2012. június 30., szombat

A spanyol elöljárószók

A tenger előtt vagy mögött? ¿Ante o tras el mar?
Három elöljáróról már volt szó két korábbi témában, de most megnézzük a többit is. Bevezetésként próbáljuk meghatározni, mit is nevezünk elöljárónak (elöljárószónak). Ez a kategória főleg az indoeurópai és az afroázsiai nyelvek jellemzője, s olyan szócskát jelent, amely egy adott szerkezet (szó vagy kifejezés) elején állva annak valamilyen mondattani esetét – általában határozófélét – fejezi ki.

A magyarban és számos más agglutináló nyelvben ugyanezt a funkciót toldalékok (ragok), illetve a névutók látják el. Mint érdekesség említendő, hogy általában azokban a nyelvekben vannak elöljárószók, amelyekben – természetes szórendnél – a mondat „feje” (központi eleme, vagyis az állítmány/ige) is meg szokta előzni a bővítményeit, míg az olyan nyelvekben, ahol ez a mondat végén áll, ott inkább névutókat, toldalékokat használnak (a magyarban a toldalékok is régi névutókból alakultak ki).

Nos, térjünk rá mai témánk tárgyára. A spanyol grammatikusok között soha nem volt teljes az egyetértés abban, hogy pontosan hány elöljárószó (preposición, -ones; f.) van. A legújabb akadémiai nyelvtan (Nueva gramática de la lengua española) az alábbiakat tekinti annak:
a, ante, bajo, cabe, con, contra, de, desde, durante, en, entre, hacia, hasta, mediante, para, por, según, sin, so, sobre, tras, versus, vía.
Ezek közül a cabe és a so ma már nem használatosak (legfeljebb a költői nyelvben, illetve néhány rögzült kifejezésben), valamint az utolsó kettő (versus, vía) is csak bizonyos kifejezéstípusokban fordul elő. Az elöljárószók további jellemzője, hogy a határozószókkal ellentétben – a según és a vía kivételével – hangsúlytalanok. Lássuk őket egyenként!
  • a (< lat. AD). Kifejez minden olyan viszonyt, amely valamilyen célt, közelítést, vagy a cselekvés címzettjét jelöli, így pl. ’-hoz, -hez, -höz – helynévvel -ba, -be / -ra, -re –, -ig, -nál, -nél, a részes eset jeleként -nak, -nek stb. (ellentétje a de), továbbá ’-kor’; személyek, fogalmak esetén a tárgyesetet is jelöli. Például: voy a casa ’megyek haza’, viene a verme ’eljön meglátogatni engem’, (felszólításként) ¡A dormir! ’Alvásra fel!’, de lunes a viernes ’hétfőtől péntekig’, a las seis (horas) ’hat órakor’, a ti ’neked, téged’. Bizonyos főnevekkel, illetve igékkel eszköz-, mód- vagy állandó határozót jelöl: a pie ’gyalog’, a caballo ’lovon’, condenar a muerte ’halálra ítél’, jugar al tenis ’teniszezik’ stb. Egyes igékkel (mint pedir, preguntar stb.) ’tőle’: Se lo pedí a Pedro ’Elkértem Pétertől’. Összevont alak: a + el = al; ennek jelentése főnévi igenévvel (a jelzett cselekvés/történés) ’idején, -kor’, pl. al salir el sol ’napfelkeltekor’, al ser necesario ’szükség esetén’.
  • ante (< lat. ANTE). Helyben vagy átvitt értelemben ’előtt’, illetve ’jelenlétében’; pl. ante consonante ’mássalhangzó előtt’, ante el edificio ’az épület előtt’, ante el parlamento ’az országgyűlés előtt’, ante la crisis ’a válság jelenlétében’, ante ti ’előtted, jelenlétedben’.
  • bajo (< lat. BASSU). Helyben, illetve átvitt értelemben ’alatt’; pl. bajo dominio romano ’római uralom alatt’, bajo estas condiciones ’e feltételek alatt/mellett’.
  • cabe (< cabo de ’széle’; lat. CAPUT). Régi, illetve költői nyelvben: ’közelében, mellett’. Ma már nem használják (= cerca de, junto a).
