2012. október 28., vasárnap

Precipitaciones és tormenta eléctrica
Időjárással kapcsolatos gyakori kifejezések spanyolul!

Ebben a barátságtalan, hideg, esős időben épp ideális téma az időjárás! Biztos többen is jártak már úgy a spanyolosok közül, hogy nézték valamely spanyol nyelvű csatornán az időjárás-jelentést, és elég furcsa szavakat hallottak, szerették volna megérteni, miről is hablatyolnak: lehet-e a strandra menni, vagy sem. A spanyol–magyar szótárakkal sajnos ismét nem megyünk sokra, mert hajlamosak a fogalmakat összemosni, vagy egyáltalán fel sem tüntetik a meteorológiában használt jelentésüket – pl. a borrasca sem ’(szél-/hó-) vihar’, ahogy a szótárban szerepel, mint látni fogjuk.

Supercelda / Szupercella (Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)

A helyzeten viszont könnyű segíteni – íme a leggyakoribb szakkifejezések betűrendben, melyeket spanyol időjárás-jelentésekben hallhatunk! (A főnevek neme csak ott van jelölve, ahol a végződésből nem állapítható meg egyértelműen: m. = masculino, hímnemű, és f. = femenino, nőnemű.)
  • aguanieve, f. (< agua < lat. AQUA + nieve) – ’havaseső’
  • anticiclón, m. (< gör. ἀντι- + κυκλῶν) – ’anticiklon, magas légnyomású képződmény’
  • bochorno (< lat. VULTURNU ’délkeleti szél’) – ’fülledt, kellemetlen meleg’
  • borrasca (< lat. BORRAS, BOREAS ’É-i szél’) – ’ciklon, alacsony légnyomású képződmény’
  • bruma (< lat. BRUMA ’téli napforduló’) – ’köd (porrészecskékkel)’ (főleg a tenger felett)
  • calima vagy calina (< lat. CALIGINE, a bruma hatására) – ’pára (porrészecskékkel)’
  • calma, f. (< lat. CAUMA < gör. καῦμα) – ’szélcsend’
  • cielo (< lat. CÆLU) – ’égbolt’ (→ cubierto, despejado, nublado, semidespejado)
  • chubasco (< port. chuva ’eső’, vö. lluvia) – ’zápor erős széllel’
  • cubierto (< cubrir, lat. COOPERIRE, COOPERTU) – ’borult, borús’
  • débil (< lat. DEBILE) – ’csekély, enyhe, gyenge’ (→ lluvia, viento)
  • despejado (< port. despejar) – ’derült’
  • frente, m. (< régi fruente < lat. FRŎNTE) – ’front’
  • fuerte (< lat. FŎRTE) – ’erős, viharos’ (→ lluvia, viento)
  • llovizna (< llover < lat. PLOVERE, PLUERE) – ’szitáló eső, szemerkélés, ködszitálás’
  • lluvia (< lat. PLUVIA) – ’eső’
  • moderado (< moderar < lat. MODERARI) – ’mérsékelt’ (→ lluvia, viento)
  • neblina (< niebla) – ’vízpára, párásság’
  • niebla (< lat. NĔBULA) – ’köd’ (90% páratartalom felett)
  • nieve, f. (< hisp. lat. *NĔVE < lat. NIVE) – ’hó’
  • nube, f. (< lat. NUBE) – ’felhő’
  • nublado (< nublar < lat. NUBILARE) vagy nuboso (< nube) – ’felhős’
  • poniente (< lat. PONĔNTE) – ’nyugati szél’
  • precipitación, -ones (< lat. PRÆCIPITATIO, -ONES) – ’csapadék’ (inkább többesben)
  • racha vagy ráfaga (de viento) – ’széllökés’
  • semidespejado (< semi- < lat. SEMI- + despejado) – ’derült, felhőkkel’
  • soleado (< solear < sol < lat. SOL) – ’napos’
  • tormenta (< lat. TORMENTA) vagy tormenta eléctrica – ’zivatar’
  • viento (< lat. VĔNTU) – ’szél’

2012. október 27., szombat

A leísmo, a laísmo és a loísmo a spanyolban
Nyelvjárási eltérések a harmadik személyű névmások használatában

A spanyol személyes névmásokról már volt szó több témában is korábban, azonban csak érintőlegesen tértem ki három fontos nyelvjárási jelenségre, amelyek viszont sokszor megzavarhatják a nyelvtanulók „tisztánlátását”. Ezekről lesz szó a mai témában.

Áttekintés

Mint tudjuk, a spanyol személyes névmások (pronombres personales) négy esettel (caso) rendelkeznek, alany- (nominativo), tárgy- (acusativo), részes (dativo), valamint elöljárós (melyet neveznek határozói vagy függő esetnek is, spanyolul caso preposicional vagy oblicuo). Ezek közül az alany- és az elöljárós esetűek az ún. hangsúlyos névmások (pronombres tónicos), a csak igével használatos részes és tárgyesetűek pedig a hangsúlytalan névmások (pronombres átonos). Az utóbbiakra a pronombres clíticos elnevezést is használják a szakirodalomban (a clítico jelentése ’tapadó-’, illetve ’simulószó’, továbbá összetételben proclítico, ha az igét megelőzi, és enclítico, ha hátulról tapad hozzá).

