2013. október 12., szombat

Szórend a spanyolban

A mondattan (sintaxis, f.) tipikusan olyan területe a spanyol nyelvtannak, amelyről vagy legalább ezer oldalt lehetne írni, vagy semmit. Az előbbinek sok értelme nem lenne, hiszen senki sem olvasná el; az utóbbit választva pedig bele sem kezdtem volna ebbe a cikkbe. Nagy általánosságokban viszont el lehet mondani néhány dolgot a szórendről (orden de palabras), anélkül, hogy túlságosan belemennénk a mondattan zegzugos rejtelmeibe, a részletek úgyis csak a gyakorlat során sajátíthatóak el.

Ahogy az iskolában tanultuk, a mondat alapvetően három fő részből áll, melyek az alany, az ige és a tárgy; ezeket módosítják, illetve egészítik ki a további elemek (határozók, jelzők stb.), amelyeket a modern nyelvtan együttesen bővítményeknek nevez. E mondatrészek nemzetközi jelölése a szakirodalomban – a latin eredetű angol elnevezésük kezdőbetűiből – a következő (zárójelben az angol és spanyol megnevezéssel):
S (subject, sujeto) – alany,
V (verb, verbo) – ige,
O (object; objeto vagy complemento directo) – tárgy, illetve
C (complement, complemento) – bővítmény, határozó.
A legtöbb nyelvben, így a spanyolban és az angolban is, a mondatok mindig egy (ragozott) ige köré épülnek, ez alkotja a központi elemüket (bizonyos nyelvekben, néhány speciális mondattípusban, egyes igeidők esetén hiányozhat a ragozott igealak, ha az eléggé „tartalmatlan” lenne, például a magyarban vagy az oroszban jelen időben – a magyarban csak a harmadik, az oroszban mindegyik személyben – nem használnak létigét), vagyis általában ige nélkül nem beszélhetünk valódi mondatról. (Persze vannak ún. „hiányos” mondatok is, amelyekben nincs kitéve a ragozott igealak, de a szövegkörnyezet alapján odaértendő.)

Vannak nyelvek, amelyekben a mondatrészek sorrendje a mondatfajtától függően szigorúan kötött (általában azok, amelyeknél a ragozás hiányában a szórend fontos szerepet játszik a mondatrészek egymástól való megkülönböztetésében, például az angol), illetve amelyekben „szabad”, vagyis bizonyos keretek között megvan a szórend változtatásának lehetősége (természetesen a „szabad” nem azt jelenti, hogy bármilyen sorrendben mondhatunk bármit, és a szórend változtatása jelentésváltozással is járhat). A magyar és a spanyol – de különösképpen a latin – a szabad szórendű nyelvek közé tartoznak, és mint látni fogjuk, a szórendi szabadság a spanyolban még nagyobb, mint az olaszban.

«Verde es el Tajo, verdes son sus dos riberas» (Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)

Akár kötött, akár szabad szórendűnek számít egy nyelv, mindig jellemezhető a három fő mondatrész legáltalánosabb sorrendjével, ami alapján a nyelveket szórendi típusokba szokás sorolni: a spanyol (és az angol is) ennek megfelelően SVO-nyelv (vagyis a legjellemzőbb szórend az alany–ige–tárgy), míg a magyar inkább SOV-nyelv (alany–tárgy–ige, pl. János könyvet olvas), amely a leggyakoribb típus. Az alábbiakban nézzük meg részletesebben az egyes elemek sorrendjét a spanyolban.

Alany, ige és tárgy

Mint fent említettem, a spanyolban az általános szórend az SVO, azaz alany–ige–tárgy, nagyon gyakori viszont a VS(O) szórend is, a tárgy nélküli mondatokra az utóbbi jellemző: Salieron tres gatos negros ’Kijött három fekete macska’. A sajtóban szintén sokszor találkozhatunk ezzel a szórenddel tárgyat tartalmazó mondatokban is: Confirma la cantante su embarazo ’Az énekesnő megerősíti a terhességét’. A tárgy megelőzheti az igét kijelentő mondatokban, ami a beszélt nyelvben főleg határozott tárgy esetén fordul elő, kiemelő jelleggel: El libro lo he leído dos veces ’A könyvet(, azt) kétszer is elolvastam’. A legnagyobb szabadság azonban az alany pozíciójában mutatkozik. Az olasszal ellentétben a spanyolban az alany állhat a tárgy (illetve a részeshatározó, vagy mindkettő) előtt és után is, a mondat végén is: Le ha dado Juan el libro a Mario ~ Le ha dado el libro a Mario Juan (de olasz: *Ha dato il libro a Mario Gianni) ’János odaadta a könyvet Mariónak’.

