2013. január 26., szombat

Az olasz vagy a spanyol a „könnyebb” nyelv?

Spanyol és olasz lány (Forrás: Formulatv.com / El Mexicano)
Nyelvi fórumokon gyakran felmerül a kérdés, hogy vajon az olaszt vagy a spanyolt könnyebb vagy nehezebb megtanulni – sokan ez alapján akarják eldönteni, hogy melyiket válasszák a továbbtanuláshoz.

Korábban volt már szó arról, hogy nem léteznek könnyű és nehéz nyelvek, hosszú távon és egy bizonyos szint felett minden nyelv ugyanolyan nehézségű egy magyar anyanyelvű számára. Pechünkre ugyanis nincsenek közeli nyelvrokonaink, akik nyelvét könnyebb lenne megtanulni, mint bármelyik másikat – ezzel szemben egy olasz vagy egy spanyol anyanyelvű sokkal könnyebb helyzetben van, ha egy másik újlatin nyelvet kell megtanulnia.

Nem győzöm felhívni arra a figyelmet, hogy a nyelvek nehézségről csakis szubjektív értelemben beszélhetünk, és csak kezdő szinten. Ne feledjük továbbá, hogy a nehézséget több dologra is lehet érteni (alaktanra, mondattanra, hangrendszerre, írásra), amelyek nem feltétlenül hasonlíthatóak össze egymással. Én senkinek sem javasolnám ezért, hogy az alapján válasszon új idegen nyelvet, hogy mennyire nehéz vagy könnyű: ilyen hozzáállással nem fog túl messzire jutni a nyelvtanulást illetően. (Ezt a saját példámon tapasztalhattam meg: a spanyolt azért választottam az angol mellé gimnáziumban, mert mindenkitől azt hallottam, mennyire könnyű – egyáltalán nem volt az.)

No de térjünk a tárgyra. Olasz és spanyol. Ahelyett, hogy a levegőbe lógó kijelentéseket tennénk érvek nélkül – ahogy a legtöbben teszik –, szerzőtársammal, a Webnyelv.hu olasztanár szerkesztőjével összeszedtük tényszerűen 21 pontba, hogy milyen fontosabb eltérések vannak a két nyelv között, amelyek hol az egyik, hol a másik esetében okozhatnak kezdeti nehézséget, illetve keveredést a tanuló fejében, ha mindkét nyelvet, vagy az egyik után a másikat tanulja.

Nem volt egyszerű feladat, hiszen e két nyelv rendkívül hasonló, így sokszor azt is nehéz eldönteni, hogy egy-egy eltérés valóban olyan nagy különbség-e, hogy az számítana a nyelvtanulásnál. A táblázatban azok a cellák lettek besárgítva, amelyek szerintünk nehézséget jelentenek a másik nyelvvel szemben. (Ahol egyik oszlop sincs besárgítva, ott ezt mi sem tudtuk eldönteni.) Természetesen ez is szubjektív, így minden olvasó képzeletben besárgíthatja magának is, hogy a táblázat mely sorában melyik nyelv sajátosságát tartaná inkább nehézségnek. (Az 1–18. pontok alaktani, a 19. hangtani, a 20–21. pontok helyesírási jellemzőket sorolnak.)

Letöltés PDF-ben (Forrás: El Mexicano / Bodnár Tamás)

Ha összeszámoljuk a sárga cellákat, az olasz és a spanyol oszlopában is kilencet találunk. Ez alapján tehát a két nyelv nehézsége között lényeges különbség nincs. Kíváncsian várjuk az olvasók saját megítélését is!

Kapcsolódó cikkek

A közreműködésért köszönet Bodnár Tamás nyelvtanárnak, a Webnyelv.hu szerzőjének.

2013. január 19., szombat

Sigue dormido és sigue durmiendo – mi a különbség?
Spanyol igei körülírások befejezett melléknévi igenévvel

Ismét olvasói kérdés ihlette a mai témát, ám mielőtt megválaszolnám, tisztázni kell néhány fontos dolgot. Beszéltünk már olyan igei körülírásokról, amelyek folyamatosságot fejeznek ki. Ezek jellemzője, hogy egy segédigeként használt igéből (estar, llevar, ir, seguir, andar stb.) és a gerundio nevű személytelen igealakból állnak (például sigue comiendo ’még mindig eszik’).