Az esetek szám és személy szerinti eloszlása azonban nem túl „logikus” – elöljárós esete például csak az egyes szám első és második, valamint a visszaható névmásnak van (a többinél megegyezik az alanyesettel), a tárgy- és a részeshatározó eset pedig csak harmadik személyben különbözik egymástól, és szintén csak a harmadik személyben van megkülönböztetett visszaható névmás is (amely viszont az egyes és a többes számban azonos). Ugyanez a helyzet a nemek vonatkozásában is: az alanyesetű névmások az egyes szám első és második személyű alakok kivételével megkülönböztetik a nemeket, a tárgyesetű névmások csak a harmadik személyben, a részes és az elöljárós esetűek – beleértve a visszahatókat is – pedig egyáltalán nem.

De hogy nyelvjárási jelenségekről beszélhessünk egyáltalán, tekintsük át gyorsan a művelt vagy „sztenderd” norma szerinti személyes névmásokat a harmadik személy vonatkozásában. Alanyesetben, egyes számban ezek az él, ella, ello (< lat. nom. ĬLLE, ĬLLA, ĬLLUD), többes számban ellos, ellas (< lat. acc. ĬLLOS, ĬLLAS); tárgyesetben, egyes számban a lo, la, lo (< lat. acc. ĬLLUM, ĬLLAM, ĬLLUD), többes számban los, las (< lat. acc. ĬLLOS, ĬLLAS); részes esetben pedig a le, les (< lat. dat. ĬLLI, ĬLLIS). (Ez majdnem teljesen megfelel a latin esetrendszernek azzal a különbséggel, hogy a spanyol alanyesetű többes szám is a latin tárgyesetűből származik.) A sztenderd spanyol köznyelvben használt tárgy- és részeshatározó esetű névmásokat az alábbi táblázat foglalja össze.

(Forrás: El Mexicano)

Nyilván egyszerű dolgunk lenne, ha ez mindenhol így is lenne, a nyelv azonban folyamatosan változik. A latinban még mindkét számban és mindhárom személyben megkülönböztették a részes és a tárgyesetet egymástól. A spanyolban ez azért nincs így, mert az első és második személyű latin tárgyesetű névmásokból (, / NŌS, VŌS) lettek a részes esetűek is (me, te / nos, os), míg a latin egyes számú részes esetű (MIHI, TIBI), valamint a visszaható részes névmásból (SIBI) a spanyolban az elöljárós esetűek (mí, ti, sí) lettek (a többes számú részes esetű latin NŌBIS és VŌBIS eltűnt, azaz valószínűleg egybeesett az alany- és tárgyesetű NŌS, VŌS alakokkal).

Látjuk tehát, hogy latin > spanyol átalakulásnál az első és második személyű névmások elvesztették a tárgy- és a részes eset eredeti megkülönböztetését, csak a harmadik személyekben tartották meg azt, az esetrendszer kissé átalakult. A mai spanyol nyelvjárásokban ez az átalakulás pedig folytatódik, kiterjedve a harmadik személyű névmásokra is, ami a leísmo, laísmo és loísmo elnevezésű jelenségeket eredményezi. A továbbiakban arról lesz szó, hogy mit is jelentenek ezek egészen pontosan, és mennyire elfogadottak a művelt köznyelvben.

A leísmo

A leísmo (magyarul kb. ’le-zés’) a legelterjedtebb a három közül, és a részes esetű le, les névmás használatát jelenti tárgyesetben is, a sztenderd nyelvbeli lo(s), la(s) helyett. A leísmo Spanyolországban és Latin-Amerikában is általánosan elterjedt, azonban más-más jelentéssel.
  • Spanyolországban csak hímnemben használják a le(s) névmást tárgyesetben a lo(s) helyett, abban az esetben, ha személyről van szó: —¿Conoces a José? —No, no le conozco. ’Ismered Josét? – Nem, nem ismerem őt’; de: —¿Conoces estos libros? —Sí, los conozco. ’Ismered ezeket a könyveket? – Igen, ismerem azokat’. (Nőnemben személyekre és dolgokra is a la(s) névmás használatos tárgyesetben a művelt nyelvben: —¿Conoces a María / esta novela? —Sí, la conozco. / —No, no la conozco. ’Ismered Maríát / ezt a regényt? – Igen, ismerem őt/azt. / Nem, nem ismerem őt/azt.’) A jelenség oka egyes szakemberek szerint az, hogy a beszélők nemcsak a nemek, hanem a személyek és a dolgok megkülönböztetésére is törekszenek.
(Forrás: El Mexicano)
  • Latin-Amerikában a leísmo a magázással, vagyis az usted(es) névmás használatával van összefüggésben. Ez az ún. leísmo de cortesía, és nemre való tekintet nélkül használják: A usted le respeto. / A ustedes les respeto. ’Önt tisztelem. / Önöket tisztelem.’ Harmadik személyről szólva, valamint tegezés esetén is a norma szerinti tárgyesetű névmásokat használják: lo/la quiero ’szeretem őt’, los/las quiero ’szeretem őket / szeretlek titeket’.
(Forrás: El Mexicano)

A fent tárgyalt spanyolországi leísmo – csak hímnemben és csak személyekre – és a latin-amerikai leísmo de cortesía a művelt köznyelvben ma már teljesen elfogadott. A leísmo összes többi esete (kivéve bizonyos igékkel használt eseteket, amikor szemantikailag sem különböztethető meg egyértelműen a tárgyeset a részes esettől) nem számít helyesnek a művelt normában.

