2014. szeptember 28., vasárnap

Cambio dolor – Elcserélem a fájdalmat (halandzsára)

Az uruguayi hölgy sosem rejtegette, amije van
A TV2 Sztárban sztár című műsorának szeptember 21-ei adásában Kökény Attila Natalia Oreiro bőrébe bújva a Cambio dolor című számot énekelte „spanyolul”. Produkciójának – ennek ellenére – óriási sikere volt. A dal első sora még egészen jól is ment neki, de aztán azon és a refrénben is hallható címen kívül nagyjából értelmetlen halandzsa volt az egész – ami ugye egyáltalán nem meglepő nálunk, ha egyszer valaki nem érti azt a nyelvet, amelyen énekel.

Ezért persze ő és a műsor készítői nem okolhatóak, hiszen mint tudjuk, a spanyol nyelv – látszólagos felkapottsága ellenére – nem tartozik a népszerű nyelvek közé Magyarországon; kevesen beszélik (jól), még kevesebben művelik, és még ennél is kevesebb embert érdekel igazán (amiről sajnos a blog statisztikája is árulkodik). Az érdeklődés alatt itt nyilván nem azt értem, hogy „hú, de szép nyelv, jó lenne megtanulni” (mert ilyenből aztán van rengeteg), hanem azt, ha valaki erre tényleg elszánja magát és nem adja fel az első nap után, amikor meglátja az igeragozási táblázatokat (ehhez képest, ugyebár, a „világ legkönnyebb nyelve”).

Na de térjünk vissza a dalra, amely egykor rendkívül népszerű volt mint a Vad angyal (Muñeca brava) című argentin telenovella főcíme, ezért sok magyar előadó is énekelte – vagyis inkább halandzsázta. Ellenben azoknak segítségül, akik a valódi – egyébként nem túl tartalmas – spanyol dalszövegre lennének kíváncsiak, a videoklip alatt olvashatják, természetesen a magyar fordítással együtt.


Cambio dolor

Juraría que no sé bien lo que quiero
Pero sé que moriría si me quedo en la mitad
Por eso vuelo a otro sendero
Para conocer el mundo de verdad


Megesküdnék, hogy nem tudom igazán, mit akarok,
De tudom, hogy meghalnék, ha középszerű maradok.
Ezért másik ösvényre szállok,
Hogy valóban megismerjem a világot.

Aún no es tarde, pero así me estoy sintiendo
Y aparecen tantos miedos que no me dejan pensar
Y tengo sueños de amores nuevos
Y me cuesta imaginar lo que vendrá


Még nincs késő, de így érzem magam,
És annyi félelem bújik elő, melyek nyugodni nem hagynak.
S vannak álmaim új szerelmekről,
És nehezemre esik elképzelni, ami majd jön.

Cambio dolor por libertad
Cambio heridas por un sueño que me ayude a continuar
Cambio dolor, felicidad
Que la suerte sea suerte y no algo que no he de alcanzar


Elcserélem a fájdalmat szabadságért,
Elcserélem a sebeket egy álomért, mely segítene folytatni.
Elcserélem a fájdalmat – boldogság,
A szerencse legyen szerencse, s ne valami, amit elérnem nem muszáj.

2014. szeptember 22., hétfő

¿Hoy es lun(ae di)es? – Igen, csak nem egészen így!

Az ő napja a csütörtök (Forrás: Commons, közkincs)
Az ismeretterjesztés szép dolog, de az már kevésbé, amikor azt pontatlanul, féligazságokat állítva művelik. A perui Universidad de Piura egyetem által működtetett Castellano Actual című nyelvművelő oldalon jelent meg egy cikk a hét napjairól és többes számuk képzéséről. Az írás rögtön az eredetük ismertetésével kezdődik. E szerint a lunes forrása a latin „lun(ae di)es”, a martesé a „mart(is di)es” és így tovább. De mennyi ebből az igazság?

