2014. május 17., szombat

Amikor a kötőmód nem kötőmód
... que me sirviera de espada una vez

Az egyszerű nyelvtanuló általában úgy képzeli el a nyelvek működését, hogy vannak szabályok, az emberek pedig azoknak megfelelően használják a nyelvet. A valóságban ez fordítva történik: az ezzel foglalkozó szakemberek (az ún. leíró nyelvészek) az alapján próbálják feltárni a nyelvtani szabályszerűségeket, ahogy az anyanyelvi beszélők a nyelvet használják. A probléma sokszor az, hogy mivel a nyelvhasználat folyamatosan változik (ami abból adódik, hogy ugyanazt többféleképpen is lehet mondani), nem lehet mindent egyértelmű kategóriákba sorolni – tehát mindig is lesznek a leírt szabályok alól kivételek.

Ugyanígy sorolták be valamikor az igeragozásokat is különböző igemódokba a viselkedésüknek megfelelően: például azokat, amelyek nem kifejezetten tényszerű állítást, kérdést vagy felszólítást, hanem inkább bizonytalanságot vagy nem megvalósuló eseményt fejeznek ki, a kötőmódba.

Nem muszáj mindig kötni az ebet a... karóhoz?

A kötőmód folyamatos múltja (pretérito imperfecto de subjuntivo) legtöbbször a jelen idejű feltételes mondatok – általában a si ’ha’ kötőszóval bevezetett – mellékmondataiban, a feltételes előtagban (prótasis condicional) használatos: pl. Si tuviera (tuviese) dinero, sería rico ’Ha lenne pénze, gazdag lenne’; illetve kívánság, óhaj, bizonytalanság kifejezésére a múltban: pl. Quería que la acompañara (acompañase) ’Azt akarta, hogy elkísérjem’. Az imperfecto de subjuntivo a múltidő-tőből képződik, amely a szabályos igéknél megegyezik a szótári (jelenidő-)tővel.

Van viszont ennek az igeidőnek, pontosabban azon belül a „-ra végű” alaknak egy olyan – főleg a sajtóban elterjedt – használata is, amelynél eléggé nehézkes lenne megmagyarázni, hogy mi indokolja a kötőmódot. Erre példaként álljon itt egy részlet egy ismert latin-amerikai karácsonyi gyerekdalból:
Con este viejo caballo de palo (’Ezzel a régi lovacskával’)
Que me sirviera de espada una vez (’Ami kardként szolgált nekem egyszer’)
Seis navidades con él he pasado (’Hat karácsonyt is vele töltöttem’)
Di, papá, ¿por qué? (’Mondd, apa, miért?’)
Mint láthatjuk, ebben a versszakban semmi sem indokolná a kötőmód használatát, hiszen nem találunk benne sem bizonytalanságot, sem kívánságot, óhajt, csupán egy egyszerű állítást a múltra vonatkoztatva. Vagyis a sirviera igealak helyett állhatott volna akár a kijelentő mód egyszerű befejezett múltja, a sirvió is... (Akinek pedig gyerekkorában nem volt „caballo de palo”-ja, az alábbi meseklipből megtudhatja, mi az!)


Ezek után jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért mégis kötőmódú alakot használt a szerző. A válasz bizonyára meglepő lesz: igazából szó sincs itt semmiféle kötőmódról. Ha felidézzük a cikk elején írtakat, ezt az igealakot az alapján sorolták a kötőmódhoz, hogy a mai használata a legtöbb esetben abba illik leginkább – de korántsem mindig. Arról van szó ugyanis, hogy ez az igealak történetileg a latin kijelentő mód régmúltjából származik, így használták az óspanyolban is, s ez a használat köszön vissza a fenti sorokban is. Vagyis a sirviera – tkp. ’szolgált volt’ – itt egészen pontosan az había servido igealaknak feleltethető meg! (Megjegyzendő, hogy ugyanezen igealak megfelelőjét a portugálban ma is a kijelentő mód régmúltjaként tartják számon.)

Hogyan következhetett be a változás? Úgy, hogy a beszélők egyre gyakrabban használták a kijelentő mód régmúltját olyan szövegkörnyezetekben (is), ahol kötőmódot várnánk (a -ra végű paradigma efféle használata a 15. században kezdett elterjedni, míg a régmúltat inkább már összetett igeidővel (había cantado) fejezték ki), ami alapján átsorolták a nyelvtanírók a kötőmódhoz. Pontosan ez az oka annak is, hogy ma kétféle ragozása van az imperfecto de subjuntivo-nak (eredetileg csak a „-se végű” ragozás tartozott ide). Bár a régmúltként való használata fokozatos hanyatlásnak indult a 16–17. század folyamán, egyes íróknak köszönhetően a 18–19. században újraéledt és azóta is előszeretettel használják ebben a funkcióban, főleg a sajtó nyelvében.