A laísmo és a loísmo

A laísmo (kb. ’la-zás’) és a loísmo (kb. ’lo-zás’) a leísmo nevű jelenséggel ellentétben az etimológiailag tárgyesetű la(s), lo(s) névmások „antietimologikus” használatát jelenti (nőnemben, illetve hímnemben) részes esetben, az annak megfelelő le(s) helyett. Mindkettő tájszólási jellemző, és a művelt köznyelvben helytelennek számítanak.

A laísmo – részes esetben a la(s) használata le(s) helyett nőnemben – a középkorból származó, ó-kasztíliai eredetű népnyelvi jelenség, és ma is jobbára csak Kasztília középső és északnyugati részén elterjedt az igénytelen nyelvhasználatban: Yo *la di un beso a Josefa ’Adtam egy csókot/puszit Josefának’ – helyesen: Yo le di un beso a Josefa; vagy például Cuando abrió la Marcelina, *la dijeron: ¿Vive aquí Marcelina Domínguez? ’Amikor kinyitotta [az ajtót] a Marcelina, azt mondták neki: Itt él Marcelina Domínguez?’ – helyesen: le dijeron. A nyelvjárási laísmo oka, hogy – a tárgyesettel párhuzamban – a beszélők részes esetben is törekszenek a nemek megkülönböztetésére (ha visszaemlékszünk egy korábbi témára, egyes számban az olasz is megkülönbözteti a nemeket részes esetben – a latin dativusban viszont nem volt nem szerint megkülönböztetés).

(Forrás: El Mexicano)

A loísmo, vagyis hímnemben a tárgyesetű lo használata részes esetben a le helyett, szintén a középkori Kasztíliából származó, erősen tájszólási jelenség, és korántsem annyira elterjedt, mint a laísmo: *Los dije que no se movieran de aquí ’Mondtam nekik, hogy ne mozduljanak el innen’ – helyesen: Les dije que no se movieran de aquí.

Mivel a laísmo és a loísmo a középkori kasztíliaiból nem került be a déli (andalúziai) nyelvjárásokba, a Kanári-szigeteken, valamint Spanyol-Amerikában nem terjedtek el ezek a jelenségek.

Összefoglalás

A leísmo, laísmo és loísmo olyan nyelvjárási jelenségek, amelyekben a harmadik személyű névmások tárgy- és a részeshatározó esete közötti különbség eltűnik a nemek, valamint a személyek és a dolgok megkülönböztetése javára.

A leísmo a részes esetű le(s) névmás használatát jelenti tárgyesetben (a lo(s), la(s) helyett), a laísmo és a loísmo pedig a tárgyesetű la(s), lo(s) névmások tájszólási használata részes esetben (a le(s) helyett, vagy csak nőnemben, vagy hímnemben is).

A leísmo a művelt normában a cikkben leírt esetekben teljesen elfogadott, azonban a laísmo és a loísmo tájszólási jelenségek, az iskolázott beszélők kerülik őket.

2012. október 20., szombat

Nyelvi logika, avagy a fagyi visszanyal?
Felszólító mód vs. kötőmód – újratöltve!

A felszólító módról szóló témánál érdekes vita alakult ki: olvasónk nem értette, miért használnak eltérő igemódot spanyolul a ’Megvegyem neked?’ és az ’Akarod, hogy énekeljek neked?’ jelentésű mondatoknál, amikor a magyarban mindkét esetben felszólító módot használunk. Szerinte „a magyart jobban lehet árnyalni”, mert mi olyat is képesek vagyunk mondani (pontosabban kérdezni), hogy „énekeljek?”. E téma rávilágít a vita tanulságaira, és megpróbáljuk kideríteni, hogy is van ez az egész, hogyan gondolkozik egy magyar és egy spanyol anyanyelvű.

A leíró nyelvészek szerint a nyelveknek nincs logikája – ez általánosságban igaz is, hiszen a nyelvek valójában önkényesek. Ez annyit jelent, hogy például nincs arra magyarázat, hogy egy szó miért éppen azt jelenti, amit jelent, vagy például miért nincs egy olyan fogalomra külön szó egy nyelvben, amelyre egy másikban van – de akár azzal is példálózhatnánk, hogy ha spanyolul conmigo a ’velem’, akkor miért nem *sinmigo a ’nélkülem’ (vagy megfordítva, miért nem *con mí a ’velem’ stb.). Az ilyen kérdésekre, vagyis a „miért”-ekre nincs tudományos válasz – csak annyit tudni, hogy így alakult ki. Ebből a szempontból valóban nincs a nyelvekben semmilyen logika.

Viszont vannak megfigyelhető szabályszerűségek, amelyek az anyanyelvi beszélőknek logikusnak tűnhetnek (valójában ezt értjük egy „nyelv logikája” alatt), de csak a saját anyanyelvükben. Egy spanyol ajkúnak például teljesen természetes és „logikus”, hogy egy főnév hím- vagy nőnemű, és el sem tudja képzelni, hogyan létezhetnek olyan nyelvek, amelyekben nincsenek nyelvtani nemek. Egy magyar éppen fordítva gondolkodik: mivel anyanyelvünkben nincsenek nemek, nem értjük, hogy egy másik nyelven hogy lehet például az ’asztal’ szó hímnemű vagy éppen nőnemű (ami csak azért van, mert az elnevezése miatt a biológiai nemre asszociálunk, amikor valójában csupán egy névszóragozási kategóriáról van szó). Hasonló kérdéseket fogunk tárgyalni a téma hátralévő részében is.