Ige és személyes névmás

Az alanyesetű személyes névmások használata a spanyolban opcionális, akárcsak a magyarban, és csak kiemelésre szolgál: lo has dicho ~ Lo has dicho Te mondtad (ezt)’. Sokszor viszont akkor is elhagyják az alanyi névmást, amikor ez a magyarban nem lehetséges: ∅ Son los que de más dinero disponenŐk azok, akik a legtöbb pénzzel rendelkeznek’ – vö. *∅ Azok, akik a legtöbb pénzzel rendelkeznek. A hangsúlytalan (részes vagy tárgyesetű) személyes névmások a ragozott igét – a felszólító mód kivételével – mindig megelőzik; az igenevekhez és a felszólító mód állító alakjához hátulról tapadnak; nem is részletezném tovább, hiszen volt már róluk bőven szó korábbi cikkekben.

Főnév és melléknév

A melléknév a spanyolban – az angollal és a magyarral ellentétben, ahol mindig megelőzi a főnevet – állhat a főnév előtt és után is. Sok esetben ez attól függ, hogy a melléknév mennyire hordoz új információt, azaz valóban módosítja-e a főnév jelentését, vagy csak árnyalja. Az előbbi esetben a főnév után áll, az utóbbiban előtte: pl. una casa nueva ’egy új ház’ [most épült] és una nueva casa ’egy új ház’ [egy másik, a beszélő számára új], vagy pl. un gran amigo ’egy nagyszerű barát’ és un amigo grande ’egy nagydarab barát’. Bizonyos melléknévfajták viszont csak a főnév után állhatnak – mivel jelentésükből adódóan mindig módosítják azt –, mint például a földrajzi helyet vagy származást jelölő melléknevek (gentilicios): un actor español (*un español actor) ’egy spanyol színész’, la policía bonaerense (*la bonaerense policía) ’a Buenos Aires-i rendőrség’ stb.

¿Una nueva casa o una casa nueva?

A határozók helye a mondatban

A határozók – főleg az időhatározók – lényegében bárhol állhatnak a mondatban, különösebb megkötések nélkül: Juan siempre lee el periódico ~ Juan lee siempre el periódico ~ Juan lee el periódico siempre ’János mindig (el)olvassa az újságot’. Ugyanez a változatosság nem lehetséges az angolban (John always reads the newspaper, de *John reads always the newspaper), és még az olaszban sem (Gianni legge sempre il giornale, viszont *Gianni sempre legge il giornale). Hasonlóképpen, a határozó beékelődhet a mondatkezdő ige és a mondatot záró alany közé (ami szintén nem lehetséges az olaszban): Ha entrado un ladrón por la ventana ’Belépett egy tolvaj az ablakon’ ~ Ha entrado por la ventana un ladrón ’Belépett az ablakon egy tolvaj’ (vö. ol. È entrato un ladro dalla finestra, de: *È entrato dalla finestra un ladro).

