (van)!’ (SĪC [EST] > sp., kat. , ol. , port. sim [szĩ]) vagy ’ez az!’ (HOC [EST] ILLU > fr. oui [u̯i], okc. òc [o]) jelentésű kifejezések rövidüléséből, illetve összevonásából származnak (a román kivételével, amely egy szláv nyelvből kölcsönözte az ’igen’ jelentésű da szavát).

A lektorálásért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

2014. október 19., vasárnap

Romantikusnak ígérkezik Thalía új albuma

A sztenderd kiadás borítója (Forrás: Mariel Gutierrez)
Legalábbis ezt sugallja a cím, amelyhez ezennel az olaszra esett a választás. Az apai ágon olasz felmenővel is rendelkező mexikói énekesnő ugyanis az Amore mio, azaz a ’Szerelmem’ címet adta legújabb zenei produkciójának, bár maga a címadó dal spanyolul szól – igaz, spanyolul is mindössze egy magánhangzónyi lenne a különbség (Amor mío).

A lemez fizikai formátumban (CD) november 17-én jelenik meg, digitális letöltés (MP3) formájában azonban már november 4-étől megvásárolható az online zeneboltokban. Két változatban lesz elérhető, melyekhez eltérő borító is tartozik: a „sztenderd” verzió 12, a de luxe kiadás pedig 14 dalt tartalmaz. (Sajnos nem vall túl nagy fantáziára az előadó és a készítők részéről, hogy két olyan cím is található az albumon, amely már volt Thalía-dal címe – de természetesen vadonatúj dalok.) A magyar rajongók számára jó hír, hogy a CD mindkét verziója (a sztenderd és a de luxe kiadás is) megrendelhető a Face the Music online zeneáruház oldalán.

A bemutatkozó dal, mint már ismeretes, a dinamikus Por lo que reste de vida című ballada, amely szeptember 9-én látott napvilágot, és magyaros fordításban kb. annyit jelent, hogy „Az élet maradék részében” (szó szerint: ’Azon át, ami még marad az életből’). Az albumot ezen kívül leginkább a könnyed, romantikus, „olaszos” popdalok jellemzik, melyek között találhatunk két duettet is – az egyikben Fat Joe (becsületes nevén Joseph Antonio Cartagena) amerikai rapper vendégszerepel, aki már rappelt Thalíával a 2003-as albumán lévő I Want You című számban. A lemez producere egyébként egy bizonyos mexikói Armando Ávila, akiről túl sokat nem tudni.

A de luxe változat borítója (Forrás: Mariel Gutierrez)

S most lássuk a teljes dallistát – az angol Sainsbury’s Entertainment webáruház adatai alapján – a címfordításokkal (a 13–14. dalok csak a de luxe változaton hallhatóak).
  1. Amore mio – Szerelmem
  2. Por lo que reste de vida – Az élet maradék részében
  3. Más – Még többet
  4. Cerveza en México – Sör Mexikóban
  5. Lo más bonito de ti – A legszebb tőled
  6. Contigo quiero estar – Veled akarok lenni
  7. Cómete mi boca – Fald fel a szám
  8. Tranquila (Fat Joe vendégszereplésével) – Nyugodtan
  9. Tú y yo – Te és én
  10. Como tú no hay dos (Becky G vendégszereplésével) – Mint te, nincs még egy
  11. Sólo parecía amor – Csak úgy tűnt, hogy szerelem
  12. Olvídame – Felejts el
  13. Tú puedes ser (csak a de luxe kiadáson) – Te lehetsz
  14. Gracias (csak a de luxe kiadáson) – Köszönöm
A számokat meg lehet hallgatni a ThalíaSource.net (volt NuestraThalía.com) nemzetközi rajongói oldalon. Az alábbiakban a bemutatkozó kislemezdal, a Por lo que reste de vida videoklipje tekinthető meg, amely október 13-án debütált. A dal szövege és magyar fordítása itt olvasható.


(Forrás: ThalíaVEVO)

A borítóképekért köszönet Mariel Gutierreznek, a ThalíaSource.net (volt NuestraThalía.com) Fülöp-szigeteki szerkesztőjének.

2014. október 5., vasárnap

„Délolasz” örökség a ropogtatott r a spanyolban?

A spanyol és a szomszédságában beszélt újlatin nyelvek (katalán, galiciai, portugál stb.) egyik szembetűnő sajátossága a jellegzetesen pergetett r [r̄]:* ilyet ejtenek szókezdő helyzetben, valamint szótag elején is mássalhangzó után, és természetesen így hangzik a dupla -rr- is. Elméletileg ez a hang nem idegen a számunkra, hiszen a választékos magyar beszédben is pergetett a szókezdő r- és a magánhangzók közötti -rr-, noha a mai nyelvből ez az ejtésmód kezd eltűnni (amiről éppen az tanúskodik, hogy vannak magyar beszélők, akiknek nehézséget okoz a spanyol hosszú -rr- kiejtése).

