2013. szeptember 21., szombat

Vizsgázó méhek és rajzó tanulók?
Szóhasadás és duplikátumok

Mi közük van a méhekhez? (Forrás: www.sernac.cl)
A tudományos nyelvben használt latin szavak magában a latinban sokszor teljesen hétköznapi, sőt, népi dolgokra utaltak – persze csak azok, amelyek már akkor is léteztek, amikor a latinnak nevezett nyelvállapotot még egységes anyanyelvként beszélték (nem pedig később kreálták őket kifejezetten tudományos célból). Ezek a szavak aztán járták a maguk természetes útját a nép ajkán, és bár lehet, hogy némelyikük az újlatin nyelvekben mára a felismerhetetlenségig eltorzult, eredeti jelentésük gyakran megőrződött.

E nyelvek érdekessége, hogy latin eredetű szókincsüket már a kezdetektől fogva kettős rétegződés jellemzi. Az alapvető réteg túlnyomó részét az ún. öröklött szókészlet (spanyolul palabras patrimoniales) alkotja, vagyis azok a szavak, pontosabban szóalakok, amelyek a latinból a beszélt nyelv útján folytonossággal öröklődtek, ezért hangalakjuk – követve a nyelv természetes változásait – mára nagymértékben torzulhatott. A másik réteg pedig a művelt, írott vagy vallási, liturgiai nyelvhasználat által továbbvitt szavakból áll, ezek az ún. „kultizmusok(cultismos) – műveltségi eredetű szavak – és „félkultizmusok” (semicultismos), amelyek hangalakja alig, vagy egyáltalán nem változott meg – a legtöbbször csak alkalmazkodott a nyelv hangrendszeréhez, szószerkezetéhez. (A „kultizmus” kifejezés csupán arra utal, hogy ezek a szavak eredetüket tekintve, tehát az átvételükkor, a művelt nyelvhasználathoz tartoztak, ezért nem változott sokat a hangalakjuk, vagyis nem feltétlenül későbbi átvételek az örökölt szavaknál, ami azt sem jelenti, hogy ma is csak a művelt nyelvben használnák őket; lásd pl. SPĪRITU(M) > espíritu ’lélek’, amely a nép ajkán *espirdo lett volna.)

Aztán nem ritkán előfordult az is, hogy ugyanaz a latin szó mindkét rétegből fennmaradt, de más-más jelentésben vagy jelentésárnyalatban – ezt a jelenséget nevezik szóhasadásnak, és az így keletkezett szópárokat pedig duplikátumoknak (dobletes). Néhány jellegzetes példát az alábbi táblázat tartalmaz.

A nagyításhoz kattints! (Forrás: El Mexicano)

Történt olyan is, hogy a latin szó háromfelé hasadt, aminek tipikus példája az eredetileg ’helyre tesz’ jelentésű INTEGRĀRE > enterarse ’értesül’, entregar ’átad’ és integrar(se) ’egyesít’, illetve (névmással) ’egyesül, csatlakozik, belép (csoportba, szervezetbe)’ – vö. ĬNTEGRU ’teljes, egész, ép’ > entero ’teljes, egész’ és íntegro ’egész [szám], ép’.

A továbbiakban pedig egy olyan szópárt vizsgálunk meg, amely inkább a jelentések miatt egészen érdekes. S ha már vizsgálódunk, akkor rögtön eszünkbe is juthat az examen (vagy éppen az angol exam) főnév, melynek jelentése ’vizsga, vizsgálat’, és mint latin jövevényszó, több európai nyelvben is megtalálható hasonló alakban és jelentésben. Nagyon kevesen tudják viszont, hogy ennek a szónak a latin forrása, az EXĀMEN – vulgáris latin EXĀMINE – eredetileg ’(méh)raj’-t, ’sereg’-et jelentett, majd innen ’tanulócsoport’-ot, és talán így keletkezhetett később a ’vizsga’ jelentés. S láss csodát, a latin szó folytatólagosan örökölt alakja a spanyolban (a jellemző hangváltozásokkal) az enjambre [enchámbre] főnevet eredményezte, jelentése pedig – ki gondolná – ’méhraj, sereg’!

