2013. április 13., szombat

Három vagy négy igeragozás van az olaszban?

Egy korábbi témában arról volt szó, hogy a magyar nyelvtanulók szempontjából az olasz vagy a spanyol-e a könnyebben megtanulható nyelv – amiből azt hoztuk ki, hogy tulajdonképpen nincs számottevő különbség köztük. Az egyik alaktani szempont az volt, hogy az olaszban négy igeragozási osztály van, a spanyolban viszont csak három. Sok forrás szerint azonban az olaszban is csak három van. Vajon mi dönti ezt el? Megvizsgáljuk a kérdést! (Tekintettel arra, hogy alapvetően az igealakok hangsúlyozásáról lesz szó a cikkben, az áttekinthetőség kedvéért a hangsúlyt mindenhol jelölni fogom, függetlenül attól, hogy a helyesírási szabályok szerint kell-e vagy sem.)

A latin rendszerről röviden

A latinban négy igeragozási osztály volt: az elsőbe tartoztak az -ĀRE, a másodikba az -ĒRE, a harmadikba az -ĔRE, míg a negyedikbe az -ĪRE főnéviigenév-végződésű igék. (Ami az újlatin nyelvek szempontjából majd érdekes lesz számunkra, hogy a második és a harmadik osztály főnévi igenevét az -ERE végződés első [e]-jének hosszúsága különböztette meg egymástól, ami egyúttal az infinitivus hangsúlyának helyét is meghatározta a latinban: ez a harmadik ragozásban harmadéles volt.) Lássunk mind a négyre egy-egy példát a kijelentő mód aktív jelen idejéből:
  1. CANTÁRE ’énekel’: CÁNTO, CÁNTAS, CÁNTAT, CANTÁMUS, CANTÁTIS, CÁNTANT
  2. TIMÉRE ’fél’: TÍMEO, TÍMES, MET, TIMÉMUS, TIMÉTIS, TÍMENT
  3. PÉRDERE ’elveszt’: PÉRDO, PÉRDIS, PÉRDIT, PÉRDIMUS, PÉRDITIS, PÉRDUNT
  4. DORMÍRE ’alszik’: DÓRMIO, DÓRMIS, DÓRMIT, DORMÍMUS, DORMÍTIS, DÓRMIUNT
A fentiekből jól látható, hogy a szabályos 3. ragozású igék abban térnek el a másik három ragozástól, hogy nem csak a főnévi igenevük, hanem a többes szám első és második személyű alakjuk is harmadéles. Ugyanakkor a főnévi igenév -ERE végződése ellenére a ragokban rövid [i] hangot találunk, ami viszont a 4. igeragozással közös vonás (ennek valójában nincs jelentősége, hiszen mint látni fogjuk, az újlatin nyelvekben a rövid [i] is zárt [e]-vé vált – több mint valószínű, hogy már magában a latinban is így ejtették a klasszikus kor vége felé).*

Tudni kell viszont, hogy a főnévi igenév végződésétől függetlenül a latinban nem csak a 3. ragozású igék alakjai lehettek harmadélesek, hanem – a T/1-2. személy kivételével – bármely ragozott igealak, amelynek utolsó előtti szótagja rövid volt, így például az 1. ragozásból az HABITÁRE ’lakik’ (HÁBITO, HÁBITAS, HÁBITAT, HABITÁMUS, HABITÁTIS, HÁBITANT), vagy a 2. igeragozásból például a CONTINÉRE ’tartalmaz’ (CONTÍNEO, CÓNTINES, CÓNTINET, CONTINÉMUS, CONTINÉTIS, CÓNTINENT).

Mindezt figyelembe véve megállapítható, hogy a latinban a 3. igeragozás egyik feltűnő megkülönböztető jegye az volt, hogy a főnévi igenéven kívül ezek alakjai a többes szám első és második személyében is harmadélesek voltak – ami az 1., 2. és 4. igeragozásban nem fordult elő.

Mi a helyzet spanyolban?

