2013. május 25., szombat

Banderas monumentales – Nagy országnak nagy zászlót!

Piedras Negras, Coahuila de Zaragoza

Mexikó elnyerhetné a „rekordok országa” címet: azon kívül, hogy a legnépesebb spanyol nyelvű ország a Földön, fővárosa pedig a világ legnagyobb városa, itt található a szórakoztatóiparban világelsőnek számító, a legtöbb férőhellyel rendelkező színház, valamint több mint negyvenezer fős befogadóképességével a világ legnagyobb bikaviadal-arénája, és itt tartják Latin-Amerika legfontosabb könnyűzenei fesztiválját is. De ha ez még mindig nem lenne elég (meglepő), ami igazán elképesztő, az csak most következik!

1999. július 1-jén az akkori mexikói elnök, Ernesto Zedillo Ponce de León (1951–) rendeletben „hazafiassági” programot hirdetett, amelynek fő célja Mexikó nemzeti jelképeinek, a zászlónak, a címernek és a himnusznak az előmozdítása volt, hogy a mexikói népbe „beleneveljék a haza szeretetét”. Zedillo elnöki ciklusát (1995–2000) természetesen a mexikói kultúra és történelem propagálására is felhasználta.

E programja keretében Zedillo elnök gigantikus méretű nemzeti zászlókat (banderas monumentales) gyártatott, amelyeket Mexikó különböző nagyvárosaiban helyeztek el. A lobogókat a mexikói Nemzetvédelmi Minisztérium (Secretaría de la Defensa Nacional) alárendeltségébe tartozó Hadfelszerelési és Ruházati Gyárak Főigazgatósága (Dirección General de Fábricas de Vestuario y Equipo) tartja fenn.

A rendelet előírta, hogy a zászlóknak legalább 14×25 méteres méretekkel kell rendelkezniük, és a tartórudak sem lehetnek alacsonyabbak 50 méternél. A legmagasabb zászlótartó oszlopok 100–120 méteres magasságba nyúlnak, a legnagyobb méretű zászló pedig a Coahuila de Zaragoza állambeli Piedras Negras városának főterén található (felső kép), amely 60×34 méteres dimenzióival nem csak Mexikóban, hanem egyes források szerint a világon is legnagyobb – természetesen a szabadon álló (nem kifeszített) kategóriában. A hatalmas zászlók több mint két mázsát nyomnak.

Ensenada, Baja California (Forrás: Wikimedia Commons, CC)

S ha már zászlókról beszélünk, semmiképpen sem maradhat említés nélkül ennek nyelvi vonatkozása, a spanyolban ugyanis legalább hat szinonima létezik a ’zászló’ szóra: a bandera, amely a legáltalánosabb (a germán eredetű banda < ? gót bandwō ’jelkép, zászló’ szóból, vö. ol. bandiera), a szintén germán eredetű estandarte (< frank *stand hard ’vigyázzban áll’), az enseña vagy insignia (< lat. INSIGNIA ’jelkép’; az előbbi az örökölt, az utóbbi a visszakölcsönzött alak), a pabellón (< ófr. paveillon < lat. PAPILIONE(M) ’sátor’), a pendón (< ófr. pennon ’tollazat’ < lat. PENNA ’madártoll’), illetve az irodalmi nyelvi lábaro (< lat. LABARUM ’hadi zászló’), amely eredetileg a római császárok által használt zászlókat jelenti.

Zászlófelvonás – Plaza de la Constitución (a köznyelvben Zócalo), Mexikóváros főtere
(Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)

A mexikói óriáslobogókat két ütemben létesítették. Az elsőket az ország fővárosában, Mexikóvárosban emelték, majd két északi határ menti város, Tijuana és Ciudad Juárez, ezután Veracruz és Iguala következett. Azokra a zászlókra, amelyeket az idő vasfoga vagy az időjárás tönkretesz, érdekes végső sors vár: ünnepélyes keretek között, a nemzeti himnusz kíséretében elhamvasztják őket!

Mirador del Obispado, Monterrey, Nuevo León. A zászlórúd 100,6 méter magas, átmérője az alapnál 3 méter,
és 120 tonnát nyom. A lobogó mérete 50×28,6 m, tömege 230 kg körüli. (Forrás: Wikimedia Commons, CC)

Akit még több részlet érdekel, a legnagyobb méretű zászlók listája – tartóárbocuk magassága szerint, helyük pontos földrajzi koordinátáival – megtalálható a spanyol Wikipédia vonatkozó szócikkében. A témáról az angol nyelvű Wikipédiában is olvashatunk.

