2014. április 26., szombat

Vannak-e hosszú mássalhangzók a spanyolban?

A kérdésre a válasz elsőre rendkívül egyszerűnek tűnik, ám mint látni fogjuk, korántsem az. Először is azt kell tisztáznunk, hogy egyáltalán mit értünk „hosszú mássalhangzó” alatt – s itt rögtön fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy mindig a beszédből indulunk ki, nem pedig abból, hogy egy hangot írásban milyen betűvel vagy betűkombinációval jelölnek.

Minden kiejtett hangnak van egy időben mérhető hosszúsága, de ez csak akkor érdekes egy nyelven belül, ha van mihez viszonyítani – például ha létezik hosszabban vagy rövidebben ejtett párja, aminek lehet jelentésmegkülönböztető szerepe is. A spanyol ñ például általában hosszabb, mint mondjuk a magyar ny az anya szóban (lásd pl. año, España, mañana), még sincs értelme azt mondani, hogy hosszú mássalhangzó, hiszen nincs olyan szó, amelyben rövidebben ejtenék ugyanabban a helyzetben, vagy csak attól függne a jelentése, hogy milyen hosszú benne az ñ.

Az megint csak más kérdés, hogy bizonyos spanyol mássalhangzók történetileg hosszú mássalhangzóból vagy két hangzó kapcsolatából származnak (mint a -ch-, -ll-, -ñ-, -y-), amit a hangsúlyminták máig őriznek, ám ettől még továbbra sincs a hosszúságuknak funkciója a nyelven belül. (Úgy is lehetne mondani, hogy ezek a mássalhangzók fonetikailag hosszúak, de fonológiailag nem értelmezhető a hosszúságuk.)

Hosszú a haja? – Mihez képest? (Forrás: Fondos7.net)

Az egyetlen olyan mássalhangzó, amely tőszavakban is rendszerességgel előfordul magánhangzók között „rövid” és „hosszú” változatban, jelentésmegkülönböztető szereppel, az az [r]. Bár a modern fonetikában ezeket inkább két eltérő beszédhangnak tekintik (mintsem ugyanazon hang rövid és hosszú megvalósulásának), hacsak nem fonológusnak készülünk, nyugodtan mondhatjuk, hogy a spanyol -rr- hosszú mássalhangzó, hiszen teljesül a fentebb leírt kritérium az olyan szópárok esetén, mint pl. ’drága’ és ’szekér, autó’ vagy ’de’ és ’kutya’ stb.

Az [r]-en kívül a spanyolban csak az [n] és a [b] lehet hosszú mássalhangzó, de vele ellentétben, néhány művelt latin átvétel (pl. ’veleszületett’, ’örökzöld’, ’nyilvánvaló’ – bár az utóbbit gyakran rövid [b]-vel ejtik – stb.) kivételével, csak morfémahatáron (a circun-, con-, en-, in-, sin-, illetve a sub- előtaggal ellátott n-, illetve b- kezdetű szavakban) állhat: pl. ’körbehajóz’, ’nemesít’, ’szükségtelen’, ’számtalan’, továbbá : ’Szubbetikai-hegység’. Az -nn- [nn] és a -bb-, -bv- [bb] a választékos kiejtésben valódi dupla mássalhangzók, ún. gemináták („ikermássalhangzók”, vagyis egyikük a szótag végéhez, másikuk a következő szótag elejéhez tartozik), ezekben a szavakban azonban szintén nem fonémikusak, mivel nem létezik pl. *inato vagy *subético (az utóbbi elméletileg létezhetne, például ’etikán aluli’ jelentésben, de nincs) és természetesen akkor sem jelentenének mást, ha röviden ejtenék bennük a szóban forgó mássalhangzókat.

Említésre érdemes még, hogy a szintén csak morfémahatáron előforduló -nm- is ejthető [mm] geminátaként (például a conmigo ’velem’ szó egyik lehetséges ejtése [kommígo] ), azonban ez a választékos beszédben inkább [nm]-nek hangzik. Idegen szavakban persze megjelenhetnek írásban egyéb gemináták is (mint például a rayos gamma ’gamma-sugárzás’ szakkifejezésben), ám ezeket általában egyszerű mássalhangzókként ejtik.

(Forrás: El Mexicano)

Fonémikus gemináta egyedül a felszólító mód nos (’minket/nekünk’) névmási simulószóval ellátott harmadik személyű alakjaiban fordulhat elő (pl. ayúdenos ’segítsen nekünk’ és ayúdennos ’segítsenek nekünk’), azonban ezt a megkülönböztetést általában nem használják – sőt, a legtöbb beszélő nem is tud róla, amiről időnként az olyan helyesírási tévesztések is árulkodnak az online sajtóban, mint pl. Por favor, *ayúdenos ustedes. Ráadásul ezekben a kifejezésekben valójában szóhatár van, csak konvencionálisan írjuk őket egybe.