Nos, az való igaz, hogy a hét napjai – a szombat (sábado) és a vasárnap (domingo) kivételével – spanyolul a bolygók (eredetileg római istenek) nevéből, a latin LŪNÆ DIES vagy DIES LŪNÆ ’a Hold napja’, MARTIS DIES vagy DIES MARTIS ’a Mars napja’ stb. kifejezésekből származnak. Ám nem úgy, ahogy a cikk állítja – aki egy kicsit is otthonos az újlatin nyelvek történetében vagy beszél például olaszul vagy franciául, első ránézésre is rájön, hogy ez képtelenség. Nézzük meg néhány pontban az alábbiakban, hogy miért nem lehetséges.
  • A szavak nem szoktak csak úgy összevonódni, hogy az egyiknek mindig a vége, a másiknak pedig mindig az eleje esik ki, „megkerülve” a hangtörvényeket. (Ilyen legfeljebb rögzült – mindig együtt használt – kifejezéseknél lehetséges, de akkor is csak a szabályos hangváltozások érvényesülésével.) Bár kétségtelenül fantáziadús az ötlet.
  • A latin DIES, tárgyesetben DIEM [die] (beszélt latin *DĪA) folytatója a spanyolban día, vagyis nem is lehetne -es végződése ezeknek a szavaknak (már csak azért sem, mert a hangsúlynak is erre a második tagra kellene esnie). Arról nem beszélve, hogy ez a latinban állhatott a név előtt is, hiszen a birtok és a birtokos sorrendje nem volt kötött (a spanyol irodalmi nyelvben is olykor felcserélhetőek, lásd pl. De mil héroes la patria aquí fue).
  • A katalán (dilluns < vulg. lat. DĪE LŪNIS, dimarts < DĪE MARTIS stb.), olasz (lunedì < vulg. lat. LŪNE DĪE, martedì < MARTIS DĪE stb.*) és francia (lundi, mardi stb.) példák jól mutatják, milyen alakokat várhatnánk a spanyolban, ha valóban a két szó összevonásából keletkeztek volna (pl. *lune(s)día vagy *di(a)lunes; *marte(s)día, esetleg *di(a)martes stb.).
S akkor most lássuk, mi a teljes igazság. Az, hogy – mint már a fentiek is sugallják – a hét napjai közvetlenül a latin birtokos esetű bolygónevekből származnak a spanyolban, a DIE(M) szó elhagyásával. Nevezetesen,
  1. a lunes ’hétfő’ forrása a beszélt latin [DĪE] LŪNIS ’a Holdnak [a napja]’, melynek -IS végződése ebben a kifejezésben – a szabályos és klasszikus latin -Æ [-e] helyett – a MARTIS (és a hasonló végű alakok) végződésével analógiás;
  2.  a martes ’kedd’ ennek megfelelően a MARTIS ’Mars [napja], Marsé’ folytatása (a szabályosan várható hangsúlytalan Ĭ > e változással, amelyet már a kései latinban így ejtettek);
  3. a miércoles ’szerda’ a MĔRCURII ’Merkúré’ (azaz a Merkúr napja) szóból jön, a hangsúlyos nyílt (eredetileg rövid) Ĕ > ie hangváltozással (vö. rom. miércuri) és a második [r] elhasonulásával (érdekesség, hogy ez a szó szépítésként a mierda < lat. MĔRDA ’szar’ helyett is használatos);
  4. a jueves ’csütörtök’ a [DĪE] IŎVIS ’Jupiter [napja]’ kifejezésre megy vissza, szintén a várható hangsúlyos nyílt Ŏ > ue változással (a [j] > [ch] változásról lásd itt);
  5. a viernes ’péntek’ forrása a VĔNERIS ’Vénuszé’ (a Vénusz napja), a második, hangsúlytalan [e] kiesésével, majd hangátvetéssel (VĔNERIS > *vienres > viernes);
  6. a sábado ’szombat’ (eredetileg DIES SATURNI ’Szaturnusz napja’ – vö. ang. Saturday) a latin SÁBBĂTUM folytatása, amely a latinban az ógörög σάββατον [szábbaton] (a mai görögben Σάββατο [szávato]) közvetítésével az óhéber šabbāth (שבת) [sabbáth] ’pihenő(nap)’ átvétele, és a legújabb kutatások szerint végső soron akkád eredetű;
  7. s végül a domingo ’vasárnap’ a [DĪE] DOMÍNĬCU(M) ’az Úr [napja]’ kifejezésből származik (a [k] magánhangzók közötti szabályos zöngésülésével, majd a hangsúlytalan rövid [i] kiesésével), ahol a DOMÍNĬCUS, -CA eredetileg melléknév volt, amelyet a DIES ’nap’ jelzőjeként használtak. Ez a főnév a latinban kétnemű (azaz hím- és nőnemben egyaránt használatos) volt, ez az oka annak, hogy az olasz (doménica) és a román (dumínică) a nőnemű alakot vitte tovább.
A hét napjainak határozós alakját rendhagyó módon nem az en elöljárószóval, hanem egyszerűen a határozott névelővel képezzük: el lunes ’hétfőn’, los martes ’keddenként’ stb. (a hangsúlytalan utolsó szótagú -s végződésű spanyol névszók többes számban változatlanok maradnak). Ennek valószínűleg az az oka, hogy már a latinban sem az IN elöljáróval használták, csupán a kifejezést tették határozói esetbe: DIE VENERIS ’pénteken’, DIE DOMINICO ’vasárnap’ stb.