2013. május 18., szombat

Corazón és naturaleza – Miért nem cuer és natura?

Tamás, a Webnyelv.hu szerzője érdekes megfigyelést tett, amellyel kapcsolatosan az alábbi kérdéssel fordult hozzám a blog Facebook-oldalán:
Arról lehetne majd esetleg olvasni, miért van néhány „túl hosszú” főnév a spanyolban? A „corazón” és a „naturaleza” szóra gondolok. Mert rövidebb szót várna az ember, pl. „cor”, „natura”. Miért lett ott a végén az -azón, ill. -eza?
Tamásnak teljesen igaza van: a spanyolban van több olyan, mondhatni „alapvető” szó, amely a latin forrásához képest valamiért indokolatlanul hosszúnak tűnik – hiszen köztudott, hogy a gyakran használt szavak általában rövidülni szoktak, nem éppen hosszabbodni.

Persze nem lenne ez annyira furcsa, így Tamás sem figyelt volna fel rá, ha a többi újlatin nyelvben is hasonlóan hosszú szavakkal fejeznék ki a ’szív’ és a ’természet’ jelentéseket. Az olaszban azonban cuore és natura, a franciában cœur [kőr] és nature [natür] alakokat találunk, katalánul a ’szív’ cor (a ’természet’ a spanyolhoz hasonlóan naturalesa), románul a ’természet’ natură (a ’szív’ jelentésű inimă a latin ÁNIMA ’lélek’ szóból származik).

Arra a kérdésre, hogy miért pont ezek a hosszú formák terjedtek el mára a spanyolban – illetve a portugálban (coração, natureza) és a galiciaiban (corazón, natureza) –, nem lehet tudományos választ adni. Az viszont biztos, hogy ennek már a hispaniai vulgáris latinban is így kellett lennie, valamint az is, hogy már a rómaiak is szerettek mindent becézgetni, illetve a szavakat mindenféle (kicsinyítő, nagyító stb.) képzőkkel ellátni.

La natura(leza)...

A nagyon rövid, egy szótagú szavaknál előfordul, hogy éppen emiatt toldják meg őket és terjednek el valamilyen képzővel, mert ellenkező esetben vagy félreérthetőek lennének hasonló rövid szavakkal (ez például a régi portugál cor ’szív’ és cor [< lat. COLORE(M), acc.] ’szín’ esetében fennállhatott volna), vagy kivesztek volna a használatból. Előfordulhat az is, hogy az eredeti alak valamiért tabuvá, esetleg rosszul hangzó kifejezéssé válik, képzővel ellátott formában viszont nem, ezért az utóbbi terjed el (lehet, hogy így lett a latin HISPANUS ’hispán, spanyol’ szóból is HISPANIOLUS ’spanyolocska’ > español). Ez azonban csak két lehetőség a sok közül – valójában nem tudni a pontos okát az ilyen változásoknak. Amit a továbbiakban vizsgálni tudunk, az e szavak dokumentáltsága, előfordulása.

Cuer / coraçón ~ corazón

A latin semlegesnemű CŎR ’szív’ főnév alany- és tárgyesetű alakja megegyezett (többes száma CŎRDA volt, de mivel az újlatin nyelvekben a főnevek elvesztették a semlegesnemet, ezért a vulgáris latin hímnemű főnevek többes számának mintájára képezték, már amelyik nyelvben van folytatása: olasz cuore, cuori, katalán cor, cors stb.). Az óspanyolban ez – a rövid [o] kettőshangzóvá válásával, ami hangsúlyos szótagban szabályos, rendszeres hangváltozás – cuer alakban folytatódott, amely a coraçón ~ corazón alakkal együtt már a 12. századtól datált: Spidiós’ el caboso de cuer e de veluntad. ’Szívből és elszántan búcsúzott a derék lovag.’ (Cid: 226., 1140 körül).

