2013. július 7., vasárnap

10 érdekes tény a spanyol nyelvről

Azok számára, akik jól ismerik ezt a nyelvet, lehet, hogy nem lesz újdonság az itt leírtakban. Akik viszont csak most ismerkednek vagy ismerkednének vele, talán jól jöhet. Mindenesetre megpróbáltam összeszedni tíz érdekes dolgot a spanyolról és a spanyolul beszélőkről – íme a lista!
A Spanyol Királyi Akadémia címere
(Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)
  1. A kínai és az angol után a harmadik legtöbb (több mint 400 millió) anyanyelvi beszélővel  rendelkező nyelv a Földön. Más becslések szerint már az angolt is megelőzte. 21 ország gyakorlatilag hivatalos nyelve, és az USA-ban is közel 40 millió spanyol nyelvű bevándorló él. Hivatalos nyelv továbbá a nyugat-afrikai Egyenlítői-Guineában (Guinea Ecuatorial), és maradtak még anyanyelvi beszélői a délkelet-ázsiai egykori spanyol gyarmaton, a Fülöp-szigeteken (Filipinas) is.
  2. A spanyol ajkúaknak csak a tizede él Spanyolországban. A nyelvhasználók közül a legtöbb – legalább egynegyedük – mexikói.
  3. Az első európai „modern” nyelv, amelyik nyomtatott nyelvtannal rendelkezett. Antonio de Nebrija sevillai humanista Amerika felfedezésének évében, 1492-ben adta ki GRAMMATICA című latin–spanyol nyelvű művét a kasztíliai nyelvtanáról.
  4. Éppen 300 éve, 1713-ban alakult meg a Spanyol Királyi Akadémia (Real Academia Española, RAE), amely 1726–39 között adta ki hat kötetben az első terjedelmes értelmező szótárat. Mára minden spanyol nyelvű országban, továbbá az Egyesült Államokban és a Fülöp-szigeteken is működik spanyol nyelvi akadémia, amelyek együttesen a Spanyol Nyelvi Akadémiák Egyesületét (Asociación de Academias de la Lengua Española, ASALE) alkotják, és közösen készítik az akadémiai szótárakat, nyelvtanokat, helyesírási kiadványokat.
  5. A spanyol jelentős hatással volt a Fülöp-szigetek hivatalos nyelvére, a filippínóra vagy tagalogra. Nyomot hagyott a hangkészletben (az eredetileg csak az [a], [i], [u] magánhangzókat ismerő nyelvbe spanyol hatásra kerültek az [e] és az [o] hangok) és a szókincsben is (egyes források szerint a mindennapi szókincs közel 40%-a spanyol jövevényszavakból áll: pl. Kamusta? [¿Cómo estás?] ’Hogy vagy?’).
  6. Az egyetlen újlatin nyelv, amelyben nincsenek zöngés réshangok. Ez még a mai indoeurópai nyelvek között is elég ritka. Habár ilyen volt a latin is, a mai spanyol állapotnak nem közvetlen előzménye (az óspanyolban még volt [z], [dz] és [zs] is, de a rendszer aztán „visszaegyszerűsödött”, a ladino nyelvváltozat kivételével, mely máig őrzi a [z] és [zs] hangokat).
  7. A szókincs legalsó rétegében elvesztette a latin f-et. Az [f] hang már a latinban is ritka volt: csak szótövek elején állhatott, és nem volt zöngés párja sem. Az óspanyolban először [h]-vá alakult, majd a 16. századra teljesen eltűnt (írásban h betű őrzi a nyomát az ilyen szavakban: FACERE > hacer ’csinál’). A hagyományos feltételezések szerint ez egy, a területen eredetileg beszélt ősi, nem indoeurópai („baszkféle”) nyelv hatására történt, ma már azonban ezt többen vitatják, és sima belső változás (gyengülés) következményének tartják. (A kelta nyelvekben a szókezdő [p] hang jutott ugyanerre a sorsra.)
  8. Több mint 1000 rendhagyó igével rendelkezik. A leggyakoribb igeragozási szabálytalanság a tőmagánhangzó-váltakozás. A létige, valamint sok gyakran használt ige is rendhagyó.
  9. Az európai nyelvek közül a spanyolban van a legtöbb arab jövevényszó. Ezek a szókincs kb. 4%-át teszik ki – bár jelentős részük csak speciális szövegkörnyezetekben, illetve nyelvjárásokban (főleg Andalúziában) fordul elő.
  10. A felkiáltó- és a kérdőjelet a mondat elé is kiteszik 180 fokban megfordítva. Ezt a furcsaságot azért vezették be a helyesírásban, hogy jól behatárolható legyen a mondat kérdést vagy felkiáltást tartalmazó része, mivel a spanyolban – a szórendi szabadság miatt – sokszor csak a hanglejtés különbözteti meg a kijelentő és a kérdő-, illetve felkiáltómondatokat.
Természetesen lehetne még sok érdekességet találni, azonban igyekeztem csak olyanokat felsorolni, amelyekben a spanyol tényleg egyedülálló, és valós adatokon alapulnak. Zárásként, az alábbi kisfilmen betekintést nyerhetünk a Spanyol Királyi Akadémia épületébe és munkájába, mindezt HD-felbontásban.


