2013. december 1., vasárnap

¿Dónde es la foto? ¿Dónde será el concierto?

A ’van’ jelentésű ser, estar és haber igék használatáról már nem egyszer esett szó, azonban még mindig merül fel egy-egy újabb kérdés a spanyolosok részéről, amely magyarázatra szorul. Ebben a cikkben azt járjuk körül részletesebben, hogy miért a ser létige szerepel bizonyos kifejezésekben, ahol egy kezdő spanyoltanuló az estar igét várná.

Az egyik online spanyol szótár fórumán olvasónk nem értette, hogy miért mondják/írják spanyolul azt, hogy ¿Dónde es la foto?, amikor szerinte ezt úgy kellene mondaniuk, hogy ¿Dónde está la foto?. Először is szögezzük le, hogy mindkét mondat helyes, és az is igaz, hogy szó szerinti fordításban mindkettő azt jelenti, hogy ’Hol van a fénykép?’. Azonban míg az első mondat arra vonatkozik, hogy hol készült a kép (vagyis mi a helyszíne, mit látunk rajta stb.), addig a második azt jelenti, hogy hol van a fénykép mint tárgy (amire válaszolhatjuk például, hogy En la mesa ’Az asztalon’).

¿Dónde es esta foto? – Hol van (=hol készült) ez a kép?

Azt kell tehát megmagyarázni, hogy az első jelentésben miért az es és nem az está igealakkal kérdezünk. Mint tudjuk, a ser létige mindig valami olyasmit fejez ki, ami térben/időben állandó, míg az estar valamilyen átmeneti állapotot, helyzetet, elhelyezkedést, elkészítés módját, változás eredményét stb. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ha valami nem mozgatható, illetve az állapot- vagy helyzetváltozás nem értelmezhető, ott mindig a ser, ellenkező esetben pedig az estar használatos (ha pedig a létezés, előfordulás puszta tényét akarjuk kifejezni, akkor az haber). Ha egy helyszínről, eseményről vagy időpontról beszélünk, akkor ez a spanyol beszélők számára állandó, hiszen csak egy adott helyen és időpillanatban létezik abban a formában, ahogy érzékeljük, tehát nem mozgatható és az állapotváltozása nem értelmezhető.

Ehhez azt kell megértenünk mindenekelőtt, hogy miért a ser fejezi ki az időpontot is, miért nem az estar. Azt mindenki tudja, hogy a ’Hány óra van?’ kérdés spanyolul úgy hangzik, hogy ¿Qué hora es?, és természetesen azon sem csodálkozik senki, hogy erre a válasz pl. Son las cinco de la tarde ’Délután öt óra van’. Pedig jogosan felmerülhetne itt is a kérdés, hogy miért nem azt mondják, hogy *¿Qué hora está? és *Están las cinco de la tarde – hiszen az idő, az változik, nem állandó! Nos, valóban, az idő változik – de az időpont, az nem! Vagyis ha most délután öt óra van, akkor az csakis most, ebben az időpillanatban értelmezhető, nem lehet előbb, sem később, mert akkor már másnak hívják (nem mondhatom például azt, hogy „ma éppen most van öt óra, de tegnap nem ilyenkor volt”, ahogy azt sem, hogy „ezen a héten a hétfő az kedden van” stb). Ebből adódóan tehát az időpont állandó tulajdonságnak számít, mert egy adott időpillanatban csak egy adott időpont létezik, és az nem változhat meg, mert akkor már nem ugyanaz az időpont – gondolom, ez így érthető.

Son las cinco de la tarde. – Délután öt óra van.

Ha eddig követni lehetett, a fentiekből az is következik, hogy nemcsak az időpontra, hanem a helyszínekre, eseményekre is ugyanez vonatkozik, hiszen mindez szorosan összefügg az időponttal: egy eseményt mindig valamilyen helyszínen, valamely időpontban tartanak, s e három dolog együtt létezése térben és időben (az adott időpontban és helyszínen) állandónak tekintendő. Ha tehát arra vagyunk kíváncsiak, hogy hol készült egy fénykép, akkor ¿Dónde es la foto? (természetesen kérdezhetjük azt is, hogy ¿Dónde se sacó/tomó la foto? ’Hol készült a kép?’, ¿Quién(es) está(n) en la foto? ’Ki(k) van(nak) a képen?’, ¿Qué hay en la foto? ’Mi van a képen?’ stb.), ha pedig arra, hogy hol van (volt, lesz, lenne) a koncert, akkor ¿Dónde es (fue, será, sería) el concierto? – hiszen a koncert sem „megy” sehova, nem lehet ugyanaz a helyszín máshol.

