2013. október 26., szombat

In taberna quando sumus, al español traducimos...

Mikor a kocsmába’ vagyunk...
Talán némelyeknek már a könyökén jön ki a rokon nyelvek összehasonlítgatása, mégis népszerű téma szokott lenni, hogy vajon melyik két nyelv hasonlít a legjobban egymásra, illetve mennyire hasonlít egy nyelv az ősére – ezúttal a spanyol a latinra. A hasonlóság persze relatív és szubjektív is, továbbá sok mindentől függ, ám el lehet ezzel játszadozni a gyakorlatban – például dalszövegek fordítása révén...

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a lenti középkori latin vers spanyol fordítása teljes egészében a saját művem, mivel már több változatban is lefordították nálam sokkal okosabbak – én csupán összevetettem ezeket, és a számomra leghitelesebbnek tűnőt alapul véve elkészítettem az egyéni verziómat, kisebb-nagyobb változtatásokkal, néhol a rím, máshol a szöveghűség kedvéért. Így most mindenki eldöntheti maga, hogy mennyire hasonló vagy éppen eltérő a két nyelv(állapot).

A mű egyébként egy bordal, amely a Carmina Burana (tkp. ’Benediktbeuerni dalok’ – a bajor községről, melynek kolostorában megtalálták a kódexet) néven elhíresült 12–13. századi, legnagyobb részben középkori latinul, kisebb részben németül, illetve ófranciául íródott szerzetesi versgyűjteményből való, melyet Carl Orff zenésített meg. Az alábbi videón pedig a spanyol Artefactum folklóregyüttes feldolgozásában hallható a dal, korhű stílusban. (Érdemes közben a szöveget is követni, a kiejtés ugyanis eléggé hitelesen tükrözi a középkori latin hangzását.)


In taberna quando sumus

Cuando en la taberna estamos

In taberna quando sumus,
non curamus quid sit humus,
sed ad ludum properamus,
cui semper insudamus.
Quid agatur in taberna,
ubi nummus est pincerna,
hoc est opus ut queratur,
si quid loquar, audiatur.

Quidam ludunt, quidam bibunt,
quidam indiscrete vivunt.
Sed in ludo qui morantur,
ex his quidam denudantur
quidam ibi vestiuntur,
quidam saccis induuntur.
Ibi nullus timet mortem
sed pro Baccho mittunt sortem.

Primo pro nummata vini,
ex hac bibunt libertini;
semel bibunt pro captivis,
post hec bibunt ter pro vivis,
quater pro Christianis cunctis,
quinquies pro fidélibus defunctis,
sexies pro soróribus vanis,
septies pro milítibus silvanis.

Octies pro frátribus perversis,
nonies pro mónachis dispersis,
decies pro navigántibus,
undecies pro discordántibus,
duodecies pro peniténtibus,
tredecies pro iter agéntibus.
Tam pro papa quam pro rege
bibunt omnes sine lege.

Bibit hera, bibit herus
bibit miles, bibit clerus,
bibit ille, bibit illa,
bibit servus, cum ancilla,
bibit velox, bibit piger,
bibit albus, bibit niger,
bibit constans, bibit vagus,
bibit rudis, bibit magus.

Bibit pauper et egrotus,
bibit exul et ignotus,
bibit puer, bibit canus,
bibit presul et decanus,
bibit soror, bibit frater,
bibit anus, bibit mater,
bibit ista, bibit ille,
bibunt centum, bibunt mille.

Parum durant sex nummate,
ubi ipsi immoderate,
bibunt omnes sine meta,
quamvis bibant mente leta.
Sic nos rodunt omnes gentes,
et sic érimus egentes.
Qui nos rodunt confundantur
et cum iustis non scribantur.

Cuando en la taberna estamos,
del mundo no nos preocupamos,
Sino al juego nos entregamos,
por el que siempre sudamos.
Qué se hace en la taberna,
donde la moneda es camarera,
esto es lo que se pregunta,
si lo cuento, que se oiga.

Unos juegan, otros beben,
otros de forma indiscreta viven.
Pero de los que se quedan jugando
unos se desnudan,
otros allí se visten,
otros se ponen saco.
Allí nadie teme a la muerte
y por Baco tientan la suerte.