  • con (< lat. CŬM). Eszköz- vagy társhatározó (valamint átvitt értelemben is): ’-val, -vel’; pl. con la mano ’kézzel’, con música ’zenével’. Egyes igékkel, átvitt értelemben ’-hoz, -hez, -höz’: regresamos con ustedes ’visszatérünk Önökhöz’ (pl. tévéműsorban). Rendhagyó összevont alakok (a személyes névmás elöljárós esetével): con + mí = conmigo (< lat. CUM MECUM) ’velem/magammal’, con + ti = contigo (< lat. CUM TECUM) ’veled/magaddal’, con + sí = consigo (< lat. CŬM SECUM) ’saját magával/magukkal’.
  • contra (< lat. CONTRA). ’Ellen, ellenében, szemben’ (átvitt értelemben is); pl. contra ti ’ellened’, contra viento ’széllel szemben’, contra reloj ’időre’ (’óra ellen’). Gyakran az en contra de kifejezéssel is használják.
  • de (< lat. ). Kifejez minden olyan esetet, amely valaminek a forrását jelöli (az a ellentétje), azaz: ’-ból, -ből, -ról, -ről, -tól, -től’, valamint a birtokos eset jele; pl. es de madera ’fából van’, viene de Argentina ’Argentínából jön’, de eso no se habla ’erről~arról nem beszélnek’, de Madrid a Toledo ’Madridtól Toledóig’, la ciudad de Nueva York ’New York városa’, la casa de mi padre ’az apám háza’. Különféle kifejezésekben módhatározó, illetve időszakra, korszakra utaló főnevekkel időhatározó; pl. de pie ’állva’, de tal manera ’oly módon’, de negro ’feketében’, de noche y de día ’éjjel-nappal’, de madrugada ’hajnalban’, de niña ’kislányként’. Összevont alak: de + el = del.
  • desde (< lat. DĒ EXDĒ). Helyben és időben: ’-ból/-ról, -ből/-ről, -tól, -től (kezdve), óta’ (ugyanazt fejezi ki, mint a de, csak precízebben; ellentétje az hasta): desde aquí ’innentől’, desde las tres (horas) ’három órától’, te llamo desde Hungría ’Magyarországról hívlak’.
  • durante (a durar folyamatos melléknévi igenevéből; < lat. DURARE, DURANS, abl. DURANTE). Időben: ’alatt, folyamán, közben’; pl. durante los días de invierno ’a téli napok alatt’.
  • en (< lat. ĬN). Térben vagy időben ’-ban, -ben, -on, -en, -ön’ (átvitt értelemben is), illetve bizonyos, mozgást kifejező igékkel ’-ba, -be (zárt térbe), -ra, -re’; pl. en la casa ’a házban’, en la mesa ’az asztalon’, en primavera ’tavasszal’, en este momento ’ebben a pillanatban’, no creo en Dios ’nem hiszek Istenben’, entrar en la casa ’belépni a házba’, ponlo en la mesa ’tedd az asztalra’.
  • entre (< lat. ĬNTER). Helyben, időben vagy átvitt értelemben ’között, közepette’: pl. entre dos muros ’két fal között’, entre la lluvia ’az esőben (közepette)’, entre las dos y las cuatro ’kettő és négy [óra] között’, entre ’egymás közt’. Ha több személyes névmás követi, azok alanyesetben állnak: entre tú y yo ’közted és köztem’.
  • hacia (< ósp. face a < lat. FACIE AD). Helyben, időben (átvitt értelemben is): ’felé’; pl. hacia la ciudad ’a város felé’, hacia ’felém’, hacia las doce ’12 óra felé’. (Nem tévesztendő össze az hacía szóval, az hacer ige egyes szám első vagy harmadik személyű imperfecto de indicativo alakjával.)
  • hasta (az arab hatta ’még/sőt’ és a lat. AD ISTA ’eddig’ vegyülése). Helyben vagy időben ’-ig’ (ugyanazt fejezi ki, mint az a, csak pontosabban; ellentétje a desde); pl. hasta aquí ’idáig’, hasta ahora ’mostanáig’. Valamilyen időhatárózóval vagy időhatározói kifejezéssel állva ’az addigi viszontlátásra’ jelentésű elköszönőfordulatot alkotja: ¡Hasta mañana! ’A holnapi viszontlátásra!’, ¡Hasta pronto! ’A közeli viszontlátásra!’, ¡Hasta el próximo lunes! ’A következő hétfői viszontlátásra!’, ¡Hasta luego! ’A (későbbi) viszontlátásra!’. Határozóként, alanyesettel ’még, sőt’: pl. hasta tú lo sabes ’még te is tudod’.