A gerundio nevű igealakot hagyományosan „határozói igenév”-ként fordítják, amely a magyar -va, -ve (-ván, -vén) alaknak felelne meg. Azonban ez nem mindig van így – a lényeg sokkal inkább az, hogy a cselekvés adott időpontban való fennállását, folyamatosságát fejezi ki, és a mondatban határozói funkciót lát el. A cantando alak tehát nem csupán úgy fordítható, hogy ’énekelve’, hanem úgy is, hogy ’énekléssel’, ’éneklés alatt’, ’éneklés közben’, ’éneklés által’ stb.

Egy másik személytelen alakja a spanyol igéknek a participio (pasivo), a befejezett melléknévi igenév. Mivel ez szófajilag melléknév, ezért nemben és számban egyezik azzal a főnévvel, amelyre utal: libro escrito ’(meg)írt könyv’, canción cantada ’(el)énekelt dal’; az összetett igeidők képzésében viszont mindig a változatlan, -o végű alak vesz részt. Mint a neve is mutatja, ez az igenév – a gerundióval szemben – a cselekvés befejezettségét, megtörténtét fejezi ki.

Está dormida. Está durmiendo. Alszik.

Természetesen nem csak a gerundióval, hanem a participióval is lehet a spanyolban igei körülírásokat alkotni. Ezekkel általában egy befejezett cselekvés vagy történés következményét, annak eredményeként fennálló állapotot, helyzetet, illetve változást lehet kifejezni:
  • Están sentados en un banco ’Egy padon ülnek’ [=leültek és most úgy vannak].
  • Como tengo entendido, no es así ’Ha jól értettem, nem így van’ (szó szerint: ’Ahogy nekem van megértve, nem van így’).
  • Cayó muerto en el suelo. ’Holtan esett a földre’ [=meghalt, ezért a földre esett].
  • Le dije que me gustaba y se quedó callada. ’Megmondtam neki, hogy tetszik, és nem tudott szóhoz jutni’ (szó szerint: ’Mondtam neki, hogy tetszett nekem, és elhallgatva maradt [nőnemben]’).
A fenti példákból jól látható, hogy a participio mindegyikben egy befejezett cselekvésre/történésre utal, amelynek következményét vagy eredményét a vele használt ige – estar, tener, caer, quedarse – adja meg.

S most már rátérhetünk a konkrét kérdésre! Hetzer becenevű olvasónk nem értette, mi a különbség a Juan sigue dormido és a Juan sigue durmiendo mondatok között – hiszen mindkettőt kb. úgy fordíthatjuk magyarra, hogy ’János még mindig alszik’.

Kezdjük a második mondattal. Ehhez nem szükséges különösebb magyarázat, hiszen már tudjuk, hogy a durmiendo – a dormir ’alszik’ ige gerundiója – folyamatos cselekvést/történést fejez ki, amely a seguir igével azt jelenti, hogy az a cselekvés/történés „még mindig, továbbra is” fennáll.

Az első mondatban lévő participio, a dormido viszont elvileg egy befejezett cselekvést/történést kell, hogy jelöljön, ha eddig eléggé figyelmesek voltunk. De hogyan jelölhet befejezett cselekvést, amikor a mondat azt jelenti, hogy valami folyamatban van? Nos, lerántjuk a leplet! A magyarázat az, hogy a dormido alak a dormirse ’elalszik’ ige befejezett melléknévi igeneve, és nem a dormir igéé! Vagyis a befejezett cselekvés az elalvásra vonatkozik, azaz „János elaludt és még mindig »el van aludva«”.

Olvasónkat az a tény zavarta meg, hogy a spanyolban a névmással ragozott (se végű) igék befejezett melléknévi igenevét is ugyanúgy képezzük, mint a „sima” igékét, tehát a dormir és a dormirse ige participiója is dormido – hiszen nincs olyan, hogy *dormídose (*dormídome, *dormídate stb.).