Vajon mi jár a fejében? Talán kételkedik valamiben?

Mint tudjuk, a spanyolban a felszólító mód (modo imperativo) nem használatos egyes szám első személyben. Ennek az igemódnak egyébként is csupán két önálló alakja létezik, méghozzá a két második személyű (azonban a többes számút is csak Spanyolországban használják), a többit a kötőmódból (modo subjuntivo) kölcsönzi. De akkor ez azt jelenti, hogy a kötőmódnak sincs egyes szám első személyű alakja? Természetesen van, csak azt nem használják felszólító módként: spanyolul nincs olyan, hogy *¡cante (yo)! Na de micsoda hülyeség ez – gondolhatnánk –, hiszen mi a baj ezzel, amikor szoktunk is ilyet mondani. A spanyol viszont éppen úgy gondolja, hogy micsoda hülyeség az, hogy a beszélő saját magát felszólítja, hát mi szükség van arra, ha egyszer az ember úgyis a saját szándéka szerint cselekszik?

Igen ám, de a kötőmódot sem használják egyes szám első személyben... Hoppá! De akkor minek van? Természetesen itt kicsit felületes voltam: a kötőmódot csak akkor nem használják egyes szám első személyben, ha
  1. a főmondat alanya is egyes szám első személyű, és
  2. a cselekvés tudatos, vagyis az alany szándékától függ. 
Vagyis nem mondhatunk spanyolul olyat, hogy például *Espero que (yo) pueda hacerlo ’Remélem, hogy meg tudom csinálni’, mert a cselekvő alany – nyelvtani értelemben véve, a spanyol logika szerint – nem kételkedik saját magában. Ha mégis bizonytalanságot akarunk kifejezni saját magunkkal kapcsolatban, akkor főnévi igenevet használunk kötőmód helyett: Espero poder hacerlo, vagyis szó szerint ’Remélem a megcsinálni tudását’. (Ha a mellékmondat alanya nem egyes szám első személyű, akkor természetesen jó a kötőmód, hiszen mások cselekvésében lehetünk bizonytalanok: Espero que (él/ella) pueda hacerlo ’Remélem, hogy (ő) meg tudja csinálni’.)

És akkor milyen esetekben lehet, illetve kell mégis a kötőmódot használni egyes szám első személyben? A fenti szabályokból levezetve akkor, ha
  1. a főmondat alanya nem egyes szám első személyű, vagy
  2. a cselekvés nem tudatos vagy nem előrelátható, azaz nem megvalósuló.
Például abban a mondatban, hogy Pedro quiere que (yo) le preste un poquito de dinero ’Péter azt akarja/szeretné, hogy (én) adjak kölcsön neki egy kis pénzt’, a főmondat cselekvő alanya Péter, vagyis a mellékmondatban a kötőmód által kifejezett cselekvés (’adjak’) nem az én szándékom, hanem Péteré, nem az én akaratomat fejezi ki – és természetesen nem is biztos, hogy én az ő akarata szerint fogok cselekedni.

A nagyításhoz kattints az ábrára! (Forrás: El Mexicano)

Egy másik példa a kötőmód egyes szám első személyű használatára Lucía Pérez egyik dalának első két sora: Siempre [estás] junto a mí como mi sombra / Sombra que me sigue donde [yo] vaya ’Mindig mellettem [vagy], mint az árnyékom / Árnyék, mely követ, bárhol is járok’. Bár a főmondat alanya itt sem egyes szám első személyű, ebben az esetben a kötőmód használatát inkább a 2. pont indokolja: a cselekvés nem előrelátható (a jövőre utal, tehát nem valósult meg, és nem is tudhatom ebben a pillanatban, hogy mikor merre fogok járni, de ez nem is fontos információ ebben a szövegkörnyezetben).

Na és mi van az olyan kérdésekkel, mint például az Énekeljek neked? Bár alaktanilag felszólító mód szerepel egy ilyen magyar mondatban, valójában itt nem magunkat szólítjuk fel, hanem arra vagyunk kíváncsiak, hogy a másik szeretné-e, hogy énekeljünk neki. A spanyolban ilyenkor – amennyiben nincs főmondat és mellékmondat – egyszerű kijelentő módot használunk: ¿Te canto? Ha viszont ezt ún. függő kérdéssé alakítjuk és megjelenik a főmondati alany (aki ugye nem egyes szám első személyű), már a kötőmódot használjuk: ¿Quieres que te cante? ’Akarod, hogy énekeljek neked?’ Persze előfordulhat a következő bárbeszéd is: —¿Qué quiere de ti Pedro? —Que le cante. ’Mit akar tőled Péter? – Hogy énekeljek neki.’ Itt is teljesen helyénvaló a kötőmód használata, hiszen nem a beszélő saját akaratáról van szó.

Eddig csak az egyes szám első személyű alakról beszéltünk. A dolog pikantériája azonban az, hogy a spanyolban egyáltalán nem teszünk fel direkt kérdést felszólító vagy kötőmódú igealakkal, ami nem csak az első személyre vonatkozik. Ha pedig mindenképpen valamely cselekvés szükségességére irányul a kérdés, akkor igei körülírást használnak, például ¿Qué debe(ría) hacer? ’Mit kell(ene) tennie?’, ¿Hacia dónde tenemos que ir? ’Merre kell mennünk?’.