Végszóként azt lehetne tehát mondani, hogy a spanyolban csak az r esetében beszélhetünk valódi rövid–hosszú fonémikus ellentétről, ezen kívül előfordul két egyforma mássalhangzóból álló csoport, mint az innato szóban, amely a kiejtésben ugyan hosszú, de fonémikusan csupán két rövid mássalhangzó egymásutánja.

A közreműködésért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

10 megjegyzés:

  1. Valóban nem egyértelmű kérdés. Nem csak a helyesírás zavarhat be, de az sem mindegy, hogy ha a kiejtést nézzük, akkor fonetikai síkon (megnyúlások) vagy fonológiai síkon (jelentésmegkülönböztető szerep kiejtésben) nézzük. Ráadásul tovább tarkítja a képet, ha hangsúlyos szótag elején és az őt megelőző szótag végén lévő mássalhangzó egyforma (conmigo mm-es ejtése), mert akkor sem fonetikailag, sem fonológiailag nem hosszú magánhangzó.

    Igazából még az egyesmagánhangzók között sincs hosszú fonológiailag a spanyolban, legfeljebb csak fonetikai megnyúlás van (szünet előtti szónál, hangsúlyos szótagban). A kettőshangzókat viszont mindenki máshogy definiálja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A magánhangzók hosszúsága egyik újlatin nyelvben sem fonémikus – néhány kisebb regionális nyelv kivételével Észak-Olaszországban, ill. Svájcban, mint pl. a friuli rétoromán (de valószínűleg ezekben sem a latin megkülönböztető rendszer továbbélése, hanem már új, belső fejlemény), és fonémikus gemináták is csak az olaszban és a hozzá közel álló (vagy általa befolyásolt) dialektusokban léteznek.

      Azt viszont szintén figyelembe kell venni, hogy az olasz gemináták legnagyobb része vagy hasonulással keletkezett (pl. -CT-, -PT- > -tt-), vagy belső fejlemény (fortíció; pl. AQUA > acqua [akkwa], HABEMUS > abbiamo – az utóbbinak szabályosan *aviamo-nak kellene lennie), és azt is, hogy az olasz tulajdonképpen egy irodalmi eredetű mesterségesen egységesített közvetítőnyelv, amely idővel az – egyébként vagy 50 különböző újlatin nyelvjárást beszélő – itáliai népesség (első vagy második) anyanyelvévé vált.

      Törlés
  2. Az olasz es spanyol fonetikat osszehasonlito cikkhez hasonloan ez is kituno lett!

    Ket eszrevetelem lenne.

    1. "A spanyol ñ például általában hosszabb, mint a magyar ny, mondjuk az anya szóban (lásd pl. año, España, mañana), még sincs értelme azt mondani, hogy hosszú mássalhangzó, hiszen nincs olyan szó, amelyben rövidebben ejtenék ugyanabban a helyzetben, vagy csak attól függne a jelentése, hogy milyen hosszú benne az ñ."

    Bar a kovetkeztetes es a tema szempontjabol nincs jelentosege, szerintem a harom pelda kozul a "mañana" esten az "ñ" altalaban nem hosszabb a magyar "ny"-nel. Az "españa" esteben persze egyertelmuen, es az "año"-nal is, bar ott korantsem annyira, mint altalaban a magyar anyanyelvuek ejtik, "nny"-kent, talan egy arnyalatnyival hosszabb csak a magyar "ny"-nel.

    2. "Fonémikus gemináta egyedül a felszólító mód nos (’minket/nekünk’) simuló névmással ellátott harmadik személyű alakjaiban fordulhat elő, pl. ayúdenos ’segítsen nekünk’ és ayúdennos ’segítsenek nekünk’ – ezt a különbséget azonban nem minden nyelvjárásban használják (amiről időnként a helyesírási tévesztések is árulkodnak, pl. Por favor, *ayúdenos ustedes)."

