2012. május 20., vasárnap

Thalía dekoltázzsal hódított a People en español gáláján

A People en español amerikai bulvármagazin minden évben listát állít össze az általuk legvonzóbbnak tartott latin hírességekről Los 50 más bellos („Az 50 legszebb”) címmel, amelyen nők és férfiak egyaránt szerepelnek. Thalía idén részesül már kilencedszer ebben a megtiszteltetésben, amit rekordként könyvelhet el, ám a hírek szerint a mexikói hölgy a magazin 2012. május 15-én rendezett gáláján is megdöntötte a rekordot, a férfitekintetek csábításával – nos, szerintem nem meglepő, ha a jelenlévők nem igazán tudtak másra figyelni a New York-i The Plaza Hotelben tartott eseményen...

(Forrás: NuestraThalía.com)

A latin sztár egyébként már két gyermek, egy kislány (Sabrina Sakaë, 2007. 10. 07.) és egy kisfiú (Matthew Alejandro, 2011. 06. 25.) büszke édesanyja. Férjével, Tommy Mottola amerikai producer-üzletemberrel 12 éve él – az eddigi jelek szerint – boldog házasságban, s a családot még legalább egy gyermekkel gyarapítani szeretnék.

(Forrás: NuestraThalía.com)

Az énekes-színésznő idén tervezi kiadni legújabb lemezét is, a csak Mexikóban több mint félmillió példányban elkelt gyémánt- és tripla platinalemezes koncertalbuma, a Primera fila („Az első sorban”) után, amely 2009. decemberi megjelenése óta – azaz csaknem három éve – szerepel töretlenül az észak-amerikai hispán ország hivatalos 100-as lemezeladási listáján.

(Forrás: NuestraThalía.com)

Hát, időnként valóban nem árt feldobni valamivel a hangulatot – főleg így a nyár közeledtével. A sorozat többi fotója és még több kapcsolódó videó megtekinthető a NuestraThalía.com weboldalon.

2012. május 13., vasárnap

Vicces igeragozás

Noha a spanyol nyelvtanban talán az igeragozás a legbonyolultabb részterület (természetesen csak azoknak, akik idegen nyelvként tanulják), néha még tréfálkozásra is alkalmat adhat. Ezt talán jól példázza az alábbi vicc:
¿Cómo se conjuga el verbo reír? (’Hogy ragozzák a reír igét?’) —Revoy, revas, reva, revamos, reváis, revan.
A spanyolul (még) nem tudók, illetve a kezdők kedvéért persze ez egy kis magyarázatra szorul. A reír (< lat. RIDERE) ige jelentése ’nevet’, ragozása pedig – kijelentő mód jelen időben – río, ríes, ríe, reímos, reís, ríen (gyakran álvisszaható igeként használják, azaz reírse – me río, te ríes se ríe stb.). Azonban a reír értelmezhető úgy is, mint a re- ’ismét, újból’ képző és az ir ’menni’ ige (melynek ragozása voy, vas, va, vamos vais, van) összetétele, vagyis ’újra megy’. Habár nyilvánvalóan aligha fogják így értelmezni a mindennapi beszédben (e viccen kívül), nyelvtanilag ez teljesen rendben van.

Valószínűleg nem is ez lenne az egyetlen olyan ige a spanyolban, amellyel a szóelemzés adta lehetőségeket kihasználva hasonló módon tréfálkozni lehetne; ha a spanyolul tudó olvasók esetleg találnak még, kérem, hogy osszák meg a hozzászólásokban!

A reír igéből képzett ige egyébként a sonreír (< lat. SUBRIDERE) ’mosolyog’, Gaby Ruffo (középiskolás korom nagy kedvence) pedig pontosan erre invitál La magia de sonreír (’A mosolygás varázsa’) című dalában, amely a 90-es évek elején futó népszerű mexikói gyermeksportvetélkedő-sorozat, a TVO (szójáték, olvasd: te veo, azaz ’látlak téged’) egyik betétdala volt.


Nos, ezzel a témával – tekintettel a tavaszi–nyári internetes uborkaszezonra – egy időre búcsúzom, abban a reményben, hogy újult erővel és még több érdekes olvasmánnyal térhessek vissza. Addig is várom az ötleteket, javaslatokat!