Röviden úgy lehetne tehát a témát összefoglalni, hogy saját gondolataink, magunk felé irányuló szándékaink kifejezésére a kötőmódot nem használjuk, és nem is kérdezünk vele egyenesben.

2012. október 14., vasárnap

Thalía legújabb mániái

Thalía (Forrás: Rubik Magazine/Tumblr)
Azt már tudjuk, hogy a mexikói énekesnőnek nem a helyesírás az erőssége, de ezennel nem ilyen mániákról lesz szó, hanem a legújabb kislemezéről, amely a novemberben megjelenő vadonatúj albumának előfutára.

Az október 8-án megjelent és az iTunesról mindössze 0,69 euróért vagy a Songo.hu-ról 210 forintért letölthető kislemezdal címe ugyanis Manías (amit magyarra körülbelül ’Kísértések’-nek lehetne fordítani), amelyet az énekesnő a tavaly tragikus hirtelenséggel elhunyt édesanyjának dedikált.

A dal egy Raúl Ornelas-szerzemény feldolgozása nagyszerű hangszereléssel, és a ballada műfaját képviseli. Egyúttal a november 19-én megjelenő legújabb, sok meglepetést ígérő albuma, az Habítame siempre, magyarul ’Élj bennem mindörökké’ bemutatkozó single-slágere.

A kislemez és az album – az előző, több mint egymillió példányban elkelt, Mexikóban gyémánt- és tripla platinalemezes Primera fila című koncertalbumához hasonlóan – a Sony Music Latin lemezkiadó gondozásában jelenik meg. A Sony Music Hungary tájékoztatása szerint az album Magyarországon valószínűleg csak digitális formátumban lesz elérhető (illetve külföldről lesz rendelhető). Az énekesnő lemezbemutató koncertet is készített szeptember 21-én, amelyet az album megjelenésekor a spanyol nyelvű amerikai Univisión csatorna fog bemutatni.

Az alábbiakban meghallgatható a Manías című dal, továbbá a szövege és a magyar fordítása is megtekinthető. Mondanivalójának lényege, hogy a szeretett személy, aki már nincs velünk, felejthetetlen nyomokat hagyott maga után, melyek szinte mániákként kísértenek minket tovább – erre utal a szerzemény címe is.


Thalía: Manías
(Írta: Raúl Ornelas)

La noche huele a ausencia
La casa está muy fría
Un mal presentimiento
Me dobla las rodillas

Te busco en el espacio
De mi angustiada prisa
Y solo encuentro rasgos
De tu indudable huida

¿Adónde vas?
¿Por qué te vas?
¿Por qué dejaste un gesto
De ti por cada esquina?

Si te llevaste tanto
En solamente un día
No te costaba nada
Cargar con tus manías

Se te olvidó el aroma

Y el eco de tu risa
Se te olvidó llevarme
Pedazo de mi vida


Hablando con tu foto
Y la melancolía
Después de largas horas
Por fin, se asoma el día

Pero mi fe se pierde
Buscando mi agonía
Una señal más clara
Para entender la vida

¿Adónde vas?
¿Por qué te vas?
Dejaste mil fantasmas
Detrás de las cortinas


[Refrén]

Hiányszaga van az éjnek
A ház nagyon hideg
Egy rossz előérzet
Kényszerít térdre

Kereslek téged
Szorongó sietségemben
De csak a nyomait találom
Kétségtelen eltűnésednek

Hová mész?
Miért mész el?
Miért hagytál magad után
Minden sarkon egy jelet?

Ha elvittél annyi mindent
Mindössze egy nap alatt
Nem került volna semmibe
Elvinni a kísértéseid magaddal

Itt felejtetted aromáját
S visszhangját nevetésednek
Elfelejtettél elvinni magaddal
Életemnek egy darabja

A fényképeddel beszélgetek
S a mélabúval
Hosszú órák után
Végre előtűnik a nappal

De a hitem elvesztettem
Gyötrődve keresve
Egy tisztább jelet
Az élet megértéséhez

Hová mész?
Miért mész el?
Itt hagytál ezer szellemet
A függönyök mögött

Az Habítame siempre borítója

Dallista (az Amazon.com és a Wikipedia információi alapján):