A spanyolban rögzültek az igerendszer hangsúlymintái, ami annyit jelent, hogy a latin harmadéles igealakok eltűntek, így pl. PÉRDERE ’veszteni’ és PÉRDIMUS ’vesztünk’ > perdér, perdémos (igaz, hogy néhány igeidő többes szám első személyű alakja – amely a latinban másodéles volt – viszont harmadélessé vált a többi alak hangsúlyhelyének mintájára, pl. cantábamos, cantaríamos, cantáramos stb., de ennek részleteibe itt nem érdemes belemenni).

A spanyol igei hangsúlyrendszer ezáltal kötöttebb, nemcsak a latinénál, hanem a spanyol névszókénál is, amelyek természetesen lehetnek harmadélesek is. A főnévi igenév így – a latin -E lekopása miatt – csak véghangsúlyos (cantár, temér, vivír), a ragozott igealakok pedig (a fent említett néhány kivétellel) csak másodélesek, illetve véghangsúlyosak (cantáis; canté, cantó; cantaré, cantarás, cantará, cantaréis, cantarán; cantéis; cantá [vos], cantad) lehetnek.

Az igealakok kötöttebb hangsúlyrendszere azonban a névszókkal szemben jelentések megkülönböztetésére is alkalmas a spanyolban: pl. habíto ’lakom’ és hábito ’szokás’, critíca ’bírál, kritizál’ és crítica ’bírálat, kritika’, perdída ’elvesz(t)ett’ [nőnem] és pérdida ’veszteség’ stb.

Az olasz rendszer

Az olaszban kicsit kacifántosabb a helyzet. Mint a latinnál írtam, a harmadik igeragozás lényegében csak annyiban különbözött a többitől, hogy a főnévi igenév és a T/1-2. személyű alakok is harmadélesek voltak – viszont ezek kivételével más ragozási osztályban is lehettek az igealakok harmadélesek. Az olasz ellenben a harmadik latin igeragozásból csak a harmadéles főnévi igenevet vitte tovább, a ragozás többi alakja másodéles lett, pl. PÉRDERE > pèrdere, de: PÉRDITIS > perdéte.

Ezt, a harmadéles ´-ere főnévi igenevet leszámítva azonban az olaszban kizárólag az első, -are végű ragozás tőhangsúlyos alakjai lehetnek harmadélesek (az egyszerűség kedvéért a többes szám harmadik személy „ejtéskönnyítő” -o végződését nem vesszük figyelembe szótagalkotóként), pl. abitàre: àbito, àbiti, àbita, abitiàmo, abitàte, àbitano (vö. spanyol habitár: habíto, habítas, habíta, habitámos, habitáis, habítan).

A fentiek tükrében felvetődik a kérdés, amire végül is ki akartunk lyukadni, hogy van-e értelme az olaszban négy igeragozásról beszélni csak azért, mert az -ere végű igék főnévi igeneve (amely az olaszban – akárcsak a többi újlatin nyelvben – az ige szótári alakja, szemben a latinnal, ahol a kijelentő mód jelen idejének E/1. személyű alakja volt az) lehet harmadéles is, ha egyszer a ragozott alakok semmiben sem különböznek a másodéles főnévi igenevű -ere végződésű igékétől.

A válasz egyértelműen az, hogy nincs. Az olaszban tehát – a spanyolhoz hasonlóan – csak három igeragozás van, azzal a különbséggel, hogy az I. ragozás jelen idejű tőhangsúlyos alakjai, valamint a II. ragozás főnévi igeneve lehetnek harmadélesek is. Mindez viszont tekinthető lenne akár egyfajta elterjedtebb rendhagyóságnak is (természetesen önkényes, hogy mit tekintünk rendhagyónak), az olasz nyelvtanok azonban nem tekintik annak. (Hasonló váltakozás megfigyelhető a spanyolban is, pl. az -iar végű igéknél: estudiár ’tanul’ → estúdio vs. enviar ’küld’ → envío; vagy azoknál, amelyek főnéviigenév-töve kettőshangzót tartalmaz: causár ’okoz’ → cáuso vs. aullár ’vonyít’ → aúllo stb.)