  • mediante (a mediar folyamatos melléknévi igenevéből; < lat. MEDIARE, MEDIANS, abl. MEDIANTE). Módhatározó: ’által, folytán, révén, útján’ (= por medio de); pl. mediante la utilización de nuevas tecnologías ’új technológiák alkalmazása révén’.
  • para (< régi pora < lat. PRŌ AD). Célhatározó: ’-nak, -nek a részére, számára, (helyben) -ba, -be (= a), felé, irányába (= hacia), (időben) -ra, -re’, illetve főnévi igenévvel a „mi célból?” kérdésre felel; pl. esto es para ti ’ez itt a tied’, Pedro se va para España ’Péter Spanyolországba megy’, para la próxima semana ’a következő hétre’, ¿Qué hago para poder verlo? ’Mit tegyek [a célból,] hogy láthassam?’ stb. (Lásd részletesen itt.)
  • por (< lat. PRŌ). Hely-, idő-, mód- és okhatározó: ’át, keresztül, környékén, táján’, illetve ’által, ért, helyett, miatt, révén, útján’; pl. pasar por el parque ’átmegy a parkon (keresztül)’; mirar por la ventana ’kinéz az ablakon (keresztül)’, por ahí ’arrafelé, a környéken’, por agosto ’augusztus táján’, por su culpa ’az ő bűne miatt’, por cinco días ’öt napig/napra’, tres por seis ’háromszor hat’ stb. (Lásd részletesen itt.)
  • según (< lat. SECUNDUM rövidülése). ’Szerint, miszerint’, illetve ’ahogy, mint’. Rendhagyó: a személyes névmás alanyesetével áll, s megenged ragozott igealakot is; pl. según yo ’szerintem’, según ’szerinted’, según dicen ’ahogy/mint mondják’.
  • sin (< lat. SINE). A con ellentétje: ’nélkül’, ill. ’anélkül, hogy’; pl. sin ti ’nélküled’, sin problemas ’gond nélkül’, amar sin ser amado ’szeretni anélkül, hogy viszontszeretnének’.
  • so (< lat. SŬB). Átvitt értelemben: ’alatt’. Régies, ma már csak a so pena (de) ’(valamely) büntetés terhe alatt’, illetve so pretexto (de) ’(valaminek az) ürügyén’ kifejezésekben használatos (= bajo).
  • sobre (< lat. SŬPER). Térben, illetve átvitt értelemben: ’felett; -ról, -ről (= de); -on, -en, -ön, -ra, -re (= en); pl. sobre el mar ’a tenger felett’, sobre todo ’mindenekfelett’, habló sobre la película ’a filmről beszélt’, sobre la mesa ’az asztalon’ vagy ’az asztal felett’, illetve ponlo sobre la mesa ’tedd az asztalra’. Valamilyen mennyiséggel: ’körül(belül)’, pl. sobre las diez ’tíz óra körül’, tengo sobre mil euros ’körülbelül 1000 euróm van’.
  • tras (< lat. TRANS). Helyben, időben és átvitt értelemben: ’mögött, után; pl. tras la puerta ’az ajtó mögött’, uno tras otro ’egyik a másik után (egymás után)’, día tras día ’nap nap után (napról napra)’, tras una larga enfermedad ’hosszú betegség után’.
  • versus (< lat. VERSUS). Főleg tudományok és a sajtó nyelvében, dolgok összehasonlításánál: ’ellen, szemben’ (= contra, frente a), pl. sentimiento versus razón ’érzelem az értelemmel szemben’. Rövidítése vs.
  • vía (< lat. VIA). Valamilyen helyen ’át, keresztül’, annak ’érintésével’, illetve (átvitt értelemben) ’útján’ (= por); pl. He venido vía París ’Párizson keresztül jöttem’, vía satélite ’műholdon keresztül (műhold útján)’.
Hagyományosan szintén elöljárószóknak számítottak az excepto, menos, salvo ’kivéve, kivételével’ szavak, a modern nyelvtan azonban ezeket inkább kötőszóknak tekinti.