Eltérés a semleges szórendtől

A semlegesnek tekintett SVOC (illetve SOVC, ha a tárgy személyes névmás) szórendtől való eltérésnek – amelynek elnevezése a spanyol szakirodalomban hipérbaton (-tos, m.) – két fajtája van: az egyik kizárólag a költői nyelvben fordul elő, ami történhet akár a nyelvtani szabályok megszegésével (ezzel itt nem foglalkozom); a másik valamennyi köznyelvi változatban és regiszterben megtalálható, főként kiemelő, nyomatékosító (fokalizáló) jelleggel, illetve ez a természetes a felkiáltó mondatokban is. Lássunk néhány példát, zárójelben a szórend jelölésével:
  • Muy tranquilo te veo (C–O–V) ’Nagyon nyugodtnak látlak’;
  • Alguna cosa habrá que decirle (O–V–C) ’Valamit kell majd mondani neki’;
  • ¡Menudo lío has formado! (C–O–V) ’Micsoda zűrzavart keltettél!’;
  • Si de algo estoy seguro... (C–V–C) ’Ha valamiben biztos vagyok, ebben’
  • Del partido de ayer prefiero no hablar (C–V–O) ’A tegnapi meccsről inkább nem beszélek’;
  • Por nada del mundo me desprendería yo de mi perro (C–V–S–C) ’Semmiért a világon nem válnék meg én a kutyámtól’;
  • Son los que más dinero tienen (V–C C–O–V) ’Ők azok, akiknek a legtöbb pénzük van’.
Az irodalmi nyelvben, főleg a dalokban, versekben természetesen még nagyobb a szórend variálhatóságának szabadsága, mint a mindennapi köznyelvben. Erre példaként álljon itt az alábbi népszerű spanyol diákdal (buborékban a magyar fordítással), a jobb oldali oszlopban a sorok szórendjének jelölésével (az összetett mondatoknál a mellékmondat szórendje alsó indexben), a videón pedig Portugália képeiben gyönyörködhetünk közben.


Estudiantina portuguesa
(Arturo Rigel – Ramos Castro – José Padilla)

Somos cantores de la tierra lusitana
Traemos canciones de los aires y del mar
Vamos llenando los balcones y ventanas
De melodías del antiguo Portugal

Oporto riega en vino rojo sus laderas
De flores rojas va cubierto el litoral
Verde es el Tajo, verdes son sus dos riberas
Los dos colores de la enseña nacional

¿Por qué tu tierra toda es un encanto?
¿Por qué, por qué se maravilla quien te ve?
Ay, Portugal, ¿por qué te quiero tanto?
¿Por qué, por qué te envidian todos, ay, por qué?

Será que tus mujeres son hermosas
Será, será que el vino alegra el corazón
Será que huelen bien tus lindas rosas
Será, será que estás bañada por el sol

V–C
V–O
V–O
C

S–V–C–O
C–V–S
C–V–S, C–V–S
C

C–S–V–C
C–V–S O–V
S, C–O–V–C
C–O–V–S

V–S S–V–C
V–S S–V–O
V–S V–C–S
V–S V–C

Felhasznált irodalom

  • RAE–ASALE (2009): Nueva gramática de la lengua española, Espasa, Madrid, p. 2970. [Sintaxis II. Las funciones informativas. Introducción. Información conocida e información nueva, 40.1s]
  • Fernández Soriano, Olga (1993): Sobre el orden de palabras en español. In: Dicenda. Cuadernos de Filología Hispánica, No. 11.
A segítségért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

14 megjegyzés:

  1. Azert nem igaz, hogy senki, nagyon jo lett, en elolvasnam az ezer oldalas verziodat is! :)

    Egyetlen dolgot hianyoltam csak, azt hogy az olasz peldaknal elmagyarazd azt is, hogy a helytelen formak mirt azok. (bar a tema a spanyol szorend, ezert termeszetesen nem maradt ki semmi, csak megszoktam, hogy mindig kitersz egy-egy mondat erejeig ezekre is.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát az "ezer oldalas verzió" az az NGLE. :)

      "Egyetlen dolgot hianyoltam csak, azt hogy az olasz peldaknal elmagyarazd azt is, hogy a helytelen formak mirt azok."

      Szerintem nem igazán lehet ezen mit megmagyarázni, az ilyeneknek egyszerűen az az oka, hogy a beszélők nem mondják úgy. Elméletileg a spanyolban is lehetne bármit bárhova tenni, van, amit mégsem mondana senki.

      Törlés
  2. Megint csak alapvető dolgok, hasznos, hiánypótló. Az alapok perfektül benne vannak. A Portorikói írhatna néha a latinról is, pl. annak a szórendje mennyire szabad? Úgy tudom, hogy teljesen szabad szórendű nyelv nincs. Persze, a blog újlatin nyelvekkel foglalkozik, de a latinról is lehetnének cikkek, ahhoz is elég pocsék könyvek vannak, pedig azt hinné az ember, hogy egy ilyen klasszikus nyelvhez írtak már olyan tökéletes összefoglalást, hogy már überelni sem lehet.