2013. január 13., vasárnap

Nyelvtanulás az „utcáról” és tanfolyamon, könyvből

Gyakran előkerülő vitatéma itt a blogon is a nyelvekkel kapcsolatban, hogy mi a hasznosabb idegennyelv-tanuláskor: anyanyelvi környezetben huzamosabb időn át élve „felszedni” a nyelvet az utcáról (könyvek, tanfolyamok, újságolvasás stb. nélkül), avagy megtanulni tanfolyamon, könyvekből, internetről, videókból, majd – lehetőség szerint – begyakorolni anyanyelvűekkel, szerencsés esetben anyanyelvi környezetben.

A kérdés természetesen valamennyire szubjektív, de az talán kétségtelen, hogy mindkettőnek megvannak az előnyei és a hátrányai is. Ebben a témában megpróbálom röviden összefoglalni, melyek ezek – legalábbis ahogy én látom a helyzetet az eddigi tapasztalataim alapján. (Hozzáteszem, sajnos nem éltem anyanyelvi környezetben, a tapasztalatokat az internetes és személyes kapcsolatokból szereztem.)

Jobb, mint a tankönyv? (Forrás: Wikimedia Commons, CC)

A dolgot persze kissé bonyolítja, hogy nem mindenről lehet egyértelműen eldönteni, hogy előny-e vagy hátrány: előny vagy hátrány például az, ha valaki (csak) az irodalmi nyelvet vagy a művelt nyelvhasználatot érti? – Nyilván attól függ, mi a célja. Lássuk a prókat (+) és a kontrákat ().

Nyelvtanulás anyanyelvi környezetben, az „utcáról”

  • + Az ember a mindennapi életben használt, valós nyelvet tanulja meg.
  • + Nem lesz zavarban, ha megszólítják az utcán, hogyan kell reagálni.
  • + Könnyebben elsajátítható az anyanyelvi kiejtés.
  • Csak egy rétegnyelvet és csak egy nyelvjárást tanul meg, és hajlamos lesz azt hinni, hogy minden csak úgy helyes, ahogy ott mondják/írják – ez számos tévhitet szül.
  • Nem vagy nehezen fogja érteni az írott szövegeket, illetve az irodalmi nyelvet, és nem fogja ismerni a nyelvtani fogalmakat.
  • A mindennapi nyelvet tudni fogja használni, de nem lesz képes fordítani, bonyolultabb szövegeket megfogalmazni.

Nyelvtanulás tanfolyamon, könyvből, filmekből, internetről

  • + Az ember egy letisztult, semleges, sztenderd nyelvváltozatot tanul meg.
  • + Gyakorlással bármelyik nyelvjárás művelt beszélőivel fog tudni kommunikálni.
  • + Képes lesz az írott nyelvet, irodalmi szövegeket megérteni, fordítani, fogalmazni.
  • + Ismerni fogja a nyelvvel, nyelvtannal kapcsolatos fogalmakat.
  • Nem fogja érteni a beszélt nyelvben használt sajátos kifejezéseket, szlenget.
  • Egy valós élethelyzetben gondolkoznia kell a válaszon, akadozni fog a beszéd.
  • Nem lesz képes elsajátítani a közel anyanyelvi kiejtést.
  • Nyelvtudása csak „elméleti” lesz, a gyakorlatban nem fogja tudni használni a nyelvet.

Ez persze így nagyon nyers és ad hoc – hangsúlyozom, magamból indultam ki (hiszen másból nem tudok) és leginkább a spanyollal kapcsolatos tapasztalataim alapján írtam le mindezt –, a legjobb természetesen az lenne, ha az ember mindkét módon (tanfolyam, majd anyanyelvi környezetben a gyakorlati tudás megszerzése, vagy anyanyelvi környezetben tanfolyam, stb.) tanulná a nyelvet. Sajnos azonban a legtöbb embernek csak a másodikra van lehetősége.