A helyhatározói elöljárószók jelentésének szemléltetése (Forrás: El Mexicano)

A spanyolban a fentieken kívül számos olyan, elöljárói szerepet betöltő – a magyarban valamely névutónak megfelelő – szószerkezet létezik, amely többnyire egy határozószó és egy elöljárószó (általában a de vagy az a) kapcsolatából áll. Ezeket a spanyol nyelvtan elöljárós kifejezéseknek (locuciones preposicionales) nevezi (a magyar nyelvoktatási gyakorlatban szokás volt „összetett elöljárószók”-nak is hívni), és jelentésük sokkal behatároltabb, mint az elöljárószóké. A leggyakoribbak az alábbiak.
  • acerca de (< lat. AD CĬRCA). Átvitt értelemben ’-ról, -ről’ (= de, sobre); pl. No hablaron acerca de esto ’Nem beszéltek erről’.
  • antes (de) (< lat. ANTE, az -s végződés analógiás képzés a tras, después stb. végződése hatására). Időben ’előtte’; pl. antes del amanecer ’hajnalodás előtt’.
  • a través de (< lat. TRANSVERSU). Átvitt értelemben: ’át, keresztül’; pl. a través del universo ’a világegyetemen át’.
  • cerca (de) (< lat. CĬRCA). Helyben, időben és átvitt értelemben: ’közel(ében), mellett’; pl. cerca de ’közel hozzám, a közelemben, mellettem’.
  • conforme (a) (< lat. CONFORMIS, abl. CONFORME). ’Szerint, megfelelően’ (= según); pl. conforme a la regla ’a szabálynak megfelelően’, conforme nos dicen ’miszerint mondják nekünk’.
  • debajo (de) (< de bajo). Helyben ’alatt’ (= bajo); pl. debajo de la cama ’az ágy alatt’.
  • delante (de) (< régi denante < lat. DE IN ANTE). Helyben és átvitt értelemben: ’előtt’ (= ante), pl. delante de la casa ’a ház előtt’.
  • dentro (de) (< lat. ĬNTRO). Térben, időben és átvitt értelemben: ’belül, benn’; pl. dentro de la casa ’benn a házban’, dentro de tres minutos ’három percen belül’, dentro de ti ’benned’.
  • después (de) (< lat. /EX + PŎST). Időben ’után, múlva’; pl. después de la guerra ’a háború után’.
  • detrás (de) (< de tras). Helyben ’mögött’; pl. detrás de ti ’mögötted’.
  • encima (de) (< en cima < lat. CȲMA < gör. κῦμα). Helyben és átvitt értelemben: ’felett, -on, -en, -ön, rajta’ (= sobre); pl. encima del monte ’a hegy felett’, encima del armario ’a szekrény tetején’.
  • enfrente (de) (< en frente). Helyben: ’szemben’; pl. enfrente de la puerta ’az ajtóval szemben’.
  • frente (a) (< régi fruente < lat. FRŎNTE). Helyben, de többnyire átvitt értelemben: ’szemben’; pl. frente a frente ’szemtől szemben’, frente a la crisis económica ’a gazdasági válsággal szemben’.
  • fuera (de) (< lat. FŎRA). Helyben, valamint átvitt jelentésben: ’kívül’; pl. fuera de la oficina ’az irodán kívül’, fuera de nosotros ’rajtunk kívül’.
  • junto (a, con) (< lat. IUNCTU). Junto a: helyben és átvitt értelemben ’közelében, mellett’; pl. junto al mar ’a tenger mellett’, junto a ti ’a közeledben, melletted’. Junto con: ’-val, -vel együtt’; pl. junto con él ’vele együtt’.
  • al lado (de) (< lat. LATU). Helyben vagy átvitt értelemben: ’mellette, oldalán’; pl. al lado del sofá ’a kanapé mellett’, a mi lado ’mellettem’. De al lado:szomszéd(os)’; pl. la casa de al lado ’a szomszéd ház’.
  • lejos (de) (< lat. LAXIUS). Helyben, illetve átvitt értelemben: ’messze, távol’; pl. lejos de aquí ’messze innen’, lejos de ti ’távol tőled’.
A tenger mellett. / A tenger közelében. / A tengerpartnál. / A strand homokján...
Junto al mar. / Cerca del mar. / A la orilla del mar. / En la arena de la playa...

A fenti elöljárós kifejezések alaptagjai – az acerca és a través kivételével – természetesen önmagukban is értelmes határozószók (antes ’előbb’, cerca 'közel’, debajo ’alul’, delante ’elöl’, dentro ’belül, bent’, después ’később, múlva’, detrás ’hátul, mögötte’, encima ’felül’, (en)frente ’szembe(n)’, fuera ’kívül, kint’, junto ’egybe, együttesen’, lejos ’távol, messze’), kivétel a lado ’oldal’ (főnév) és a conforme ’[valaminek] megfelelő’ (melléknév). Az acerca, través önállóan ma már nem használatosak, csak ezekben az elöljárós kifejezésekben fordulnak elő, vagyis rögzültek.

2012. június 24., vasárnap

Szótárajánló: Diccionario de americanismos

Magyar kiadású szótárakról már olvashattunk ismertetőt itt a blogon, most azonban egy egynyelvű szótárról lesz szó, amely borsos ára ellenére – úgy gondolom – nem hiányozhat egyetlen spanyoltanár vagy hivatásos fordító polcáról sem, de természetesen azoknak is érdemes beszerezni, akik hozzám hasonlóan csak hobbiból foglalkoznak a nyelvvel.

A Spanyol Nyelvi Akadémiák Egyesülete (Asociación de Academias de la Lengua Española, ASALE – a továbbiakban: Egyesület) tízéves kutatómunkát követően, 2010 első felében adta ki a Diccionario de americanismos című latin-amerikai spanyol nyelvjárási szótárát a Santillana kiadó gondozásában (amely azóta elektronikusan is hozzáférhető az Egyesület honlapjáról). A Spanyol Királyi Akadémia történelmi projektje számos akadémiai munkacsoport és bizottság intenzív munkájának köszönhetően valósult meg, s a spanyol nyelvi akadémiák összspanyol nyelvpolitikájának új gyümölcseként jellemezhető.

A szótár alapszövegét 2009 márciusában fogadták el az Egyesület plenáris ülésén Sevillában, és 2010 márciusában mutatták be a Spanyol Nyelv V. Nemzetközi Kongresszusán (V Congreso Internacional de la Lengua Española) a chilei Valparaíso városában.

A Diccionario de americanismos
  • az amerikai spanyol szókincs legteljesebb szótára.
  • időszerű szótár.
  • leíró jellegű mű, amely tartalmazza a Spanyol-Amerikában beszélt nyelvben keletkezett és használt szavakat.
  • nem normatív (előíró) használatú szótár.
  • összspanyol szótár.
  • az Egyesületet alkotó 22 akadémia együttes kidolgozói munkájának eredménye.