Persze ma már senki sem jönne rá a hangalakjából, hogy ez a spanyol szó a népi latin EXĀMINE torzulása, ennek ellenére teljesen „szabályos” hangváltozással keletkezett. Tudniillik a latin X magánhangzók között általában [ch] (mint a pech szóban – fonetikai jelöléssel [x]) hangot eredményez (hogy hogyan, arról több korábbi cikkben is írtam, így nem részletezem), a -MINE végződés pedig kivétel nélkül -mbre lett a spanyolban, fejlődési sorát így kell elképzelni: ´-MINE > -mne > -mre > -mbre. Első lépésben tehát a hangsúlytalan rövid [i] törlődik, aminek következtében a két nazális mássalhangzó egymás mellé kerül; de mivel az [mn] kapcsolatot eléggé nehézkes kiejteni, az [n] elhasonul az [m]-től (rotacizálódik), az így kapott *[mr] viszont ismét egy fonetikai nonszensz, ami csak úgy ejthető ki, ha van benne egy „átvezető” hang is, amely a [b] lesz (ezt mi magunk is kipróbálhatjuk: [m]+[r] kapcsolatot képtelenség úgy ejteni szünet nélkül, hogy nem ejtünk közöttük egy gyenge [b]-t). Már csak azt kellene valahogy megmagyarázni, hogy mit keres ott az n. Ez nem más, mint egyfajta „pótlóhang”, amely az eredeti mássalhangzó hosszúságát hivatott kompenzálni (vö. prov. messatge > sp. mensaje, lat. AD SĪC > ósp. assí ~ ansí stb.), de az is lehet, hogy hatott rá az en- (< lat. ĬN- ’be-’) igekötő/képző  is, amely eléggé gyakori.

Hasonlóképpen, az EXAMINĀRE ’rajzik’ ige spanyol folytatója az enjambrarse, azonos jelentésben, a művelt úton meghonosodott megfelelők pedig a már említett examen ’vizsga, vizsgálat’ és examinar(se) ’megvizsgál, vizsgázik’, továbbá az examinando, -da ’vizsgázó’ főnév.

A lektorálásért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

8 megjegyzés:

  1. Szégyellem magamat, hogy mostanában nem szoktam ide ellátogatni. De most se csalódtam a cikkeidben. Nem tudom kifejezni, hogy mennyire örülök, hogy erről írsz.

    Épp manapság erről morfondíroztam, hogy a műlatinság mennyire felesleges és tudálékos, hogyha velük nem kifejezett szaktémákról, hanem egyszerűbb dolgokról írunk.

    Egy előadáson az a tétel hangzott el, hogy nincsenek felesleges latin szavak. Ez a vélemény szerintem az angol egyeduralma miatt alakult ki, amiben szinte olyan szavak vannak, amelyet az anyanyelvi értő számára csak úgy egy magában létezik. Ez nekem nagyon furcsa. Mert az megbocsátható, hogy újlatin nyelvekben (ahol maga a nyelvtan a latinból származik) is vannak következetlenségek, de ott a nyelvi logika azért erősebb.

    Szerintem durva, hogyha valamit ír az angol, akkor azt egy germán alapszóval fejezi ki (write), de a leírni (describe), körülírni (circumscribe) stb. szavakat egy az egyből a latinból veszi át. Nem szívesen lennék angol anyanyelvi beszélő.

    Még egy érdekesség, amire elmúlt hetekben jöttem rá: szerinted nyelvújítási lelemény, hogy a rómaiak és a magyarok (és a németek) szinte ugyanolyan felépítésű igéket használnak bizonyos szavakban?

