2013. augusztus 17., szombat

Ladino, a „mumifikálódott” 15. századi spanyol

Ladino nyelvű újság fejléce 1931-ből
A spanyol nyelvjárásokról már szóltam általánosságban a blogon, azonban van egy olyan – ma már sajnos nagyon kevés számú beszélő által használt – spanyol nyelvváltozat, amelyre külön is érdemes kitérni egy cikk erejéig.

A kisebbségi nyelvek, nyelvváltozatok sok esetben jóval konzervatívabbak maradnak bizonyos tekintetben az elterjedtebb nyelvjárásoknál, rokon nyelveknél, ami nem véletlen: minél kevesebben és elszigeteltebben használnak egy nyelvet, annál kevésbé tud érvényre jutni nagyobb közösségekben, így sokkal lassabban is „fejlődik” – de természetesen ugyanúgy változik, mint minden élő nyelv.

Így igaz ez például az Ibériai-félszigeten beszélt nyelvek közül a galiciaira és katalánra is, amelyek hangtanilag – még az újításaikkal együtt is – konzervatívabbak a spanyolnál, de ugyanez érvényes az aragóniai nyelvváltozatokra is. A legérdekesebb azonban az az eset, amikor egy adott korban a még teljesen ugyanazt a nyelvet beszélő nyelvközösségtől elszakad egy kisebbség, majd letelepszik máshol a világon, ahol felveszi az ott beszélt nyelve(ke)t, de megőrzi az eredeti, saját nyelvét is még több száz éven keresztül.

Pontosan ez történt a spanyol inkvizíció (Tribunal del Santo Oficio de la Inquisición) által 1492-ben Spanyolországból elűzött zsidó közösségek nyelvével: magukkal vitték az akkori kasztíliai anyanyelvüket – többek között a Balkánra és a Közel-Keletre (mai Izrael, Törökország) –, amelyet azóta is őrzinek, méghozzá majdnem abban a 15. századi állapotában, amikor elhagyták eredeti hazájukat. Ez a nyelvváltozat a ladino (< lat. LATĪNUS ’latin’), ahogy a nemzetközi források nevezik (ami nem tévesztendő össze az újlatin nyelvek galloromán csoportjába tartozó egyik rétoromán dialektussal, az Észak-Olaszországban beszélt ladinnal!), magyarul zsidóspanyol vagy szefárd, spanyolul judeoespañol, ladino vagy sefardí (az utóbbi Spanyolország héber nyelvű elnevezéséből), saját neve a tudományos forrásokban djudezmo [dzsudezmo], de maguk a beszélők gyakran egyszerűen csak ’spanyol’-nak (español, espanyol) hívják.

Francisco de Goya: Tribunal de la Inquisición (Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)

Ma összesen kb. 110 000 beszélő anyanyelve, akik valamennyien két- vagy háromnyelvűek, hiszen a befogadó országok nyelvét (a hébert, a franciát, a törököt, valamelyik délszláv nyelvet stb.) is beszélik, így az idők során természetesen ezek is hatottak főleg a szókincsére, legfőképpen a héber. Archaikus voltából adódóan ugyanakkor nem csak a mai spanyollal, hanem az Ibériai-félsziget és a Mediterráneum más újlatin nyelvváltozataival is mutat hasonlóságokat.

Lejegyzésére a héber és a latin ábécé is használatos. Izraelben általában a héber ábécével írják, míg a latin írású országokban (pl. Törökország) a nemzetközi latin/angol ábécén alapuló fonetikus írást használják – bár egységesített helyesírással sosem rendelkezett. A spanyol nyelvű forrásokban általában a „hagyományos” (történeti-fonetikus) spanyol helyesírást használják, a cikkben lévő példákban én is ezt fogom alkalmazni (lásd még az alábbi táblázatot). Létezik írott sajtó is ladino nyelven, a Wikipédiának pedig szintén van ilyen nyelvű változata. Izraelben 1997-től hivatalos nyelvvédő intézménye is működik Autoridad Nasionala del Ladino néven.

A nagyításhoz kattints! (Forrás: El Mexicano)