A hét napjai az újlatin nyelveken – szürkével a nem a szokványos etimológiájú alakok (Forrás: El Mexicano)

Azt, hogy „Milyen nap van ma?”, kétféleképpen is megkérdezhetjük: ¿Qué día es hoy? – vagyis pontosan ugyanúgy, mint magyarul –, illetve, ha a dátumra vagyunk kíváncsiak, úgy is, hogy ¿A qué estamos hoy?, ami szó szerint azt jelenti, hogy ’Minél [milyen napnál] vagyunk ma?’. A lehetséges válaszok ennek megfelelően, például: Hoy es lunes(, 22 de septiembre). ’Ma hétfő van(, szeptember 22-e).’ Estamos a (lunes,) 22 de septiembre. ’Szeptember 22-e(, hétfő) van.’

Befejezésül, adalékként, ha már a hétköznapok neve a bolygók nevéből származik, a Naprendszer (Sistema Solar) nyolc bolygójának spanyol neve sorrendben: Mercurio, Venus, Tierra, Marte, Júpiter, Saturno, Urano, Neptuno (mint ismeretes, a Plútó – Plutón – 2006 óta nem számít a klasszikus értelemben vett bolygónak). Az égitestek neve a Tierra (< lat. TĔRRA) ’Föld’, a Luna (< lat. LŪNA) ’Hold’, illetve a Sol (< lat. SŌL) ’Nap’ kivételével mind művelt eredetű latin átvétel. ¡Feliz se(pti)mana!

Felhasznált irodalom

A lektorálásért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

2014. szeptember 13., szombat

Hogy mondják spanyolul, hogy hányadik?

Röviden: sehogy. Hosszabban: valahogy. Komolyra fordítva a szót, azok, akik az indoeurópai nyelveket „szegényesebbnek” tartják a magyarnál (ami egybevág azzal a nézettel, hogy a magyart különlegesnek és „felsőbbrendűnek” tartják más nyelveknél), általában valamilyen konkrét szót vagy kifejezést hoznak fel ennek bizonygatására, amelynek az ismertebb indoeurópai nyelveken – például angolul vagy spanyolul – nincs egyetlen szóból álló megfelelője.

Az efféle – természetesen áltudományos – nézeteket vallók viszont sosem gondolnak arra, hogy ez fordítva is igaz: bármely nyelvből lehetne keresni olyan kifejezéseket vagy jelentésárnyalatokat, amelyek pedig a magyarban nincsenek meg. Ehhez nem is kell túl messzire mennünk: gondoljunk csak a nyelvtani nemekre. Az ’ő, az’ jelentésű angol he/she/it vagy spanyol él/ella/ello névmásokból egyből kiderül az is, hogy férfire vagy nőre utalnak-e, vagy éppen egyikre sem – ugyanerről viszont a magyar megfelelőjük nem tájékoztat. (Pedig milyen jól jönne ez például egy külföldi személyről szóló cikkben, ha a nevéből nem lenne egyértelmű számunkra, hogy nő-e vagy férfi.)

¿Qué lugar ocupa entre las reinas?Hányadik királynő?

Mindez nem jelenti azt, hogy amire nincs egy nyelvben konkrét szó, azt a beszélői ne tudnák kifejezni vagy ne létezne a gondolkodásukban – ez legfeljebb akkor lehet igaz, ha a kérdéses szó olyan dolgot jelöl, amelyet az adott nyelv beszélői nem ismernek. Vagyis, ahogy egy korábbi témában már írtam, nem léteznek nehezebb és könnyebb, szegényebb és gazdagabb nyelvek, hiszen minden nyelven kifejezhető minden, amire a beszélőinek szüksége van. Bár tény, hogy abból a szempontból a magyar valóban speciális, hogy ilyen sok egyedi toldalékkal rendelkezik (pl. hányad (része)?, hányszor?, hánykor?, miül? mint ’milyen nyelven?’ stb.), amit sok más toldalékoló nyelven is csak körülírni lehet.