Tartalom

  • Több mint 70 000 szó, teljes szócikkek, mondatok és kifejezések.
  • Több mint 120 000 jelentés.
  • Érthető, precíz és objektív meghatározások.
  • A szemantikai környezet és a használati gyakoriság szerint csoportosított jelentések.
  • A használatra utaló jelzések minden meghatározásnál.
  • Földrajzi jelölések minden jelentésnél.
  • Szinonimák és alakváltozatok a szavak többségénél.
  • Szófordulatok, mondások, megszólítási és közlési formulák, rögzült kifejezések.
  • Etimológia vagy eredet a legtöbb szónál.
  • Szociolingvisztikai jelzések (regiszter, társadalmi megítélés, szociokulturális rétegződés és nyelvi stílus vonatkozásában) minden jelentésnél.
  • A mű szinonimamutatóval és a következő függelékekkel zárul: Élő indián népcsoportok (Etnias indígenas vivas), Földrajzi melléknevek (Gentilicios), Leginkább használt becenevek (Hipocrísticos más usados), Élő indián nyelvek (Lenguas indígenas vivas), Kormányzati elnevezések jegyzéke (Nomenclatura gubernamental), Katonai elnevezések jegyzéke (Nomenclatura militar), Pénznemek elnevezéseinek jegyzéke (Nomenclatura monetaria), Leginkább használatos rövidítések (Siglas de más uso).

Mintaoldal (a teljes mérethez kattints jobb gombbal a képen,
és válaszd a „Hivatkozás megnyitása új lapon” lehetőséget)

Kinek szól?


A kiadói ajánlás szerint, a Diccionario de americanismos alapmű az összes spanyol ajkú számára, aki érdekelt abban, hogy saját nyelvét megismerje, valamint megismerje a saját országában és a testvérországokban beszélt nyelv közötti különbségeket.

Én természetesen csak ajánlani tudom minden nem spanyol anyanyelvűnek is, aki mélyebben foglalkozik vagy szeretne foglalkozni a nyelvvel, a spanyol nyelvjárásokkal és a latin-amerikai spanyol szlenggel. A szótár ára átszámítva 20–22 000 forint körül van (nem tartalmazza az áfát és a szállítási költségeket).

A kiadás technikai adatai

  • Cím: Diccionario de americanismos
  • Szerző: Asociación de Academias de la Lengua Española
  • Kiadó: Santillana Ediciones Generales, S. L.
  • Kiadás dátuma: 2010. április 1.
  • Formátum: 17 × 24,3 cm
  • Terjedelem: 2400 oldal
  • Kötés: kemény fedelű kötés műbőr bevonattal, fedőborítóval
  • Nyomás: World Color Perú S. A., Lima, Peru.
  • ISBN: 9788429495508

Forrás: Grupo Santillana / El Mexicano

2012. június 23., szombat

Miért hangzik [mechiko]-nak Mexikó spanyol neve?
Miért nem [ksz] az x? Csak a spanyol ajkúak, vagy az egész világ „beszédhibás”?

Mexikó közigazgatása (Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)
A legnépesebb spanyol nyelvű ország, a 110 milliós észak-amerikai Mexikó (hivatalosan Mexikói Egyesült Államok, spanyolul Estados Unidos Mexicanos) neve minden ismert „nagyobb” európai nyelven és magyarul is [ksz]-szel hangzik. Spanyolul viszont – mint köztudott – ez [mechiko] (írásban México, de elfogadott a kiejtést tükröző Méjico is), melyben [ksz] helyett egy [h]-szerű hang hallható (egészen pontosan olyan, mint amilyet a magyar pech szó végén ejtünk, éppen ezért én ezt [ch]-val szoktam jelölni a magyaros átírásban). Egy spanyolul nem tudó ennek hallatán általában elmosolyodik, esetleg megjegyzi, hogy a spanyolok kissé „beszédhibásak”. De vajon tényleg a spanyol a kakukktojás, vagy pedig a többi nyelvben – köztük a magyarban – ejtik ezt az országnevet „helytelenül”? A kérdés megválaszolásához először természetesen a szó eredetét kell megvizsgálnunk, amihez a kiejtése is hozzátartozik.

A spanyol név legvégső ismert forrása az azték (nahuatl) nyelv Mēxihco szava, amely a történelmi aztékok fővárosát jelentette (ennek további eredete az aztékban nem teljesen tisztázott, annyi viszont bizonyos, hogy a -co toldalék helyhatározórag). A szó azték kiejtése [mési-ko] – IPA [meːˈʃiʔko] – volt, amelyet a spanyolok México alakban jegyeztek le: a hódítások korában ugyanis még létezett a spanyolban a magyar [s]-nek megfelelő mássalhangzó, amelyet a korabeli helyesírás az x betűvel jelölt. S hogy miért pont azzal, annak az a magyarázata, hogy ez az [s] hang a latin x [ksz] gyengüléséből és lágyulásából alakult ki (valahogy így: [ksz] > [hsz] > [jsz] > [jś] > [js] > [s]).