2012. május 12., szombat

A flamenco, a flamingó és a flamandok

Vajon van-e valami közük egymáshoz a flamingó, a flamenco és a flamand szavaknak a hasonló hangzásukon kívül? A kérdést valójában három részre kell bontani: van-e összefüggés a flamandok és a flamingók, a flamingók és a flamenco, illetve a flamenco és a flamandok között. Előrebocsátom, hogy minden kétséget kizáróan bizonyított válasz nincs, csupán az eddigi elképzelésekre szorítkozhatunk, a lehetséges etimológiákat és asszociációkat felhasználva.

Az egyetlen biztos pontnak az tűnik, hogy a rózsaszín tollazatú gázlómadarat jelölő nemzetközi szó, a flamingó (vö. angol flamingo) közvetlenül a spanyol flamenco szóra vezethető vissza, amely viszont a spanyolban mindhárom fogalmat jelenti: a ’flamingó’-t, a ’flamenco’-t és a ’flamand’-ot is. A továbbiakban már csak a spanyol szó eredete és a jelentései közötti összefüggés a kérdéses.

Rózsás flamingók (Forrás: Wikimedia Commons, közkincs)

A „hivatalos” etimológia szerint a flamenco, illetve flamingó szavak végső forrása a holland flaming vagy Vlaming ’flamand [ember]’ – ez szerepel a Magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában (Benkő Loránd főszerk., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967–1984), Zaicz Gábor Etimológiai szótárában (Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2006), valamint a DRAE-ben is. Az említett magyar források szerint [a flamenco szót] a madár elnevezésére a spanyolban kezdték el alkalmazni tréfás-gúnyos névátvitellel, a flamandok világos hajszínére és vöröses arcbőrére utalva.

Ha a fenti „hivatalos” etimológiát elfogadjuk, akkor a következő kérdés, hogy mi köze ennek az andalúziai cigányok által népszerűsített jellegzetes délspanyol tánc- és énekstílusokhoz, melyek gyökerei valószínűleg a hispániai arab megszállás korára vezethetőek vissza. Az egyik legelterjedtebb elképzelés szerint a flamenco a madár megjelenésével és viselkedésével megfigyelhető párhuzam eredményeként kezdte jelölni a flamenco-táncosokat. Joan Coromines katalán etimológus szótára kissé részletesebb, illetve némiképp eltérő magyarázattal szolgál: a madárnévből szerinte először a ’kipirult arcú nőkre’ használták, ami később a ’jó megjelenésű’ szinonimája lett, majd innen a ’provokatív, cigányos’ jelentést vette fel, s ebből végül a 19. század közepére vált az andalúz cigány dalok jelzőjévé.

Mindez persze nem valószínűtlen, de nem is bizonyítható, ahogy a többi, soron következő elmélet sem. Mindenesetre, mint az alábbi videón is megfigyelhető, a flamingók párzási tánca valóban rendkívüli módon emlékeztet a flamencotáncosok mozdulataira.


Folytassuk a „kevésbé hivatalos”, de szintén elterjedt etimológiákkal. Az egyike ezeknek, miszerint a flamenco a régies flama, ma llama (< lat. FLAMMA) ’láng, tűz’ főnévből az -enco, ca ~ -engo, ga (vö. germán -ing) melléknévképzővel keletkezett, azaz ’lángoló, tüzes’, a madár vöröses megjelenésére, illetve a flamenco tánc temperamentumára történő utalással. Némelyik internetes forrás magát a ’flamand’ jelentésű flaming~Vlaming szót is a latin FLAMMA főnévvel hozza összefüggésbe, ez azonban teljesen valószínűtlen, hiszen a népnév eredete az ősgermán *flaumaz ’folyó(víz)’ (< indoeurópai *plow-) szóra vezethető vissza, amely viszont a latin FLUMEN ’folyó’ főnévvel rokon, a FLUERE (FLUO) ’folyik’ igéből; innen a spanyol fluir (fluyo) is.

