2013. január 13., vasárnap

Nyelvtanulás az „utcáról” és tanfolyamon, könyvből

Gyakran előkerülő vitatéma itt a blogon is a nyelvekkel kapcsolatban, hogy mi a hasznosabb idegennyelv-tanuláskor: anyanyelvi környezetben huzamosabb időn át élve „felszedni” a nyelvet az utcáról (könyvek, tanfolyamok, újságolvasás stb. nélkül), avagy megtanulni tanfolyamon, könyvekből, internetről, videókból, majd – lehetőség szerint – begyakorolni anyanyelvűekkel, szerencsés esetben anyanyelvi környezetben.

A kérdés természetesen valamennyire szubjektív, de az talán kétségtelen, hogy mindkettőnek megvannak az előnyei és a hátrányai is. Ebben a témában megpróbálom röviden összefoglalni, melyek ezek – legalábbis ahogy én látom a helyzetet az eddigi tapasztalataim alapján. (Hozzáteszem, sajnos nem éltem anyanyelvi környezetben, a tapasztalatokat az internetes és személyes kapcsolatokból szereztem.)

Jobb, mint a tankönyv? (Forrás: Wikimedia Commons, CC)

A dolgot persze kissé bonyolítja, hogy nem mindenről lehet egyértelműen eldönteni, hogy előny-e vagy hátrány: előny vagy hátrány például az, ha valaki (csak) az irodalmi nyelvet vagy a művelt nyelvhasználatot érti? – Nyilván attól függ, mi a célja. Lássuk a prókat (+) és a kontrákat ().

Nyelvtanulás anyanyelvi környezetben, az „utcáról”

  • + Az ember a mindennapi életben használt, valós nyelvet tanulja meg.
  • + Nem lesz zavarban, ha megszólítják az utcán, hogyan kell reagálni.
  • + Könnyebben elsajátítható az anyanyelvi kiejtés.
  • Csak egy rétegnyelvet és csak egy nyelvjárást tanul meg, és hajlamos lesz azt hinni, hogy minden csak úgy helyes, ahogy ott mondják/írják – ez számos tévhitet szül.
  • Nem vagy nehezen fogja érteni az írott szövegeket, illetve az irodalmi nyelvet, és nem fogja ismerni a nyelvtani fogalmakat.
  • A mindennapi nyelvet tudni fogja használni, de nem lesz képes fordítani, bonyolultabb szövegeket megfogalmazni.

Nyelvtanulás tanfolyamon, könyvből, filmekből, internetről

  • + Az ember egy letisztult, semleges, sztenderd nyelvváltozatot tanul meg.
  • + Gyakorlással bármelyik nyelvjárás művelt beszélőivel fog tudni kommunikálni.
  • + Képes lesz az írott nyelvet, irodalmi szövegeket megérteni, fordítani, fogalmazni.
  • + Ismerni fogja a nyelvvel, nyelvtannal kapcsolatos fogalmakat.
  • Nem fogja érteni a beszélt nyelvben használt sajátos kifejezéseket, szlenget.
  • Egy valós élethelyzetben gondolkoznia kell a válaszon, akadozni fog a beszéd.
  • Nem lesz képes elsajátítani a közel anyanyelvi kiejtést.
  • Nyelvtudása csak „elméleti” lesz, a gyakorlatban nem fogja tudni használni a nyelvet.

Ez persze így nagyon nyers és ad hoc – hangsúlyozom, magamból indultam ki (hiszen másból nem tudok) és leginkább a spanyollal kapcsolatos tapasztalataim alapján írtam le mindezt –, a legjobb természetesen az lenne, ha az ember mindkét módon (tanfolyam, majd anyanyelvi környezetben a gyakorlati tudás megszerzése, vagy anyanyelvi környezetben tanfolyam, stb.) tanulná a nyelvet. Sajnos azonban a legtöbb embernek csak a másodikra van lehetősége.

15 megjegyzés:

  1. Nagyon jó ez az írás! Pont nekem való :)

    Szerintem jó, ha valaki elkezdi egy nyelvkönyvből, és ha eljutott A2-B1 szintre, és már képes mondatokat összerakni, akkor kezdhet hosszabb szöveget olvasni, beszélgetni anyanyelvűekkel/olyanokkal akik jól beszélik a nyelvet. Penpal weboldalak nagyon hasznosak, sokan keresik a language exchange programokat. Skype-on egymásnak fel lehet olvasni, lehet beszélgetni :)
    Szóval szerintem nyelvkönyvre, és anyanyelvű beszélőre is szükség van.