Az élet azonban – sajnos – ennyire azért mégsem egyszerű. Az építmények, helyek hollétére ugyanis az estar igével kérdezünk, pedig azoknak sem kelhet lábuk – nyilván ott vannak, ahová építették, elhelyezték őket. Hogy mégis miért úgy kérdezzük meg, hogy hol van a posta, hogy ¿Dónde está la oficina de correos?, annak az az oka, hogy a „fizikai” tárgyak elhelyezkedését, helyzetét mindig az estar igével fejezzük ki – ti. az estar másik jelentése ’(valahol) áll, elhelyezkedik’ (< lat. STĀRE ’állni’). Használhatjuk ilyenkor az está situado, -da vagy está ubicado, -da kifejezéseket is. (Itt „fizikai tárgy” alatt azt kell érteni, amit úgy képzelünk el – nem az számít, hogy az a dolog a valóságban mennyire megfogható. Nyelvi szempontból így tárgynak számítanak a földrajzi helyek – városok, szigetek, folyók stb. – vagy például a számítógépes fájlok is.)

¿Dónde está la oficina de correos? – Hol van a posta?

Persze mint már szó volt róla régen, a ser és az estar használata között nincs mindig éles átmenet; vannak kifejezések, amelyeknél a kettő használata teljesen egyenrangú, és olykor inkább nyelvjárási, mint jelentésbeli a különbség köztük – tipikusan ilyenek például az es~está prohibido, -da ’tilos [meg van tiltva]’, es~está dedicado, -da (a) ’valami valakinek (a részére) szól’ stb. (Az estar használata a ser „rovására” Latin-Amerikában eléggé elterjedt. A kérdésről részletesebben lásd még a szenvedő szerkezetekről szóló cikket.) A legkönnyebb lenne persze azzal elintézni az egészet, hogy „így van és kész” (ahogy a nyelvészek tennék), ám bízom benne, hogy valamit segített a cikk a kérdés megértésében. Pues, así es la vida...

A lektorálásért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

6 megjegyzés:

  1. Hasznos kis tczickk.

    Az angolban hasonló az igeidők eltérő jelentései, de ezek a spanyolban is megvannak. Esetleg az amerikai angolban a I have got a car és az I have gotten a car különbsége, az első a birtoklást, a második a megszerzést jelenti. Vagy a brit angolban az I have got a child (van egy gyerekem) és az I have a child (van egy gyerekem, de jelenti még: rendszeresen megeszek egy gyereket).

    Bár ezeket az angolban magyarra sem fordítjuk azonosan, ezért nem egészen olyan, mint a cikkbeli példák.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem ez nem túl jó hasonlat, egyrészt, a have és have got között lényegében semmi különbség nincs (legfeljebb egy-egy szélsőséges esetben). Viszont az angol egyszerűen nem tesz semmilyen különbséget a között, hogy állandó-e valami, vagy csak átmeneti, továbbá ’van’ és ’van (elhelyezkedik) valahol’ között sem, mind a négy esetben a to be igét használja.

      Törlés
  2. Ritka esetben az épületek is mozgathatók. Hallottam, régen az oroszoknál volt, hogy úgy építettek meg valamit, hogy ha kell "odébb lehessen vinni". Állítólag igaz. Ipari telepeken is vannak olyan cégek épületei, amiket elvileg mozgatni is lehetne, ha nagyon muszáj. Szóval ott aztán kérdezhetjük, hogy donde está el edificio. :D
    Nagyon jó egyébként a magyarázat, hogy az estar azt is kifejezi, hogy "állni", és a latin stare igére vezethető vissza.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az amerikaiaknál is divat a házak mozgatása (csak az a vicces benne, hogy sokszor egyszerűbb – és talán kevésbé költséges – lenne újból felépíteni őket az új helyszínen, mint a mozgatási technológiát megoldani).

      „Nagyon jó egyébként a magyarázat, hogy az estar azt is kifejezi, hogy "állni", és a latin stare igére vezethető vissza.”