A segítségért köszönet Dr. Kálmán László nyelvésznek.

18 megjegyzés:

  1. A 10-es pontban leírt szabály az írásjelekről tulajdonképpen még hasznos is, egyértelműbbé téve a "határokat" (bár a magyar nyelv még szabadabb szórendű, mégis egyértelmű általában a nyelvünkben), viszont abban az esetben nem értem, mi szükség van rá, ha nem egy mondatrészt választ el, hanem akkor is ez van, ha nincs mellékmondat, csak egy szimpla kérdő- vagy felkiáltó mondat. (Elnézést, ha nem szakszerűen fogalmazok. :) )
    És az alábbi már nem ehhez a ponthoz tartozik, csak általában az írásjelekhez (és nem konkrétan a magyar nyelvhez hasonlítva, csupán a két nyelv hangsúlyozása(?) kapcsán))...
    Az kifejezetten zavaró a spanyolban (és az angolban is), hogy sok helyre nem tesznek vesszőt, ahová a magyar tesz. A legjobb példa erre a "hogy" (de lényegében az összes vonatkozó névmás). Ugyanis ők is tartanak a "hogy" előtt annyi szünetet beszéd közben, mint a magyar, tehát szerintem indokolt lenne. De még ha beszédben nem is annyira, mivel hadarnak és -ahogy írtad egy másik cikkedben a szavak össevonásáról- kifejezetten törekednek a tagolatlan, folyékony beszédre, attól még írásban mindenképpen indokolt és logikus lenne. (Ahogy a magyarban is, és ezért roppant idegesítő interneten olvasni pl. hozzászólásokat (blogokon, facebookon), mert az emberek 90%-a (vagy több) azt sem tudja mi fán terem a központozás. És -bár ezek az emberek azzal szoktak takarózni, ha egy "nyelvtan-náci" szóvá teszi, hogy: "De mi bajod van vele? Ha úgy is érthető, amit írok, nem mindegy?"... És kérem szépen, NEM MINDEGY! Mert IGENIS TUD értelemzavaró lenni a mondat vesszők nélkül. Akadhat (akad is bőven!) olyan mondat, amikor ha ide vagy oda vagy amoda "gondolom hozzá" a vesszőt, totál más értelme lesz a mondatnak). Csak jelzem, én soha nem teszek megjegyzést, csupán olvasom: csak magamban vagyok "nyelvtan- náci") :)
    Ugyanakkor a spanyol olyan helyre tesz vesszőt, ahová a magyar nem. Leginkább itt az "és"-re gondolok, amikor a spanyol az "és" UTÁN tesz vesszőt, ami számomra teljesen logikátlan, ha fejben elmondom az adott mondatot (tökmindegy, milyen nyelven).
    És -némileg- visszatérve a 10. ponthoz, ha már ennyire precíz akar lenni a spanyol a mondatközi kérdő- és felkiáltójellel kapcsolatban, szerintem a spanyol felszólító mondatok végén is logikusabb és egyértelmű(sítő)bb lenne a felkiáltójel, mint a pont.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizonyos fokig az írásjelek használata mindig önkényes.

      A vessző használatának beszédszünetekkel való hagyományos magyarázkodása eléggé elavult és használhatatlan dolog, semmit nem lehet vele kezdeni (ezen az alapon sok helyre kellene vessző, ahova a helyesírás szerint nem kell, és fordítva). A vessző alapvetően a mondat részeinek tagolására szolgál írásban, közvetlenül nem sok köze van a beszédhez.

