2014. augusztus 30., szombat

A délspanyol tájszólásokról

Korábbi cikkünkben az európai és a latin-amerikai spanyol „sztenderd” változatai közötti főbb különbségekről olvashattunk. Mint tudjuk, ezek a nyelvváltozatok mindig „északi” vagy „magasföldi” nyelvjárásokon alapulnak – Európában az Ibériai-félsziget északi felén (a történelmi Ó-Kasztília területén) beszélt nyelvváltozaton, Latin-Amerikában pedig leginkább a közép-mexikói nyelvjárás áll hozzá a legközelebb.

Az olvasók azonban rendszeresen megjegyzik, hogy például Argentínában vagy éppen Chilében mennyire „furcsa” és „érthetetlen” spanyolt beszélnek. Ezeken a területeken ugyanis nem a hagyományos értelemben vett „semleges” vagy „sztenderd” nyelvhez közeli nyelvjárásokat beszélnek, vagyis olyanokat, amelyek a legközelebb állnak ahhoz, amit az iskolában idegen nyelvként tanítanak.

Puerto Banús, Marbella, Andalúzia – Spanyolország egyik legdélibb városa (Forrás: Wikimedia Commons, CC)

A „nem sztenderd” változatok közé leginkább a délspanyol nyelvjárásokat sorolják, amelyek megértése valóban okozhat némi nehézséget – nem csupán a kezdő, de még a gyakorlott spanyolul tudóknak is. Elnevezésük onnan származik, hogy kialakulásukban a legnagyobb szerepet a dél-spanyolországi andalúziai nyelvjárások – pontosabban ejtésváltozatok – játszották a hódítások során. Valamennyi szerepe persze minden latin-amerikai nyelvjárás kialakulásában volt e változatoknak, hiszen a hódító hadjáratok központja Andalúzia fővárosa, Sevilla volt, így a gyarmatosítások idején az ottani nyelvhasználat rendelkezett a legnagyobb presztízzsel. A meghódított területek – a Kanári-szigetek és Latin-Amerika – nyelvjárási rétegződését és végleges képét később az határozta meg, hogy a több hullámban érkező benépesítők közül az anyaország mely részeiről jöttek a legtöbben és milyen társadalmi rétegekhez tartoztak.

Így ma délspanyol nyelvjárásokat beszélnek Spanyolországon belül Andalúziában, Extremadurában és Murciában (de vannak, akik már a madridi nyelvváltozatot is ide sorolják), illetve a Kanári-szigeteken; Latin-Amerikában pedig a Karib-tengeri szigeteken (Dominikai Köztársaság, Kuba és Puerto Rico), Közép- és Dél-Amerika tengerpartjai mentén, Argentínában, Chilében, Uruguayban és Venezuelában. Mivel a nyelvjárások közötti átmenet folyamatos, nem mindet lehet egyértelműen besorolni vagy az „északi” vagy „déli” változatok közé: ilyen nyelvjárásokat beszélnek például Bolíviában és Paraguayban.


Felipe González egykori spanyol kormányfő is sevillai. (Figyeljük meg, hogy próbálja
megkülönböztetni a kétféle sziszegőhangot, azonban ez nem mindig sikerül neki.)