    VálaszTörlés
  2. A televízió is fontos lehet az élő beszéd megtanulásában. A telenovelláknak köszönhetően én több spanyol nyelvű ország hétköznapi nyelvével megbarátkoztam. A chileit tartják a legrondább, legnehezebben érthető spanyolnak, s kezdetben nekem is feladta a leckét, pedig elvileg felsőfokon beszéltem spanyolul. Végignéztem 6 teljes telenovellát chilenóul, s azt hiszem, ma már nem aggódnék különösebben, ha ledobnának Chilében.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, a második módszerbe beleértendő a tv is. Csak azt kell figyelembe venni, hogy azért a telenovellákban is csak a szleng "finomított" változatát hallhatod. Mivel erősen katolikusak és konzervatívak a latin-amerikaiak, nem lehet ám akármit mondani a tv-ben, mint az USA-ban vagy akár nálunk. ;)

      A chilei nyelvjárás majdnem azonos a mai nyugat-andalúziaival (egyiket sem lehet megérteni). De ugyanilyen a Venezuelai és a Puerto Ricó-i is.

      Törlés
  3. Írod Te is, hogy szubjektív, ad hoc ez. Jobb esetben a tanfolyamon beszélni is megtanítják az embert. Régen főleg a nyelvtant tanították, pl. amikor még az orosz volt a kötelező nyelv, azóta sok más nyelvtanítási módszer létezik. Tehát nem feltétlen kell akadoznia a beszédnek és kell elméletinek lennie a nyelvtudásnak. A közel anyanyelvi kiejtés megtanulása tényleg probléma.
    Írod az anyanyelvi környezetnél a nyelvtani ismeretek hiányát. Ez talán nem feltétlenül baj, nem kötelező mindenkinek ismernie a nyelvtani fogalmakat, szerintem. Más kérdés, hogy pl. énnekem mániám a nyelvtannal foglalkozni, de talán anélkül is meg lehet tanítani egy nyelvet, hogy a nyelvtani fogalmakat tudja az illető, főleg, ha az nem az erőssége. Egy tanítványom a múlt idők neveit mindig összekeveri, de igazából nem is fontos tudni, ha gyakorlati szempontból nézzük.
    Hirtelen ezek jutottak eszembe. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Abban igazad van, hogy a nyelvtani fogalmak nem szükségesek a nyelv használatához, viszont képzelj el egy olyan szituációt, hogy valaki anyanyelvi szinten megtanult egy nyelvet anyanyelvi környezetben, és a kezdő ismerőse megkérdezi tőle, hogy egy igét hogy kell elragozni az akármilyen igeidőben – és akkor nem fogja tudni, hogy melyik az az igeidő. Tehát inkább az általános "nyelvi" műveltséghez fontos ez.

      Törlés
  4. Nekem nagyon örömteli cikkecske, amit szívesen kitűznék az üzenőfalra sok nyelvi fórumon.

    Ha szabad kicsit szidni valakit: nekem különösen sok problémám volt az úgymond "anyanyelvi környezetben tanult" beszélőkkel. Goondolok itt az olyanokra akik hosszabb-rövidebb időt anyanyelvi területen töltenek, és azzal a meggyőződéssel jönnek haza, hogy ők már mindent tudnak, hiszen közvetlenül az aktív beszélt nyelvet sajátították el .
    Az egyik munkahelyen kimondottan jelezték, hogy ha lehet, ne javítsam ki a főnököt, mert nagyon büszke a kint szerzett tudására; máshol meg egy fórumon oltott le egy "öt évet kint élt" ember azon az alapon, hogy aki nyelvkönyvből tanul, az nyilván csak valami taknyos iskolás kölyök lehet, és az "élő" módon szerzett nyelv minden szempontból üti az irodalomból szerzettet.

    És aztán jönnek a sorozatos tévesztések: például amikor az illető egy hallott/látott szóhoz párpsított egy jelentést, de tévedett; amikor egy szónak egy használatát ismerik, de az összes többi lehetséges szótári jelentéssel kapcsolatban tudatlanok; vagy amikor egy barát/ismerős szavajárásából (sokszor hibáiból), amit az illető nap mint nap hallott, lesznek az egész nyelvre kivetített, "ezt ők így mondják" félretanulások.