Felhasznált irodalom

  • Real Academia Española, Asociación de Academias de la Lengua Española (2009): Nueva gramática de la lengua española, 24.2h–l, pp. 1805–1807 [Morfología / Sintaxis I. El subjuntivo. El pretérito imperfecto y el pretérito pluscuamperfecto], Espasa, Madrid.

9 megjegyzés:

  1. Szerintem a „Azt akarta, hogy elkísérjem.” típusú függőmondatokban (angolban reported vagy indirect speech) nem azért van kötőmód a legtöbb nyelvben, mert kifejezett bizonytalanság lenne bennük, hanem állásfoglalás és igazságtartalom minősítése nélkül közvetítik egy másik ember szavait, és nem a szavak igazságtartalma a fontos a maga tényszerűségében, hanem csak a tényállítás megtörténte. Tehát ebben a példában nem biztos, hogy valóban annyira akarta a kísérletet, vagy őszintén, komolyan gondolta, csak visszaidézzük az elkísért személy megnyilvánulását.

    Németben ezt sokkal jobban lehet árnyalni, mert mindjárt két Konjunktív igemód is van (I-es és II-tes), és lehet kijelentő módot is használni az ilyen függő mondatokban. Ha a németben kijelentő módot használunk, azzal a másik személy megnyilvánulását igazságtartalmilag is helyeseljük, ha a kötőmódot használjuk, akkor csak objektíven közvetítjük a szavait, de nem foglalunk állást, míg ha a másik kötőmódot használjuk (ami egybeesik a feltételes móddal), akkor meg kifejezetten kétségbe vonjuk az igazságtartalmát. Ilyen van a magyarban is: „Az újságíró azt írja, hogy forradalom készül.”, itt vagy csak közvetítjük a szavait, vagy igazat is adunk neki, legfeljebb a szórendet, hangsúlyokat lehet variálni további egyértelműsítésnél. Ha meg kétkedünk: „Az újságíró azt írja, hogy forradalom készülne.” vagy egy kicsit magyarosabb egyértelműsítéssel: „Nem értek egyet azzal... Nem vagyok benne biztos... Kétlem, hogy forradalom készülne.”. Kérdésként is elsüthető: „Forradalom készülne?”, amolyan meglepettséget kifejezendő. Bár ez utóbbi esetek mintha kopnának ki a magyarból, de én még néha használom így feltételes móddal, mondjuk lehet én is csak német hatásra. Nem mintha ennek a használatára túl gyakori lehetőség nyílna, hogy megint feltételes/kötőmóddal stilizáljak

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. „Szerintem a „Azt akarta, hogy elkísérjem.” típusú függőmondatokban (angolban reported vagy indirect speech) nem azért van kötőmód a legtöbb nyelvben, mert kifejezett bizonytalanság lenne bennük, hanem állásfoglalás és igazságtartalom minősítése nélkül közvetítik egy másik ember szavait”

      Úgy tudom, a latinban is még így volt, de a spanyolban már nem: ha így lenne, akkor az összes „függő” mondatban kötőmódot kellene használni, de nem kell. Az idézet példában egyszerűen azért van kötőmód, mert kívánságot fejez ki, ahogy ilyenkor a magyarban is azt használjuk.

      Viszont pl. abban a mondatban, hogy ’Azt mondta, hogy jól van’, nem használhatsz a spanyolban kötőmódot: Dijo que estaba bien (nem pedig *Dijo que estuviera bien). De ha éppen ennek a tagadása van, ti. ’Nem azt mondta, hogy jól van’, akkor már kell a kötőmód, hiszen a feltételezett állítás hamis: No dijo que estuviera bien.

      Törlés
  2. Szerintem a „Azt akarta, hogy elkísérjem.” típusú függőmondatokban (angolban reported vagy indirect speech) nem azért van kötőmód a legtöbb nyelvben, mert kifejezett bizonytalanság lenne bennük, hanem állásfoglalás és igazságtartalom minősítése nélkül közvetítik egy másik ember szavait”

    Szerintem itt El Vaquero toved, kicsit osszekevert ket dolgot. Angolul a reported vagy indirect speech esten, alapszabalykent, nem kell kotomodot hasznalni. Az "Azt akarta, hogy elkísérjem.” mondatbam persze igen, de ez a reported, indirect speech egy specialis este, indirect request vagy command. (raadasul itt nem is kozvetitjuk mas ember szavait, hiszen nyelvtanilag tokeletesen analog az "azt akarom, hogy elkiserj.", es ez esetben fel sem merulhet mas szavainak az idezese. Ezert az e tipusu szerkezet inkabb csak indirect, de nem reported.) De ebben az esetben a magyar megfelelojeben is kotomod van. A reported vagy indirect speech egyeb eseteiben, pl. amikor tenylegesen reported, azaz idezunk, vagy indirect question, stb. eseten, eppugy mint a magyarban, nem hasznalunk kotomodot. (igy az emlitett pelda: „Az újságíró azt írja, hogy forradalom készülne.” angol megfelelojeben sem. (Persze az abszolut ido miatt mas igeidokkel). Az latin az mar mas, igen, ott idovel mar szinte az osszes alarendelt mondat coniunctivus-ba kerult. De az angol eseten meg a spanyolnal is kevesbe hasznaljak a kotomodot, hiszen a ’Nem azt mondta, hogy jól van’ eseten se hasznalt, nem ugy mint a spanyolban.