A nyelvtanulás szempontjából ez viszont – sajnos – nem jelent könnyebbséget, hiszen így is meg kell tanulni, hogy melyek azok az olasz igék, amelyek tőhangsúlyos alakjai, illetve a II. ragozásban a főnévi igenevük harmadéles – akárcsak a többi rendhagyóságot. (Az alábbi táblázat az olasz igeragozást szemlélteti a kijelentő mód jelen idejével. A rendhagyónak nem tekintett, de a „szokásostól” eltérő alakokat kékkel, a hangsúlyt pedig – az olasz szótári hagyományoknak megfelelően – nyílt magánhangzón tompa, zárt magánhangzón éles ékezettel jelöltem.)

A nagyításhoz kattints az ábrára! (Forrás: El Mexicano)

A táblázatból látható, hogy a három igeragozás végződései (a „félrendhagyóságokat” leszámítva) lényegében csak az egyes szám harmadik, valamint a többes szám második és harmadik alakjában térnek el – a többi alak ugyanazt a végződést kapja mindhárom osztályban – s ezen belül a második és a harmadik igeragozás is mindössze a többes szám második személyű alakjában tér el egymástól (teméte – dormíte), az összes többi alakjuk megegyezik. Vagyis – a jelen időben – csak egyetlen alak, a többes szám második személyű az, amelyik mindhárom igeragozási osztályban különbözik.

A spanyolban valamivel bonyolultabb a kép, ám szintén nem vészes: ott egyedül az egyes szám első személyű alak egyezik meg a szabályos igéknél mindhárom ragozásban (canto – temo – vivo), viszont a második és harmadik ragozás végződései a többes szám első és második személyű alakok kivételével szintén egyeznek egymással (temes, teme, temen – vives, vive, viven).

A lektorálásért köszönet Prof. Dr. Giampaolo Salvi nyelvtörténésznek.

19 megjegyzés:

  1. Kituno cikk! Kerdeseim majd csak tobbszori olvasas utan jonnek, de mar most akartam jelezni, hogy nagyon tetszik! Szerintem a leghasznosabb igy, hogy egyreszt tortenetileg levezeted, majd a mai helyzetet hasonlitod ossze. Egy cikk, de harom nyelvben segited vele az erdeklodoket!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik – és természetesen várom a további kérdéseket.

      Törlés
  2. ... és A Më[h]ikoi visszatért! Kipihenten! Ha így folytatja, egyszer [h]om bréroban jelenik meg a végén!

    Jó cikk. Eszembe jutott róla az angolos csoport, ahol legutóbb tanultam. Leugattak, hogy mit vagyok oda állandóan azzal a nyüves hangsúlyaimmal, mikor szerintük a Hunglish szó eleji hangsúlya sem rossz. Mondtam azért, meg az angolban a hangsúly a minden, az szabja meg a mondatritmust, hanglejtést, helyesírást, sokszor jelentést, szóval minden a hangsúlyon áll vagy bukik. Persze ez a németre is igaz. A cikk arra mutat rá, hogy ez így volt a latinban és az újlatin nyelvekben is. Erről ennyit. Kár, hogy ezt sokan képtelenek megérteni, ahogy azt is, hogy a jó kiejtés nem csak a szép beszédhez fontos, nem a másoknak megfelelésről szól, hanem a szövegértés javításához, és ragozások, rendhagyóság és egy csomó nyelvi dolog megértéséhez is nagyon hasznos.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, és ugye az az érdekes, hogy a nagy latinosok azt szokták mondani, hogy a latinban nem volt lényeges a hangsúly, mert az csak az utolsó előtti szótag hosszúságától függött. Csak ilyenkor elfeledkeznek arról, hogy később viszont ennek a fordítottja következett be: a hangsúly határozta meg a szótagok hosszúságát és egyes magánhangzók ejtését – vagy éppen kiesését – az újlatin nyelvekben.

      Törlés
  3. Nagyon jó a cikk! A négy igeragozási csoportról jutott eszembe a román nyelv, ahol a IV. csoportba kerültek a szláv és más pl. magyar eredetű igék. Pl.: a coborî - lemenni, leszállni; a hotărî - meghatározni vmit. A kérdésem az lenne, hogy a spanyolban és a többi újlatin nyelvben a modern - főleg angolból származó - igék melyik ragozási csoportba kerülnek? Legyen itt egy időszerű példa: lájkol. Tehát like-ar/er/ir?