Primero por quien paga el vino,*
de esa suma beben los libertinos;
otra copa beben por los cautivos,
después beben la tercera por los vivos,
la cuarta por todos los cristianos,
la quinta por los fieles difuntos,
la sexta por las monjas casquivanas,
la séptima por los soldados silvanos.*

La octava por los frailes perversos,
la novena por los monjes dispersos,
la décima por los navegantes,
la undécima por los discordantes,
la duodécima por los penitentes,
la decimotercera por los caminantes.
Tanto por el papa como por el rey
beben todos sin ley.

Bebe la dueña, bebe el dueño,
bebe el soldado, bebe el religioso,
bebe él, bebe ella,
bebe el siervo con la criada,
bebe el rápido, bebe el lento,
bebe el blanco, bebe el negro,
bebe el constante, bebe el vago,
bebe el campesino, bebe el mago.

Bebe el pobre y el enfermo,
bebe el desterrado y el ignorado,
bebe el joven, bebe el viejo,
bebe el prelado y el decano,
bebe la hermana, bebe el hermano,
bebe la vieja, bebe la madre,
bebe esta, bebe aquél,
beben ciento, beben mil.

Poco duran seis monedas
donde, inmoderadamente,
beben todos sin metas,
aunque beban alegremente.
Así nos fastidian todas las gentes
y así seremos pobres.
Quienes nos fastidian sean confundidos
y con justos no sean escritos.*

Remélem, elnézik az olvasók, hogy a magyar fordítással ezennel nem bajlódtam – de az interneten természetesen ez is megtalálható. Hát akkor nem maradt más hátra, irány a kocsma! ;-)

21 megjegyzés:

  1. Az ékezésben, hangsúlyjelzésben vannak esetlegességek (hol jelzed, hol nem), és persze jobban megnézve a szövegben is vannak még értelmezési problémák, kisebbek. Fogok vele mostanában foglalkozni. Marha jó! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A hangsúlyt – középkori szokás szerint – csak a harmadéles szavakban jelöltem, hiszen máshol teljesen egyértelmű.
      Egyébként köszönöm, és természetesen nyitott vagyok a kritikákra, javaslatokra!

      Törlés
    2. Már hogy volna egyértelmű? A szokás egyébként 1) szinte csak liturgikus szövegekben, éspedig azoknak is csak az elmondásra szánt részében jelölik a hangsúlyt, 2) minden három- vagy annál több szótagú szónak jelölik a hangsúlyát, kivéve, ha nagybetűre esne. Majd csinálok ebből egy hangsúlyjelzett változatot, úgyis kénytelen leszek.

      Törlés
    3. Hát ha jól tudom, alapból minden szó másodéles, kivétel a három vagy annál több szótagú szavak, amelyek utolsó előtti szótagja rövid, mert azok harmadélesek. Következésképpen elegendő csak a harmadéles szavak hangsúlyát jelölni – illetve azt a néhány véghangsúlyosét, mint az adhúc, illác stb. –, mert amelyik nem az, az másodéles, nemde?

      Más kérdés persze, hogy az olyan szavakban, mint pl. nonies, tredecies, én az ie hangsort kettőshangzónak tekintem spanyol mintára, tehát egy szótagot alkot. Egyébként ha így vesszük, valóban kicsit önkényes voltam a hangsúlyjelölésben, de spanyol szemüveggel néztem. :)

      Törlés
    4. Szerintem semmi baj sincsen az ékezéssel. Így is teljesen egyértelmű. :) Egyébként is kicsit ellentmondásos a középkori kiejtés, hiszen pont a klasszikus kiejtésből lehet tudni a pontos hangsúly helyét, de a kiejtés mégis olaszos mintát követ.

      Egyébként ilyenkor inkább a muta cum liquida d-t, c-g, b-p +r,l eset különleges, ugyanis ilyenkor lehet a cl, gl, cr, gr stb rövid is a szabály szerint. Tenebrae lehet ténebrae is, és tenébrae is, az integrum íntegrum és intégrum is - legalább is, ha az ókori verseket követjük mindkétféleképpen előfordul.