Természetesen minden spanyol nyelvű országnak, régiónak megvan a sajátos tájszólása, szóhasználata – a délspanyol nyelvjárásokat leginkább néhány markáns kiejtésbeli tulajdonságuk állítja szembe az északi változatokkal. A továbbiakban ezeket sorolom fel, a teljesség igénye nélkül. (Az átírásban a pontosság kedvéért az IPA jeleit fogom használni, melyek magyartól eltérő olvasata a következő: [s]: sz; [θ]: mint a th az angol thing-ben; [x]: mint a ch a pech-ben; [ɲ]: ny; [ʧ]: cs; [ʃ]: s; [ʒ]: zs; a ˈ a hangsúlyos szótag elején áll, a ː pedig a tőle balra lévő hang hosszú ejtését jelzi.)
    (Forrás: Wikimedia Commons, CC)
  • Az /s/ fonéma szó és szótag végi gyengülése, amely ennek következtében vagy [h]-ként valósul meg, vagy kiesik. Területtől függően ennek több fokozata lehetséges (pl. Andalúziában és bizonyos chilei tájszólásokban mindig kiesik – szó végén még akkor is, ha magánhangzóval kezdődő szó követi; Argentínában csak mássalhangzó előtt gyengül stb.): pl. Islas Canarias ’Kanári-szigetek’ [ˈiːhlah kaˈnaːri̯ah] (). Andalúziában szótag végén „beleolvad” a következő mássalhangzóba, megváltoztatva annak minőségét (pl. [s+b] = [f], [s+g] = [x], [s+t] = [tʰ] stb.), így pl. esto ’ez’ [ˈetʰo], mismo ’ugyanaz’ [ˈmiːmmo], España [eˈpʰaɲːa] ~ [eˈppaɲːa] ~ [eˈpaɲːa] (). (A szótag végi /-s/ gyengülése a térképen zölddel jelzett területeken jellemző.)
  • Andalúzia legnagyobb részén eltűnik az /s/ és /θ/ fonémák közötti különbség, hol az első, hol a második javára (e jelenségek seseo és ceceo néven ismertek), de sokszor még ugyanannál a beszélőnél is előfordul mindkét változat. A Kanári-szigeteken, továbbá egész Latin-Amerikában (az északi nyelvjárásokban is) viszont csak az /s/ fordul elő.
  • A magánhangzók – Andalúziában szintén a magánhangzó és /r/ – közötti, illetve a szó végi /d/ kiesik: maduro ’érett’ [maˈuːro], padre ’apa’ [ˈpaːre], soledad ’magány’ [soleˈaː].
  • Az /l/ és /r/ hangokat szó és szótag végén – mássalhangzó előtt – sok déli tájszólásban felcserélve ejtik: /l/ helyett [r]-t (rotacizmus), illetve /r/ helyett [l]-t (lambdacizmus) mondanak: pl. el toro ’a bika’ [erˈtoːro], puerta ’ajtó’ [ˈpu̯elta], mujer ’nő’ [muˈhel]. (Ez megvalósulhat csak az egyik irányban is.)
  • Sok déli tájszólásban az egymás mellé kerülő mássalhangzókból létrejövő csoportok leegyszerűsödnek, általában az első mássalhangzó (főleg, ha az zárhang, /l/ vagy /r/) „hasonul” a másodikhoz: pl. acto ’cselekedet, tett’ [ˈatto], decirle ’mondani neki’ [deˈsille], materno ’anya-’ [maˈtenno] stb.
  • A /x/ fonéma – az északi nyelvjárásoktól eltérően – egyszerű magyar [h]-nak hangzik, egyes területeken ki is eshet: mujer [muˈher] ~ [muˈeː].
  • Egyes déli nyelvjárásokban (Nyugat-Andalúzia, Kuba egy része stb.) a /ʧ/ hang [ʃ]-sé egyszerűsödik, így pl. noche ’éjszaka, este’ [ˈnoʃe].
  • Bizonyos területeken – legjellemzőbben Argentínában, Uruguayban és Paraguayban – a /ʝ/ fonéma (írásban ll- vagy y-) [ʒ]-nek vagy [ʃ]-nek hangzik: ella ’ő (nőnem)’ [ˈeːʒa] ~ [ˈeːʃa], playa ’tengerpart’ [ˈplaːʒa] () ~ [ˈplaːʃa] (). Az előbbi (zöngés ejtés) inkább az idősebb, az utóbbi (zöngétlen ejtés) a fiatalabb generációra és a nőkre jellemző.
  • A latin f-ből származó h-t néhány déli nyelvjárásban (pl. Andalúzia és Puerto Rico egyes részein) kiejtik: harto ’eléggé’ [ˈharto] ( < lat. FARTU), hediondo ’büdös, bűzös’ [hediˈondo] ( < lat. *FŒTIBUNDU) stb.
  • A legextrémebb délspanyol nyelvjárásokban a szó végi mássalhangzókat egyáltalán nem ejtik ki, hanem azok az előttük lévő magánhangzó minőségét befolyásolják (úgymint nazalizálják, megnyújtják stb.).
  • A hangsúlyos magánhangzók nagyon megnyúlnak.
Azokban a délspanyol tájszólásokban, amelyekben a szó végi /s/ kiesik, a többes számot a magánhangzók megnyílása jelölheti – vagyis ezekben a nyelvjárásokban a magánhangzók nyíltságának jelentésmegkülönböztető szerepe van: pl. el toro [erˈtoːro] ’a bika’ és los toros [lɔˈttɔːrɔ] ’a bikák’, vagy pl. el teléfono [erteˈleːfono] ’a telefon’ és los teléfonos [lɔttɛˈlɛːfɔnɔ] ’a telefonok’ stb. Ilyen például a keleti andalúz, amely legalább tíz magánhangzó-fonémával rendelkezik. Ezek persze olyan apró különbségek, amelyeket sokszor csak az adott tájszólás anyanyelvi beszélői képesek meghallani.