De térjünk is rá az alapkérdésre. A Nyelv és Tudomány egyik cikkének hozzászólásában felvetődött, hogy kellene angolul megkérdezni azt, hogy „Hányadik elnöke volt Clinton az Egyesült Államoknak?”. Többen meg is próbálkoztak a fordítással, majd cikkben is foglalkoztak vele. Minket azonban most a spanyol érdekel: a hányadik? kérdő névmásnak megfelelő szó ugyanis a spanyolban sincs. Ha felütünk egy jobbfajta magyar–spanyol szótárat, a vonatkozó szócikkénél ¿cuál? és ¿qué? szerepel, azonban nem szabad itt megnyugodni és máris eltenni, mert ha továbbolvassuk a szócikket, a konkrét példákból kiderül, hogy valójában egyik sem jelent önmagában ’hányadik?’-at (sőt, mint tudjuk, a qué főnévvel azt jelenti, hogy ’miféle, milyen’, tehát ez szóba sem jöhet).

Clinton fue el 42.º presidente de los Estados Unidos.

Ezt viszonylag könnyű is leellenőrizni, hiszen (feltételezve, hogy a ¿cuál? jelent ’hányadik?’-at is) ha feltesszük a ¿Cuál presidente de los Estados Unidos fue Bill Clinton? kérdést spanyol anyanyelvűeknek, akkor erre egyértelműen egy számmal kellene válaszolniuk. Ám ez a kérdés így feltéve nem minden anyanyelvű számára egyértelmű – sőt, nem is mindenki érti meg elsőre, pontosan mire lennénk kíváncsiak. Vagyis a cuál nem azt jelenti, hogy ’hányadik’ (sajnos, ennek ellenére, a kisebb szótárakban, így a szotár.net-en elérhető ingyenes tartalmak között is csak a ¿cuál? szerepel ebben a jelentésben).

A megoldás tehát valamiféle körülírás lesz. Az erre szokásos formula pedig, amit már az anyanyelvű ismerőseink is meg fognak érteni, a következő: ¿Qué lugar (~ puesto, número) ocupa Bill Clinton entre los presidentes de los EE. UU.? (’Milyen helyet/számot foglal el Bill Clinton az USA elnökei között?’) vagy pl. ¿Cuál es el lugar que ocupa Bill Clinton entre los presidentes de los EE. UU.? (’Melyik helyet foglalja el Bill Clinton az USA elnökei között?’). Tehát természetesen spanyolul is ki lehet azt fejezni, hogy ’hányadik?’ – csak egy kicsit másképp.

A lektorálásért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

2014. szeptember 6., szombat

Señor, señora, don, doña – Megszólítások a spanyolban

Többen is kérdezték már itt-ott, hogyan használják a spanyol nevek előtt álló señor és don – illetve señora és doña – szócskákat, vagy hogy egyáltalán mit is jelentenek ezek egészen pontosan. A válasz nem túl bonyolult, így akár egy mondatban az elintézhetnénk; ám ennél mégis több értelme van, ha általánosságban is szólunk a spanyol megszólításokról és a levelezésben való használatukról.

Kezdjük rögtön a kérdés megválaszolásával. A spanyolban az ’úr/uram’ és ’asszony(om)/hölgyem’ megszólításoknak a magyarral ellentétben két-két megfelelőjük is van: férfiaknál a señor és a don, nőknél pedig a señora és a doña, ami még kiegészül a ’kisasszony’-nak megfelelő señorita formulával. Az előbbiek forrása az eredetileg ’idősebb’ jelentésű latin SENIOR (ugyaninnen jön a francián keresztül az angol sir [szőr] megszólítás is!), az utóbbiak pedig végső soron a dueño, -ña ’gazda, gazdasszony’ rövid alakjai, a köznyelvi latin DŎMNU ~ DŎNNU (< DŎMINUS) ’a ház ura, gazda, tulajdonos’, illetve DŎMNA ~ DŎNNA (< DŎMINA) ’a ház asszonya, gazdasszony, úrnő’ szavakból, amelyek tulajdonképpen a klasszikus latin DŎMUS ’ház’ főnévre vezethetőek vissza.

El señor Olmedo y la señorita Alarcón (Yon González és Amaia Salamanca)

A különbség köztük, hogy míg a señor, señora és a señorita hivatalosan a vezetéknévvel (apellido) használatosak (pl. señor Olmedo, señora López, señorita Alarcón), addig don és a doña mindig közvetlenül a keresztnevet (nombre de pila) előzik meg (pl. don Pedro, doña Teresa). Az utóbbiakat a köznyelvben általában az idősebb vagy magasabb rangú személyek megszólításánál használják, valamint szintén ezek felelnek meg a magyar gyereknyelvi ’bácsi’, illetve ’néni’ megszólításoknak is. A kötetlen vagy bizalmas nyelvben azonban állhat a señor, señora, señorita is a keresztnévvel, főleg fiatal személyek esetén (pl. señorita Alicia).