Mexikóváros képekben – fotómontázs (Forrás: Wikimedia Commons, CC)

A 16–17. században azonban lezajlott egy hangváltozási folyamat, melynek részeként ez az [s] hang még tovább lágyult, ami velarizációba ment át, és a modern [ch] hangot eredményezte (körülbelül így kell a fejlődési folyamatot elképzelni: [s] > [sj] > [hj] > [ch]). De mivel ugyanezen mássalhangzó-változás kezdeti szakaszában a j betűvel jelölt [zs] hang is elzöngétlenedett, tehát szintén [s]-ként folytatódott, a 19. század elejéig két betű, a j és az x is jelölte ugyanazt az [s] majd [ch] hangot. Az akadémiai helyesírás 1815-ös racionalizálása és véglegesítése során viszont az x-et kivonták ebből a szerepből, s azóta a [ch] hangot csak a j (illetve e, i előtt a g is) jelöli, míg az x-et az utólagos vagy művelt latin szóátvételekben ejtett [ksz] csoport jelölésére tartották meg.


Részlet az Újszövetségből azték nyelven (Forrás: Faith Comes by Hearing Audio Bibles)

Néhány földrajzi és személynév azonban az 1815 előtti helyesírást őrzi, ami a kiejtésükön természetesen nem változtat: a földrajzi nevek közül ilyen a México és származékai, továbbá az Oaxaca, Texas; a személynevek közül pedig a Xavier, Ximena, Ximénez. Az Oaxaca kivételével mindegyiknek létezik j betűs változata is (Méjico, Tejas, Javier, Jimena, Jiménez), sőt, az utóbbi vezetéknév még Giménez alakban is előfordul. (A személyneveket természetesen mindig azzal a betűvel kell írni, amellyel anyakönyvezték, nem csupán szabadon választható írott változatokról van szó.) Ami a México és Méjico változatokat illeti, a Spanyol Királyi Akadémia jelenleg az x-es alakot javasolja (mivel ezt használják Mexikóban és egész Latin-Amerikában), annak ellenére, hogy Spanyolországban sokáig – és sokan még ma is – a j-s formát használták, illetve használják írásban.

Végül nézzük meg, milyen tanulságok vonhatóak le az eddigiekből. Legelőször is az, hogy Mexikó nevét sem a magyarban, sem az angolban, franciában, németben, oroszban (és a szlovén kivételével a többi szláv nyelvben), sem pedig a mai spanyolban nem ejtik úgy, ahogy eredetileg hangzott – vagyis tréfából mondhatnánk, hogy az egész világ „beszédhibás”. (Bár ha azt vesszük, hogy az [s] és a [ch] is a szájpadláson képzett zöngétlen réshang, akkor a modern spanyol ejtése még mindig sokkal közelebb áll az eredetihez, mint a [ksz] csoporttal történő, az x ugyanis soha nem jelölte ezt a mássalhangzócsoportot az említett névben.)


Interjú Ximena Navarrete mexikói modell-színésznővel, korábbi Miss Universe-szel.
Többször elhangzik benne a neve és hallhatjuk Mexikó spanyol elnevezését is.

Az eredeti, [s]-sel történő kiejtést azok a „kisebb”, spanyol szomszédságában beszélt újlatin nyelvek őrzik, amelyekben ez a hang megőrződött, például a galiciai-portugál México [mesiko], illetve [mesiku], vagy a katalán Mèxic [mesik]. A kisebb európai nyelvek közül a szlovén (Mehika) és távoli rokonunk, az észt (Mehhiko), valamint néhány ausztronéz nyelv – például a hawaii (Mekiko), a maori és a tagalog (Mehiko) – viszont a modern spanyolos kiejtéssel vette át a szót.

Másodsorban egyértelműnek tűnik, hogy a nagyobb indoeurópai nyelvek és rajtuk keresztül a legtöbb nyelv – így a magyar is – az írott spanyol vagy az abból „visszalatinosított” Mexicum alakot vették át, s fittyet hányva az eredeti kiejtésére, az x latin hangértéke alapján ejtik [ksz]-szel. S harmadszorra, ami talán a legfontosabb: sose dőljünk be annak a téveszmének, mely szerint mindig a kakukktojás a „hibás”, az elterjedtebb pedig a „helyes”! ;-) (Tudományos alapon nem is létezik „hibás”, „helyes” vagy „eredeti”, legfeljebb azt mondhatjuk, hogy valami régebbi vagy régiesebb, illetve újabb vagy újítóbb.)

A közreműködésért köszönet Dr. Szigetvári Péter nyelvésznek.

2012. június 17., vasárnap

Spanyol igeragozás – most minden egy helyen!