2013. január 12., szombat

Chichis pa’ la banda, avagy csöcsöket a bandának!
A mexikóiak lököttsége sokszor felülmúlhatatlan

A mai témát a Clandestino című könyvből merítettem, amelyet egyébként mindenkinek tudok ajánlani. Szerzője, Soltész Béla, a Corvinus Egyetem PhD-jelölt ösztöndíjasaként több mint egy évet töltött Latin-Amerikában, s így testközelből ismerkedhetett meg az ottani kultúrával, az emberek mindennapi életével és szokásaival. A legtöbb időt Chilében, illetve a legnépesebb hispán országban, Mexikóban töltötte, és természetesen nem maradt ki a jó bulikból sem.

Az egyik legjobb buli pedig Latin-Amerika legnagyobb rockzenei fesztiválja, a Mexikóvárosban minden év tavaszán megrendezett, általában három napon át tartó Vive Latino (Élj latinosan!), hivatalosan Festival Iberoamericano de Cultura Musical Vive Latino (Vive Latino Iberoamerikai Zenekultúra-fesztivál), amelyen többségében latin-amerikai pop- és rockegyüttesek lépnek fel, és egyszerre több színpadon is nyomatják.

(Forrás: Wallpapers HQ Packs Blog / El Mexicano)

A latin-amerikaiakról, de főleg a mexikóiakról köztudott, hogy mennyire szórakozottak már alapból is, hát még ha bulizásról, koncertekről van szó, akkor aztán egyáltalán nem fogják vissza magukat. A százezres látogatottságú koncerteken az egyik legérdekesebb szokásuk a Chichis pa’ la banda, azaz magyarul ’Csöcsöket/Ciciket a bandának’. (A chichi [csicsi] szó ebben a jelentésben Mexikóban nőnemű, és a Diccionario de americanismos szerint azték eredetű – aminek igazából nincs sok jelentősége, hiszen az ilyen jellegű hangulatfestő szavak minden nyelvben nagyon hasonlóak. Máshol viszont hímnemű, és jelentése ’punci’, nem árt tehát ezzel óvatosnak lenni!)

A lényegre térve, ez a furcsa fesztiválszokás abból áll, hogy a koncertek kezdete előtt – melyeket természetesen hatalmas kivetítőkön is lehet nézni – a kamera végigpásztázza a többezres közönséget, és ráközelít olyan lányokra, akik valakinek a nyakában ülnek. A kivetítőn ilyenkor a ¡Chichis pa’ la banda! felirat jelenik meg, és lánytól azt várják, hogy húzza fel a pólóját. Számunkra talán meglepő, de a legtöbbször ezt meg is teszi, amire a ¡Gracias! ’Köszönjük!’ felirat kezd el villogni a kijelzőn, a közönség pedig ezt óriási tombolással és üvöltéssel kíséri. Ellenkező esetben pedig az ¡Entonces bájate, mi reina! ’Hát akkor mássz le onnan, királynőm!’ kiírás jelenik meg a kivetítőn, amire a lány kénytelen zavarában lejönni a fiú nyakából. Persze nem véletlen, hogy az utóbbi eléggé ritka eset: amelyik lány oda felmászik, valószínűleg tudja jól, hogy ezzel mit vállal be egy ilyen koncerten.

A chichis pa’ la banda kifejezés innen aztán szállóigévé, mi több, jelenséggé vált a mexikóiaknál, és már nem csak a koncertszokással összefüggésben használják...

Ajánlott irodalom

2013. január 5., szombat

Rendhagyó-e a tocar ige? – A váltakozó helyesírás

A spanyolban vannak olyan beszédhangok, amelyeket, mint ismeretes, írásban nem csak egy betű jelölhet. Hogy a lehetséges betűk közül mikor éppen melyik jelöli, az vagy az utána következő hangtól függ, vagy csupán íráshagyományból, etimológiai okokból írjuk hol az egyiket, hol a másikat vagy harmadikat az adott szavakban (lásd például a b és v esetét).