  1. Habítame siempre ’Lakj bennem mindörökké’
  2. Con los años que me quedan ’A hátralévő éveimmel’ (Leonel García, a Camilából „Samo” és a Reikből Jesús Navarro közreműködésével – Gloria Estefan-feldolgozás)
  3. Manías ’Kísértések’
  4. Te perdiste mi amor ’Kihagytad a szerelmem’ (Prince Royce közreműködésével)
  5. No soy el aire ’Nem a levegő vagyok’
  6. Bésame mucho ’Csókolj meg igazán’ (Michael Bublé közreműködésével)
  7. Regalito de Dios ’Isten ajándéka’
  8. Tómame o déjame ’Vigyél el vagy hagyj’
  9. Muñequita linda (Te quiero, dijiste) ’Csinibaba (Azt mondtad, „szeretlek”)’ (Robbie Williams közreműködésével)
  10. Bésame ’Csókolj meg’
  11. Dime si ahora ’Szólj, ha most’ (Gilberto Santa Rosa közreműködésével)
  12. Ojalá ’Bárcsak’
2013. június 6-ától elérhető az album CD+DVD formátumú mexikói különkiadása (Habítame siempre – Edición especial), amely a fentieken túl tartalmazza a három bónuszdalt (La apuesta, Ten miedo de mí, Atmósfera), valamint két vadonatúj, eddig kiadatlan számot is (Vete, Tu amor), továbbá a DVD-mellékletén láthatjuk a 2012. szeptember 21-én a New York-i Hammerstein Ballroomban felvett bemutató koncertet és extrákat – például kulisszák mögötti jeleneteket – is, az énekesnő hivatalos Facebook-oldala szerint HD-felbontásban (ami természetesen nem igaz, hiszen a DVD-formátum nem támogatja a HD-felbontást).

A CD+DVD különkiadás borítója (Forrás: Thalía)

2012. október 13., szombat

A spanyol picante és a magyar pikáns
Újabb etimológiai rejtély nyomában

Egy korábbi témában a galiciai bico ’csőr’, illetve ’csók’ jelentésű szó eredetéről volt szó, és azt is megtudhattuk, hogy ezzel a szóval rokon a spanyolban a pico ’csőr’, amelyet a DRAE a kelta eredetű latin BECCUS ’csőr’ főnévből származtat. A DRAE szerint az utóbbiból származik a spanyol picar ’csíp’ ige is, melynek folyamatos melléknévi igeneve a picante ’csípős, erős, pikáns’.

Ez nagyon azt sejteti, hogy akkor az azonos jelentésű – átvitt értelemben is használt – magyar pikáns melléknév valamiféle kapcsolatban állhat a spanyol picante szóval. Bár a magyarban természetesen nem lehet spanyol jövevényszó (a spanyol eredetű szavaink nem származhatnak közvetlenül a spanyolból, hiszen soha nem kerültünk velük történelmi kapcsolatba), ám ettől még nem kizárt, hogy valahol mégiscsak megvan a kapcsolódási pont. Ez a gyanú vezetett engem is arra, hogy kicsit tovább nyomozgassak – érdemes volt, mert nem várt rejtélyre bukkantam!

Az etimológiai szótár szerint a magyar pikáns német jövevényszó, a németbe pedig a francia piquant melléknévből került (a szóvégi -s a magyarban latinosítás eredménye). A francia piquant ugyanakkor az ófrancia a piquer [piké] ’szúr, csíp’ igéből származik, amely a hasonló jelentésű spanyol picarral lenne kapcsolatban. Ez idáig rendben is van, a dolog izgalmasabb része csak most következik.

Lo verdaderamente picante... Az igazán pikáns... (Forrás/Fuente: El Sendero D Orión)

Az angol Wikiszótár szerint az ófrancia piquer egy vulgáris latin *pikkare alakból származik, amely germán eredetű (< frank *pikkōn < ősgermán *pikōnan, innen az angol to pick is), és végső soron egy indoeurópai alapnyelvi *beu- tőre vezethető vissza. Azonban átkattintva a francia Wikiszótárra, máris szembesülünk az első ellentmondással: e szerint ugyanis a piquer ige a pic ’harkály’ főnévből származik, amelynek forrása a latin PĪCUS ’harkály’ (nőnemű alakja pedig a PĪCA ’szarka’), ez utóbbi további eredetére nézve viszont nincs megbízható adat.

A második ellentmondás, hogy a franciában megvan ugyanakkor a bec ’csőr’ főnév, amely a latin BECCUS (< gall beccos) folytatója (egyébként ugyaninnen származik az angol beak is). Vagyis azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy a franciában mint forrásnyelvben a pic, piquer, piquant szócsaládnak semmi köze a ’csőr’ jelentésű bec szóhoz, ebből következően a spanyol pico, picar, picante szócsaládhoz sem – hacsak a DRAE etimológiája nem hibádzik.

De van-e okunk azt feltételezni, hogy a DRAE etimológiája téves? Ami mindenképpen gyanús a spanyol pico latin BECCUS alakból való származtatásnál, az a [b] > [p] változás. A spanyolban (és az újlatin nyelvekben általában) ugyanis nem igazán van példa arra, hogy egy zöngés zárhang elzöngétlenedik – éppen az ellenkezője szokott előfordulni, vagyis rendszerint a zöngétlen zárhang zöngésül, de szó elején ez is rendkívül ritka. A DRAE etimológiája mellett tehát egyedül a ’csőr’ jelentése szólhat, amely azonban éppúgy kialakulhatott volna egy ’csíp, szúr’ jelentésű előzményből. (Szintén nem sokat segít Joan Coromines spanyol etimológiai szótára, amely szerint a pico belső keletkezésű „hangulatfestő” szó.)

Hogy mi az igazság, azt kideríteni sajnos nem lehet további források hiányában, de az eddigieket összefoglalva az alábbiak állapíthatóak meg:
  • adott egy ókelta eredetű latin BECCUS ’csőr’, egy germán eredetű vulgáris latin *pikkare ’csíp, szúr’, valamint egy latin PICUS ’harkály’;
  • a latin PICUS és a gall beccos további eredetére nincs adat, a *pikkare igét pedig az ősgermánon keresztül egy indoeurópai *beu- tőből származtatják;
  • mindhárom szó hangalakja és jelentése is hasonló, így hatással is lehettek egymásra.
Ezek után az olvasókra bízom, hogy mindebből milyen végkövetkeztetést vonnak le...