    Fog, vesz, tart: capere. nehmen
    Elfogad: accipere. annehmen
    Kivesz (vagy kifog): excipere. ausnehmen
    Belefog: incipere.
    Vállal: sub+cipere. unter+nehmen.
    Megfogan: concipere.
    Felfog: percipere.
    Elfoglal: occupo.
    Befogad: recipio.
    Feltart: intercipere.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem nem, inkább arról lehet szó, hogy egy részük véletlen egybeesés, illetve arról, hogy hasonlóképpen gondolkoznak az emberek az anyanyelvüktől függetlenül – a tudósok az utóbbit állítják.

      Törlés
    2. Ne sajnald annyira az anyanyelvi angol beszeloket, nem kell. Egyreszvettol egy nyelv nem lesz nehezebb vagy konnyebb, az meg ezer mas dolgon mulik. Pl. a spanyol desistir es insistir ige osztozik a tovon, a magyar megfelelojuk viszont eltero tovet tartalmaznak, de ettol meg nekunk nem nehezebb megtanulni a ket szot.

      Masreszt pedig ha anyanyelvrol van szo, nem is letezik olyan, hogy nehezebb, barmely nyelvet minden anyanyelvi beszelo, tudatossag nelkul is megtanul, kb azonos koraig. Az anyanyelvi beszelo a prefixumokat, megha angolszaszok is lennenek, nem kepzes utjan hsznalja, hanem keszen kapja. Igy nem nehezebb megtanulni ket latin eredetu szot, mint ket german eredetut. Annal is inkabb, mert szuletesekor e szavak mar ANGOL szavak is.

      Egyebkent az, hogy az angol tele van latin eredetu szoval, kifejezessel, nem a "latinkodas" eredmenye, hiszen azok a spanyol kultizmusokkal ellentetben tobbsegukben nem kozvetlen latin eredetuek (termeszetesen kisebb szamban van kozvetlen latin atvetel is) . Ennek tortenelmi oka van, a szavak o- es kozepfrancia (pontosabban anglo-normann) eredetuek (es igy persze vegso soron latin is), Angli normann hodoltsaga idejebol.

      Törlés
    3. Maga a szó és az értelem egymáshoz való viszonyát még a nyelvészek sem döntötték el véglegesen, és nem is fogják. Tény, hogy a csecsemő a szót nem elemzi, hanem készen kapja, de akkor miért van szükség arra, hogy a nyelv önmagától, logikus szabályok szerint épüljön fel? Mert ha igaz volna, akkor elég lenne egymás után álló összefüggéstelen, vagy összefüggő, de nagyon primitív nyelvre is.

      A felnőtt korban kinek van igénye arra, hogy a nyelv bonyolultabb legyen, vagy gyökeresen más, mint amit csecsemőkorában megtanult?

      Nem mondom, hogy nincsenek rá ezer meg ezer hatások, de a logika elképesztően kiviláglik annak az embernek a számára, aki pl. régebbi társadalmak nyelvét tanulja. Ami pedig a modern angolhoz képest elképesztően ellentmondó - tudom, megvan a történelmi oka.

      Hogyha mi magyarok, amit leírunk, azt deskribálnánk, meg amit leírunk, azt deskripciónak neveznénk el, meg a közbeszólást interlokúciónak, a koncepciókat exprimálnánk (de már az exprimálást expressziónak neveznénk el), az alumnusokat pedig pedagógusokkal instituálnánk, akkor az jó lenne?

      Mert a latinból teljesen logikusan kiviláglik (viszonylag az újlatin nyelvekre is), hogy a deskribálás nem egy szó, hanem két elemből áll, és a deskripció pedig a scribo egyik (supinum) tövéből származik. Az interlokúciót ki tudná megfejteni, hogy az a loquor álszenvedő ige szintén supinum-tövéből származik?

      Ezt két ilyen nyelv (latin, görög) ismeretében mondom. Lehet, hogy illúzió, mert nem ismerjük teljesen az ottani más nyelveket, de nekem ez jön le aránylag.