Van azonban néhány mássalhangzó, melynek írása attól függ, hogy elöl képzett (e, i), vagy hátul képzett (a, o, u) magánhangzó (illetve mássalhangzó) követi-e. Az igeragozás és a szóképzés, toldalékolás során márpedig gyakran előfordul, hogy ugyanahhoz a szótőhöz valamikor elöl képzett, máskor viszont hátul képzett magánhangzóval kezdődő rag vagy képző, toldalék járul.

A spanyolnak ebből a szempontból van egy fontos tulajdonsága, mégpedig az, hogy a tő végi mássalhangzók minden helyzetben megőrzik a hangértéküket (a rendhagyó alakok kivételével, természetesen – ám ezeknél a tő belseje is megváltozhat), amit viszont a helyesírásnak is követnie kell. Ezek a mássalhangzók – illetve hangcsoportok – a [k], [g], [gu̯], [ch], illetve a [θ] vagy [sz] (pl. tocar ’érinteni’ → toqué ’érintettem’, poco ’kevés’ → poquísimo ’nagyon kevés’, amigo ’barát’ → amiguito ’barátocska’, averigua ’kideríti’ → averigüe ’derítse ki’, dirigir ’irányítani’ → dirijo ’irányítok’, vence ’győz’ → venza ’győzzőn’, luz ’fény’ → luces ’fények’ stb.)

Ám a helyzetet kissé bonyolítja, hogy ezek közül a [ch], illetve – a nem megkülönböztető ejtést használó nyelvváltozatokban – az [sz] hangot mind az öt magánhangzó előtt jelölheti a j is, illetve az s is, viszont csak e és i előtt jelölheti a g, illetve a c (az utóbbi helyett a, o, u és mássalhangzó előtt a z használatos). Ebben az esetben nincs más megoldás, mint megtanulni, hogy a szótári alakban melyik betű szerepel: ha j, illetve s, akkor semmi probléma, hiszen ezek következetesen ugyanazok maradnak végig az alakváltozatok helyesírásában.

Viszont nemcsak a tanulóknak, hanem sokszor még a spanyol anyanyelvűeknek is gondot okoz, hogy az igeragozás, toldalékolás során ezeket a mássalhangzókat milyen helyzetben melyik betűvel vagy betűkapcsolattal (digráffal) kell leírni. Ebben lehet segítségünkre az alábbi táblázat!

Hogy mikor ge/gi és mikor je/ji, az attól függ, hogy a szótári alakban g vagy j szerepel-e. (Forrás: El Mexicano)

Vannak szótárak, amelyek a fentiek miatt a -car, -quir, -gar, -guir, -guar, -ger, -gir, -cer, -cir, -zar végű igéket rendhagyóként tüntetik fel. Ilyesmiről azonban szó sincs: a helyesírás váltakozik a ragozás során, de ez nem rendhagyóság, hanem csupán a szabályos kiejtés szabályos lejegyzése. Persze ez nem azt jelenti, hogy például a z nem állhat sosem e, i előtt – vannak ilyen szavak (maga a betű neve, a zeta is ilyen), azonban ezek nagyon ritkák, és valóban csak helyesírási kivételek.

A kérdés inkább az, hogy mi okozza ezt az egész zűrzavart, mi szükség van arra, hogy ugyanazt a hangot más betű jelölje e, i, illetve a, o, u és mássalhangzó előtt – illetve megfordítva: ugyanaz a betű miért jelöl más hangot az elöl képzett és a hátul képzett magánhangzók előtt. Ennek az az oka, hogy a helyesírás archaikus mintákat követ: a latinban például a c még minden helyzetben a [k], a g pedig mindig a [g] hangot jelölte, az évszázadok során viszont e hangok kiejtése – lágyítás (palatalizáció) következtében – megváltozott e, i előtt. Ugyanakkor a [ku̯] és [gu̯] hangcsoportokból a félhangzó kiesése miatt később ismét megjelenhetett a [k] és a [g] hang e és i előtt, így az archaikus helyesírás ma ezeket a hangokat jelöli a qu és gu kapcsolatokkal – és így tovább.