    Természetesen ezzel nem ezt a fajta tanulást akarom lehúzni, hiszen pontosan úgy van, ahogy írod: a folyamatos, tiszta beszédet, a köznyelvben aktuálisan elterjedt szófordulatokat az anyanyevli környezetből lehet csak, de legalábbis elsősorban felszívni. A tökéletes beszédhez mind az egyik, mind a másik: szükséges. Én inkább arra szeretném csak felhívni a figyelmet, hogy milyen súlyos hibák következhetnek abból, ha valaki csak a mindennapi gyakorlatból tanul, de az egyes szavak jelentésének nem jár külön utána, az írott források használatát elhanyagolja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így van, nagyon sokszor én is belefutok ilyesmibe. Egy másik fórumon van egy „bácsi” – nekem az, mert bőven az apám lehetne –, aki már néhány évtizede Venezuelában él. Én meg alapvetően a mexikói nyelvet ismerem (ha egyáltalán lehet ezt mondani, de fogjuk rá) a „sztenderd” spanyolt mellett, és amikor írok valamit, akkor mindig jön, hogy „azt spanyolul (=ahol ő él) nem úgy mondják, hanem...”. És nem lehet őt meggyőzni semmiről, mert neki az nem mérvadó, hogy az interneten mit írnak „a birkák”. Szóval ismerős a téma. :)

      Törlés
  5. Na, most már elég. Zsinórban már a harmadik hozzászólásom veszik el egy hónapon belül. A blogger szívjon inkább gázt. Mondjuk én is hülye vagyok, amiért nem rendes szövegszerkesztőbe írok, és onnan illesztek be, hanem egy ilyen szövegmezőbe írok mentetlen litániákat. Erről akár a böngésző is gondoskodhatna, hogy mezőtartalom hiba esetén se vesszen el.

    Most még egyszer be nem írom azt a hosszú hozzászólást, az tuti.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elég bosszantó tud lenni az ilyesmi, velem is mindig akkor fordul elő, amikor épp nem másolom be a vágólapra a kész szöveget, mert abban bízom, hogy úgysem lesz hiba. Ebből az a tanulság, hogy mindig be kell másolni a vágólapra, mielőtt megnyomnád a „Küldés/Közzététel” gombot, másrészt meg nem érdemes túl hosszú hozzászólásokat írni (azt akkor tényleg írd meg előtte txt-ben vagy szövegszerkesztőben).

      Törlés
  6. Hát igen, szerintem is a két módszer megfelelő "keveréke" lenne a legjobb. Nyilván szubjektív, mik az előnyök, hátrányok. Szerintem. a nyelvtani fogalmak ismerete nem fontos a hétköznapi ember számára. (A nyelvkönyvek sokszor ezeket is ismertetik "külföldiül", pedig aztán az igeidők vagy szófajok neveit tényleg csak a nyelvészek használják, hétköznapi életben szinte elő se kerül.) Tanfolyamon jobb esetben felkészítik arra az embert, hogy tudjon beszélni is. Az megint a tankönyvtől függ, hétköznapibb, szlenges fordulatokat mennyire tanít.
    Ez az "irodalmi nyelv ismerete" is érdekes kérdés. Pl. a Headway könyvben már a közepe felé bonyolultabb szövegek vannak, a múlt időt régi történelmi eseményeken gyakoroltatja, amiben összetett mondatok vannak. Ez pl. nem előnyös, mert a hétköznapi életben ilyet nem nagyon használ az ember. Ez inkább a tankönyv hibája, persze az is kérdés, pontosan milyen igényt kell, hogy a tankönyv kiszolgáljon.
    Persze nem utolsó, ha az ember el tud olvasni egy újságot az adott országban, de ez még középfokú nyelvvizsgával se megy mindig könnyen.
    Ravasz a kérdés és összetett. :D

    VálaszTörlés
  7. Én japánul elsősorban magyarországi környezetben tanultam meg* ( akkor a régi JLPT 3-as szintjéig jutottam el), így mire sikerült először kijutni Japánba 2 hétre, nem voltak problémáim se a beszéddel, se az írással.

    *Mindez a 90-es évek végén - 2000-es évek elején volt internethasználat nélkül, tehát tényleg csak a nyelvkönyvekre meg az innen-onnan beszerzett japán nyelvű újságokra, könyvekre hagyatkozhattam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt én sem állítom, hogy aki itthoni környezetben tanul meg egy nyelvet, az egyáltalán nem fog boldogulni vele (nekem sem voltak eddig gondjaim, amikor anyanyelvűekkel kellett beszélnem), de bizony lesznek olyan hétköznapi kifejezések, amelyeket sajnos nem tanítanak meg egy tanfolyamon, pedig a saját anyanyelveden is nap mint nap használod őket.