      Törlés
    5. Ez egyébként nagyon érdekes, mert a tenebrae spanyol megfelelője, a tiniebla másodéles (tiniébla). A felszínen ez azt sugallhatja, hogy azért másodéles, mert ha a penultimában nyíló kettőshangzó van, akkor nem lehetne harmadéles (ez fonotaktikai szabály a spanyolban), viszont valójában fordított az összefüggés: azért vált kettőshangzóvá az ĕ, mert hangsúlyos volt. Az integrum még inkább érdekes: ennek népi úton örökölt alakja másodéles (entero, -ra), műveltségi eredetű alakja viszont harmadéles (íntegro, -gra).

      A „muta cum liquida” csoportok egyébként a spanyolban bonthatatlanok és mindig új szótagot kezdenek, ebből a szempontból pl. a cántabro, fúnebre, íntegro stb. típusú szavak utolsó előtte szótagja nyílt szótag, tehát nem okoz gondot nekik a harmadéles ejtés.

      Törlés
    6. A latinban is ugyanaz a szótagszerkezet (te-ne-brae), annyival több, hogy egy időmértékes versben ez nem okoz magánhangzó-torlódást (tehát nem hosszabbodik meg, azaz helyzeténél fogva nem hosszú), ugyanúgy mint a qu esetében mindig, bár mondjuk szerintem az sosem okozott torlódást.

      Törlés
    7. *mássalhangzó-torlódás. Már megint keverem a...

      Törlés
    8. Számomra itt valami nem világos: ha a tenebrae lehet másodéles is, akkor az csak kétféleképpen lehet elvileg: vagy hosszú az /e/, vagy a /b/ a szótag végéhez tartozik. Ha a /br/ csoport bonthatatlan, akkor ez a második lehetőséget kizárja, az a tény viszont, hogy a spanyolban kettőshangzó lett, pedig azt zárja ki, hogy hosszú volt az /e/. De a jelek szerint a szó mégis másodéles volt. Hát ez érdekes. Akkor viszont nem teljesen igaz az, hogy csak a zárt szótag számít hosszúnak, mert ezek szerint a muta cum liquida nehézzé teszi (vagy legalábbis ingadozóvá) az azt megelőző rövid nyílt szótagot.

      Törlés
    9. Igen. Pontosabban az is szócskán van a hangsúly. A klasszikus norma szerint ezek a szavak többnyire bontatlanok, azonban van, amikor - talán ez is költői szabadság - szétszedik. Ez sokkal ritkább, mint az utóbbi. Olvastam egy oldalon, hogy ez inkább a későbbi római költőkre jellemző. Szerintem ez költői szabadság.

      Törlés
    10. Viszont az is érdekes, hogy cathḗdra > cátedra. Mondjuk ez annyiból nem mérvadó, hogy műveltségi eredetű szó (népi megfelelője a cadera ’derék’, ami már másodéles).

      Törlés
    11. Ez egy kettős probléma. A cathedra görög szó, és az e rövid (καθέδρᾱ), ezért szerintem a latin is rövid, mert ebben azonosak szoktak lenni.

      A görög szó azért másodéles, mert az utolsó szótag magánhangzója, az alfa hosszú (harmadéles csak akkor lehet, ha az utolsó szótag magánhangzója rövid, néhány későbbi hanghosszabbodás kivételével, ami előzőleg szintén rövid volt). Az (ó)görög hangsúlyozásnak egyik alapszempontja az utolsó magánhangzónak a hossza.

      Nem tudom, hogy görög szavaknál is érvényes volt-e a latin muta cum liquida szabály, de az is bizonyos, hogy a latin hangsúly a görög hangsúlyozásra nem igen volt tekintettel (a görög bonyolultabb), tehát kizárólagosan én is bontott szótagra szavazok (cath-ed-ra), ami ugye a spanyolban nem lehet.

      Törlés
    12. Érdekes, a Wiktionary hosszúnak jelöli, viszont a Györkösy-féle szótár nem (és a DRAE sem). Tehát valószínűleg ez is kétféle hangsúlyozással élt.