A további feltételezések már csak az andalúz folklórra utaló jelentés eredetére vonatkoznak. Sokan annak hívei (főleg a flamenco-rajongók), hogy maga a szó hispániai arab eredetű, méghozzá a fellah min geir ard (فلاح من غير أرض) ’földjétől megfosztott paraszt’ kifejezésre asszociálnak. Ennek alapjául az szolgálna, hogy a Reconquista után Spanyolországban maradt, a keresztény vallást felvett arab menekültek (moriscos) a cigányok közé vegyültek, s a spanyolok által lerombolt kultúrájukat sirató énekekből alakult ki később a flamenco dal. Egy alternatív elképzelés pedig a marokkói arab fellah mengu ’a parasztok éneke’ kifejezéssel hozza összefüggésbe.

Megint más, kevésbé valószínű hipotézisek szerint a flamenco elnevezés Flandriából származik a 16. századból, Habsburg Károly (I. Károly spanyol király, V. Károly német–római császár) korából. Eszerint az uralkodót tánccal köszöntötték, miközben a ¡Báilale al flamenco! ’Táncolj a flamandnak!’ mondatot kiabálták. Ez viszont ellentmond annak a történelmi ténynek, hogy a kifejezést a flamenco tánccal és zenével kapcsolatban csak a 19. században kezdték el használni.


S végül ismét egy alternatív elképzelés szerint a spanyol cigányokat az argóban többek között a flamencos elnevezéssel is illették, amely valószínűleg a már említett, a jellegzetes temperamentumukra utaló flama ’láng, tűz’ főnévvel áll kapcsolatban.

Összefoglalásképpen
megállapítható, hogy a hitelesnek elfogadható források szerint mindhárom jelentés, így vagy úgy – különböző asszociációkon keresztül – végső soron a ’flamand’ szóra vezethető vissza, míg más, népszerű feltételezések a ’láng, tűz’ szavakkal hozzák őket összefüggésbe, illetve a flamenco folklórral kapcsolatosan sok hívet számlál az arab eredetről szóló feltételezés is.

S ha már flamandok és flamenco, talán kevesen tudják, hogy a spanyolokról szóló világhírű pasodoble, az ¡Y viva España!, amelyet már számos nyelven, többek között magyarul is feldolgoztak, habár spanyolul vált nemzetközivé (leginkább Manolo Escobar által), valójában belga: legelső verziója 1972-ből származik és flamand nyelven szól! A cím és a refrén – Eviva España! (sic!) – mindenesetre annyit elárul, talán már egy kezdő spanyolos számára is, hogy a belga szerzők láthatóan nem igazán tudtak spanyolul (de még olaszul sem), ám ez legyen a legnagyobb probléma...

2012. május 5., szombat

Mennyire rég múlt a régmúlt?
A pretérito pluscuamperfecto titkai

Tárgyaltuk már a kijelentő mód három leggyakoribb múlt idejét, amely annak ellenére, hogy eléggé régi bejegyzés, azóta is folyamatosan óriási sikernek örvend – a legtöbbször látogatott témává nőtte ki magát. Nem került szóba viszont a negyedik múlt idő, az ún. pretérito pluscuamperfecto, amelyet magyarul „régmúlt”-nak szokás fordítani, így – a téma népszerűségére való tekintettel – most pótolom ezt a hiányosságot. Fény fog derülni továbbá arra is, hogy ez a régmúlt – elnevezése ellenére – valójában nem is mindig „rég múlt”.

A pluscuamperfecto (a latin PLUS QUAM PERFECTU(M) ’több mint befejezett’ kifejezésből) olyan múlt idejű és befejezett cselekvést, történést vagy körülményt jelöl, amely egy másik múlt idejű esemény előtt ment végbe, illetve a múltban megvan az eredménye. Másképpen fogalmazva olyan múlt idő, amelynek viszonyítási alapja nem a jelen – a beszéd pillanata –, hanem a múlt, amelyhez képest előidejűséget fejez ki. Az előidejűséget kifejező idők a spanyolban mind összetett igeidők (tiempos compuestos), amelyek az haber ’van’ ige megfelelő egyszerű alakjaival és a befejezett melléknévi igenévvel (participio) képződnek. Nem lehet ez ismeretlen a blog olvasói számára, hiszen például a köznyelvben legtöbbször – eléggé szerencsétlenül – „közelmúlt”-ként emlegetett pretérito perfecto compuesto (he cantado) is összetett igeidő, amelyről azt is tudjuk, hogy bár spanyol elnevezésében a ’múlt’ jelentésű szó szerepel, valójában befejezett jelen idő (nem véletlen, hogy olyan, már megtörtént cselekvés kifejezésére használják – természetesen azokban a spanyol nyelvváltozatokban, ahol egyáltalán használják –, amelyek a jelenre nézve a beszélő szemszögéből fontos információval bírnak, vagyis úgy tekinti őket, mintha a jelenben történtek volna meg).