      Például bemész egy pizzériába, jön a pincér, hogy mit hozhat, és meg szeretnéd kérdezni, milyen pizzák vannak. Őszintén szólva nekem most így hirtelen fogalmam nem lenne, hogy ezt spanyolul hogy kérdezik meg, mert nem tanították meg, és nem is voltam Spanyolországban pizzériában. (Jó, persze tudnék rá megoldást, de korántsem biztos, hogy az lenne bevett az anyanyelvűeknél.) Én konkrétan az ilyen helyzetekre gondoltam. :)

      Törlés
  8. A cikkben nem szerepel a tanulás magántanárral, pedig sokan vannak, akik a tanfolyam helyett inkább ezt választják.
    + testre szabott tanulás, ami alkalmazkodik a tanuló igényeihez
    + a nyelvtan könnyebb megértése
    + több lehetőség a beszélgetésre
    - a tanuló haladása nagy mértékben függ a tanár kvalitásától
    - a tanár akcentusa meghatározó lesz.( a kasztiliai szeszegés, az argentin zs-zés és a karibi szóvégek és szóközepek lenyelése stb.)
    Egy jó spanyol tanár valahol spanyol nyelvterületen tanulta meg a nyelvet, ismeri a spanyol és dél-amerikai kulturát., és lehetőleg nincs erős akcentusa.
    Autodidakta módon jól beszélni egy idegen nyelvet segítség nélkül nagyon keveseknek sikerül.
    Saját tapasztalatom alapján azt tanácsolnám, hogy érdemes az irodalmi nyelvet és a nyelvtant előzetesen tisztességesen megtanulni, aztán a nyelvterületen gyakorolni a beszédet.Gyors sikerélmény garantált.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is feltűnt, hogy a magántanárral tanulás nincs benne a cikkben külön. Én úgy értelmeztem, El Mexicano a nyelvterületen és a nem nyelvterületen tanulást állítja szembe. Csak a "nem nyelvterületen"-re nem lehetett találóbb, mindenre kiterjedő elnevezést találni.
      Úgy gondolom, a "magántanárral" az egyéni tanulási formát jelenti. Nem feltétlen jelent több beszélgetést szerintem, mert pl. egy 4-6 fős csoportban is lehet több a beszélgetés, mint egy 1 fős "csoportban", ez a tanártól függ. Nyelviskolákban is vannak 1 fős "csoportok", és magántanár is foglalkozhat egyszerre több tanulóval. Az elnevezés talán kicsit pontatlan, bár nem annyira lényeges.
      A magántanáros tanulás hátránya még, hogy többnyire sokba kerül.

      A tanár akcentusa érdekes kérdés. Egyetemi tanároknál is sokaknál egyből fel lehetne ismerni a beszédjükön, hogy nem anyanyelvűek, bár spanyolosokat nem hallottam még.

      Törlés
    2. A magántanár, ahogy Eszter is mondja, elég sokféle lehet (ezért nem is lehet általánosítani). Kezdeném ott, hogy sok "magántanár" nem is tanár, nincs semmiféle szakirányú végzettsége, csak mint anyanyelvű, idejön, és vállal nyelvtanítást (amit nem kéne). Az ilyen magántanár pedig hiába beszéli a nyelvet, ha nem tudja átadni a tudását a tanulónak, mert nem tud tanítani. Aztán van az a magántanár, akit Eszter említ, aki valóban tanár és magas szinten beszéli nyelvet, esetleg anyanyelvi környezetben tanulta meg. De sajnos nagyon sok a szélhámos is, aki még a nyelvet sem beszéli jól, de órákat ad és még pénzt is kér érte (és nem kell messzire menni, mert a Gyakorikerdesek.hu-n is van egy ilyen csaló, valami Juanito néven, pár spanyol mondata után lejött, hogy fogalma sincs a nyelvről, aztán anyanyelvi szinten beszélő tanárként (!) hirdeti magát).

      Törlés

A hozzászóláshoz regisztráció nem szükséges. Ez esetben kérjük, hogy a névtelenség helyett használj valamilyen becenevet a Név/URL-cím profil kiválasztásával. Tájékoztatunk, hogy a 30 napnál régebbi cikkekhez írt megjegyzések – a spamek kiszűrése érdekében – előzetes jóváhagyás után válnak láthatóvá.