      Alapvetően ez az egész kettősség (ser vs. estar) a latinra vezethető vissza, mert már a latinban is a stō, stāre igét használták ’van’ jelentésben is bizonyos rögzült kifejezésekben, amelyek állapotra utaltak. Csak a spanyolban ez mára általánossá vált az összes hasonló jelentésben. Valószínűleg a ¿Cómo estás? jellegű kifejezések szolgáltak mintául, ami közös a legtöbb újlatin nyelvben (ol. Come stai?, szárd Commente istas? stb.), tehát ezt már a vulgáris latinban is így kérdezhették meg. Az óspanyolban egyébként még sokkal több mindent mondtak a serrel, ami ma már csak az estarral helyes (pl. a Cidben még son plorando van, ami ma están llorando lenne).

      Törlés
  3. De jo ujbol olvasni a cikkeidet, az elmult honapban sajnos egy percem sem volt, de ismet itt vagyok. :)

    Megint kituno lett a cikk, na meg a temavalasztas is. Ket apro megjegyzest tennek.

    "¿Dónde está la oficina de correos?, annak az az oka, hogy a „fizikai” tárgyak elhelyezkedését, helyzetét mindig az estar igével fejezzük ki – ti. az estar másik jelentése ’(valahol) áll, elhelyezkedik’ (< lat. STĀRE ’állni’). Használhatjuk ilyenkor az está situado/-a vagy está ubicado/-a kifejezéseket is."

    Me'g meg lehetne emliteni a "quedar"-t is, ami e ket utobbinal mindenkepp, de talan meg az "estar"-nal is gyakoribb, ha pl. egy epulet elhelyezkedeserol beszelunk.

    "Az élet azonban – sajnos – ennyire azért mégsem egyszerű. Az építmények, helyek hollétére ugyanis az estar igével kérdezünk, pedig azoknak sem kelhet lábuk – nyilván ott vannak, ahová építették, elhelyezték őket. Hogy mégis miért úgy kérdezzük meg, hogy hol van a posta, hogy ¿Dónde está la oficina de correos?, annak az az oka, hogy a „fizikai” tárgyak elhelyezkedését, helyzetét mindig az estar igével fejezzük ki – ti. az estar másik jelentése ’(valahol) áll, elhelyezkedik’ (< lat. STĀRE ’állni’).

    A legkönnyebb lenne persze azzal elintézni az egészet, hogy „így van és kész” (ahogy a nyelvészek tennék),..."

    Bar a velemenyem altalaban azonos a tieddel a nyelveszek e tipusu valaszait illetoen, ez estben hajlok arra, hogy elfogadjam, mert ha ez esetben a "logika" a magyarazat, akkor a portugalban is igy ken lennie (nemcsak hogy szinten ujlatin, de a spanyol legkozelebbi rokona a nagy ujlatin nyelvek kozott, szinten ismeri a "ser/estar" kettosseget, stb).
    A portugalban viszont nem azonos a spanyollal, az "estar" mellett a "ser" is hasznalhato, sot gyakoribb is, mondjuk egy epulet helyenek meghatarozasakor. (na meg persze, legalabbis a brazil portugalban, a "ficar" is, de ez ebbol a szempontbol persze nem erdekes)
    Erdekes meg, hogy kerdes eseten, bar opcionalis, altalaban nem ugy kerdezik, hogy "hol van pl a korhaz", hanem, hogy "hol van ahol a korhaz van", es ez esetben az elso "hol" mindig a "ser"-rel all. (Onde e que "e/fica/esta o hospital?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, lehet többféleképpen is mondani (a portugál ficar meg, azt hiszem, pont ugyanaz, mint a spanyolban a quedar).

      A portugálban tényleg gyakran így kérdeznek (a franciában is van hasonló, pl. Qu’est-ce que c’est), szeretnek mindent bonyolítani. A spanyolban is lehet elvileg úgy mondani, hogy Dónde es que está ..., ezek tkp. ilyen magyarázó, nyomatékosító szerkezetek (vö. magyar „Mi az, amit csinálsz”, „Hol van [az a hely], ahol voltál” stb.). A spanyolban sem volt mindig így, mint írtam, régen nem volt az estar annyira elterjedt, mint ma.

      A portugál és a spanyol közeli rokonsága meg gyakorlatilag semmit sem jelent, sok megoldásban a spanyol inkább az olaszhoz áll közelebb, mint a portugálhoz. :)

      Törlés

A hozzászóláshoz regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával. Tájékoztatunk, hogy a 30 napnál régebbi cikkekhez írt megjegyzések – a spamek kiszűrése érdekében – előzetes jóváhagyás után válnak láthatóvá.