2014. március 22., szombat

Szenvedő szerkezetek. Az acción és az estado-resultado

La carta es escrita. La carta está escrita. „A levél meg van írva” – ahogy ezt mi mondanánk (azaz fordítanánk). De vajon van-e különbség a két spanyol mondat között, és ha igen, mi az? A legutóbbi témában, amely szintén a ser és az estar közötti különbségekről szólt, azt vizsgáltuk, hogy a spanyol ajkúak mit fognak fel állapotként vagy helyzetként, és miért nem tartozik ebbe a körbe egy fénykép vagy esemény helyszíne. Most egy kicsit másképp közelítjük meg a kérdést!

Aki tanult már angolul, nem lehet ismeretlen számára az ún. szenvedő szerkezet (passive voice). Ennek lényege, hogy ami a cselekvő mondat tárgya, az a szenvedő mondat alanya – vagyis az ilyen szerkezetek igei állítmánya nyelvtanilag azt fejezi ki, hogy a mondat alanya nem végzi, hanem elszenvedi a cselekvést vagy történést. A szenvedő szerkezet különösen akkor hasznos, ha a cselekvést végző alany kiléte nem érdekes vagy nem kívánjuk azt megnevezni.

A spanyolban a szenvedő szerkezetek (construcciones pasivas) kétféleképpen képezhetőek: az egyik a „visszaható” igealak használata (pasiva refleja), amiről korábban már volt szó; a másik pedig a klasszikus értelemben vett szenvedő igenem (voz pasiva), más néven körülíró szenvedő igeragozás (pasiva perifrástica), amely a létige (ser) és az alannyal nemben és számban egyeztetett befejezett vagy szenvedő melléknévi igenév (participio pasivo) kapcsolatából áll: Juan es amado ’Jánost szeretik’ (szó szerint: ’János szeretve van’). A mondat alanya ez esetben paciente (vö. padecer ’szenved’), vagyis ’szenvedő/tűrő’ – míg a cselekvő mondatoké agente (a latin ÁGĔRE* ’tesz, cselekszik’ folyamatos melléknévi igenevéből).

¿Es amada? (Forrás: ifondos)

Mint fentebb írtam, a szenvedő szerkezetek szerepe, hogy a cselekvő mondat tárgyából alanyt csináljanak (ebből az is következik, hogy szenvedő szerkezetbe csak tárgyas igét lehet tenni, pontosabban csak tárgyas igével alkotott ser + participio tekinthető annak) – elsősorban azért, hogy a cselekvés végzőjét (agente) nélkülözni lehessen: pl. los criminales fueron capturados ’a bűnözőket elkapták’ (nem érdekes, hogy kik kapták el, nem tudjuk a rendőrök nevét stb.). A továbbiak megértéséhez ez legyen a szemünk előtt!

S most térjünk vissza a cikk elején szereplő példamondatainkhoz: La carta es escrita (megjegyzendő, hogy a valóságban nagyon ritkán mondanak ilyet jelen időben, a cikkben is csak a példa kedvéért szerepel), illetve La carta está escrita. Bár mindkettőt úgy fordítjuk, hogy a ’A levél meg van írva’ (hiszen másképp nem tudjuk), valójában a – szigorú értelemben vett – szenvedő szerkezet csak az első, mégpedig az előzőekben leírt kritériumok alapján. De miről is van szó?

Legyen a kiinduló cselekvő mondatunk a következő: Juan escribe la carta ’János írja a levelet’. Ha viszont számunkra csak maga a cselekvés a fontos (nem az, hogy ki végzi), akkor ezt a mondatot átalakítjuk szenvedővé, melynek eredményeképpen pontosan az első mondatot kapjuk vissza. Vagyis még pontosabban úgy lehetne lefordítani, hogy ’A levelet írják ~ A levél írva van’! Ez semmi többet nem jelent annál, mint amit a szenvedő szerkezet hivatott kifejezni, azaz a La carta es escrita mondat állítmánya egy acción-t (cselekvést) jelenít meg.