Ez a forma azonban eléggé rövid életű lehetett: a 15. század után szinte teljesen kiveszett a használatból, többes számban (cueres) pedig a 13. század közepén fordul elő utoljára, és az óspanyolban is inkább csak a fenti idézetben lévőhöz hasonló, rögzült kifejezésekben használták. A Spanyol Királyi Akadémia Nyelvtörténeti Szövegtárának (CORDE) adatai alapján a cuer mindössze 95 alkalommal fordul elő 12–18. század közötti szövegekben. Ezekből 86 az óspanyol (azaz a 12–15. századi) korszakból való, azonban több mint egy tucat a cuerno (< lat. CŎRNU) ’szarv’, cuerda (< lat. CHŎRDA) ’húr’ vagy cuerpo (< lat. CŎRPUS) ’test’ szavak rövidülése, ezért itt nem is vehetőek figyelembe.

Enrique Simonet (1866–1927) spanyol festő La anatomía del corazón (A szív anatómiája) címen elhíresült műve
(Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)

A corazón (illetve az óspanyolban szintén coraçón) forrása a hispaniai népi latin CORATIŌNE(M), a CŎR „nagyító” képzővel ellátott változata, amelyet Joan Coromines etimológus szerint a „bátor férfiak és szerető nők nagy szívére” használtak – de hogy ebből mi igaz, szintén nem fogjuk megtudni. Erre az alakra már a 12–15. századból is majdnem 6000 találatot hoz a CORDE, vagyis mintegy két nagyságrenddel többet, mint a cuer formára, ami szintén azt igazolja, hogy a nép ajkán ez jóval elterjedtebb lehetett.

Natura / naturaleza

A latin NATŪRA folytatója, a natura (szabályos hangváltozással *nadura lenne, ám ilyen szó nem dokumentált) is sokáig megvolt a spanyolban (tulajdonképpen máig megvan, csak nem használják, legalábbis ’természet’ jelentésben), első előfordulása szintén az 1140 tájékán keletkezett Cid-eposzból való. Ez az alak – írásbeli dokumentáltságát illetően – fénykorát a 15. században élte, majd onnantól fokozatosan visszaszorult a naturaleza javára, amely csak egy századdal később, 1237 környékén jelenik meg írásban, azonban a 17. századra teljesen átveszi az előbbi szerepét. Ezt a nyelvi változást kiválóan szemlélteti az alábbi táblázat.

(Forrás: CORDE / El Mexicano)

A naturaleza közvetlen forrása nem is a natura főnév, hanem a natural (< lat. NATURALE(M), acc.) ’természetes’ melléknév, amelyhez a ’-ság/-ség’ jelentésű -eza (< lat. -ĬTIA) fogalomképző járul: vagyis a naturaleza eredeti jelentése ’természetesség’ volt. Hogy miért vette át ez az alak a natura jelentését, arra csak tippem van (ami persze semmit sem jelent): én arra gondolok, hogy a natura idővel a meztelenségre, nemiségre kezdhetett el utalni, ezért tabuvá válhatott a használata (a DRAE szerint ma is létezik ez a jelentése, bár alig használtnak jelzi).

Habár olvasónk kérdésében nem szerepelt, de például ugyanitt említendő a naturaleza alakhoz hasonlóan keletkezett cabeza ’fej’ is, amely egy vulgáris latin *CAPĬTIA alakból származik. Az eredeti szó a CAPUT (nom. és acc.) volt, amelynek közvetlen folytatója a cabo, azonban ez ’valaminek a széle, vége’, illetve [földrajzi] ’fok’ jelentésűvé vált a spanyolban. Az óspanyolban egy ideig a tiesta (< lat. TĔSTA, eredetileg ’cserépedény, fazék’, innen ’koponya’, majd ’fej’ – vö. ol. testa) szó is élt ennek szinonimájaként, a mai spanyol testa azonban legfeljebb csak tréfából használatos e jelentésben.

Végezetül elképzelhető az is, hogy a vulgáris latin helyi változatában volt egy erős analógiás tendencia arra, hogy minden főnév végződése -A(M), -E(M) vagy -U(M) legyen, amibe a semlegesneműek nem fértek bele. Két kézenfekvő megoldás volt: vagy átsorolták őket egy másik ragozási osztályba a létező alakjaik alapján, vagy képzőt raktak hozzájuk, s innen a corazón és a cabeza...

A hasznos kiegészítésekért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

2013. május 11., szombat

Az Auditorio Nacional testközelből – kívülről, belülről!