    Macás illusztráció most elmaradt, de annyi baj legyen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A beszélt latin szórendje nagyjából hasonló lehetett a spanyoléhoz, az írott latiné – ami lényegében egy költői nyelv, amit itt nagyon fontos hangsúlyozni – pedig gyakorlatilag teljesen szabad. Erre az egyik legszemléletesebb példa a mindenki által ismert summa/magna cum laude 'maximális/nagy dicsérettel' kifejezés: ti. a cum elöljáró az egész kifejezéshez tartozik, csak beékelődik a főnév és az őt módosító melléknév közé (tkp. cum summa/magna laude lenne). Bár ehhez is van hasonló példa a spanyolból, pl. a híres Juenes-dalból egy részlet: "porque negra tengo el alma" (=porque tengo el alma negra) 'mert fekete a lelkem'.

      Törlés
    2. Azért írtak... :) Az irodalmi latinnak egyszerűen nincs szórendje, teljesen úgy van, ahogy előbb ki lett fejtve. Hogyha a költői szórendet nézzük, az még mesterkéltebb, ugyanis ott a jelzett szó és a főnév között legalább három szót mindig beszoknak rakni.

      A latin szintaxisról azért nem érdemes - szerintem - az újlatinnal összehasonlításban írni, mert az szinte teljesen más, mint az újlatiné. Az irodalmi latin mondattan erősen hajaz az ógörögre, s e téren kissé megerőszakolták a beszélt nyelvet.

      (Pl. az acc.cum.inf. tárgyi alárendelő mellékmondatot helyettesítő szerkezet az ólatinban és még az ógörögben is csupán opció volt, míg a klasszikus latinban szinte kiszorította tárgyi értelméből az ut/quod kötőszókat).

      A gerundium a latinban sima cselekvést fejez ki, az olaszban pedig határozói igenevet (valószínűleg a spanyolban is, biztosan írt Mexicano erről is egy cikket, utánanézek).

      A latinban (szintúgy az ógörögben) a határozói igenevet vagy sima melléknévi igeneves jelzői szerkezetnek álcázva fejezték ki (így csak a szövegkörnyezetből derül ki, hogy jelzői vagy határozói), vagy ablativus-ba tették a melléknévi igenevet az alannyal (ablativus absolutus).

      Törlés
    3. Köszi az infót. :) Annyit hozzátennék, hogy – szerintem – a költői nyelvre szinte bármilyen nyelven jellemző a túlzott szabadság, akár a nyelvtani szabályok megerőszakolása. Spanyol irodalmi művekben, főleg himnuszokban például nem egyszer előfordul, hogy fel van cserélve a birtok és a birtokos, pl. el amor de patria helyett "de patria el amor", ami a beszélt nyelvben helytelen lenne; aztán az egyik kedvencem az, amikor nem derül ki, hogy melyik az alany és melyik tárgy, pl. az egyik popdalban ez a sor: "buscando mi agonía una señal más clara" rendesen feladta a leckét, mert csak logikailag lehet kikövetkeztetni (ráadásul ragozott ige sincs benne, csak gerundio), hogy az agonía az alany, a vége a tárgy.

      "A gerundium a latinban sima cselekvést fejez ki, az olaszban pedig határozói igenevet (valószínűleg a spanyolban is, biztosan írt Mexicano erről is egy cikket, utánanézek)."

      Ennek viszont az az oka, hogy a latinban a gerundiumnak mint főnévi kategóriának ugyanúgy voltak esetei, és ahogy a főneveknél is, az újlatin nyelvek az abl.-acc. alakot vitték tovább (amely a beszélt nyelvben egybeesett), és értelemszerűen a gerundium határozói esete "határozói igenév" néven fut a magyar fordításban (bár én mindig azt mondom, hogy jobb ezeket nem lefordítani). Egyébként a gerundio is jelenthet simán cselekvést, és meglehetősen gyakori is pl. dalcímekben: pl. Abriendo puertas 'Kapuk nyitása' (persze lehet úgy is fordítani, hogy 'Kapukat (ki)nyitva', kinek mi a szimpatikusabb), Arrasando 'Tarolás' stb. stb.