    Jake

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A spanyolban az egyetlen produktív ragozás az -ar, így a jövevényszavak mindenképpen az I. csoportba kerülnek, az idegen szavak ezen belül is az -ear képzőt kapják: to tweet > tuitear, to click > cliquear vagy pl. rocanrolear 'rock-and-rollozik'. A to like-ból így laiquear lenne (vagy az eredeti helyesírást megtartva likear – ill. twittear stb.).

      Törlés
    2. Igen, Japanban letezik a "ganbatear" is, a japan "ganbaru"(kemenyen dolgozni, kitartani) imperativuszabol (ganbatte), mindig az -ear kepzot hasznaljak barmely iden szobol kepzett igenel.

      Törlés
    3. Inkább gambetear-t írnék, ugyanis a spanyolban az *nb, *np nem megengedett (egyedül bilabiális zárhang – [b], [p] – előtt írnak m-et egyébként, az összes többi mássalhangzó előtt csak n állhat, így pl. a 'szimfónia' is sinfonía).

      Törlés
    4. Igen, igazad van, csak az eredetiben n van, en meg csak hozzatettem az -ear kepzot. (Leirva meg nem lattam, ezert at kellett volna gondolnom, hogy hogy irnak, nem volt a memoriamban az iraskep)

      Törlés
    5. Végül is nincs jelentősége, mert a kötetlen nyelvben és az interneten amúgy is leírnak mindent, amit nem kellene, én csak az elviekről beszélek. :)

      Törlés
    6. Ott Japánban ezek szerint ennyire népszerű a spanyol?

      Törlés
  4. Eleg sokan beszelnek spanyolul es portugalul, de nem azert mert a japanok annyira erdeklodnenek a spanyol irant (sajnos). Japanbol az idok soran sokan emigraltak Del-Amerikaba, elsosorban Braziliaba es Peruba, aztan az utodok (un. nikkei-ek) visszatertek. Igy most soknan vannak akik japan szarmazasuak, de spanyol vagy portugal anyanyelvuek. A japanok viszont nem beszelnek semmilyen idegen nyelvet, legtobbjuk az angolt sem, aki megis, az is rosszul es borzalmas kiejtessel. A japan nyelv azonban tele van angol szoval, nyersen atveve, de a kiejtes miatt sokszor nem felismerheto. Az az erdekes, hogy Japanban az amerikai hatas dominal, termeszeresen nem a brit, megis az minden szo eseteben az japan-angol nem rotikus. Pl. Starbucks= szutaabakuszu, nurse-call=naszu-koru. Mivel meg az idegen szavak atiradahoz hasznalt katakana is szotagiras, massalhangzo-torlodas nem lehetseges, kiveve az n+massalhangzo (valojaban ez sem massalhangzo-torlodas, az n szotagalkoto, inkabb maganhangzo). Tovabba nem letezik v (csak b), l (csak r), a szotagok kozul a szi, ti, tu, stb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez érdekes, régen nekem is volt egy perui-japán netes ismerősöm, még beszéltem is vele MSN-en, meg volt egy japán származású perui elnök is. Hát gondolom ennek két oka van: egy az, hogy az amerikai kontinens van hozzájuk a legközelebb, a másik meg gondolom, hogy Dél-Amerikába könnyebb kivándorolni, mint az USA-ba.

      A nyelvekkel szerintem ugyanígy vannak a kínaiak is. Különben hasonló fonetikai korlátok vannak a baszk nyelvben is, mint amilyeneket a japánra írtál, pl. nem tűr meg semmilyen mássalhangzó-torlódást az [n]+mássalhangzón kívül (kivétel persze a spanyolból átvett legújabb jövevényszavakban, hiszen ma már az összes beszélő kétnyelvű), és ez látszik a latin/spanyol jövevényszavakon is: libro 'könyv' > liburua, cruz 'kereszt' > gurutze, és pl. [r]-rel nem is kezdődhet szó: Róma = Erroma, rádió = irratia stb.