      A spanyolban legfeljebb az lehet furcsa, hogy a legtöbbször a gondolatjel helyett vesszőt használnak, ebben az egy esetben fordulhat elő 'és' után is (... e, incluso, ... = ... e —incluso— ... '..., sőt, még ...'), csak ők nem nagyon szeretik a gondolatjelet. Viszont az igaz, hogy a magyarra ellentétben a legtöbbször nem tesznek a tagmondatok közé vesszőt, mert felesleges – a kötőszóból vagy a vonatkozó/kérdő névmásból úgyis kiderül, hogy ott új tagmondat kezdődik, ebben az esetben opcionális a használata.

      És persze az is nagyon igaz, hogy minden szabály annyit ér, amennyire betartják, a helyesírás pedig sajnos nem az erőssége az embereknek sehol.

      Törlés
    2. Igen, a vessző a mondat tagolására szolgál, ahogy a beszédben is tagolunk, hangúlyozunk, nem úgy beszélünk, mintha az egész mondat 1 szó lenne (erre utaltam a beszédszünettel, de akkor nem fogalmaztam pontosan). És én úgy gondolom, hogy az írás a beszéd "leképezése". Különben mire szolgálnának az írásjelek?! Ha valakivel írásban beszélgetsz (mert -mondjuk- írásban épp nincs rá mód), vagy egyáltalán, írsz egy cikket a blogba, feltételezem aszerint írod meg, ahogy szóban elmondanád, és ezt a rendelkezésre álló írásjelekkel (és nem utolsósorban, természetesen helyesírással) jelzed. Ha szóban használnál hangsúlyozást, tagolást, kérdést, felkiáltást, felszólítást, stb..., nyilván ezt írásban is megteszed. Szerintem a helyesírás (legalábbis egy bizonyos szintig) nem olyan ördöngősség, ha az ember ki is mondja, amit leír! Olyan jellegű hibákat olvasok nap mint nap, amiket fel nem foghatok ép ésszel! Például rendszeres, amikor a "t"-TÁRGYragot két "t"-vel írják! És kismillió ilyen van! Bármilyen tárgyragos szót KI AZ, aki két "t"-vel MOND KI???
      Nem tudom, más hogy van vele, de én amikor olvasok egy hozzászólást, a fejemben "elhangzik" élőszóban. És pont ezért zavaró olvasni ezeket, beleértve a vessző, tagolás hiányát, mert sokszor(!) MEGGÁTOL (legalábbis elsőre) az értelmezésben, és van, hogy háromszor kell újraolvasnom, hogy világos legyen, mit is akartak mondani. És ugyanebből az okból idegesítő olvasni, amikor a összetett szavakat külön írják. (Valóban tagolva, szünettel mondják élőszóban is az emberek azokat az összetett szavakat, amiket külön írtak le?? NEM HISZEM! Ezért mondom azt, hogy az esetek többségében elég lenne csak kimondani az adott szót, és már megvan a "megoldás". Ugyanez a hosszú-rövid ékezettel.)
      És lehet, hogy ha ugyanaz az ember ha SZÓBAN mondaná ugyanazt a hozzászólást, akkor érteném!! De ha nem vagyok abban a helyzetben (márpedig nem vagyok), hogy szóban hallgassam meg, akkor marad az írás.

      És ha az utolsó mondatod igaz (úgy tűnik, sajnos igaz), akkor akkor miért vannak egyáltalán szabályok?! És ez nem csak műveletlenség/tudatlanság kérdése, hanem az igénytelenségé is (mert ha már valaki nem tud helyesen írni, de törekszik arra, hogy amit "kiad a kezéből", amennyire lehet, jó legyen... ott van a már közhelyszerűen emlegetett helyesírás-ellenőrző).

      Na, mindegy! Siralmas a helyzet!

      U.i.:
      A spanyol "és" UTÁNI vesszőt soha nem az általad hozott példa szerint láttam (és sok volt a tankönyvben). Szimplán olyan mondatokban volt, amit a magyar szerint vessző nélkül vagy az "és" ELŐTT vesszővel írjuk, de hogy utána.... (tehát, kissé hiányos példaként: ...... y, .......) :-)

      Törlés
    3. Engem is nagyon bosszant az igénytelenség és a rossz helyesírás, de sajnos ezzel mást nem lehet tenni, azon kívül, hogy én igyekszem betartani az írásaimban.