Az uralkodók, királyi méltóságok megszólítása elé a su majestad (rövidítve S. M.) ’Őfelsége’ – többes számban sus majestades (SS. MM.) ’Őfelségük’ – címzés jár (pl. S. M. el Rey Don Felipe VI ’Őfelsége, a király, VI. Fülöp úr’; a SS. MM. los Reyes titulus pedig a királyi párt jelenti). Említésre érdemes még a magas rangú, például akadémiai tisztséget betöltő személyek megszólítása, az excelentísimo/a señor(a), melynek rövidítése Excmo. Sr., illetve Excma. Sra. Az egyéb, gyakran használt címek között említhető még a doctor (Dr.) ’doktor’ és doctora (Dra. vagy Dr.ª) ’doktornő’, az ingeniero, -ra (Ing.) ’mérnök(nő)’, valamint a licenciado, -da (Lic. vagy Ldo./Lda., illetve Lcdo./Lcda.), amelyet a jogászok és az ügyvédek használnak (megjegyzendő, hogy a hispán országokban a jogi végzettségek nem járnak automatikusan doktori címmel, ahogy nálunk).

A spanyol megszólítások, amennyiben ki vannak írva, a magyartól eltérően mindig kisbetűsek az akadémiai norma szerint, kivétel, ha mondatot kezdenek vagy nevek rögzült részévé váltak (uralkodók és egyéb magas rangú méltóságok esetén szintén elfogadott a nagybetűs megszólítás). Például levélben: Estimado señor: ’Tisztelt Uram!’, Querida doña Elena ’Kedves Elena Asszony/Néni!’. A megszólítások rövidítését azonban nagy kezdőbetűvel írjuk: Sr. (señor), Sra. vagy Sr.ª (señora), Srta. (señorita), D. (don), Dña. vagy D.ª (doña). A hivatalos levelezésben, ahol a teljes nevet ki szokás írni, a kétfajta megszólítást – rövidítve – együtt használják: pl. Estimado Sr. D. Pedro Santos Domínguez: ’Tisztelt Pedro Santos Domínguez Úr!’. Ha a megszólított személy egyéb címet (Dr., Lic. stb.) is visel, akkor az a Sr(a). után írandó: pl. Estimado Excmo. Sr. Lic. D. Juan Manuel Fernández ’Igen Tisztelt Juan Manuel Fernández Ügyvéd Úr!’.

Doña Teresa (Adriana Ozores – Forrás: Qué.es)

A figyelmes olvasók az eddigi példákból bizonyára már azt is észrevették, hogy a spanyol levelezésben a megszólítás végére hivatalosan nem felkiáltójelet tesznek, mint a magyarban (vagy vesszőt, ahogy az angolban), hanem kettőspontot, amely alatt – sorközzel – a levél szövegét nagybetűvel kezdik, például:
Estimado señor:

Me dirijo a usted para comunicarle mi intención de participar en la convocatoria.


„Tisztelt Uram!

Azért fordulok Önhöz, hogy közöljem a pályázaton való részvételi szándékomat.”
Az Estimado, -da ’Tisztelt/Kedves’ megszólítás a legsemlegesebb, amely éppúgy használható a hivatalos, mint a magánjellegű levelezésekben. A magyar ’Kedves’-nek szó szerint megfelelő Querido, -da megszólítást azonban csak olyan személyeknél használjuk, akikkel közeli (baráti, rokoni) vagy bizalmas viszonyban vagyunk.

Amennyiben a megszólított személy kiléte és neme ismeretlen – például egy intézménynek, társaságnak címzett levélben –, az általános megszólítás az Estimado(a) señor(a): vagy Estimados señores: azaz ’Tisztelt Uram/Hölgyem!’ vagy ’Tisztelt Hölgyeim és Uraim!’ (a jelöletlen többes számú alak a spanyolban mindig a hímnemű, ami természetesen a vegyes társaságot is jelenti). Szintén elfogadott még az A quien corresponda:, vagyis kb. ’Az illetékesnek!’, bár ez talán kevésbé udvarias.


Részlet a Gran Hotel című spanyol sorozatból – figyeljük a megszólításokat!