      Törlés
    2. Az az erdekes, hogy Japanban az amerikai hatas dominal, termeszeresen nem a brit, megis az minden szo eseteben az japan-angol nem rotikus. Pl. Starbucks= szutaabakuszu, nurse-call=naszu-koru.

      Két oka van. Egyrészt a japán nyelv a nyílt szótagokat szereti, minden szótagot ki akar nyitni. Ezért kerüli, hogy rhotikusan egy szótag r-rel legyen lezárva. A nyitott szótagszerkezetnek pedig a nem rhotikus brit angol jobban kedvez.

      Másrészt hiába nagyobb az amerikai befolyás, és hiába az amerikai közelség, japánban is átvették azt a nemzetközi tendenciát, hogy brit angolt (annak is az RP kiejtését) tanítják.

      Megint más, hogy ez a két dolog erősíti egymást, mivel azonos irányba mutatnak.

      Törlés
    3. A ket ok kozul melyeket emlitesz, a elsovel vitatkoznek. Illetve csak felig.

      Az masodikkal egyetertek, van egy ilyen trend, es Japanba is erzodik, hogy az RP-t eroltetik. Ket megjegyzesem lenne evvel kapcsolatban(nem feltetlenul szorosan kapcsolodnak a temahoz):
      1. Ennek ellenere furcsa ez a kizarolagossag a nem rotikus ejtes javara, mert a regi atvetelek, a haboru utaniak, de meg regiek, es az ujak is ezt kovetik. Tehat regen, amikor meg az amerikai dominancia nem volt ilyen kifejezett, szinten.(eddig ertheto). Az uj atveteknel lehet magyarazat az uj trend, az RP eroltetese. De a II. vilaghaboru utan, az amerikai magszallas evei alatt(ami egyebkent "barati segitsegkent" a mai napig fennall) a nyelvbe kerult rengeteg angol szo eseteben mar kevesbe ertheto, legalabbis erdekesebb.

      2. En, veled ellentetben (mindig olvasom a kommentjeidet, abbol tudom a velemenyed) az RP vonal erosodeset nem tartom annyira negativnak. Az ketsegtelen, hogy az angol nyelv sulypontja Amerika, es raadasul mar reg ota igy van, ezert az amerikai angol lehet praktikusabb. Az is igaz, hogy az angolok reszerol ez presztizs-kerdes, nem kis feltekenyseggel (egyebkent ugyanez figyelheto meg a franciakban is magaval az angol nyelvvel kapcsolatban. Ott sem indokolt pragmatikus szempontbol, hiszen geopolitikailag, gazdasagilag Franciaorszag lathatoan jelentektelen mar, es valos sulya meg ennel is kisebb, pozicioja mestersegesen van felnagyitva). Termeszetesen praktikus okokbol az amerikai preferalando, hiszen joval valoszinubb, hogy az pl. uzleti eletben, vagy akar csak ha netes ismerosokrol van szo, nagyobb esellyel lesz a partner amerikai, mint brit. Csakhogy vannak mas szempontok is, es pszichologiai oldalrol en ezt tokeletesen megertem, ebben a trendben lehet szerepe az amerikai hegemonia, arrogancia elutasitasanak is. De Japan eseteben en is hulyesegnek tartom, ahol ekkora az amerikai dominancia, ott teljesen indokolatlan.