      Másfelől az írás mindig sokkal konzervatívabb, mint a beszéd. Ha minden tökéletesen úgy lenne, ahogy mondod, akkor még több helyesírási hiba lenne (és bizony, hogy van olyan is, aki hosszú t-vel mondja a tárgy ragját – ne hidd, hogy nincs! –, de ott van pl. az [utánna], [esső] stb. és vannak több diplomás mérnökök, akik ezeket így le is írják).

      A vesszőre visszatérve, hivatalos levélben én számtalanszor találkozok olyannal, hogy a hogy elé és a vonatkozó névmások elé nem tesz vesszőt, de az alany vagy tárgy után meg igen (pl. "Az értekezlet, holnap kerül megtartásra", "Kérem hogy a választ, küldje meg" – fiktív példák, de szinte mindennaposak), és ezeket a leveleket is sokszor több diplomás emberek írják. És valószínűleg pont azért követnek ilyen hibákat, mert így beszélnek, ezért azt hiszik, így helyes. Tehát itt dől meg az, amit mondasz. :) Nyilván van abban igazság, hogy az írás a beszéd leképezése, és ez minden bizonnyal így is volt, amikor az írás kialakult, de annyira szigorú kapcsolat ma már nincs a kettő között.

      Az y, ... vonatkozásában meg így elsőre azt mondom, hogy helytelen (valószínűleg náluk is egy ugyanolyan rossz szokás, mint amit az előbb említettem), de ha hozol konkrét példákat, akkor talán ki tudom okoskodni, hogy miért tesznek oda vesszőt. :)

      Törlés
    4. Nos, most csak egy példát találtam, mert újra kellene olvasni az egész tankönyvet, amit amúgy is meg akartam tenni, de most addig lapoztam, amíg beleszaladtam egy példába.
      Ez egy feladat instrukciója:
      "Piénsalo un poco y, luego, explícaselo a tus companeros."

      Nálam ez így nézne ki:
      "Piénsalo un poco, y luego(,) explícaselo a tus companeros."
      Tehát az első vessző az "y" elé kerül. A zárójelbe tett vessző úgy értendő, hogy akár maradhat is, de inkább feleslegesnek érzem.

      Legközelebb, mikor ismétlek, majd figyelem ezt is, és írok újabb példát...

      Amúgy amiket írtál példákat...igen, ezekkel is rendszeresen találkozom, és nagyon bántja a szemem.
      Ismétlem, nyilván igazad van, hogy változnak a dolgok, viszont én alapvetően konzervatívnak tartom magam (no nem mindenben, de ebben a témában mindenképpen). Sajnálom, hogy a kisebbséghez tartozom, de EZ VAN. :-)

      Törlés
    5. Szerintem mindegyik helyes, igazából úgy lenne, hogy Piénsalo un poco(,) y(,) luego(,) explícaselo a tus compañeros. A tankönyvi példában arról az esetről van szó, amit emítettem, a két vessző a luego határozószót zárja közre a gondolatjel helyett (persze az másik kérdés, hogy a spanyolban miért szeretik a határozószókat külön gondolatba tenni), vagyis egyenértékű ezzel: Piénsalo un poco y —luego— explícaselo a tus compañeros. (Az Ortografía vagy 40 oldalon keresztül tárgyalja a vessző használatát, lusta voltam végignyálazni, de utánanézek, hogy ez konkrétan kötelező eset-e.)

      A te példád is szerintem tökéletes, mert élsz az opcionális vesszővel a tagmondatok között. Ez viszont analóg a magyarral: a mellérendelő kötőszóval összekapcsolat tagmondatok között a magyarban sem kötelező a vessző tudtommal: Gondolkodj rajta egy kicsit(,) és aztán magyarázd el a társaidnak.

      Törlés
    6. Értem. Köszi. :-)

      Törlés
  2. Az egyetlen újlatin nyelv, amelyben nincsenek zöngés réshangok.

    Ezt El Paraguayo kicsit nagyon benézte: van [z] ([s]-ből) és [ð] (pösze sz helyén), ha zöngésség szerinti hasonulás történik. Továbbá az argentinban van [ʒ], és az agua szóban is ott van a [ɣ].