Az idő múlása természetesen relatív: például az azték napkövet (Piedra del Sol) Amerika felfedezése előtt készítették, azonban a Föld korához mérten minden történelmi esemény a jelenben, mondhatni, csak ebben a pillanatban történik.

A Piedra del Sol 3,6 méter átmérőjű, 1,2 méter vastag és 24 tonna. A Nemzeti Antropológiai Múzeumban őrzik.

A pluscuamperfecto az imperfecto befejezettséget kifejező – ún. perfektív – párja; egy másik, hagyományos értelmezés szerint pedig (mivel kifejezhet a múltban fennállt körülményt vagy gyakoriságot) inkább az haber cantado folyamatos múltja (azaz tulajdonképpen „befejezett folyamatos” múlt idő). Képzése ennek megfelelően az haber ige imperfecto alakjával és a múlt idejű melléknévi igenévvel történik:
había, habías, había, habíamos, habíais, habían + cantado/comido/vivido.
(Szó szerinti jelentése ’énekeltem/ettem/éltem vala’, bár ezzel a mai magyar nyelvhasználatban nem sokra mennénk.) A klasszikus iskolapélda szerint olyan cselekvésre/történésre való visszautaláskor használatos, amely egy másik múltbeli cselekvés/történés előtt végbement, például:
  • Cuando llegasteis, ya nos habíamos ido ’Amikor megérkeztetek, már elmentünk’ [= már nem voltunk ott];
  • Caminé entre las coronas y entré en la sala. Alguien había abierto las ventanas para que se ventilara el lugar ’Gyalogoltam a koszorúk között, és beléptem a terembe. Valaki kinyitotta az ablakokat, hogy kiszellőzzön a hely’ [= amikor beléptem, az ablakok már nyitva voltak];
  • Yo te vi allí. Te habías levantado ’Én (téged) láttalak ott. Felkeltél’ [= már úgy láttalak, hogy fel voltál kelve].
A fenti példákból azt láthatjuk, hogy mindhárom esetben jelen van a szövegkörnyezetben már egy múlt idejű cselekvés, amelyhez képest a pluscuamperfecto előidejűséget fejez ki, vagyis az általa jelölt cselekvésnek már a múltban megvolt az eredménye. Igen ám, de a valóságban gyakran olyan esetekben is megjelenik a pluscuamperfecto, amikor nem találunk más múlt idejű eseményre való utalást, vagyis nincs milyen múlthoz viszonyítani, ezért látszólag ez csak úgy „lóg a levegőben” (jobban mondva „az időben”), mint például a Daniel había abierto el balcón ’Dániel kinyitotta az erkélyt’ mondatban. Jogosan merülhet fel bennünk a kérdés, hogy ilyenkor egyáltalán mi indokolja a használatát. („Mi előtt nyitotta ki Dániel az erkélyt?” „Mi történt, mielőtt kinyitotta?”)

Ilyenkor kétféle magyarázat jöhet szóba. Vagy egyszerűen azt mondjuk, hogy a múlt idejű esemény, amelyhez viszonyítani kellene, az „nem említett”. Rendkívül egyszerű lenne így elintézni az egészet, hiszen bármire ráfoghatjuk, hogy „történt ott még közben valami” – esetleg sok más dolog is – de ez nem fontos, tehát nem említjük. Ezzel viszont az a probléma, hogy az igeidőket mindig az adott szövegkörnyezeten belül kell értelmezni, vagyis ha a viszonyítás alapjául szolgáló múlt idejű esemény nincs megemlítve, az nyelvtani szempontból nem is létezik (vagy pedig a beszélő fantáziájára bízzuk, hogy valamit még képzeljen oda) – tehát ezzel nem magyaráztunk meg semmit. Ami pedig ebből következik, az az, hogy nem is eszik olyan forrón a kását, vagyis a pluscuamperfecto nem értelmezhető mindig kifejezetten régmúltként; az ilyen esetekben csupán olyan múltbeli cselekvésre/körülményre utal – közvetett módon – ez az igeidő, amelynek a múltban megvan az eredménye (befejeződött), de a végéről nincs információ.