A délspanyol nyelvjárások – különösképpen bizonyos jelenségek, mint pl. a ceceo – sokáig erősen meg voltak bélyegezve, még a beszélőik által is; sőt, egyes spanyol nyelvű országokban máig úgy vélekednek, hogy ők „csúnyán, rosszul” beszélik az anyanyelvüket. Naná, hogy ezt a humoristák is kihasználják: az andalúziai (Kanári-szigeteki, kubai stb.) tájszólások gyakran képzik nyelvi paródiák tárgyát.

A lektorálásért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

9 megjegyzés:

  1. Király kis cikk ez, rég nem volt már ilyen fajsúlyosabb téma. Faszák az illusztrációk is, talán még ez belefért volna a cikkbe a szóvégi mássalhangzók elhagyásához:
    https://www.youtube.com/watch?v=d6C0bNDqf3Y


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, hát kár, hogy ez sem igazán érdekel senkit rajtad kívül. Azt hittem, hamar itt fognak tolongani a megjegyzésekkel messze szakadt honfitársaink, hogy ott, ahol élnek, mit hogy mondanak ;) – de hát szokás szerint sehol senki.

      A videó jó lenne, csak az a baj vele, hogy ez már annyira extrém andalúz – vagy csak az előadó tesz rá még egy lapáttal –, hogy tényleg semmit sem érteni belőle. Ráadásul még „hivatalos” szövege és leírt címe sincs, így ismeretterjesztésre nem alkalmas.

      Törlés
    2. "ez sem igazán érdekel senkit rajtad kívül" - Tiltakozom! :)

      Törlés
  2. Nekem tetszett a cikk, végre valaki elmagyarázta az IPA jeleket. :) Nekem is kellett nyelvészetet tanulnom és a könyvekben használják, de egyikben sincs rendesen leírva, hogy melyik jel melyik hangot jelöli, úgy próbáltam kikövetkeztetni a szövegből... :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, sajnos általában csak egy táblázat van a magán- és mássalhangzójeleknek, de nem szokták leírni, hogy melyik mit jelent. A magyar Wikipédia Nemzetközi fonetikai ábécé cikkében viszont nagyjából le van írva szövegszerűen is, hogy melyik milyen hangot jelöl.

      Törlés
  3. Bárcsak így beszélne minden (na jó: az átlag) spanyol anyanyelvű, mint ez az ex-kormányfő.... (Álmodik a nyomor.) Teljesen jól lehet érteni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, mert ő próbál a sztenderd nyelven beszélni. Egyébként én (bár nem éltem anyanyelvi területen) soha nem tapasztaltam olyasmit, hogy az „átlagos” beszélők olyan nagyon érthetetlenül beszélnének. Igaz, hogy már elég régen beszéltem spanyol anyanyelvűvel élőszóban – akkor még kevesebb tapasztalatom is volt, bár több gyakorlatom beszéd terén –, de olyan szituációra viszont nem emlékszem, hogy nagyon ne értettem volna, amit mondanak.