    Talán úgy gondolta El Argentino, hogy fonémaszinten nincsenek benne ilyen hangok? Akkor akár igaz is lehet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztos voltam benne, hogy ezt észrevételezni fogod, de azt hittem, hogy majd a /ʝ/-vel fogsz példálózni. :D

      Igen, természetesen fonémaszinten gondoltam, hisz fonetikailag – főleg, ha az összes nyelvjárást nézed – majdnem bármilyen hang lehetséges (Mexikóban van olyan nyelvjárás is, ahol pl. zöngésül az intervokális /s/). A [ɣ] meg igazából nem is létezik, mert az valójában vagy approximáns (Spanyolországban) vagy csak gyenge zárhang.

      (Egyébként eredetileg csak "zöngés sziszegőhangok"-at írtam a /ʝ/-t is figyelembe véve, de Kálmán László felhomályosított, hogy fonetikailag az sem réshang.)

      Törlés
    2. A spanyol /ʝ/-t a hivatalos mainstream fonetika réshangnak tartja, persze tévesen. Igazából félréshang, félúton réshang és approximáns között. Ráadásul a /ʝ/ nem is sziszegő, az az sz, z, s, zs lenne.

      A [ɣ] pedig réshang a sztenderd nyelvjárásokban. Az megint más, hogy biztosan ejtik approximánsnak is.

      Persze azzal sem értek egyet, hogy fonémaszinten nincsenek ilyen hangok. Fonémaszinten ugyanis nincsenek semmilyen hangok. A fonémák csak logikai gyűjtőkategóriák. Lehetne őket számmal is jelölni.

      Törlés
    3. A /g/ Spanyolországban inkább uvuláris zöngés legyintőhang (olyan, mint a francia "raccsolt" r, csak nem pergetett), az /-ng-/ csoport kivételével.

      "Persze azzal sem értek egyet, hogy fonémaszinten nincsenek ilyen hangok. Fonémaszinten ugyanis nincsenek semmilyen hangok. A fonémák csak logikai gyűjtőkategóriák."

      Ugyanezt mondják az általános nyelvészek és a fonetikusok, míg a fonológusok ragaszkodnak a fonémához, mert mindent rendszerben kell vizsgálni. Valahol meg kell húzni a határt, mert mint mondtam, ezen az alapon minden nyelvben megvan minden hang, ha szigorúan fonetikailag vizsgálod a nyelveket, mert ha már egy "paraszt" is ejti, akkor olyan van. :)

      Törlés
  3. A /g/ Spanyolországban inkább uvuláris zöngés legyintőhang (olyan, mint a francia "raccsolt" r, csak nem pergetett), az /-ng-/ csoport kivételével.
    Erről szakirodalom vagy hangminta?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Írott forrást biztos, hogy nem tudok rá, mert általában [ɣ]-közelítőhangnak (másképpen: [ɰ]) csúfolják, viszont hallani, hogy nem az, hanem inkább uvuláris réshang (Spanyolországban legalábbis).

      De az itteni mintákban pl. sima [g] zárhang. Talán itt hallani hasonlót Guillermo felhasználótól, de ez sem igazán az, amire gondolok (Latin-Amerikában meg inkább zárhang).

      Törlés
    2. Hát, ez nem uvuláris, sem nem réshang, sem nem legyintőhang. Veláris approximánst ejt BrujaCarterovicsova.

      Ez a Latin-Amerikában meg inkább zárhang dolog is érdekelne részletesen.

      Törlés
    3. Caneparov elvtárs is írja, hogy intervokálisan a g-réshang g-félréshanggá lágyulhat. Ettől függetlenül a felvételen közelítőhang van, amit lehetségesnek is tartok a mindennapokban, a félréshang és az approximáns között csak hajszálnyi a különbség.

      Viszont ez az uvuláris és zárhangos képzés elég hihetetlen.

      Törlés
    4. Tök mindegy, minek nevezik, egy biztos: Latin-Amerikában máshogy ejtik, akármi is legyen az, mint Spanyolországban. Nekem a spanyolországi /g/ magánhangzók között – és sokszor magánhangzó és mássalhangzó között is, az /ng/-t kivéve – a francia raccsoló r-hez hasonlít. Latin-Amerikában ilyet nem ejtenek.

      Törlés
    5. Hát, azért nem mindegy, hogy szezon vagy fazon. Elég durva különbség van a veláris approximáns és az uvuláris legyintőhang között.

      Törlés

A hozzászóláshoz regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával. Tájékoztatunk, hogy a 30 napnál régebbi cikkekhez írt megjegyzések – a spamek kiszűrése érdekében – előzetes jóváhagyás után válnak láthatóvá.