2014. július 20., vasárnap

Circunspecto, nefelibata, taciturno

(Forrás: Facebook)
Nem, ezek nem orvosi szakkifejezések latinul, hanem sima spanyol szavak. De miért érdekesek? A Facebookon osztották meg a képen olvasható spanyol viccet, amely magyar fordításban kb. így hangzik: „Visszafogottnak, elvarázsoltnak és kissé hallgatagnak tűnsz nekem. Szükséged van valamire? – Igen, egy szótárra.” Jó, és ebben mi a vicces? Sajnos, mint már volt hasonlóra példa, magyarul semmi. A poén ugyanis magában a szóhasználatban rejlik.

Az újlatin nyelvek latin eredetű szókincse két rétegből áll: az egyik a beszélt nyelv útján folytonossággal örökölt szavak: ezek teszik ki a mindennapi köznyelvben használt szókincs körülbelül négyötöd részét. A másik réteget a latinból az írott, vallási vagy a művelt nyelvhasználat útján közvetlenül átvett szavak alkotják – vagyis ezek valójában már jövevényszavak. Az utóbbiakat nevezik eredetüknél fogva „műveltségszók”-nak is, megkülönböztetésül az örökölt vagy „népi” szókincstől (a spanyol szakirodalomban ezek az ún. cultismos, szemben a palabras partrimoniales-szel). A műveltségszókat éppen az jellemzi, hogy nem zajlanak le bennük az egyébként szokásos hangváltozások – ezért tűnhetnek olykor „latinosabbnak”. (Persze ennek az az oka, hogy nem tartoztak a beszélők természetes/aktív szókincséhez, és amit nem használnak, az nyilván nem is változik meg.)

Noha a mai nyelvben nincs közvetlen összefüggés a szóhasználat és a szavak népi vagy művelt eredete között – hiszen éppúgy léteznek ma már nem használt örökölt szavak is, mint ahogy a mindennapi köznyelv részévé vált művelt eredetűek is –, tény, hogy az átlagos anyanyelvi beszélők nagyon sok műveltségszót nem ismernek és nem is értenek. A vicc pontosan ezt használja ki. A circunspecto, -ta jelentése lehet ’körültekintő, elővigyázatos, megfontolt’, illetve ’távolságtartó, visszafogott’; mindenki által ismert szinonimái többek között a prudente, discreto, reservado, serio. A taciturno, -na (a klasszikus latin TÁCEO, TACĒRE ’hallgat’ igéből) megfelelője itt leginkább a callado, -da ’hallgatag’, vagy talán még hitelesebb a kicsinyítő képzős calladito alakban.

Vivienda de los nefelibatas (Fotó: El Mexicano)

Utoljára hagytam a viccben nefelibato alakban szereplő melléknevet: ebben a formában ugyanis nem fogjuk megtalálni egyik szótárban sem ezt az egyébként is meglehetősen ritka szót. Ha viszont beírjuk a DRAE keresőjébe, bár figyelmeztet, hogy ilyen szó nincs felvéve a szótárba, máris felajánlja a „hivatalosan” is létező nefelibata alakot, amely a görög νεφέλη (nephélē) ’felhő’ és βάτης (bátēs) ’járó’ elemekből képzett művelt összetétel (tkp. ’felhőkben járó’). Ez tehát egyalakú melléknév – vagyis hímnemben is nefelibata lenne – és főnévként is használható: jelentése kb. ’elvarázsolt, álmodozó’. A viccben szereplő -to végű („hímneműsített”) alak valószínűleg új vagy egyedi szóalkotás.

A poéngyilkosok kedvéért tehát, a viccbeli párbeszéd első mondata a fentiek alapján valahogy így szólna közérthetően: Te noto reservado, soñador y algo calladito. Persze így már nem lenne semmi értelme a viccnek. Ellenben a poén kedvéért el lehet sütni, hogy vajon mi lett volna, ha ez a három kifejezés népi úton öröklődik a latinból: nos, a circunspecto így *cercospecho, a nefelibata talán *neblibada, a taciturno pedig *tastorno lenne. Attól tartok, itt már a szótár sem segítene...

Az ötletekért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.