A Mexikóváros előkelő Chapultepec negyedében található Auditorio Nacional a maga tízezer fős befogadóképességével valószínűleg a világ legnagyobb fedett amfiteátruma. A legkorszerűbb fény- és hangtechnikával felszerelt monumentális színház azonban nem csupán óriási befogadóképessége miatt rekorder, hanem több neves amerikai zenei forrás is a világ legjobb szórakoztatórendezvény-központjaként ismeri el. A legnevesebb nemzeti és nemzetközi művészek, zenészek koncertjeinek, sport- és egyéb kulturális rendezvényeknek ad helyet, sőt, a mexikóiak számára a népszerűség egyfajta mércéjeként szolgál, hogy a fellépő előadó vajon mennyire képes megtölteni a nézőteret közönséggel!

Az épület bejárati homlokzata (Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)

Az eredetileg lovasbemutatókra tervezett létesítmény 1952-ben nyílt meg Auditorio Municipal néven, majd 1989–1991 között teljes átépítésen és felújításon esett át – az eredeti épületből csupán a lelátó első két szintje maradt meg – és 1991 szeptemberében nyitották meg újra a közönség előtt. A betonmonstrum gigantikus méreteit jellemzi, hogy legnagyobb hosszúsága az előcsarnokkal együtt kb. 165, szélessége kb. 140 méter. A színház büszkélkedhet a világ legnagyobb sípos orgonájával is, amelyet 1958-ban helyeztek üzembe. A hatalmas előadótermen kívül található benne egy kisebb, „csak” ezer férőhelyes koncertbár is külön bejárattal, a Lunario, valamint kávéház, kiállítóterem (galéria), sőt, orvosi rendelő is!

Mindezt pedig most teljes testközelből is megtekinthetjük, méghozzá anélkül, hogy ezért Mexikóvárosba kellene utaznunk, hála a modern technikának. A rendezvényközpont honlapján található interaktív virtuális séta segítségével még olyan helyekre is eljuthatunk az épületben, ahová még nézőként sem mehetnénk: belülről megtekinthetjük például a művészek fő öltöző-előkészítő helyiségét (camerino principal), állhatunk a színpadon (escenario), és körbenézhetünk a nagy előadóterem tetején futó világítástechnikai konzolhídról (puente de luces) is!

A nézőtér (Forrás: Google+)

Mindezt ingyen és kényelmesen, az alábbi linken. Helyzetünket a jobb felső sarokban lévő áttekintő alaprajzon a fehér pontokra, illetve a képen a zöld nyilakra kattintva változtathatjuk, s az egér bal gombját lenyomva tartva, annak mozgatásával nézhetünk, illetve foroghatunk jobbra, balra, fel és le. Ha az utóbbi opciót nem vesszük igénybe, akkor a virtuális kamera alapértelmezés szerint lassan körbefordul. Nem érdemes kihagyni a látványt!


2013. május 4., szombat

Cuco Peña, avagy a pórul járt mexikói betyár

A szerző-előadó mexikói népviseletben
Azt már tudjuk, hogy a spanyol népdalok viccesek, de garantált, hogy most sem fogunk kevésbé jól szórakozni. Ezennel terítéken a mexikói corrido, amely valószínűleg a spanyol románcból alakult ki, a 18. században. A költemény általában egy valós vagy kitalált népi hős történetét meséli el, vagy egy történelmi esemény krónikáját dolgozza fel tréfásan, de témája lehet a szerelemmel is kapcsolatos.

Felépítésére a hármas tagoltság jellemző: a dalnok bemutatkozása, illetve a történet főhősének bemutatása; az események kibontakozása; s végül a tanulság levonása és a dalnok búcsúzása. Az éneket mariachi- vagy hagyományos fúvószenekar kíséri, a zene pedig jellegzetes, háromnegyedes ütemű.

A következő corrido egy kitalált mexikói „betyár” kalandjairól szól, akinek csak a tequilán és a csajozáson jár az esze – ám falánksága miatt egyszer nagyon pórul jár... Thalía Sodi saját szerzeményét adja elő, szöveg és fordítás a dal alatt.