2012. október 6., szombat

Hamis barátok az olasz és a spanyol között

Volt már szó spanyol és magyar, valamint angol és spanyol közötti hamis barátokról, most pedig következzék az olasz és a spanyol! Emlékeztetőül, hamis barátoknak nevezzük az olyan szavakat, amelyek nagyon hasonlóan – esetleg azonosan – hangzanak két nyelven, azonban jelentésük eltérő, vagy más szövegkörnyezetben (is) használják őket, ezért könnyen megtéveszthetik azokat, akik a két nyelvet tanulják.

A hamis barátok eredete lehet azonos – ilyenkor csak a jelentésük távolodott el egymástól – és lehet eltérő is, ekkor természetesen csak véletlen egybeesésről van szó. Tekintettel arra, hogy a nyelvekben a szavak jelentése a legképlékenyebb, és leginkább az van kitéve a változásoknak az idők során, bizony még két közeli rokon nyelv esetében is adódhatnak jószerivel hamis barátok az egyazon tőről fakadó szavak között, s így van ez az olasz és a spanyol esetén is.

Természetesen lehetetlen vállalkozás lenne a két nyelv között létező összes hamis barátot felsorolni, így a teljesség igénye nélkül lássunk néhányat az érdekesebbek közül. (A felsorolásnál először az olasz, utána a hasonló spanyol szó szerepel.)

Avere és haber

Mindkét szó eredete a latin HABĒRE ’birtokol, neki van’. Az olaszban és a spanyolban használják segédigeként is az összetett igeidők képzésére, azonban az olasz őrzi az eredeti latin jelentését is. Az óspanyolban még használták szintén birtoklás kifejezésére is, azonban e szerepét fokozatosan átvette a hasonló jelentésű tener (< lat. TENĒRE ’tart, fog’) ige. Személytelen, tárgyas igeként viszont a spanyol haber létezést, előfordulást fejezi ki. Nem tévesztendő össze tehát az olasz hai ’neked van’ és a spanyol hay ’létezik/léteznek, előfordul(nak)’! Az előbbi spanyol megfelelője a tienes, az utóbbi olaszul pedig c’è [cse] (egyes szám) és ci sono (többes szám).

Burro

Ez a szó olaszul ’vaj’-at jelent, spanyolul viszont ’szamár’. Az alaki egyezés itt véletlen egybeesés: az olasz szó forrása a görög eredetű latin BUTYRUM (< gör. βούτῡρον) azonos jelentésben; a spanyol burro pedig a borrico ’szamár’ rövidülése, amely a latin BURRĪCU(M) ’kis termetű (vöröses) ló’ folytatója. Ez utóbbi a BURRUS ~ BYRRUS ’vöröses’ képzős alakja, melynek végső forrása a görög πυρρός [pürrósz] ’lángvörös’, a πῦρ [pűr] ’tűz’ szóból. A ’vaj’ spanyolul mantequilla, a manteca ’állati/növényi zsír’ kicsnyítő képzős alakja, melynek eredete ismeretlen; a ’szamár’ olaszul pedig asino, a latin ASINU(M) főnévből (vö. spanyol asno).

Kutyából nem lesz szalonna Szamárból nem lesz vaj... (Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)

Cercare, cerca és acercar, cerca

Ezek a szavak a latin CĬRCO ’körüljár’, illetve CĬRCA ’körül, közel’ szócsaládból származnak. Az olasz cercare jelentése ’keres, kutat’, illetve cerca ’keresés’, a spanyolban viszont az acercar ’(meg)közelít’, a cerca pedig ’közel’, továbbá cerca de ’körül(belül), megközelítőleg’. A ’keres, kutat’ jelentésnek a spanyolban a bizonytalan, de indoeurópai eredetű buscar, a ’(meg)közelít’, illetve ’közel’ jelentéseknek az olaszban pedig az avvicinare, vicino szavak felelnek meg, a latin VICĪNUS ’szomszéd(os)’ melléknévből.

Chièdere és querer

Mindkét szó forrása a latin QUÆRERE ’keres, kíván, törekszik’. Az olasz chièdere [kjedere] azonban ’kér’, a spanyol querer [kerer] pedig ’akar, szeret(ne)’ jelentésben él tovább. Ugyanehhez a szócsaládhoz tartozik az átvitt értelmű olasz questione, spanyol cuestión mint ’kérdés, probléma’. A ’kér’ jelentésnek a spanyolban a pedir (< lat. PETERE ’kér’), az ’akar, szeret(ne)’ igének pedig az olaszban a volere (< népi lat. VOLERE < lat. VELLE ’akar’) felel meg.

Contestare és contestar

Az ige forrása a latin CONTESTARI ’tanúsít’. Mai jelentése viszont az olaszban ’vitat, kétségbe von’, illetve ’támad’, a spanyolban pedig ’válaszol, felel (kérdésre)’, a responder (< lat. RESPONDERE) szinonimája. A ’válaszol, felel’ olasz megfelelője csak a rispondere.