      Törlés
    4. Az elso okkal amit emlitesz viszont nem ertek egyet. Elorebocsatom, hogy peldaim nem a legjobbak voltak (pl. a Starbucks tulajdonnev, nem japan szo), ezert irnek egy-ket ujat. A nurse-call (naszu-koru) ok. Vagy pl. ha valaki reszmunkaidos, part time, az japanul (paato), ha bankkartyaval fizetsz, card (kaado), vagy ha veszel egy HDD-t, az hard disk (haado diszko), stb. Ezek ma mar japan szavak, vagy nincs is eredeti japan megfeleloje, vagy legalabbis hasznaluta kizarolagos, tisztan anyanyelviek koreben is, mikor elhangzik a mondatban, senki sem erzi idegennek.
      Amit a zart szotagrol irsz, ok, de miert csak az r-nel tennek, hogy a zart sotagbol az r-t inkabb elhagyjak es ugy csinalnak nyilt szotagot, mintsem egy maganhangzot toldanak be, mint az osszes tobbi massalhangzonal? pl a Starbucks-ban az sz-t kapcsolatot, valamint a k-sz kapcsolatot is igy oldjak fel, mintahogy a szovegnel is betoldanak egy maganhangzot. De lehetne az r kivetel is, es azt elhagyjak, de ez esetben a call (koru) eseteben (az l itt =r) koo lenne.
      Valojaban azonban a japan nyelv nem csak, hogy jobban szereti a nyilt szotagot, nem is ismer mast! A zart szotag lehetetlen a japanban. Magyar fullel ugy hallatszik, hogy egy esetben lehetseges, megpedig a szotagvegi n eseteben, azonban valojaban ez nem olyan n mint pl. a magyar n, ez szotagalkoto, inkabb maganhangzo(nem ismerem a szakkifejezeseket, de a lenyeg ez, talan szonans n? :). egyebkent errol az n-rol szeretnelek is kerdezni, majd a phono-blog.blogspot.com-on megteszem). Pl. a Shinjuku szo eseteben(varosresz Tokioban), a "shin" valojaban ket szotag a japanok szamara. Az r hang (es a tobbi massalhangzo) a japanban nem letezik, mindegyik csak az ot maganhangzoval kombinalodhat. Ez r eseteben a kovetkezo: ra, ri ,ru, re, ro. Ezert ha rotikusan akarnak ejteni az angol szavakat, problema nelkul megtehetnek, ezen 5 kozul(a ru-val vagy a ro-val tennek), mindig nyilt szotagot kapnanak. Pl a nurse-call ekkor (naruszu-koru) lenne.

      A kovetkeztetes: meg mindig furcsa szamomra a nem-rotikus ejtes :)

      Törlés
    5. Elismerem, igazad van, az én magyarázatom nem elég alátámasztás, bár azért nem lehet teljesen kizárni, hogy igaz. Kicsit megingattál, de továbbra is lehetségesnek tartom, hogy a nem rotikus ejtéssel csökkenteni akarják az amúgy is sok magánhangzóbetoldások számát.

      Amúgy én az RP-nek nem vagyok ám olyan nagy ellensége, mint az az írásaimból kiderül. Néha csúfolom ugyan, de igazából sem a hangzásával, sem az elfogadhatóságával nincs bajom, lágy, elegánsnak tartott, kellően jól dokumentált, semleges, szabvány akcentus, amivel parasztnak sehol nem néznek. Nekem nem is magával az RP-vel van bajom, hanem az RP-s hittérítőkkel, akik beviszik a politikát, nyelvpolitikát szegény kezdőknek az angolórákra, és olyan nagyon kezdő tanulókra tukmálják rá minden áron az RP-t, akik nem is ismerik az alternatívákat, mindenárott a nyelvtanuló HELYETT akarnak dönteni, a nyelvtanulót BECSAPVA. Sokszor még az RP-t erőltető tanár sincs tisztában az RP helyiértékével, az alternatívákkal, csak divatból erőlteti, holott sokszor még ő sem tud RP szerint ejteni. Nem kéne az RP-t ilyen gusztustalanul, fanatikusan sztárolni, pláne, hogy világviszonylatban elég kevés anyanyelvi beszélő, és relatíve kicsiny médiaháttér áll mögötte. Persze, ha valakinek tényleg az RP tetszik, nem tukmálásból, hanem tényleg meggyőződésből azt akarja tanulni, akkor tegye azt, nincs vele bajom.

      Jól írtad, az n szonáns, vagy hosszabbik nevén szonoráns, magyarosítva zengőhang, azaz olyan hang, amelynek fonológiailag nem szokott lenni a nyelvekben zöngétlen párja és általában nem vesz részt zöngésségi-zöngétlenségi hasonulásokban. Másik megfogalmazásban a szonoránsok olyan mássalhangzók, amelyek sokkal közelebb állnak a magánhangzókhoz, mint a többi mássalhangzóhoz. Vannak szerzők, akik lényegében leegyszerűsítve félmássalhangzóknak vagy félmagánhangzóknak tartják a szonánsokat.