Az [r̄]-t a nyelvészek külön fonémának is tekintik, mert az egyetlen olyan hosszú mássalhangzó a spanyolban, amely magánhangzók között jelentésmegkülönböztetésre képes. Szó elején viszont kizárólag ez fordul elő a választékos beszédben, a rövid [r] nem. Felmerülhet a kérdés, hogy miért van ez így, vagyis miért éppen egy „hosszú” mássalhangzó állhat csak szó elején, ha van „rövid” párja is. Ez esetben sajnos nem nyújt semmiféle támpontot a latin, ugyanis nem lehet tudni, hogy a latinban mennyire volt hosszú az r hang különböző helyzetekben. A korabeli leírások szerint viszont egyértelmű, hogy többperdületű – angol szakkifejezéssel trill – volt.* (Így valójában nem az /r̄/ lenne új fonéma a spanyolban, ahogy a hagyományos szakirodalom állítja, hanem épp a rövid – egyperdületű – /r/.)

Dél-itáliai örökség (Görög templom romjai Szicíliában. Forrás: Wikimedia Commons, CC)

A kölcsönhatás-elméletek hívei, így a spanyol nyelvtörténészek többsége is persze, az /r/–/r̄/ fonémapár létezését a baszk nyelv hatásának vélik, ezzel viszont nem magyarázzák meg azt, hogy a spanyol szavak elején miért csak az /r̄/ fordulhat elő: a baszkban ugyanis egyáltalán nem kezdődhet (sem rövid, sem hosszú) pergőhanggal szó, és ez valószínűleg ugyanígy volt a szintén nem indoeurópai ibér nyelvben is. Másfelől pedig az is csupán önkényes döntés kérdése, hogy a szó elején ejtett r-t melyik fonémához sorolják, hiszen ebben a helyzetben nincs megkülönböztető szerepe a spanyolban.

Ha viszont abból indulunk ki, hogy nem csupán a spanyolra, hanem az Ibériai-félsziget valamennyi újlatin nyelvváltozatára ugyanez az ejtésmód jellemző,* mégiscsak azt kellene feltételeznünk, hogy az okokat már a félszigetre vitt latinban kell keresni – ezt támasztaná alá az a tény is, hogy az eredetileg r-rel kezdődő latin szavakat az őshonos baszk -rr-rel vette át, természetesen egy segédmagánhangzó betoldásával (pl. lat. REGEM > b. errege ’király’, vö. sp. rey). Hiszen a latinnak már Itálián belül is voltak regionális változatai, és köztudott, hogy az újlatin nyelvek nem a klasszikus, hanem az utca népe által valódi anyanyelvként beszélt latin nyelvjárásokból alakultak ki. Az egyik feltételezés szerint Szardíniára és a Pireneusi-félszigetre a dél-itáliai latin nyelvjárásokat vitték be a római hódítók, amelyekben nyomatékosan ejtették a szókezdő r-t. Rafael Lapesa (1908–2001) spanyol nyelvtörténész utalt erre az Historia de la lengua española (1981) című művében:
La hipótesis del influjo suritálico en el latín traído a Hispania se fortalace en vista de una serie de coincidencias que se dan entre los actuales dialectos del Mediodía italiano, Sicilia y Cerdeña de una parte, y los romances hispánicos de otra. En el italiano meridional, siciliano y sardo la /r/ inicial de palabra se refuerza hasta pronunciarse /r̄/, esto es, como rr-, igual que en catalán, español, portugués y gascón.
Mindazonáltal nem feltétlenül kell egy nyelvi sajátosságot mindenáron külső hatásnak tulajdonítani vagy egyéb összeesküvés-elméletekkel magyarázni. Vannak ti. általános nyelvváltozási tendenciák, amelyek elterjedhetnek: többek között ilyen a mássalhangzók szó eleji megerősödése – szakkifejezéssel fortíció – is. A szókezdő hangokat ugyanis mindig pontosabban és nagyobb erőkifejtéssel artikuláljuk, mint a szóközieket, ezért sokkal ellenállóbbak a változásokkal szemben.

Egy hangváltozást sosem önmagában kell vizsgálni, hanem a rendszerben. (Forrás: El Mexicano)

Mint ahogy a fenti ábrán is látható, a magánhangzók közötti latin [p, t, k] gyengülés következtében zöngésült a spanyolban (lásd pl. TŌTUM > todo ’minden’), ami szó elején nem következett be; ugyanígy a szóközi hosszú párjaik esetében sem, amelyek zöngétlenek maradtak, de ezzel párhuzamosan lerövidültek (pl. GŬTTA > gota ’csepp’). Következésképpen ez fordítva is működhetett, vagyis a beszélők a szó eleji mássalhangzókat a szóközi „hosszú” (erőteljesebben ejtett) változatuknak feleltették meg, vagyis a szókezdő r- hangot a szóközi -rr-rel azonosították.

Felhasznált irodalom

  • W. Sidney Allen (1965, 1978): Vox Latina. Cambridge University Press, pp. 32–33.
  • Paul M. Lloyd (1987): From Latin to Spanish. Historical Phonology and Morphology of the Spanish Language. American Philosophical Society, Philadelphia, pp. 244–247.
  • Rafael Lapesa (1981): Historia de la lengua española. Gredos, Madrid, p. 96.