      Szerintem az lett nagyon jól megfogalmazva Mexicanonak e cikkében, hogy az elvont szavak hétköznapi jelentéseket hordoztak. És itt akarok visszakanyarodni a példádhoz:

      Az insisto és a desisto az eredeti nyelvben van olyan jelentése, ami az állással (mert a sisto a sto-nak a reduplicatioja) kapcsolatos, csak a beszélt nyelv a hozzátársított, elvontabb (itt nem feltétlenül a tudományokra kell gondolni, hanem arra, amit a capio származékaival tettem) jelentéssel kiszorította azt.

      Törlés
    4. A spanyolban megvan végig az összes ige, amelynek az estar a gyöke: asistir, consistir/constar, desistir, existir, insistir, persistir, subsistir (remélem, nem hagytam ki egyiket sem).

      Egyébként visszatérve MPJ hozzászólásának elejéhez, én kitartok azon véleményem mellett, hogy vannak feleslegesen, divatból vagy felvágásból használt idegen szavak – most függetlenül attól, hogy éppen latin vagy angol eredetűek –, amikor egyébként lenne rájuk sokkal több beszélő által ismert magyar megfelelő. A nyelvészek nem osztják ezt a nézetet, de szerintem valahol mégiscsak "káros" az, ha olyan szavakat használunk, amelyeket sokkal kevesebben értenek meg, mint az elterjedtebb megfelelőjüket.

      Törlés
    5. @MPJ: Részben igaz, amit mondasz, részben viszont nem. A beszélők valóban felismernek a szavakban összetételeket, de az összetételi határok az idők során elmosódhatnak. Amikor egy összetett vagy képzett szó jelentése a beszélő számára teljesen elszakad az összetételi tagok jelentéséből adódó, logikusan kikövetkeztethető jelentésből, akkor a beszélő nem fogja többé felismerni, hogy az egy összetett szó, s ez az oka annak, hogy az hangtanilag is torzulni fog. Ezzel párhuzamosan viszont ki fognak alakulni új összetételek, amelyeket a beszélő képes elemezni. Pl. ha a rómaiak tudták volna, hogy az hodie az hōc díe összeolvadása, akkor nem lett volna belőle hodie – sem hoy, hoje, oggi stb. az újlatin nyelvekben, hanem pl. ehelyett azt mondanák a spanyolok, hogy *esdía (este día).. Vagy pl. nem lett volna a dehabeo igéből debeo. Hasonlóképpen, a spanyol beszélő az embargo szóban ma már nem ismeri fel, hogy a barra van elrejtve benne, viszont azt felismeri, hogy a desembargo egy összetett szó, amelyben a des- fosztóképző.

      Törlés
    6. Egyetértek, köszönöm.

      Az a kérdésem lenne, hogy a spanyolban a des- fosztóképzőt milyen esetekben használják? Olyan, mint az in-?

      Törlés
    7. A des- (a lat. dis- és ex- vegyülése) igei fosztóképző, jelentése valamit 'nem csinálni' vagy 'visszacsinálni', pl. deshacer 'visszacsinál, -állít, -von', desconocer 'nem ismer', desamar 'nem szeret', desembargar 'akadályt elhárít, korlátozást felold'. És persze megjelenhet az ilyen igékből származó főnevekben, melléknevekben is. Valamikor az in-hez hasonló a jelentése (pl. desconocido ~ incógnito, bár ezek sem teljesen szinonimák), de annál sokkal konkrétabb (az in- sok mindent jelenthet, azt is, hogy 'be-', 'meg-' stb.).

      Törlés

A hozzászóláshoz regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával. Tájékoztatunk, hogy a 30 napnál régebbi cikkekhez írt megjegyzések – a spamek kiszűrése érdekében – előzetes jóváhagyás után válnak láthatóvá.