El corrido de Cuco Peña

Este es el corrido del gran Cuco Peña
Hombre bien bragado en toda su tierra
En el desayuno se echaba un tequila
Para el mediodía abría otra botella

Ya para la noche pistola en la mano
Vaciando cantinas giraba en tacones
Luego en una esquina buscaba chamacas
Sombrero de lado, camisa de fuera

Agarró a la vieja, la echaba en el anca
Clavaba la espuela y el caballo arranca
Y ocurrió esa noche que estando borracho
Después de quererla quedó entre sus brazos

Coro:

¡Ay, Cuco Peña! ¡Ay, alma en pena!
¡Ay, Cuco Peña! ¡No era la buena!
¡Ay, Cuco Peña! ¡Ay, alma en pena!
¡Ay, Cuco Peña! ¡No era la buena!

Luego, al día siguiente terror en la cara
Qué yacía a su lado, él se preguntaba
Era el joven Huicho de extrañas maneras
Vestido de ’ñora, sonriéndole ahora

¡Me has roto la honra! —gritó Cuco Peña—
Y desorbitado sacó la pistola
Dando de balazos al pobre de Huicho
Lavó su deshonra el gran Cuco Peña

Detrás de las rejas el gran Cuco Peña
Triste y solitario cumple su sentencia
Pero de su celda ya hizo vivienda
Llegan sus muchachas, comida y bebida

Coro.

Y este fue el corrido del gran Cuco Peña
Genio y figura hasta la sepultura
Trotando en el mundo su sombra vagaba
Buscando su hombría que alguien se llevara

¡Ay, Cuco Peña! ¡Ay, alma en pena!
¡Ay, Cuco Peña! ¡No era la buena!
¡Ay, Cuco Peña! ¡Ay, alma en pena!
¡Ay, Cuco Peña! ¡No era una vieja!

Íme a nagy Cuco Peña corridója
Ki egész földjének igen tökös alakja
Reggelinél egy tequilát bedobott
Délre már másik üveget nyitott

Estére már kezében pisztollyal
Csizmasarkán imbolygott kocsmákat fosztogatva
Majd egy sarkon a csajokat vadászta
Kalapja féloldalt, inge kilógva

Elkapta a nőt, feldobta hátulra
Rúgott a sarkantyúval, s elindult a lova
S történt azon az éjjelen, mikor már be volt rúgva
Hogy a karjaiban maradt, miután megkapta

Refrén:

Jaj, Cuco Peña! Jaj, te hazajáró lélek!
Jaj, Cuco Peña! Hát nem jót kaptál el!
Jaj, Cuco Peña! Jaj, te hazajáró lélek!
Jaj, Cuco Peña! Hát nem jót kaptál el!

Aztán másnap rémült arccal
Mi fekszik mellette, kérdezte magában
Az ifjú Huicho volt az, különös módon
Asszonynak öltözve, most rajta mosolyog

Elvetted a becsületem! – kiáltotta Cuco Peña
S a pisztolyt szemfényt vesztve előkapta
Golyókat eresztve szegény Huichóba
Mosta le gyalázatát a nagy Cuco Peña

A rácsok mögött a nagy Cuco Peña
Búsan és magányosan ítéletét rója
Ám celláját már otthonná formálta
Jönnek a csajai, kaja és pia

Refrén.

Ez volt hát a nagy Cuco Peña corridója
Ki mindhalálig lángész és óriási figura
A világon át ügetve barangolt árnyéka
Keresve férfiasságát, melytől valaki megfosztotta

Jaj, Cuco Peña! Jaj, te hazajáró lélek!
Jaj, Cuco Peña! Hát nem jót kaptál el!
Jaj, Cuco Peña! Jaj, te hazajáró lélek!
Jaj, Cuco Peña! Hát nem nőt kaptál el!

Szójegyzék

  • anca (< ol. vagy prov. anca < ? germán) = ’a ló (hátának) hátsó fele’.
  • bragado, -da (< bragas ’bugyi’ < lat. BRACA < ókelta < ? germán) = ’az alsó felén (a lábai között) eltérő színű, a hasán foltos [állat]’, innen ’gatyás’, azaz ’belevaló, tökös [ember]’.
  • cantina (< ol. cantina) = Mexikóban: ’kocsma’ (= taberna).
  • ’ñora = señora ’asszony’.
  • vieja (< viejo, -ja ’öreg’) = Mexikóban: ’nő, csaj’ (= mujer, chica).