    A tobbi targyalt esetben nyilvanvalo, ahogy irtad is, hogy nem hosszu a massalhangzo, de itt szerintem, bar a hatar megallapitas termeszetesen onkenyes, kimondhatjuk hogy hosszu (megha geminata is), mert fonetikailag egyertelmuen hosszu (a sztenderd nyelvaltozatban, egyebkent termeszetesen lehet nyelvjaras ill. -valtozat fuggo), es megha fonologiailag ket rovid massalhangzokent is ertelmezheto, de jelentes-megkulonbozteto szerepe is van ( tehat fonologiailag is kulonbozik).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. „szerintem a harom pelda kozul a "mañana" esten az "ñ" altalaban nem hosszabb a magyar "ny"-nel”

      Ha meghallgatod a Forvóról belinkelt példákat (elég sok van), majdnem mindegyik anyanyelvi beszélő hosszabban ejti (talán egyetlen kivétellel). Nyilván itt is számít, hogy a beszéd mennyire választékos vagy gyors.

      „Az "españa" esteben persze egyertelmuen, es az "año"-nal is, bar ott korantsem annyira, mint altalaban a magyar anyanyelvuek ejtik, "nny"-kent, talan egy arnyalatnyival hosszabb csak a magyar "ny"-nel.”

      Igen, ez eléggé relatív, és függ a beszéd sebességétől is (vedd figyelembe, hogy a magyarok jóval lassabban beszélnek, ezért is tűnnek a mi geminátáink hosszabbnak), ezért is fogalmaztam úgy, hogy „hosszabb”, nem pedig hosszú (ebbe pedig az árnyalatnyi különbség is éppúgy belefér). :)

      „A tobbi targyalt esetben nyilvanvalo, ahogy irtad is, hogy nem hosszu a massalhangzo, de itt szerintem, bar a hatar megallapitas termeszetesen onkenyes, kimondhatjuk hogy hosszu (megha geminata is), mert fonetikailag egyertelmuen hosszu (a sztenderd nyelvaltozatban, egyebkent termeszetesen lehet nyelvjaras ill. -valtozat fuggo), es megha fonologiailag ket rovid massalhangzokent is ertelmezheto, de jelentes-megkulonbozteto szerepe is van ( tehat fonologiailag is kulonbozik).”

      Szerintem itt két dolgot keversz: az, hogy gemináta és hogy jelentésmegkülönböztető, nem zárja ki egymást – a fonetikai hosszúság pedig eleve a geminátából következik. Tehát az nem kétséges, hogy az innato, perenne, sinnúmero stb. szavakban gemináta van, ami fonetikailag nyilván hosszú (mivel az -n- előfordul fonetikailag röviden is magánhangzók között), viszont nem jelentésmegkülönböztető.

      A ayúdenos ~ ayúdennos párokkal inkább az a probléma, hogy az ilyen valójában két szóból állnak, csak helyesírásilag egybe kell írni őket (itt jön elő az is, hogy egyáltalán mit nevezünk szónak).

      De hát lényegében az egész cikk arról szól, hogy nem nagyon lehet arra a kérdésre érdemben válaszolni, hogy mi az a „hosszú” mássalhangzó. :)

      Törlés
  3. "Ha meghallgatod a Forvóról belinkelt példákat (elég sok van), majdnem mindegyik anyanyelvi beszélő hosszabban ejti (talán egyetlen kivétellel). Nyilván itt is számít, hogy a beszéd mennyire választékos vagy gyors."

    "Igen, ez eléggé relatív, és függ a beszéd sebességétől is (vedd figyelembe, hogy a magyarok jóval lassabban beszélnek, ezért is tűnnek a mi geminátáink hosszabbnak), ezért is fogalmaztam úgy, hogy „hosszabb”, nem pedig hosszú (ebbe pedig az árnyalatnyi különbség is éppúgy belefér). :)"

    Persze, lenyegen igazad van, nem is vitattam a leirtak lenyeget, csak az "año" kapcsan, sok anyanyelvi beszelovel valo beszelgetes utan (bar ez a sok beszelo tulnyomomtobbsege egy orszagbol, Perubol szarmazik, lehet ez is az oka) ugy tapasztaltam, hogy majdnem rovid magyar "ny"-kent ejtik. De peldaul a "dañar", "preñar", stb esten mar teljes egyertelmuen azonos a rovid magyar "ny"-nyel. De ezt csak megjegyzeskent szerettem volna irni, termeszetesen nem vitatja a kovetkeztetesed, nincsen olyan spanyol szopar ami a rovid es hosszu "ñ"-ben kulonbozne.

    "Szerintem itt két dolgot keversz: az, hogy gemináta és hogy jelentésmegkülönböztető, nem zárja ki egymást – a fonetikai hosszúság pedig eleve a geminátából következik. Tehát az nem kétséges, hogy az innato, perenne, sinnúmero stb. szavakban gemináta van, ami fonetikailag nyilván hosszú (mivel az -n- előfordul fonetikailag röviden is magánhangzók között), viszont nem jelentésmegkülönböztető.