      Törlés
    4. Értem. Az újlatin nyelvek szórendje mindig is érdekelt, hogy az újlatin nyelvek milyen átmenetet képeznek a kötöttebb és a szabadabb szórend között. Mondjuk én azt hittem, hogy a spanyol szórend kötöttebb, mert nincsen főnévragozás, de van személyes névmás nélküli igeragozás. Egy anyanyelvi beszélőnek leesik pl. az, amit a "buscando..." mondatban írtál? A hanglejtés ilyenkor számít valamit? A gerundiummal kapcsolatban akkor világos. Persze ma már a "-va, -ve, -ván, -vén"-es mondatok kicsit elavultak, de néha egyébként szeretem őket velük helyettesíteni.

      ___
      Találtam a költői latin szórendre egy jó példát:

      "In nova fert animus mútátás dícere formás
      corpora; dí, coeptís (nam vós mútástis et illas)
      adspíráte meís prímáqu(e) ab orígine mundí
      ad mea perpetuum dédúcite tempora carmen!"

      "Drámai" szórendben átírva:

      Animus in nova corpora mutatas formas dicere fert. Di, adspirate coeptis meis (nam vos et illas mutavistis), et deducite ab origine prima mundi ad mea tempora carmen perpetuum.

      Így verselni könnyű. Szerintem akkoriban mindannyian lehettünk volna költők. :D

      Törlés
    5. "Egy anyanyelvi beszélőnek leesik pl. az, amit a "buscando..." mondatban írtál?"

      Persze, egy anyanyelvűnek ez tök egyértelmű és világos, ez az egésznek a szépsége (egyébként a mondat jelentése: 'a haláltusám keres egy érthetőbb/világosabb jelet [az élet megértéséhez]'). Én mindig azzal az egyszerű mondattal szoktam példálózni, mint a Te me presentaron. Mivel a "te" és a "me" is lehet acusativo és dativo is, a mondat jelenthetné azt is, hogy '[Ők] Bemutattak téged nekem', és azt is, hogy '[Ők] Bemutattak engem neked'. De csak az elsőt jelenti. Arra, hogy miért, nincs válasz: csak. Mert az anyanyelvűek ezt csak egyféleképpen értelmezik. S épp ezért szól úgy az ennek megfelelően alkotott nyelvtani szabály, hogy "a részes névmás mindig megelőzi a tárgyast, kivéve, ha azonos alakúak".

      Na akkor ezt fejtsd meg (szintén dalszövegből):

      "Perfecta fue la química entre los dos,
      Tan excelente como el tiempo de Dios."

      Törlés
    6. Ööö... Tökéletes volt a kémia kettejük között, olyan kiváló, mint Isten ideje, az idő Istene?

      Törlés
    7. Majdnem. :) Csak annyi, hogy 'kettőnk közt' (bár azt is jelentheti, amit te írtál, mert nyelvtanilag személytelen, persze ismerni kellene a szövegkörnyezetet is), illetve a químicát én 'összhang'-nak fordítanám.

      Ez a 'kémia' neologizmus, bár egyre elterjedtebb, nekem nem tetszik (gondolom tükörfordítás az angolból), lenne rá elég sok szó, aminek lehetne fordítani, pl. összhang, megértés, kapcsolat stb.

      Törlés
    8. Így újra elolvasva a kommentemet nem túl terjedelmes választ adtam a latin szórend kérdésére.