Persze akkor sem mindig könnyű megállapítani, hogy a pluscuamperfecto pontosan milyen múltbeli időszakra vonatkozik, amikor egyébként más múlt idő is előfordul a szövegkörnyezetben, például a következő mondatban: Era un sábado y los mellizos, Jaime y Nicolás, habían salido del internado a pasar el fin de semana con su familia ’Egy szombati nap volt, s az ikrek, Jakab és Miklós, kijöttek a nevelőotthonból a családjukkal tölteni a hétvégét’. Itt az imperfecto (Era un sábado...) egy, a múltban folyamatosan fennálló eseményt (állapotot) jelöl, ami köré a történet épül, ennek rovására viszont nem állapítható meg pontosan, hogy a ’kijöttek’ (habían salido) az mely időpontra vonatkozik: „még előző nap”? Esetleg „szombaton (korán) reggel”? Vagyis itt is csak arról van információnk, hogy egy adott cselekvés (’kijöttek’) a múltban befejeződött.

A nagyításhoz kattints az ábrára! (Forrás: El Mexicano)

A pluscuamperfecto, valamint a pretérito perfecto simple (canté) vagy compuesto (he cantado) használata között olykor csak árnyalatnyi jelentéskülönbség van (vagy egyáltalán nincs). Figyeljük csak meg az alábbi mondatokat:
  • a) Nunca lo vi.
  • b) Nunca lo he visto.
  • c) Nunca lo había visto.
Mindhárom azt jelenti, hogy ’Sosem láttam [azt/őt]’. Azonban míg az a) esetben a pretérito perfecto simple használata nem hordoz semmiféle többletinformációt, addig a b) példában a pretérito perfecto compuesto használatának lehetséges egy olyan értelmezése, hogy „ezidáig soha nem láttam” (és „most sem láttam/látom”), a c) pontban pedig a pluscuamperfecto olyasmit fejezhet ki, hogy „ezelőtt soha nem láttam” (vagyis „most láttam/látom először”). Mindez persze a sztenderd nyelvre vonatkozik, ahol e három igeidő megkülönböztető értékű (több dél-amerikai nyelvjárásban például egyáltalán nem használatos a pretérito perfecto compuesto). Valamennyire hasonló a helyzet az alábbi rövid párbeszédben is:
  • Laura está enferma ’Laura beteg’.
  • No me lo habías dicho ’Nem mondtad nekem’.
Egyértelmű, hogy a második mondatban lévő habías dicho kifejezésnek nyelvtani értelemben véve nem lehet viszonyítási alapja az elsőben szereplő jelen idejű está ige, mivel a pluscuamperfecto viszonyítási pontjának valamilyen múlt idejű eseménynek kell(ene) lennie. A második mondatnak így olyasmi jelentésárnyalata lehet, hogy ’Ezelőtt nem (nem is ~ sosem) mondtad nekem’.

Az El Mundo spanyol napilap cikkéből idézett következő mondatban viszont a pluscuamperfecto kifejezetten egy jelenhez kapcsolódó befejezett előzményt jelöl, ha nem is közvetlenül: La formación había mostrado recientemente reticencias a la permanencia del presidente en el cargo ’A csoportosulás bizalmatlanságot mutatott nemrégiben (!) az elnök tisztségben maradása iránt’ (külön felhívnám a figyelmet a recientemente határozószóra, amely éppen ezt a fajta értelmezést erősíti).

Mai témánkból tehát kiderült, hogy a pretérito pluscuamperfecto egy olyan összetett perfektív igeidő, amely valamilyen megtörtént eseményhez vagy körülményhez viszonyítva előidejűséget, befejezettséget fejez ki, mely esemény vagy körülmény azonban nem mindig van egyértelműen jelen a szövegben. Megtudhattuk továbbá, hogy a régmúlttal kifejezett esemény nem minden esetben határolható be pontosan az időben, és olykor mindössze árnyalatnyi megkülönböztető szerepe van a többi múlt idővel szemben.