Ezzel szemben a második mondat – bár tágabb értelemben szintén lehet egyfajta szenvedő szerkezetnek tekinteni (egyes spanyol nyelvtanokban construcción pasiva resultativa, azaz eredményt kifejező szenvedő szerkezet) – igazából egy állapotot (estado), vagyis egy cselekvés eredményét (resultado) kifejező igei körülírás (s mint ilyen, természetesen az estar igével használatos). Úgy is mondhatnánk, hogy míg a La carta es escrita egy megvalósuló (imperfektív) mozzanatot, addig a La carta está escrita körülírás pedig ennek eredményét, egy megvalósult (perfektív) eseményt fejez ki. (Az estar természetesen csak olyan igékkel használható, amelyek befejezett melléknévi igeneve eredményt is képes kifejezni – nem lehet például azt mondani valakire, hogy *está amado, vagy valamire, hogy *está sabido az es sabido ’tudott, ismert’ helyett stb.)

Példa a körülíró szenvedő igeragozásra a kijelentő mód jelen és egyszerű befejezett múlt idejében
(Forrás: El Mexicano)

Amennyiben a cselekvés végzője is megjelenik, az mindig a por elöljárószóval bevezetett határozói bővítmény (La carta es escrita por Juan. ’A levelet János írja.’ El aborto está regulado por la ley. ’Az abortusz a törvény által szabályozott.’).

Láthattuk tehát, hogy ebben és az ehhez hasonló mondatokban a ser és az estar használata, vagyis a szenvedő és a körülíró szerkezet közötti különbség ún. acción / estado-resultado jellegű. Vagyis a La carta está escrita egyenértékű azzal a – figyelem, most jön a csavar! – szenvedő mondattal, hogy La carta ha sido (fue) escrita ’A levél meg lett írva’! Persze, mint már a korábbi hasonló témájú cikkben is írtam, bizonyos igékkel nem olyan éles ez a különbség. Nézzük a következő mondatokat:
  • Es prohibido fumar. ~ Está prohibido fumar.
  • Este libro es dedicado a ti. ~ Este libro está dedicado a ti.
Nyelvtani értelemben véve természetesen ugyanaz a különbség a fenti mondatpárok két tagja között, mint a La carta es escrita és a La carta está escrita között (vagyis az elsők szenvedő, a másodikak mód- vagy állapothatározói körülíró szerkezetek), logikailag viszont majdnem ugyanazt jelentik: ’A dohányzás tiltott. ~ A dohányzás meg van tiltva [mert megtiltották].’; ’Ez a könyv neked dedikált. ~ Ez a könyv neked van dedikálva [mert neked dedikálták]’. (A második mondatok itt is egyenértékűek a Fumar ha sido prohibido és az Este libro ha sido dedicado a ti mondatokkal.)

Összegezve tehát a leírtakat, elmondható, hogy a körülíró szenvedő szerkezet és az állapot- vagy módhatározói igei körülírás között elég szoros a kapcsolat minden szempontból, ezért nagyon könnyű őket összekeverni. Azonban remélem, sikerült ezzel a megközelítéssel érthetőbbé tenni a ser és az estar igék használata közötti különbséget az ilyen mondatokban.

3 megjegyzés:

  1. Jó cikk! Még annyit tennék hozzá, hogy ha az "elkövető" is szerepel a mondatban, akkor ott ser-t szokás használni. Pl.: La pared es pintada por Juan. Olyat nem mondunk, hogy La pared está pintada por Juan, mert itt a megvalósult eredmény a fontos, vagyis az, hogy a fal le van festve. A ser-esnél pedig a folyamat, a cselekvés az érdekes, amibe az is belefér, hogy ki festi/festette azt a falat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem feltétlenül, ez is kizárólag a főige jelentésétől, használatától függ: lásd pl. „está regulada por...
      Viszont tényleg kimaradt a cikkből, hogy az „elkövető”-nek a por a vonzata, ha meg akarjuk jeleníteni, lehet, hogy ezt valahova bele is írom. :)

      Törlés
    2. Egyébként Irene most hívta fel a figyelmem e-mailben a mondatodra, és azt mondja, hogy az está pintada por Juan jóval gyakoribb, mint az es pintada por Juan – gondolom ő is a megvalósult eredményre gondolt (a voz pasiva nem igazán használatos jelen időben). Ezen én el sem gondolkoztam, de igaza van: a lényeg, hogy a kettő nem zárja ki egymást – vagyis az, hogy melyik kopulát használod és hogy megjeleníted-e a cselekvőt.

      Törlés

A hozzászóláshoz regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával. Tájékoztatunk, hogy a 30 napnál régebbi cikkekhez írt megjegyzések – a spamek kiszűrése érdekében – előzetes jóváhagyás után válnak láthatóvá.