Többen is kérdezték már különböző spanyolos fórumokon, hogy létezik-e valamilyen kezelhető formátumban hasonló igeragozási táblázat, mint amilyet a Wikipédiában is találunk. Az igénynek megfelelően elkészítettem ennek egy újabb változatát, amely nagy felbontású PNG-kép, valamint PDF-dokumentum formátumban (hiperhivatkozásokkal a blog vonatkozó cikkeire) is elérhető.

Néhány szó a táblázat használatáról. Az igevégződések csak a szabályos képzésű egyszerű igeidők ragjaira vonatkoznak, amelyek az igetőhöz járulnak (az összetett igeidőket az haber ige egyszerű időivel és a participio hím- vagy semlegesnemű alakjával képezzük). A spanyol ige tövét úgy kapjuk meg a szótári alakból, vagyis a főnévi igenévből (infinitivo), hogy levágjuk annak -ar, -er vagy -ir végződését. Ha így magánhangzóra végződő alakot kapunk, akkor azt mondjuk, hogy az ige magánhangzós tövű (pl. le|er ’olvas’), ha pedig mássalhangzóra végződőt, akkor az ige mássalhangzós tövű (pl. cant|ar ’énekel’). A három ragozási csoportot római szám jelöli.

A táblázatban szerepelnek a és a vos névmással használt sztenderd alakok is. Nem szerepel viszont külön a felszólító mód tiltó ragozása, hiszen ez megegyezik a kötőmód jelen idejével. Nincsenek feltüntetve azok a ragváltozatok sem, amelyek csak a hangsúly jelölésében térnek el (például az a-, e- és o-tövű II. és III. ragozású igék pretérito perfecto simple alakjaiban a hangsúlyos i mindig ékezetet kap, pl. caer: caí, caíste, caímos, caísteis); ehhez megfelelően kell alkalmazni a hangsúlyjelölés szabályait. Ne feledjük továbbá, hogy a nyelvtanilag többes szám második személyű, -is és (felszólító módban) -d személyragra végződő igealakok csak Spanyolországban használatosak, Latin-Amerikában helyettük a többes szám harmadik személyű alakot használják. A kötőmód jövő ideje ma már szintén nem használatos a beszélt nyelvben.

A nagyításhoz kattints az ábrára! (Forrás: El Mexicano)

(Bár a táblázatban szerepelnek a végződései, a Spanyol Királyi Akadémia az i~y váltakozás miatt rendhagyónak tekinti az összes II–III. ragozású magánhangzós tövű igét, függetlenül attól, hogy ez csupán hangtani-helyesírási jellegű, nem pedig alaktani jelenség.)

A táblázat mindkét rendelkezésre álló formátumban szabadon felhasználható. Ha valamilyen internetes oldalon (blogon, fórumon, cikkben stb.) szeretnéd felhasználni, kérlek, hogy forrásként hivatkozz a blogra és erre a bejegyzésére.

2012. június 16., szombat

Egy szorgalmas ember, aki járta a szavannát...

Tekintettel a múltkori telenovellás dalelemzés óriási sikerére (amely főleg a Telenovelas in Hungary nevű magyar fórum olvasóinak volt köszönhető), folytatjuk ezt a témát. Ezennel egy kolumbiai filmsorozat, mégpedig a Las Juanas („A Johannák”) zenéjének elemzésére kerül sor, melynek már a címe is vicces szöveget sejtet. A dal itt hallgatható meg Carolina Sabino előadásában.

Az első versszak így szól:
Calixto es un hombre listo que andaba por la sabana
Y de aquellas aventuras nacimos las niñas Juanas
Llegamos a Corozal como bajadas del cielo
En busca de aquel pasado que era lleno de misterio


Calixto egy szorgalmas ember, aki járta a szavannát
S azokból a kalandokból születtünk mi, a Juana lánykák
Corozalba érkeztünk, mint akik az égből pottyantak
Keresve azt a múltat, mely tele volt rejtélyes dolgokkal’
Kiváló példát láthatunk a folyamatos és a befejezett múlt idő használatára: míg az andaba ’járt’ és az era ’volt’ a múltban rendszeresen ismétlődő, illetve fennálló körülményre utal, addig a nacimos ’születtünk’ és a llegamos ’megérkeztünk’ egy-egy pillanatnyi és lezárult cselekvést jelöl. Találkozhatunk továbbá a mutató és a vonatkozó névmások használatával is. Az első sorban lévő sabana ’szavanna’ szó (amely valamely karibi indián nyelvből származik) pedig a hangsúlyozás fontosságára jó példa. E jelentésben ugyanis a szó másodéles, azaz hangsúlya az utolsó előtti szótagra esik: (IPA) [saˈβana]; azonban harmadélesen, vagyis első szótagi hangsúllyal jelentése ’lepedő’: sábana [ˈsaβana]. Természetesen a két szó eredete is eltérő: az utóbbi forrása az azonos jelentésű latin SÁBĂNA (eredetileg a semlegesnemű SÁBĂNUM többes száma).