      A japánban az általad emlegetett n szótagalkotó (helyesebben rövidszótagalkotó = moraalkotó). Lesz szó róla a blogomban, a német és angol nyelv is intenzíven használja a szótagalkotó n-t. Annyira megkérnélek, mivel hogy szerintem tudsz japánul, hogy keress nekem YouTube-os hangmintákat, ahol japánul szépen ejtik a moraalkotó n-t. Úgy könnyebb lesz írnom róla, nekem a hangmintát a legnehezebb keresni, pláne olyan nyelveken, amelyeken nem beszélek.

      Valahol itt vissza is kapcsolódhatunk az r kizárólagos nem rotikusságához a japánban: közrejátszhat, hogy az r maga is szonáns/szonoráns/zengőhang, és azért részesül speciális fonológiai (kiejtéslogikai, kiejtésszerkezeti) elbánásban, hasonlóan az n-hez, míg a többi japán, nem-szonoráns (hanem msá néven obstruens/akadályhang/zörejhang) mássalhangzóval szemben. Phídör barátom szerintem azt mondaná, hogy talán az r-t szótag, izé, inkább moraalkotónak veszik (mint az n-t), de foneTikailag a nagy semmiként ejtik, akként valósul meg, noha fonoLógiailag ott van még attól, hogy nem hallani.

      Annak már én is utánanéztem, hogy a japánban csak rövid és csak nyílt szótag van, és ezt a speciális szótagot hívják morának. Köszönet még egyszer a magyarázatért bizonyos Mëhikoinak, nehezen értettem meg, hogy mi a fene az a mora. Nem is tartom szerencsésnek ezt a fonoLógiai morafogalmat, fonetikusként azt vallom, hogy fonetikailag nincs mora, csak hang és szótag van. A mora csak az íráshoz, időmértékhez, tónushoz kötődő, kreált, mesterséges fogalom.

      Törlés
    6. "Annak már én is utánanéztem, hogy a japánban csak rövid és csak nyílt szótag van, és ezt a speciális szótagot hívják morának"

      Hát azért nem egészen, mert azt vedd figyelembe, hogy a japánban vannak hosszú magán- és mássalhangzók, gondolom ezek kétmorásak.

      Nem értek hozzá, de azt is elképzelhetőnek tartom, hogy csak azért mondják, hogy a japánban az /n/ szótagalkotó, mert így könnyebb megmagyarázni, mint úgy, ha kivételként kezelnék a mássalhangzók között, ami állhat szótag végén is. (Ez tök ugyanaz, mint a spanyolban, amikor nem azt mondják, hogy az /rr/ az /r/ hosszú párja, hanem azt, hogy az egy "másik mássalhangzó".)

      Törlés
    7. Én a szótag alatt a morát értettem. A japánban van hosszú szótag is, de csak fonoLógiailag. Aztán ezeket a fonoLógiailag hosszú szótagokat lebontják fonoLógai morákra (amelyek már szükségszerűen rövidek). Ez utóbbiak pedig a foneTikai szótagnak felelnek meg, néha fonoLógiai síkon morának nevezik.

      Így pedig az n foneTikailag tényleg szótagalkotó (nevezzék fonológiainak akárminek), nem kisiskolás tévmagyarázat, szinte minden japánnal foglalkozó anyag megerősíti. Hangmintát még nem hallgattam meg, de szerintem azokban is megerősítik majd.

      Így a Shinjuku foneTikai szótagolása shi-n-ju-ku, míg a disko szóé di-sko. A fonoLógiai szótagolás teljesen más, de az kit érdekel?

      Törlés

A hozzászóláshoz regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával. Tájékoztatunk, hogy a 30 napnál régebbi cikkekhez írt megjegyzések – a spamek kiszűrése érdekében – előzetes jóváhagyás után válnak láthatóvá.