      Igen, én is nagyon sajnálom El V.-vel együtt, hogy a latin szórendről szinte semmiféle értékelhető irat nincsen. Mióta tanulom a nyelvet, azóta szoktam rá keresni a választ, hogy vajjon lehet-e a latin szórendben valami szabályszerűséget látni. Mindig lelkiismeret-furdalásom szokott lenni, amikor valamit arra a nyelvre lefordítok, hogy most a szövegem nem banális-e a túlzott merevség miatt (alany elől, ige hátul, a melléknév szigorúan a szó mögött), avagy nem izzadtságszagúan túldíszített-e (főnév és melléknév belehelyezése egy ige közé, szintén nem szeretem mindig a jelzőt a főnév elé rakni, és hogy elkerüljem a szó és nyelvtani szerkezetek felesleges ismétlését). Hát nem egyszerű. Mondjuk szerintem a latinban nem a ragok megtanulása hihetetlenül nehéz, hanem az egyrészt, hogy egy mondatot valahogyan kibogozzunk, mi hova tartozik, másrészt pedig az, hogy különböző szófajok, és szófajokon belül egyes csoportok ragjai ugyanolyanok (különösen az -m, -s, -is, -um). Mensum lehet a mensis többes számú genitivusa, és a "mensus" befejezett melléknévi igenév tárgyesete is, és ez lehet jelzőtől egy passzív igéig minden.

      A lényegre. A latin szórendben az alany inkább elől van, az ige inkább hátul. Ezt nevezzük "objektív" szórendnek, amit persze mindig felrúgnak a szerzők az alábbi gyakorlati vagy esztétikai okokból:

      1, alapvetően amiatt, mint a magyarnál, hogy a hangsúlyos dolgokat elkülönítjük a lényegtelentől.

      2, törekedés az összekeverhető mondatszerkezetek egyértelmű szétválasztására, arra, hogy pl. a jelzőt ne keverjük össze a névszói állítmánnyal, vagy hasonló alakú szavakat ne lehessen összetéveszteni.

      3, törekedés a ritmusos jólhangzásra. Tudjuk, hogy a klasszikus latin tele van hosszú hangokkal, és ez megnehezíti (legalább is nekem) a gördülékeny olvasást, ezért lehet azon is variálni.

      A Tankönyvkiadó egyik régebbi kiadása (M. Nagy Ilona - Tegyey Ferenc) említ néhány "szabályt":

      - a melléknév, ha minősítést, értékítéletet mond a főnévről, akkor elől van. (fortis vir, iusta causa, dulcis voluptas, aequo animo, urbanus praetor)
      - ha a melléknév megkülönböztetést használ, akkor hátul. (campus Martius, ordo equestris, aetas puerilis, tempus aestivum, statua aurea, aqua dulcis, locus aequus, praetor urbanus)
      - a participiumoknál is ez van
      - mutató névmás a főnév előtt
      - birtokos névmás a főnév után
      - birtokos jelző (mondjuk ez csak nagyon általánosságban igaz) a szó után.
      - tőszámnevek lehet elől is, hátul is
      - sorszámnevek hátul
      - unus, ha számnév mögött, ha "egyetlen", akkor után
      - határozó szó a rá vonatkozó szó elé
      - fere, ferme, paene, tantum, prope, potius, potissimum, tantum, szó után
      - praepositio a névszó előtt, vagy beékelve
      - autem, enim, quidem mindig a mondat közepén, vero, tamen, igitur ritkán lehet a mondat elején
      - kötőszók a mellékmondat élén (ez se mindig van így, a magyarban sem).

      Ennyi.

      Törlés
    9. Persze, olyan nincs, hogy egy nyelvben semmilyen szabály nincs a szórendre, ezért is kicsit megtévesztő „szabad”-nak nevezni. Másrészt azt sem szabad elfelejteni – és én ezt ezért hangsúlyozom ki mindig – hogy a klasszikus vagy aranykori latin egy mesterségesen kimunkált költői nyelv, ahol a költő gyakorlatilag valóban azt csinál, amit akar – na de ez ugyanígy igaz bármilyen nyelvre, a spanyolra, az olaszra, a magyarra, talán még az angolra is. Biztos vagyok benne, hogy amikor az utca embere beszélgetett a kocsmában, akkor nem úgy szerkesztette a mondatokat, mint Cicero.

      Egyébként ha jól értem, amit a melléknév helyzetéről beidéztél, az kb. ugyanaz, mint ahogy a spanyolnál van, csak cifrábban van megfogalmazva.

      Törlés
    10. @MPJ:

      Kösz, szépen. Jól összeszedted, el is mentem magamnak.

      Törlés

A hozzászóláshoz – a kéretlen megjegyzések (spam) és a névtelenséggel való visszaélés elkerülése érdekében – regisztrált azonosító szükséges a listából választható szolgáltatások valamelyikénél.