      Törlés
    2. Nemcsak arra gondolok, hogy a sztenderd nyelvet beszéli, hanem a sebesség. Pont ma hallgattam meg a másik cikkben található mexikói csaj szövegét. Az két fokkal gyorsabb volt, de még mindig kivehető (leszámítva 1-2 egy- vagy kétbetűs szót, amit "összeolvasztott" az előtte/utána álló szavakkal, de ettől még alapvetően érthető volt a szöveg).
      Többször "panaszkodtam" már a chilei dialektusra. A tapasztalat eléggé lényeges ebben a témában. Nyilván Te könnyebben/gyorsabban rájöttél volna, hogy mit mondanak, huszonegynéhány éves tapasztalatoddal, mint én (aki alig több, mint 3 éve tanulja ezt a nyelvet, és előtte gyakorlatilag soha sehol nem hallgatott spanyolt).
      Egyébként -bár ezt lehet, hogy korábban már írtam-, a 3/4 éves kintlét után az a tapasztalat, hogy természetesen hozzá lehet szokni a chilei spanyolhoz némi idő után, és az emberek legnagyobb részét ezután egész jól lehet érteni. Viszont volt 3-4 ember (mindegyikükkel napi szinten beszéltem/hallgattam őket) akiket egész egyszerűen a kilenc hónap alatt képtelen voltam érteni. Maximum akkor, ha konkrétan hozzám beszéltek ÉS hajlandóak voltak figyelembe venni, hogy célszerű lassabban/érthetőbben beszélni. De ha csak hallgattam ezt a pár embert egymás között vagy helyiekkel beszélni, akkor csak fél szavakat értettem. Sokat gondolkodtam, hogy miért lehet ez?! Hogy ezt a 3-4 embert akkor sem érteném, ha 20 évig hallanám őket minden nap. Vélehtően elég sajátosan formálják a szavakat, a lehető legtöbb mássalhangzót kihagyják, és ezt tetézi az extrém sebesség.

      "soha nem tapasztaltam olyasmit, hogy az „átlagos” beszélők olyan nagyon érthetetlenül beszélnének"

      Ezzel kapcsolatban számomra furcsa, hogy élőszóban valóban sokkal érthetőbb mindenki, de például, nézve egy SPANYOL filmet (tehát nem mexikói, stb...), néha kétségbeejtő, hogy mennyire sok dolgot nem értek a sebesség miatt. Megifgyeltem, hogy a spanyol filmekben sokkal gyorsabban beszélnek, mint az egyéb TV-műsorokban, vagy mint a való életben.
      Tehát, mint mindenre, erre is igaz, hogy a tapasztalat mennyire fontos! Gyakorlat teszi a mestert, ugye.

      Törlés
    3. Szerintem emiatt ne aggódj, mert nem vagy egyedül. A spanyol filmeket – hozzáteszem, az újabbakat – még én is alig értem, annyira gyorsan és hanyagul beszélnek, de az is sokat számít, hogy a spanyolok egyszerűen nem artikulálnak, nem nyitják ki rendesen a szájukat, az orruk alatt motyognak sokszor. De ez régebben, 10-20 éve még nem volt így, akkor szinte mindent értettem a filmekből. Lehet egyszerűen arról is szó, hogy kijöttem a gyakorlatból és nem hallgattam elég sok spanyolországi spanyolt azóta, de szerintem sokkal inkább arról is szó van, hogy az emberek egyre lazábbak, egyre szlengesebben beszélnek, és ez megjelenik a filmekben is.

      A másik pedig, hogy a legtöbb felkapott színész, akik mostanában a spanyol filmekben szerepelnek, baszk. Ők pedig tényleg elég gyorsan beszélnek és még a hangsúlyos magánhangzókat is nagyon röviden ejtik, a d-ket, g-ket „lenyelik” (lesz egyébként egy cikk a spanyolországi akcentusokról hamarosan), így őket a legnehezebb megérteni. (Figyeld meg a spanyol filmekben, hogy az idősebbek mennyivel érthetőbben beszélnek, mint a mostani 20-30-as korosztály.)

      Egyébként azért se aggódj ilyenek miatt, mert ha belegondolsz, a saját anyanyelveden sem érted meg a hanyagul beszélőket – én is pl. sokszor csak kapkodom a fejem a tömegközlekedésen, hogy a fiatalok miről beszélgetnek körülöttem, egyszerűen nem lehet őket megérteni, pedig magyarul beszélnek. Csak már nem ugyanazt a nyelvet, amit mi...

      Törlés

A hozzászóláshoz regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával. Tájékoztatunk, hogy a 30 napnál régebbi cikkekhez írt megjegyzések – a spamek kiszűrése érdekében – előzetes jóváhagyás után válnak láthatóvá.