Domandare, domanda és demandar, demanda

Ezek a szavak a latin DEMANDARE ’rábíz, utasít’ igéből származnak, az olaszban azonban elsősorban a ’kérdez’, illetve ’kérdés’ jelentést vették fel. Ezzel szemben a spanyolban az ’igényel’ vagy ’beperel’, illetve ’igénylés, kérelem’, továbbá ’beadvány, (bírósági) kereset’ jelentésben honosodtak meg (ezeket szintén jelenti az olasz domandare és domanda). A ’kérdez’ és ’kérdés’ jelentéseknek a spanyolban a preguntar (< népi lat. PRÆCUNCTARE < lat. PERCONTARI, PERCUNCTARI), pregunta szavak felelnek meg.

Guadagnare és guadañar, guadaña

Mindkét nyelvben germán átvétel, a kikövetkeztetett gót vagy ősgermán tő a *waithô ’mező’. Az olasz guadagnare [gwadanyáre] jelentése ’nyer, keres (pénzt)’, a spanyol guadañar igéé viszont ’(le)kaszál’ (a guadaña ’kasza’ főnévből). Ez utóbbi jelentésnek az olaszban a falciare [falcsáre] ige felel meg (a falce [fálcse] ’kasza’ főnévből, melynek forrása az azonos jelentésű latin FALX, FALCEM), míg a spanyolban a ’nyer, keres’ jelentésnek a ganar, a gót *ganan ’sóvárog’ igéből, amely az ősgermán *ginôn alakra vezethető vissza. Jelentését valószínűleg befolyásolta a germán *waithanjan ’(le)arat’, vö. *waithô (lásd még: portugál ganhar, katalán guanyar).

Aki arat, keres... (Forrás: Wikimedia Commons, GFDL/CC)

Guardare és guardar

Szintén germán jövevényszó, az ősgermán *wardôn ’figyel’ igéből. Az olaszban a ’néz’, a spanyolban viszont az ’őriz’ jelentésben honosodott meg. A szócsaládhoz tartozik még mindkét nyelvben a guardia ’őr(ség)’, továbbá az olasz sguardo ’tekintet’. A ’néz’ jelentésnek a spanyolban a mirar felel meg, amely a latin MIRARI ’bámul, csodál’ igéből származik.

Luogo és luego

Az olasz luogo főnév, jelentése ’hely’, forrása a latin LOCU(M), azonos jelentésben. A spanyol luego ennek helyhatározó esetű LOCO ’a maga idejében/helyén’ alakjára vezethető vissza, innen a mai spanyol jelentése: ’aztán, majd’ (határozószó), illetve ebből jelentésátvitellel ’tehát’ (kötőszó). A ’hely’ spanyolul lugar (< régi logar < lat. LOCALE), az ’aztán, majd’ olasz megfelelője pedig poi (< lat. POST, vö. spanyol pues).

Se, si

Ezek a szavak mindkét nyelvben léteznek, és könnyű is a jelentéseiket összekeverni. Az olasz se lehet egyrészt személyes névmás, a si ’magát, magának; magukat, maguknak; ők egymást, ők egymásnak’ alakváltozata másik hangsúlytalan személyes névmás előtt, a latin , SIBI ’magát, magának’ folytatásaként; másrészt jelentheti a ’ha’ kötőszót is, az azonos jelentésű latin szócskából. A spanyolban a névmás mindig se, a ’ha’ kötőszó pedig si.

Tenere és tener

Az ige forrása a latin TENĒRE, amely egyaránt jelentette azt, hogy ’tart, fog [kézben]’, és azt is, hogy ’tart, birtokol’. Az olaszban viszont csak az elsőt jelenti, míg a spanyolban birtoklóigévé vált. Az általános birtoklást az olaszban az avere fejezi ki.

Tra és tras

Az olasz tra forrása a latin INTRA és TRANS elöljárószók, ennek megfelelően jelentése ’között’ vagy ’múlva’. A spanyol tras csak a latin TRANS folytatása, jelentése ’után’ (inkább időben és átvitt értelemben, mint helyben). A ’között’ jelentésnek a spanyolban entre (< lat. ĬNTER) felel meg, az ’után’ jelentésnek pedig az olaszban dopo (< lat. DE POST, vö. sp. después).

Vicino és vecino

Mint fentebb említettem, ezek a szavak a latin VICĪNUS ’szomszéd(os)’ szóból származnak, és ugyanezt ma is jelentik olaszul és spanyolul. Határozószóként azonban az olasz vicino (a) azt is jelenti, hogy ’közel’, pl. vicino a te ’közel hozzád’, amit viszont spanyolul nem. A ’közel’ spanyol megfelelője a cerca (de), vagyis a vicino a te spanyolul cerca de ti, és nem *vecino a ti.

Voglio és voy

Bár igealakokról van szó, a gyakori használat miatt érdemes ezt a párost említeni. Az olasz voglio jelentése ’akarok’, a volere (< lat. VOLERE, VOLO) igéből, a spanyol voy (< lat. VADO, VADERE) viszont az ir (< lat. ĪRE) alakja, jelentése ’megyek’, illetve – a jövő idejű cselekvés, szándék jelzésére – ’fogok’. Az ’akarok’ spanyolul quiero, a ’megyek’ olaszul vado. A voglio cantare spanyol megfelelője tehát nem voy a cantar, hanem quiero cantar ’énekelni akarok’; a voy a dormir ’aludni megyek’ pedig olaszul vado a dormire lesz.