    A ayúdenos ~ ayúdennos párokkal inkább az a probléma, hogy az ilyen valójában két szóból állnak, csak helyesírásilag egybe kell írni őket (itt jön elő az is, hogy egyáltalán mit nevezünk szónak)."

    Szerintem nem kevertem a dolgokat, nem gondolom, nem is irtam, hogy a geminata es a jelentesmegkulonboztetes egymas kizarna. Az viszont lehet hogy a mondat kicsit hosszura, es igy talan kicsit zavarosra is sikeredett.

    A "perenne", stb estet nem emlitettem, ott a fonetikai hosszusagnak nincs megkulonbozteto hatasa.
    Csak az ayúdenos-ayúdennos tipust emlitettem. Ezeknel, bar az igaz, hogy nem tövek, hanem összetetelek, ezert a dupla massalhangzo geminata, de fonetikailag hosszuak, fonologiai szempontbol pedig kontrasztivak, es csak azt szerettem volna mondani, hogy szerintem a ket feltetel egyutt - tudvan, hogy ez onkenyes -, eleg ahhoz, hogy hosszunak tekintsuk oket. Bar az erdekes amit irsz, miszerint ezek valojaban ket szobol allnak, a massalhangzo-hosszusagra vonatkozoan ezzel meg is gyoztel, ebbol a szempontbol tenyleg ket szonak tekinthetok, amit azonban megjegyzeskent irtal ("itt jön elő az is, hogy egyáltalán mit nevezünk szónak"), ujabb gondolatmenetet inditott el bennem. Mert bar valoban a szohatarok nem mindig azonosak a helyesirassal, de itt szerintem a helyesiras koveti a valodi szohatarokat, hiszen nem "ajude nosz"-kent ejtjuk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ebben is van igazság. Persze azon is el lehetne agyalogni, hogy akkor az ige előtt álló hangsúlytalan névmást miért nem írják az igével egy szóba vagy kötőjellel (pl. *me-lo-dice), hiszen nyelvtanilag ugyanaz a kategória, mint amelyik mögötte áll. Érvként csak az lenne felhozható, amit írtál: hogy a beszélők azt külön szónak érzik, a felszólító és igenévi alakok végén lévőt meg nem. A helyesírási hibák ezt támogatnák is, hiszen olyannal sokszor találkozni, hogy pl. *divertirce, de olyat ritkán írnak le, hogy que *ce diviertan. Vagyis az első esetben a beszélő nem ismeri már fel a se névmást az ige végén.

      Törlés
  4. Igen, erre gondoltam. A *me-lo-dice esteben, bar nyelvtanilag azonos helyzet, de kiejtesben hatarozottan elkulonul a harom elem, igy harom szo. A "dimelo" eseteben azonban mar egy szokent ejtik. A modern nyelveszet allaspontja szerint pedig a helyesiras a nyelv leirasa szempontjabol lenyegtelen... :)

    A *divertirce peldad kulonosen jo, nemcsak hogy nem ismerik fel a se nevmast automatikusan, es igy a c/z ill s-t nem megkulonbozteto nyelvjarasokban eltevesztik a helyesirast, de meg ha valaki el is magyarazza nekik a helyes irasformat, vitatkoznak, kvazi nem hiszik el. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ismerős a helyzet, sajnos. :( Még az a szerencse, hogy a helyesírás készítői nem hódolnak be a félanalfabétáknak. ;)

      Törlés
  5. Én nagyon leegyszerűsíteném az egészet, ami nyelvészeti szempontból nagyon rossz lenne. A mássalhangzókat hosszúság szempontjából miért ne lehetne egymással is összehasonlítani? Például, ha összehasonlítjuk az "m", "n" és "ñ" hosszúságát, akkor az "ñ" általában véve "hosszabb", vagyis realizációja hosszabb ideig tart, mint a másik kettőé. Ez persze nem nyelvészeti megközelítés, hanem kifejezetten laikusoknak való. Ahol jelentésmegkülönböztető szerepe van, az a tudományos megkülönböztetés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Össze lehet hasonlítani – ilyesmivel foglalkozik a fonetika –, csak nincs értelme, hiszen ezek anélkül is jelentésmegkülönböztetőek. Nyilván az ñ hosszabb az n-nél, mivel az előbbi egy korábbi -nn-ből származik.

      Törlés

A hozzászóláshoz regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával. Tájékoztatunk, hogy a 30 napnál régebbi cikkekhez írt megjegyzések – a spamek kiszűrése érdekében – előzetes jóváhagyás után válnak láthatóvá.