    VálaszTörlés
  3. Bocsanat, rossz idezetet masoltam bele, javitottam:

    Szerintem a „Azt akarta, hogy elkísérjem.” típusú függőmondatokban (angolban reported vagy indirect speech) nem azért van kötőmód a legtöbb nyelvben, mert kifejezett bizonytalanság lenne bennük, hanem állásfoglalás és igazságtartalom minősítése nélkül közvetítik egy másik ember szavait”

    Szerintem itt El Vaquero toved, kicsit osszekevert ket dolgot. Angolul a reported vagy indirect speech esten, alapszabalykent, nem kell kotomodot hasznalni. Az "Azt akarta, hogy elkísérjem.” mondatbam persze igen, de ez a reported, indirect speech egy specialis este, indirect request vagy command. (raadasul itt nem is kozvetitjuk mas ember szavait, hiszen nyelvtanilag tokeletesen analog az "azt akarom, hogy elkiserj.", es ez esetben fel sem merulhet mas szavainak az idezese. Ezert az e tipusu szerkezet inkabb csak indirect, de nem reported.) De ebben az esetben a magyar megfelelojeben is kotomod van. A reported vagy indirect speech egyeb eseteiben, pl. amikor tenylegesen reported, azaz idezunk, vagy indirect question, stb. eseten, eppugy mint a magyarban, nem hasznalunk kotomodot. (igy az emlitett pelda: „Az újságíró azt írja, hogy forradalom készül.” angol megfelelojeben sem. (Persze az abszolut ido miatt, pl multido esten a magyartol eltero igeidokkel). Az latin az mar mas, igen, ott idovel mar szinte az osszes alarendelt mondat coniunctivus-ba kerult. De az angol eseten meg a spanyolnal is kevesbe hasznaljak a kotomodot, hiszen a ’Nem azt mondta, hogy jól van’ eseten se hasznalt, nem ugy mint a spanyolban.


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondjuk az angolban kötőmódról beszélni egyébként is elég érdekes, mert ha jól tudom, csak az egyes szám harmadik személyű alakban tér el a kijelentő módú használattól (illetve a létigénél még az első személyben is).

      Törlés
    2. Ez igaz, de azert mert alakilag egybeesnek, kimutathatoan kulon modok(nagyon hasonloan a magyar kotomod ill. felszolitomod alaki egyezosege ellenere valo kunbsegevel), igy azert van ertelme beszelni az angol kotomodrol a tobbi szemely eseten is. Az mar mas kerdes, hogy a beszelok jelentos resze (szabalytalanul) meg abban a keves estben sem hasznaljak, ami kotomodot kovetelne meg. [Tudom, amit a beszelok hasznalnak az nem szabalytalan, nem helytelen..... ;) ]

      Törlés
    3. Hát igen, én valami olyasmit hallottam egy angoltanártól, hogy a mai angolban egyáltalán nem használják a kötőmódot (legalábbis amit annak neveznek).

      Törlés
    4. Az igaz, hogy nagyon sokan nem hasznaljak, de azert az nem igaz, hogy a mai angolban ne lenne, mert a kotomod nem hasznalata meg szubsztenderd (persze lehet, hogy idovel tenyleg kiveszik). Tehat ott meg nem tart a folyamat, mint mondjuk a magyarban a passivum helyett hasznalt mai szerkezetek, melyek mar sztenderdnek szamitanak. Azert az igenyes beszedben a mai napig hasznalt a kotomod az angolban.

      Törlés
    5. Nem tévedek, mert nem állítottam, hogy az angolban kötőmód van ilyenkor, mert nincs.

      Egyébként kiszorulóban van az angolban kötőmódos were, helyette jó már az I/he/she/it was you... is, persze konzervatív beszélők és maradi nyelvtanárok ugatnak érte.

      Még az angol kötőmódnak van egy olyan tulajdonsága, hogy jelenidő E/3 személyben sem kap ragot: Long live the Queen vagy God have mercy. Nem véletlenül nem lives és has van bennük.

      Törlés

A hozzászóláshoz – a kéretlen megjegyzések (spam) és a névtelenséggel való visszaélés elkerülése érdekében – regisztrált azonosító szükséges a listából választható szolgáltatások valamelyikénél.