      Törlés
    13. Az Oxord latin szótár másodélesnek jelöli a chatedra-t. Ebből kiindulva meg lehet hosszú.

      A muta cum liquida pedig az angolban is (a magánhangzó megnyújtásával, feszessé tételével) nehézzé teszi az őt megelőző hangsúlyos magánhangzót. A németben viszont nem tesz ilyet.

      Törlés
    14. Mármint nehézzé teszi az őt megelőző hangsúlyos _szótagot_, irkálok összevissza.

      Törlés
    15. Köszi az infót (sajnos sem a Wiktionary, sem a Györkösy, sem a Finály nem jelöli a szóhangsúlyt).

      Hát mindez alapján egyértelműnek tűnik, hogy a muta cum liquidák ingadozóvá teszik a hangsúlyozást.

      Törlés
    16. C.T. Lewis szótárában tenebrae alak tenēbrae, szintúgy, mint a cathedra -> cathēdra (http://www.perseus.tufts.edu/hopper/text?doc=tenebrae&fromdoc=Perseus%3Atext%3A1999.04.0059).

      Hogyha a tenebrae-nek ez az alakja igaz lenne, akkor teljesen mindegy a m.c.l., mert akkor már a hosszú magánhangzó eldöntötte a hangsúlyt. Ez azonban nem igaz, mert egyértelműen nem hosszú (ezeket a sorokat véletlenszerűen válogattam ki):

      Callida per tenebras versato cardine Thisbe
      - u u - u u - - - - - u u - -/u

      dumque petunt tenebras, parvos membrana per artus
      - u u - u u
      scire sinunt tenebrae: non illas pluma levavit
      - u u - u u
      nox intervenit, tenebrisque audacia crevit.
      - - - - - u u

      Egyébként hasonló a helyzet az ager, agr-, pater, patr- ragozott főnevekkel is.
      __
      A cathedra viszont tényleg másodéles:

      discipularum inter iubeo plorare cathedras. (Horatius, Sermones I, 10, 90)
      - u u - u - - u u - - - u u - -
      paenituit multos uanae sterilisque cathedrae (Iuvenalis, 6, 90)
      cuius apud molles minima est iactura cathedras (Iuvenalis, 7,)
      supplex ille sedet posita tu scribe cathedra (Propertius, 5)

      Sajnálom, hogy mind a négynél a cathedra az utolsó három szótagban van (itt a tenebrae ebben az állapotban Prop.-nál is másodéles), de a semminél több. És így csatlakozok El Mexicano-hoz véleményéhez.

      Törlés
    17. Köszönet az adatokért. Megkérdeztem erről a témáról egy latinnyelv-történészt, ha válaszol, tolmácsolom. :)

      Törlés
    18. Tyűha, gondolom, most át kell írni a nyelvtanokat. :)

      Van még egy feldolgozás a Corvus Corax-tól. Először ott hallottam magáról a C.B. ennek a szövegéről. Amikor végighallgattam, fetrengtem a röhögéstől a hatásvadász képek és a zene miatt.

      http://www.youtube.com/watch?v=9CtX8nWcbaI

      Bár nekem ez a spanyol feldolgozás jobban tetszik, mert a zene/kiejtés ezerszer autentikusabb, és valószínűleg, amikor ezt dalolászták, akkor azt a feldolgozáshoz hasonló dallamban tették. :)

      Törlés
    19. Jujjjjj, ez a feldolgozás Orff-é. Na most elszégyelltem magam. Mindkettőt ugyanúgy szeretem. :)

      Törlés
    20. Most volt csak időm megnézni, azt hiszem, ismertem ezt a verziót is, bár nekem is jobban tetszik ez, ami a cikkben van.

      Nem válaszolt a nyelvtörténész hangsúlykérdésben, akit kérdeztem, így nem lettünk okosabbak, de az elfogadható szerintem, hogy a beszélt változatokban nyilván lehetett ingadozás.

      Törlés

A hozzászóláshoz regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával. Tájékoztatunk, hogy a 30 napnál régebbi cikkekhez írt megjegyzések – a spamek kiszűrése érdekében – előzetes jóváhagyás után válnak láthatóvá.