A ladino hangzása leginkább az argentin spanyoléra emlékeztet, és főleg a mássalhangzórendszerében, illetve a szókincsében konzervatív, de ugyanakkor újítások is megfigyelhetőek benne a „köz-spanyol”-hoz képest. Főbb eltérései a sztenderd kasztíliaitól az alábbiak (használt rövidítések: lad. = ladino, m. sp. = modern sztenderd spanyol; a szavak átírásánál a pontosság kedvéért az IPA-jeleket használom):
  • Megőrizte a középkori spanyol sziszegőhangok közül az /sz/–/z/ (IPA: /s/–/z/) és az /s/–/zs/ (IPA: /ʃ/–/ʒ/) megkülönböztetését (a /c/–/dz/ – IPA: /ʦ/–/ʣ/ – hangokból is /sz/–/z/ lett): pl. lad. hazer [aˈzer], m. sp. hacer [aˈser]~[aˈθer] (< ósp. fazer [faˈʣer]); lad. hijo [ˈiʒo], m. sp. hijo [ˈixo] (< ósp. fijo [ˈfiʒo]); lad. dexar [deˈʃar], m. sp. dejar [deˈxar] (< ósp. dexar [deˈʃar]) stb. A /ʒ/ szó elején [ʤ]-nek hangzik: gente [ˈʤente].
  • Bizonyos szavakban megőrizte a szókezdő latin [f]-et, bár ingadozás figyelhető meg: favlar~havlar (< lat. FABULARE, vö. m. sp. hablar).
  • /o/ és /ue/ előtt a szókezdő n- > m-re változott: pl. nos > mos (< lat. NŌS), nuevo > muevo (< lat. NŎVU) stb.
  • Egyes szavakban a sztenderd spanyol /ie/ és /ue/ kettőshangzók helyén az /e/ és /o/ egyszerű magánhangzókat találjuk: pl. m. sp. recuerdo, lad. recordo~recodro
  • Szavak belsejében a /sk/ kapcsolat [ʃk]-nak hangzik: buscar [buʃˈkar] (m. sp. [busˈkar]), escola [eʃˈkola] (m. sp. escuela [esˈkwela]), asquenazí [aʃkenaˈzi] (m. sp. [askenaˈsi]) stb.
  • A többes szám második személyű igevégződés a sztenderd spanyol -ais (-áis), -eis (-éis) -is (-ís) helyett -ax [-aʃ], -ex [-eʃ], -ix [-iʃ]: favlax (habláis), comex (coméis), bivix (vivís).
  • Az egyszerű befejezett múlt egyes szám első személyének végződése mindhárom ragozásban -í: favlí (m. sp. hablé), comí, biví; a második személy -ates és -ites: favlates, comites, bivites (m. sp. hablaste, comiste, viviste), a többes szám második személy pedig -átex és -ítex: favlátex, comítex, bivítex (m. sp. hablasteis, comisteis, vivisteis).
  • Megőrzött régi szavakat, amelyek a modern sztenderd spanyolból már kivesztek vagy archaikusnak számítanak: pl. meldar ’olvas’ (< k. lat. MELETĀRE < gör. μελετάω (meletáō) ’tanul’), morar ’lakik’ (< lat. MORĀRE).
Példaként az alábbiakban egy szarajevói születésű ladino anyanyelvű beszélővel láthatunk interjút. A videót az Autoridad Nasionala del Ladino készítette.


A ladino gazdag költészeti hagyományokkal, saját irodalommal, közmondásokkal, népdalokkal is rendelkezik. Az alábbi tradicionális dal Törökországból származik, és egy török italról szól: La vida do por el raki, vagyis ’Az életem adom a rakiért’ – Joaquín Díaz előadásában (szöveg és fordítás).


La vida do por el raki

La vida do por el raki
No puedo yo dexarlo
De beber nunca me hartí
De tanto amarlo

Cuando está en el barril
Él no habla del todo
Cuando me hago yo candil
Tomo baños de lodo

Él ya mos haze divorsar
Casamientos de oro
La vida mos haze pasar
Con risas y con lloros

Me sento yo hijo varón
Me sento yo primario
Sin tener liras al caxón
Me sento millonario

Az életem adom a rakiért
Nem tudom én elhagyni őt
Az ivással sosem teltem be
Annyira szeretem őt

Amikor a hordóban van
Ő nem beszél egyáltalán
Amikor én lángolok
Iszapfürdőt veszek

Miatta már szétmentek
Arany házasságok
Miatta az életet
Sírással és nevetéssel töltjük el

Férfiúnak érzem én magam
Fontosnak érzem én magam
Még ha nincs is sok líra a dobozban
Milliomosnak érzem magam

A lektorálásért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

8 megjegyzés:

  1. Nagyon boldog tudok lenni, mikor stimmel a magyar fordítás azzal, amit én gondolok, hogy talán jelent.

    Kérdés: a Willy Fogos bejegyzés direkt nincs? Nem nyitja meg, pedig nagyon érdekelne, hogy mi lesz belőle!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdeklődés hiányában nem lesz (két részesre volt tervezve, de mivel már az elsőt sem olvasták, levettem a "műsorról").

      Törlés
  2. hahaha, ilyesmi fiúkákat hiányoltam titokban, amikor mexicano a cicisnőket posztolta feszt. kinek a pap, kinek meg a nője:) de szellemi táplálékként ez az egyik legérdekesebb írás, köszönet.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon érdekes a cikk és az illusztrációk is. Nemcsak a "fiúka" burája, jobban értem őt, mint a tve-t. Köszönöm.
    Akit az is érdekel, az utóbbi kétezer évben hogyan élte meg 1-1 család a zsidók szétszóratását, íme egy történelmi regény:
    Marek HALTER: Ábrahám emlékezete (Sík Kiadó, Bp., 1995)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "jobban értem őt, mint a tve-t."

      :) Egyébként az ember első benyomása tényleg az, mintha valaki akcentussal, de nagyon jól beszélne spanyolul.

      Épp az az érdekes, hogy neki ez a nyelvjárás ugyanúgy az anyanyelve, ahogy egy mai kasztíliainak az ottani spanyol. Csak az utóbbival kicsit elszaladt az idő. A ladino – attól a néhány héber vallási jövevényszótól és elhanyagolható újítástól eltekintve – gyakorlatilag azonos az óspanyollal.

      Törlés
  4. ...és kötözködöm is, bocs. nyilvánhogy egyeznégyszázakárhányban nem vitték a szefárdok a nyelvüket "izraelbe"...
    @viola: igen, meglepően jól érthető.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, korrigáltam is. (A történelem sajnos nem volt az erősségem.)

      Törlés

A hozzászóláshoz regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával. Tájékoztatunk, hogy a 30 napnál régebbi cikkekhez írt megjegyzések – a spamek kiszűrése érdekében – előzetes jóváhagyás után válnak láthatóvá.