A sorozat promóképe

A dalocska így folytatódik:
Y somos las niñas Juanas ’S mi vagyunk a Juana lánykák’
Radiantes y muy hermosas ’Sugárzóak és nagyon szépek’
Somos un jardín de rosas ’Akár egy rózsakert’
Que embellece la sabana ’Mely megszépíti a szavannát’
Ami ebben a második versszakban érdekes, az embellecer ’szépít’ ige, amely belső szóképzéssel keletkezett az en- (< lat. IN-) ’be-, meg-’ és a bello, lla (< lat. BELLU) ’szép’ szavakból az -ecer (< lat. -(E)SCERE) igeképzővel. Ez az igeképző, amely máig aktív, a latinban mindig egy kezdődő vagy valamilyen irányba változó (ún. tranziens) folyamatot jelölt, s egyedül a spanyol őrizte meg ebben vagy ehhez hasonló szerepben: pl. amanecer (→mañana) ’hajnalodik’ (átvitt értelemben: ’ébred’), anochecer (→noche) ’esteledik’, ennegrecer (→negro) ’befeketít’, parecer (< lat. PARESCERE) ’tűnik, látszik’ stb., illetve szintén idetartoznak a conocer (< lat. COGNOSCERE) ’(meg)ismer’ és a nacer (< lat. NASCERE < ólat. GNASCERE) ’(meg)születik’ igék is.

Ezen igék ragozása a latin alakjukból adódóan rendhagyó, ugyanis a főnévi igenévben eredetileg -sc- volt, de az -s- a modern spanyol korszakra hasonulás-gyengülés következtében kiesett azokban az alakokban, ahol a c-t e vagy i követte, azonban -z- formájában ismét megjelenik a, o előtt – vagyis a kijelentő mód jelen idejének egyes szám első személyében (-ezco) és végig kötőmód jelen idejében (-ezca, -ezcas stb.). (A -s- > -z- változás valószínűleg a többi alakban lévő -c- analógiás hatására következett be – erről egy másik cikkben még szólunk.)

Továbbmenve a dalban, a főhőslányok rövid jellemzése következik – az olvasók számára bizonyára kiderült az eddigi részleteket összerakva, hogy a történet több (egészen pontosan öt), Juana keresztnevű lánytestvérről szól:
Juana Valentina: es decidida, una ráfaga de mujer
Juana Caridad: es un ángel, un lucero espiritual
Juana Manny: golpe con golpe, ojo por ojo, ella responde
Juana Bautista: es analítica y tiene un aire de gitana
Juana Matilde: me gusta cantar, bailar y gozar


Juana Valentina: eltökélt, akár egy női szélvész
Juana Caridad: egy angyal, lelki ragyogás
Juana Manny: ütésre ütéssel, szemet szemért, felel ő
Juana Bautista: elemző típus, s cigánylányos temperamentuma van
Juana Matilde: szeretek énekelni, táncolni és örülni’
Ennél a résznél az aire [ájre] (< lat. ÁERE(M) ’levegő’; hímnemű főnév) szót emelném ki, amely a spanyolban a ’levegő’-n kívül átvitt értelemben sok mást is jelenthet, többek között ’huzat, szellő’, sőt, ’dallam, arckifejezés, megjelenés, modor, viselkedés, hangulat’! (Ugyanebből a latin szóból származik az olasz aria [árja] ’levegő’, illetve ’dal’ jelentésű főnév is, amely a magyar ária ’műdal’ forrása is.) Az is kiderül ebből a versszakból, hogy az előadó Juana Matilde szerepét alakítja a sorozatban, erre utal az egyes szám első személyű névmás az utolsó sorban (me gusta cantar, bailar y gozar). Sőt, ha megfigyeljük, egyes szereplők neve utalhat valamennyire a jellemükre is (talán nem véletlen, bár ki tudja, mi volt az alkotó szándéka): a Valentina például a valiente ’bátor’ (→valer [< lat. VALERE] ’ér’, illetve valor [< lat. VALORE] ’érték, bátorság, erő’) szócsaládhoz tartozik, a caridad (< lat. CARITATE, vö. caro [< lat. CARU] ’drága’) pedig ’jótékonyság’-ot jelent (s hogy teljes legyen a kép, a Bautista [< lat. BAPTISTA] jelentése a vallási nevekben ’Keresztelő’).

Végül a szereplők ismételt felsorolása következik harmonikaszóló közepette, Juana Matilde pedig meg is erősíti, hogy bizony ő énekli a dalt a szerep szerint:
Juana Valentina... Juana Caridad... Juana Manny... Juana Bautista...
Juana Matilde... ¡Esa soy yo!Juana Matilde... Az vagyok én!’
S ha már női nevekről esik szó, szintén említést érdemel, hogy Juana és az Ana becézett spanyol alakjai, a Juanita és az Anita a forrása a magyarban is gyakori Anita névnek.